2012. március 26., hétfő

Rosszullét


Ma délelőtt elkezdtem szédelegni, és a fejem is fájt kicsit. Nem megszokott dolgok ezek nálam. A méregtelenítő kúra elején ilyen átmeneti rosszullét előfordulhat. Tisztul az epe, a máj, lép, ürülnek a méreganyagok, ami miatt a test kicsit bizonytalanná válhat. Ezt átvészelni lehet, kikerülni nem. A változás jó irányba is mindig egyfajta rosszabbodással indul, olyan ez mint a nagytakarítás: első körben, mikor elkezdjük szétpakolni, takarítani a dolgokat, rosszabb és rendetlenebb mint volt. Majd pillanatok alatt megtisztul és összeáll minden. Egyébként örültem ennek a rosszullétnek, mert azt jelenti, hogy amit csinálok, az hatásos.
Olyan mint az izomláz. Kellemetlen, de jó érzés. Azt is szeretem.

A rosszullétet pedig hányással oldottam meg. Mikor úgy éreztem, hogy már hányinger-közeli az állapotom, akkor segítettem magamon, majd jól is lettem, és mehettem kerti munkázni.

Viszont szuper haladás, hogy már fél liter vizet is meg tudok inni evések előtt. Ma a kertben folytattam le az edzést, a nagyterpeszes hajlongás pont az egész testet megmozgatta. Hozzá a gereblye és a vízhordás remek kiegészítő volt :)

Gyomorméret, ételminőség


Amikor egyre többet és többet kezdtünk enni, a gyomrunk tágult. A megevett többlet étel raktározásra került, meghíztunk. Mindegy hogy két kilót vagy húszat, de jöttek a plusz kilók. Ezt szeretnénk most távozásra bírni, ehhez a gyomorméret csökkentése is kell. Nem lesz egyszerű. Mert ingerek vannak, az ember pedig eszik akkor is ha egy étel gusztusos, illatos, kívánatos. Nem kell feltétlen éhség hozzá. Az ember eszik akkor is ha nem éhes. Ez van.

Ekkor segít ám a vízivás. Mert egy nagy pohár víz ideiglenes csökkenti az éhségérzetet, így a finom falatokból elég egy kis adagot enni, hogy kielégítsük ezt a vágyat. De mire megesszük a kis adagot, a víz is tovahalad, érezzük, hogy menne még, férne még, és jól is esne.
De azt is tudjuk, most ezt nem akarjuk feltétlen megenni, mert akkor minek is kezdtük el a szokásaink átalakítását?

A teltségérzet minimum 20 perc késéssel jut el az agyunkig, mint információ. Ezt az időszakot kell kibírni evés nélkül, hogy az éhségérzet elmúljon. Segítene még a lassú és alapos rágás is, ami az emésztésnek sem egy hátrány. De nekem ez még nem megy. Így csak arról tudok beszámolni, hogy a 20 percet mivel töltöm, miután a fél adag ebédem megettem. Dolgozom, a konyhától messze. Vagy elmegyek sétálni, madarakat hallgatni.
Ma felvittem a hátsó kertbe 3 nagy vödör vizet, ami először kissé nehezen ment, lévén hogy fájt a derekam egy kicsit, de a harmadik vödörnél már nem fájt. A kertünk enyhén emelkedik, és ez a táv kb. 60 méter.
Mikor végeztem, még mindig ehetnékem volt, ekkor kimentem az erdőbe fél órára. Séta közben az ál-éhség elkezdett csökkenni, majd el is múlt. Több mint három óra eltelt, mire újra éhes lettem!

Igen, ez sok időnek számít. Mert ezt rontjuk el, mikor nem figyelünk oda. Az éhség első apró jelére enni kezdünk, azt hisszük, ez már az. Ezzel eljutunk oda, hogy a gyomortartalom minimális csökkenését is éhségnek érezzük, eszünk rá. Ezzel sem az emésztésünknek, sem a testméreteinknek nem teszünk jót. Magyarul szépen rászokunk az evésre. Most fogunk lejjebb szokni róla, azaz normális szintre hozni. Az ivást pedig mindig emeljük, amíg el nem érjük a napi 5-6 litert. Jön a nyár is, a gyümölcsszezon is, nem lesz az olyan nehéz mint hisszük. Nekem már megy a napi 4 liter, pedig eddig jó ha a 2 megvolt.

Arról nem szóltam, hogy az evés lehet pszichés is. Mint ahogy bűntudat érzéssel is járhat, mikor egy elkezdett fogyókúra idején eszünk. Nem szabad bűntudatot érezni, mert enni nem egy rossz dolog, enni kell. Nem elfogyni akarunk, nem csontvázak szeretnénk lenni, csak kicsit leadni. Jó ételeket kell enni, és változatosan. Húst és zsiradékot éppúgy kell enni, mint nyers zöldséget, friss gyümölcsöt. Változatos formában együk amit eszünk, nem lehet tartós eredményt elérni egyfajta étel evésével. A káposztaleves-féle diéták csak undorkeltésre jók, és hiánybetegségekhez vezethetnek.

Amit megspórolunk az étel mennyiségen, azt fordíthatjuk minőségi ugrásra.

Mire gondolok?
Ha még eddig nem váltott valaki:
- margarin helyett vaj (Lidl 250gr 400.-)
- olcsó és büdös napraforgó olaj helyett olíva (Spar 1 liter 850.-)
- tesco csirke helyett paraszttyúk
- finomított cukor helyett méz
- citromlé helyett igazi citrom
- kész sütemények, pékáruk helyett otthon sütés

Ez csak egy pár apróság volt, a lista lehet végtelen is, ki-ki döntse el mi a jó neki.

Ivóvíz, tiszta víz


A magyar ivóvíz elvileg jó minőségű, egészséges. Viszont nagyon-nagyon sok benne az oldott és oldatlan vegyszer, kőolajszármazék, gyógyszermaradványok. Ez a vesénket terhelheti, érzékenyeknél kövesedést is okozhat. Azon felül, hogy a klórra nincs szükségünk semmilyen formában. Sem belsőleg, sem külsőleg.
A vízszűrő berendezések közt hatalmas a szórás, árban is és hatékonyságban is. A legolcsóbb a vízszűrő kancsó, azt fogok én is beszerezni. Addig pedig ülepítek. Azaz engedek vizet egy flakonba/kancsóba, vagy előre pohárba hogy a nagyja, ami látható mikor kiengedjük, leülepedjen. Dobok bele pár EM kerámiagyűrűt, ami jó irányba viszi az ivóvizem minőségét.
Akinek van forrásvíz a közelében, az igyon sok forrásvizet. Fóton például van egy vízcsap, ami állítólag forrásvizet folyat. Mindig van ott pár ember, aki épp flakonokat tölt meg...
Amíg nincs víztisztítónk, addig is gondoskodhatunk a vesénkről: igyunk minden nap legalább egy csésze vesetisztításra is jó gyógyteát.
Azaz:

- aranyvessző
- mezei zsurló
- nyírfalevél
- cickafark
- csalánlevél, csalángyökér
- iglicegyökér

ezeket persze nem egyben, hanem vagy-vagy alapon. Gyógynövényboltban hozzáférhetőek, filléres dolgok. 150-400 ft/csomag. A filteres változatról ne is beszéljünk inkább. És a mikróban melegített halott dolgokról sem.

Esti ivás, kávé


Az ivás este:

Bár éjjel a méregtelenítő folyamatok erősebbek, én nem akarok kétóránként wc-re járni alvás helyett. Így este 6 után kevesebbet iszom, csak a negyedét. Így is ki kell menni, de csak 2-3x, ami kibírható. Reggel pedig megint lehet kezdeni :)

Kávé reggel:

Az emésztés, mármint a jó emésztés és felszívódás nagyon fontos. Ha éhgyomorra kávét iszunk, a bélbolyhok elfekszenek és szinte egész nap inaktívak maradnak. Azaz nem hasznosulnak a bevitt táplálékban lévő hasznos anyagok. Ezért javasolják, hogy előtte együnk pár falatot. Mindegy hogy egy keksz vagy egy falat kenyér, csak legyen valami, ami felszívja a kávét. Tulajdonképp ez is olyasmi, amit vagy el kéne hagyni, vagy gabonakávéra váltani. A neszkávék szóba sem jöhetnek, a koffeinmentes sem.

Miért?

A neszkávé egy csúnya eljárásokkal feldolgozott műkávé, a koffeinmentes pedig kereszt-tenyésztéssel vagy géntechnológiával létrehozott valami emiatt nem kéne, vagy többek közt cikóriával kevert és így csökkentett koffeintartalmú kávé. Így akár vehetünk cikória kávét is :)

Az biztos, hogy a kávé egy stimulálószer. Mikor terhes voltam azért nem bírtam inni, mert gyomorideget okozott. De nem terhesen is észrevettem, hogy mikor megiszom, kis ideig sokkal érzékenyebben reagálok a normálistól eltérő dolgokra, azaz az idegesítő tényezőkre.

Szóval én most a mai nappal el is hagyom a kávét. Délután már amúgy sem érzem szükségét, attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdtem a vízivást. Egy reggeli ébresztő zöld turmixot összedobni pedig nem tart tovább mint egy kávét. Amíg a család alszik, addig pedig elvagyok vízen is.

Az ivás, mint lényeges elem


Elsőre kínzásnak tűnhet inni, ha egyszer nem vagy szomjas. De meg fogod szokni, majd pár nap múlva a tested fogja kérni. Észreveszed, hogy nem hagyod abba kifulladva a hatodik kortynál, hanem még tudsz inni. Én itt nagy kortyokról beszélek, nem madárcseppekről.
De erre szükség van, mert túlsúlyunk nagy része a víz. A test ugyanis ha nem jut elegendő folyadékhoz, akkor raktároz. A működéshez ugyanis kell a friss folyadék. Az hogy mennyire friss a szövetekben raktározott víz Azt inkább hagyjuk.
Ha sokat iszunk, akkor ez a raktározott felesleg ki fog szépen ürülni. Mellesleg a reumatikus panaszokat is okozhatja a szövetekben lévő felesleges folyadék. Okozhat ízületi panaszokat, meg egyéb nyalánkságokat.

Előzőleg elfelejtettem megemlíteni, hogy akkor is inni kell, ha megérezzük az éhség előszelét, az ehetnéket.
Mi túlsúlyosok ritkán jutunk el az igazi ÉHSÉG-is. Mi eszünk ha a töltöttségi szint kicsit lentebb megy. Ezért most már, hogy a változás útjára léptünk, most már nem eszünk ilyenkor, nem kapkodunk be pár falat kekszet ebédig, hanem iszunk egy jó pohár vizet. Nem ám szénsavasat! Azt most tessék elfelejteni. A szénsavas folyadék ugyanis nem számít folyadéknak, mivel dehidratál. Szépen magyarul: kiszárít.
Minek fáradni vele, ha egyszer nem sokat ér??
Nem bírod meginni a sima vizet? Tehetsz bele citromot, de felesleges.
Meg fogod szokni.
Meg is fogod szeretni, bármily hihetetlen.

Ha hideg, könnyebb meginni a nem kívánt kortyokat.
Ha abba a kasztba tartozol, aki még elhiszi, hogy a hideg italoktól beteg lesz a torka, akkor igyál ahogy akarsz, ne itt kötözködj.
Tény, hogy az éhségérzet elég ritkán párosul valódi szükséglettel.
Ha nem így lenne, nem vándorolnának felfelé a kilók.
Tehát ma mikor leültem ide a kávémmal, és 8 darab háztartási keksszel (mert a kávéhoz jól esik), akkor ránéztem a kekszekre, és 7 darabot kivittem belőle.
Elég lesz az az egy is, hogy az édesség és nasi utáni vágyamat orvosolja.
Ennyi voltam.

Ásványi anyag pótlás


A vitamin és ásványi só pótlás nagyon fontos. Mind sima fogyókúra esetén, és sok-ivással egybekötve is.
Friss zöldfélékből készülhet ugye finom saláta. A magyar alap saláta lé ecet-cukor kombinálásával készül, ebbe dobálják az agyonsózott zöldségeket. Szegény zöldségek. A tápanyag már csak nyomokban marad meg bennük, mire megesszük őket. Lehet sózni, de a növényekben a só természetes formájában is jelen van.
Tanuljuk meg élvezni az ízeket. Az ecet is felejtős, mert a C-vitamin például nem szereti. Az ecettel tartósított savanyú káposzta, egynek nem jó csak: téli vitaminforrásnak. Amire ki lett találva.

Szóval ha sokat iszunk méregtelenítési és fogyási (éhségcsökkentő) céllal, akkor pótoljuk azt is, ami jó eltávozik a szervezetünkből.
Ha viszont tényleg nem vonunk meg magunktól semmit, azaz mindent eszünk, csak felezve az adagokat, akkor jó esetben nem hozunk létre hiány állapotot a testünkben. Jó esetben, ha amúgy is változatosan étkeztünk.

Lassan elkezdhetünk mozogni is.
Ha már pár napja iszunk eleget, és kevesebbet eszünk, akkor mostanra már elértük azt, hogy jobban bírjuk a strapát. Nem fulladunk ki olyan hamar, lehet egy 20 perces mozgássorral kezdeni.
Aki hozzáfér ilyesmi dvd-hez, az jó, a youtube is remek forrás, vagy a tornaórai emlékeinket is felidézhetjük.

Jó szórakozást!

Kezdd el, és a tested meghálálja!

Amit majdnem elfelejtettem. A salátám:

idényzöldségek reszelve, aprítva, friss citromléből pár kanállal savanyítva, vagy kefírrel/joghurttal leöntve

Ma:

fejes saláta
sörretek
karalábé
cukkini
zeller

És a gyerekek is inkább ezt ették a paprikás krumplihoz, mint a vegyes csalamádét.

Kezdet


Nem, ez nem lesz sem diétás, sem fogyókúra receptes blog.
A súlyomról sem állítok fel diagramot, és centizni sem fogok.
nem közlök recepteket, sem tornagyakorlatokat.

De elkezdtem másféle táplálkozásra átállni, mert most éreztem szükségét.
Pár apróságba vittem csak változást, de azt hiszem kezdésnek pont elég lesz.

Lényeges, hogy semmit ne vonjunk meg magunktól.
Sem a vágyakozás, sem a bűntudat nem segít.

Mindent kell enni amit eddig, csak felezni az adagokat.
Hisz a súlyt tartottam, tehát elég az, hogy csökkentem a mennyiséget és növelem a mozgás adagot.
Ami úgy néz ki, hogy kétféleképp teszek az éhezés ellen.
Minden wc-zés után iszom 2-3 dl vizet. Mikor mennyi megy le. Ez 6-8 nagy korty.
Minden evés előtt ugyanennyit, és evés után is.
Ez segít a lerakódott vízfeleslegtől megszabadulni, csökkenti az éhségérzetet, és amúgy is hasznos sokat inni.
Így pedig lehet ám!

Az ételből pont e felét szedem ki, mint eddig, és nem repetázom.
Azaz szedek egy adagot, és a fele megy vissza rögtön. Ez volt első nap, de most már eleve nem is szedek ki annyit. Egyébként tényleg ugyanazt eszem, ha csokit kívánunk, akkor abból is bátran. Mert ha megvonunk valamit, akkor azt kívánni fogjuk. Persze a finomított élelmiszerek mint cukor továbbra is tiltólistások, de ha csak az van a kávéhoz, akkor azt teszem bele. Mert az édesítőnél még mindig jobb alternatíva.

Itt eljutottunk a kávé és frissesség kérdéshez.
Eddig azzal indult a nap, és délután 1 után már el is ért az ólmos fáradtság, amin csak fél óra ülés és egy kávé elfogyasztása segített. Most már ez nincs.
Kávé van, reggel kezdésnek, de előtte a pohár vizem, mivel az első reggeli wc után iszom az első pohárral.
Így már a kávé adag is csökkent, mert nem kívánom az egész bögrével.
Tehát ebből is fél adagot készítek, már reggel is, délután pedig már nem is kellene. De jól esik, így fél pohárral megiszom. Viszont a fáradtság elmúlt, a sok folyadék és a belek terheltségének megszűnése ezt a problémát elfújta.

Persze tudom, ez a kezdet, mert pár hét folyamatos sok-ivás és másfajta étkezést követően lesz majd egy fáradt szakasz, de azzal majd akkor birkózom meg.
A test méregtelenedésének megvannak a szakaszai.
Egyébként a másfajta étkezésről annyit, hogy mint írtam, nem főzök még másképp, nem főzök mást, csak ha elindul valami,  - és azt se feledjük, hogy tavasz van, zöldségdömping várható - akkor a test kívánni fogja az egészségesebb ellátmányt, aminek az ember igyekszik eleget tenni.

Lényeges, hogy ne legyen bűntudat, ne legyen "csak-egyfélét-eszem" "ezt vagy azt egyáltalán nem eszem" dolog, mert az hosszútávon sikertelen, és más problémákat is okozhat. Például hiánybetegségek léphetnek fel.
Ez senkinek nem jó, akkor inkább maradj túlsúlyos.

2012. március 25., vasárnap

Napok, gyerekek

Szilike megint szerel.
Tegnap észrevette a konyhában lévő régi varrógépet. A pult alatt tartom, és szerelőre vár. Most elkezdte piszkálni. Sok kárt nem tehet benne, hagytam. Majd szétszedte a szálfeszítőt, és akkor megijedt. Pillanatok alatt összeraktam, de ijedten ígérgette, hogy nem csavargatja többet. Ami jól jött két nappal később, mikor is félretettem a mostani varrógépem, ami szintén kiesett a forgalomból. De elérhető helyen van és azt is alapos vizsgálatnak vetette alá.


Amúgy egy baja van csak a szuper Singeremnek: műanyag a háza, és a cérna rést vájt, ahol most elszakad állandóan. Izgalmas varrni vele. Magyarul lehetetlen. Nem tudom a szerelő tud-e valamit kitalálni erre a problémára.
Szili egyébként nagyon megmondja a tutit:
- Anya, akkor varrógépezek, ha akarok.

Kevin pedig kölcsön kapott egy szintetizátort. A zongora tanárnéni intézte, most került ide. Elég félelmetes, mikor a három kicsi is körbe állja, és játszana rajta :) Szili már be akarta dugni, mikor kihúzva pihent. Így inkább az ágyneműtartóba rakom használaton kívül.

Lívia pedig megint lapító kisasszony. Fürdés után bemászik az ágyamba, és ott figyel. Vár, és nem akar a sajátjába menni. Két napig aludt velem, de fájt a derekam. Meg aztán fázom is ilyenkor, mert őkisasszonysága kitakarózva alszik, és engem is kitakar. Vagy rugdos, ha véletlen hozzáér a takaróm. El lehet képzelni, milyen kényelmesen alszom. Szili pedig éjjel is képes nyafogni, hogy Szabolcs hozzáér. Pedig nem is. Inkább ő fekszik rá Szabolcsra, vagy most Líviára. Tervek már vannak amúgy a szétköltözésre, megcsináljuk a lány-fiú-felnőttszobát még most nyár elejéig. És akkor a fiúk sem alszanak majd együtt, mint így az én ágyamban.
Nem lesz egyszerű menet, de muszáj.

Az ágyam is szétszedtem-megigazítottam ma, sok minden rég elveszett holmi került elő alóla. Ez mondjuk mindig így van. A totál padlóig érő, lábatlan ágy alá is olyanok másznak be, hogy fél pár babacipő, több tucat ceruza, radírok, játékkockák, ilyenek. Én nem is szoktam nagyon sok időt tölteni elveszett dolgok keresésével. Ha nem létfontosságú, akkor "majd meglesz" felkiáltással félredobom a problémát.
Mikor előkerülnek a dolgok, sokszor olyan helyről, ahol biztos volt keresve. Most például a konyhából került elő az egyik szappanöntő formám, a pult alól, ahol azért szoktam seperni, felmosni. Három hónapja tűnt el...

Anyám is tologatott egy fél pár zoknit, hónapokig. Majd kiselejtezte, mondván már biztos nem lesz meg.
A kutya kifutóhelyéről szedtem ki, egy faág-homok kupac alól.
Bizonyára még nyáron fújta le a szél a teregető kötélről, került föld alá valahogy, most pedig előjött. De már hiába, a párja már elhagyta.

Az óraátállítás amúgy undorító egy dolog, most nem is tudom, hogy a nap hosszú volt, vagy gyorsan elment.
Ma is mindig történt valami, vagy feladat akadt. Kertet is rendezgetjük, mázsányi tarackgyökeret kell kiszedegetni, ágyásozni, veteményezni. Lassan megy, de legalább már csináljuk. Még nincs slag, még vödörben kell felhordani a vizet. Ami nekem most külön jó, mert testmozgás. Kicsit emelkedik a kertünk, így hegymenetben vihetem fel a festékes vödörben a vizet. Sok kell ám...

Már Kira is szintetizátorozik, épp a Für Elise elejét játssza. Ha nem késő, jövőre zongorázni akar :)

2012. március 24., szombat

Étkezés gyerekekkel

Első, hogy ne terítsünk szőnyegpadlós, szőnyeges étkezőbe. Az ételből ugyanis mindig a zsíros és színes falatok esnek le. Túl nagy feneket nem kell a terítésnek sem keríteni. Pontosan kettő másodpercig fog ugyanis tartani a szépen elrendezett asztal.
A pont egyformára szedett adagokon is össze lehet vitázni, még akkor is, ha a tányér is egyforma.
Így minden át fog rendeződni, visítás is lehet, és mindezt nekünk angyali mosollyal kell kezelni.

Ha nagyon éhesek, akkor azt sem várják meg míg kihűl az étel, forrón lapátolják, és kiköpdösik. Mert forró.
A saláta jó, de csak tele szedett salátástálat fogadnak el, majd esznek a közös nagy tálból tovább.
Még a nagyobbakra is kell kötni valami nyakba valót, mert előszeretettel törlik a pólójukba a kezüket.
Ja, hogy ezt már megtanítottuk? Az ebéd előtti kézmosással együtt? Nem baj. Ezekről kényelmesebb elfeledkezni.
Viszont ne higgyük, hogy csak úgy leülhetünk mi is enni!
Ki kell szolgálni őket.
Egyiknek még egy adag kell, mert az elsőből már kiette a kolbászt, a másiknak még egy villa, mert a kishúga épp két villával eszi a salátát, és a bátyjától vette el.
Meg aztán ki tudna nyugodtan enni ilyen háborús övezetben?
Csodálni való, ha inkább egyedül akarom megenni azt a fél tányér ételt? És még azt sem akarom, hogy hozzám szóljon valaki? Ugye nem?

Akkor a levert pohár vizet is el kell takarítani, az esetlegesen leeső tányért eltakarítani, és minél több kis gyerek van, annál inkább nem fogod tudni, hogy most mi is legyen a sorrend.
Mert a magát nagynak valló négyéves abban a pillanatban lesz ismét kicsi, mikor nem neki akarsz szedni elsőnek. Akkor ő már nem olyan nagy, mint fél órával azelőtt kint az udvaron, mikor is a vizes kannát a húga akarta vinni, de azt csak nagyoknak lehet.

Mikor eleget ettek, takarítsd el a romokat, készítsd össze a mosogatnivalót, amit ha szerencsés vagy, akkor az egyik nagy gyereked el fog mosogatni. Mikor mindent elpakoltál, és eltelt már fél óra ebéd után, akkor fog megjelenni az első kicsinyed, hogy mit is lehetne enni. Vagy van-e valami süti, netán vihetne egy almát?

A másik kedves momentum egy család életében, az a közös munka.
Ez úgy fog kinézni, hogy a kisgyerekek vitáznak, a felnőttek dolgozni próbálnak, de az egyik biztos hogy a kölykökkel lesz elfoglalva.
Hogy ne próbáljon kapálni a középső, mikor még hárman vannak körülötte, mert életveszélyes. Vagy hogy ne szedje ki az eldugdosott fokhagymát a legkisebb a föld alól, mert azt nem előle dugták el.
Ha nálatok is így van, fogadd meg:
Kapálni, nyugodt munkát végezni is éjjel kell. Ja, hogy akkor sünök meg rókák mászkálhatnak a kertben? Majd odébb mennek.
Megint szélsőséges voltam, mert a kislányom igenis rendes! Ma süti előtt, egészen a bejárati lépcső aljáig vitte a kavicsait, és ott dobta el őket. Nem az én kezembe adta. A nagylányom mosogat, a nagyfiam a kertet gereblyézi, a kicsik pedig játszanak. Hogy mit, azt inkább nem akarom tudni, majd utólag romeltakarítok :)

Nálatok is vannak szélsőségek?

2012. március 23., péntek

Ajánlat

Ajánlom figyelmetekbe sok szeretettel, a tegnap született új aloldalamat:
Életmód részleg

2012. március 22., csütörtök

Hogyan ne takarítsunk

Ez a bejegyzés főképp kisgyerekkel rendelkezőknek szól, mivel az én nézőpontom is innen ered.

Első:

Ne akarjunk tökéletes rendet. Egyrészt mások életterét mindig jobbnak és rendezettebbnek fogjuk látni a magunkénál, bármekkora kupi is legyen. Ha elnézést kér miatta, úgyis azt mondjuk csak: "látnád mi van nálam."

A tökéletes rend csak másoknál létezik, és valószínű csak arra az időre amíg ott tartózkodik valaki.
Ez a szerencsés eset, mert mi ilyen szerencsések sosem leszünk.
Hozzánk ha vendég jön, akkor is előmászik egy-egy koszos zokni vagy használt zsebkendő valahonnan, ha két hétig csak takarítottunk, és minden bútort elhúztunk.
Javaslom, ilyet csak akkor tegyünk, ha erős belső kényszert érzünk rá. Csak egy esetleges vendég miatt ne. Ha szívesen jön hozzánk, nem fogja zavarni a meglepetésszerűen előkerült három hetes kenyérhéj sem, ha pedig kényszer-vendég, akkor kit érdekel a véleménye?

Szóval a tökéletességre való törekvés.
Legyen elég, hogy mi tudjuk, az az ablak le lett mosva, a padló fel lett porszívózva.
Amint elraktuk a szerszámokat, fel fog tűnni egy újabb poros vagy piszkos rész, ilyenkor elég legyinteni és továbblépni. A kis futószőnyegek, rongyszőnyegek jó szolgálatot tehetnek az ilyen foltok elrejtésében.
Ha kis gyerek van, őt még úgyis csak alapszinten lehet rendre szoktatni, ha leejt vagy megun valamit, úgyis ott fogja hagyni. Akkor fog elpakolni maga után, ha akar. Ilyen pedig tudjuk: ritka mint a fehér holló.
Nem érdemes erőltetni, mert hamar kiismeri, ez a gyenge pont.
Ha viszont azt látja, minket sem érdekel, akkor azért nem foglalkozik vele.
Így a legjobb a "csinálom is, de nem töltöm ezzel az egész életem" módszer.

A portörlés

Akár panelban, akár házban lakunk, a por pár naponta felüti a fejét.
Vagy naponta végigtöröljük, vagy ránézünk és azt mondjuk: erre még fér egy kicsi.
Ha az anyós jön, és nem tetszik neki, legfeljebb kaphat egy porrongyot...
Elvégre meg lehet érteni, néha kell az, hogy az ember ne csináljon semmit.
Akkor is ha délután kettő van, a gyerek alszik, akkor sem kötelező megszakadni.
Akkor sem, ha a kedves mama 10 gyereket nevelt, kertet művelt, gyárban dolgozott és sanghaji táncosnő volt egyszerre.
Ki a bánatot érdekel más hülyesége?
Ha én egyszer ma nem akarok csinálni semmit, azon az sem változtat, hogy az én házamban akarják megtartani a sakk vébét.
Por ellen a legjobb egyébként, ha a porveszélyes helyekre pakolunk még valamit.
Arra pedig megint valamit, egészen a plafonig. A por persze be fog kúszni a rések közt, mert azt a Jurassic parkból tudhatjuk: Az élet mindig utat tör.
A por is.

Azt is tudni kell, hogy a por a napból jön. Hisz mikor besüt az a fránya nap, akkor látható: teli van porral az a sáv. Máshol pedig nem. Ergo: a por a napból jön.
Mit tehetünk?
Deszkázzuk be vagy fóliázzuk le az ablakokat, és a por kint marad.
Sőt ha kimegyünk, jól öltözzünk fel, nehogy ránk másszanak a porszemcsék, és mi vigyük be őket.
Maradjanak ott, ahová valók!

Szóval fogadjuk el:
- a gyerek akkor trappol be, mikor felmostunk
- akkor hoz be egy vödör homokot, és borítja a szőnyegre, mikor kész a porszívózás, vagy sikálás
- a friss ágyneműbe borítja a tejet, kap hányós vírust, vagy engedi be a kutyát
- a frissen festett falon próbálja ki az új rajzkészletet
- akkor is teli rajzolja a szekrényt, ha büntetésből mindig vele mosatjuk le

Fontos!

Másnak a mi lakásunk-házunk lesz esetleg jobb mint az övé. Mi is jobbak vagyunk, mi is mások vagyunk. Csak nem magunkhoz képest :))
Ha mániákusan takarítasz, úgyis mindig találsz majd valamit. Tényleg ezzel akarod tölteni az életed?
Vagy nézőpontot váltasz?
Hmm?
Rajtad-rajtunk áll!!

Hobbitok, azaz heti téma Altairnál

Eldugott zugblog. Vagy blogzug?: A hét gondolata
Nem a Gyűrűk ura a téma, hanem a hobbi. Csak páran elsőre félreértették, ami jópofa volt.


Leírhatom, hogy a szappankészítés a hobbim, de azt hiszem ez nem lenne teljes igazság.
Mert a hobbim az új dolgok kipróbálása, önmagamnak bizonyítandó, hogy erre is képes vagyok, ezt is meg tudom csinálni. Van amihez persze nem fogok eljutni, mert a tömött fogaimmal nem valószínű hogy vadászrepülőt vezethetek majd egyszer. Pedig biztos képes lennék rá. Jó hobbi lehetne.

De a rallye-t majd egyszer még kipróbálom, majd szembe jön, ha itt az ideje.
Azt hiszem jó rallye-s lennék.

A hobbi olyasmi, amit kipróbálva érdemesnek és izgalmasnak tartunk, annyira hogy rendszeresen foglalkozzunk vele. Amit szabadidőnkben szívesen csinálunk, tudunk csinálni és ennyi. Nem feltétlen alkotás, nem feltétlen valami extra nehéz és bonyolult valami. Van akinek a rejtvényfejtés vagy a spanyol szappanoperák átélése a hobbija. Azt hiszem némelyeknek több bátorság kéne a hobbiválasztáshoz is...

A szappankészítésről, mint hobbiféléről:

Oké, elsőre tényleg az volt a lényeg, hogy képes vagyok rá.
Hogy a nehéznek hitt valami nem is olyan nehéz, ha odafigyel az ember.
Engem türelemre tanít, mert a veszélyes anyaghoz másként nem is lehetne közelíteni.
Türelemmel és tisztelettel.
Ráadásul pontosan kell kimérni az anyagokat, odakészíteni mindent előre, magyarul oda kell figyelni a részletekre, amivel nekem gondjaim vannak. Egyébként. Mert itt nem lehet.

Aztán mikor bebizonyosodott, hogy képes vagyok, akkor sem izgatott a tömeggyártás, nem érdekel a hatszázadik virágforma, szimpla összetevős szappan.
Én gyógynövényekből keresem a legmegfelelőbbet egy-egy adott problémára, kiagyalom mi lenne az ami fokozná a jó hatást,  és ezeket viszem át szappanba.
Merek kipróbálni új dolgokat, merek kísérletezni. Kidolgoztam azt a tejszappant, amiben akár aludttej, joghurt és vaj van. És bár elsőre a férjem ötlete volt az aludttej, én féltem tőle, de bejött. Azóta én vagyok a bátrabb, mert a legutóbbiba olyan kecskejoghurtot dolgoztam bele, ami már ehetetlenül erős ízű volt, de nem romlott. Én nem féltem hogy rossz lesz, a férjem kicsit hezitált.
Vagy az avokádómag főzetével dúsított avokádószappan, amiből eredt az ugyanilyen arc és hajpakolás ötlete. Amiket kipróbáltam, megírtam.
Kérdeztek ezt-azt az általam kidolgozott mosógéllel kapcsolatban, kipróbáltam hogy meg tudjam válaszolni.
Volt ami bejött, volt ami nem.
Ezeket tanulásnak fogom fel, akkor is ha mondjuk nem sikerül valami.
Az a tapasztalatom ugyanis, hogy elveszett anyag nincs, minden jó valamire.
Akkor egy okoskodással zárok.
Minden ember is jó valamire, mindenki tud magának értelmes elfoglaltságot találni. Akarat és elszántság kell ehhez is. De azt hiszem ez az élet minden területére igaz.

Kösz Altair, jó téma volt :)


2012. március 21., szerda

Hogy teszel igazságot egy 2, egy 4 és egy 6 éves közt, hogy melyiknél legyen az adott játék? Mindenből nem lehet hármat sem venni, nemhogy ötöt. Bár ez azért nem ennyire sarkos, mert játékból Kirának és Kevinnek már mások az igényei.
Tegnap Kevin talált egy működő elemlámpát, ami ugyan nem gyerekjáték (a polcomon találta), de Szili idő előtt meglátta, és kikönyörögte, hogy pár percre, csak megnézni.
Persze maradt nála.
Persze arról kellett esti mesélni.
Persze a párna alatt maradt, hogy ha kell éjjel pisilni, azzal fog világítani.
Bár a mesébe már beleszőttem, hogy nem lesz szükség rá.
Mert nem szokott éjjel kimenni, akkor csak emiatt ne hívjuk be :)
Most vitáztak, hogy kinél volt csak egy percig, és kivételesen Szabolcs győzött, mert a két kicsi elkezdett mással játszani amíg Ő nálam könyörgött még 5 percért.

De tegnap pakoltam el a téli cuccok végét, és a fiókokból szedegettem ki az extra vastag zoknikat és odakerült sálakat. A két kisebb fiúnak igazi kincsestár a fiókja.
Szilinek csak pár keksz és műszaki katalógus-oldal van elrejtve, de Szabolcsnál!
Ott van a teljes felfedező kollekció.
Olyanok mint: iránytű (igazi katonai), távcső (egyszerű gagyi játék), kard markolat (az apja készítette), valami kötél, jojóból több is, Sportacus ruha, kézzel rajzolt kincses térkép.
Van ám neki saját, beépített laptopja is.
Ha olyat kérdez ami tudományos, a választ mindig oda felírja.
Azaz előveszi a kezét, és a másikkal írja az infót.
Legutóbb a csillagok nap mivoltáról meséltem, meg a különböző naprendszerekről.

Anno már Szilinek is mindig a füléhez vittem a talpát, és azt mondtam telefonáljon :)
Jó ez arra, hogy ne merevedjen el a kezdeti babahajlékonyság.
Egyszer olvastam olyat is, hogy Afrikában azt csinálják a babákkal, hogy rendszeresen fejjel lefelé tartják őket kis ideig, hogy az egyensúlyérzékük fejlettebb legyen.
Addigra már a második gyerekemmel csináltam ezt rendszeresen, és dobáltam is, hogy félős se legyen.

Azóta persze rájöttem, hogy a félősség lehet teljesen ösztönös is.
Szili ugyanis ilyen ösztönös magasság iszonnyal bír.
Azt már elviseli, hogy az ágyra dobom, de dobálva lenni nem szeret. Holott vele is csináltam, és akkoriban még nem félt. Semmi olyan élmény nem történt vele, csak úgy kialakult.

Visszatérve a telefonálós lábakra.
Lívia már gombokat is nyomkod rajta, majd úgy teszi a füléhez.
Szépen belehallózik, és leteszi.
Ha valami nem kell neki (étel-ital), akkor odaadja, és mondja: "Vau". Azaz adjam a kutyának.
Ez onnan ered, hogy mikor Szilinek valami nyűgje van a reggeli tejjel: hideg, meleg, még fogjam stb., akkor azt mondom, hogy viszem a kutyának.
A másik a "Nyau".
Azaz ha eltűnik valami, akkor az "nyau": elvitte a cica.
Tegnap pedig a tejesnél élénk "múzással" kérte, hogy nézzük meg a bocikát.
Olyan édes, mint egy kiskutya.
Mármint a tehénke. Aki bika mellesleg.
A szomszéd nénivel pedig lebeszéltem, hogy Krisz nyúlketrec gyártása után veszünk egy terhes nőstény nyuszit. Akkor még pont 8 hete lesz ketrec-utánpótlást csinálni, hogy idővel el lehessen különíteni őket nemek szerint.

Még pár kép:
napfény fotó

napfény-lány

határozott léptek

lufi-pofi
Reggeli párbeszéd, Kirával:
- Adsz akkor egy ötszázast a kirándulásra?
- Persze, tegnap még 300-ról volt szó, de adok.
. De kell egy százas is liftre (a Várba mennek).
- Az még mindig csak 400 drágám.
- Jó de múltkor is kevés volt a 300.
Kaját kapnak amúgy, itthonról innivalót is visz, szóval annyi pénzt kap, amennyi apró van :)

2012. március 19., hétfő

Reloaded: Pitypalatty asszony és a bevásárlás

A szép tavaszi napon a Pitypalatty család egy része kisbevásárlásra készült. Már ha létezik ilyen egy 5 gyerekes családban...
Pitypalatty asszony, Pitypalatty úr, a legkisebb Pitypalatty és az autóvezető Barátnő, akit szemészet után helyettesíteni kellett a vezetőülésben Pitypalatty asszonynak.

Pitypalatty asszony a szokott módon készült fel a közeli nagyobb városba tervezett kiruccanásra.
Hányós vödröt vitt a kisleánynak, uzsonnát, innivalót szintén, de pelenkát nem. Vissza nem fordulhattak, így sűrűn imádkozott, ne legyen semmi sűrű anyag a gyermeken lévő pelenkában. Venni most nem tervezett ilyesmit.
Természetesen ha muszáj lett volna, akkor vásárolt volna, mert a jó háziasszony és családanya legfőbb ismérve az a fajta rutin, hogy kapásból reagál a hirtelen fellépő problémákra, de a lényegtelen dolgokat figyelmen kívül hagyja.

Hamar túl estek az orvosi rendelős dolgon, és mentek vásárolgatni. Ideje is volt, mert a rendelőben egy várakozó idős hölgy azt firtatta, beteg-e a kisleány. Mintha egy rendelőbe csak betegként mehetne valaki. Vagy a kétéves forma lányka értené, mi az a beteg. Pitypalatty asszony értette, hogy a hölgy csak reagálni akart a kedves és szép kisleány létére, de akkor is zavarta ez a fajta negatív megnyilvánulás. Főleg hogy a hölgy második kérdésként már azt kérdezte, miért nem beszél a lányka. Kedve lett volna azt mondani, hogy csak értelmes kérdésekre felel, de persze nem mondott semmit. Egy rutinos és öntudatos ember tudja mikor kell hallgatni.

Főleg élelmiszert vettek, de a legkisebb kapott két apró játékot is. Pitypalatty asszony kinézte azokat a játékokat is, amiket majd a következő alkalommal óhajtott megvenni, Húsvéti nyuszi címen. Az ilyenkor kapható rossz minőségű édességekről ugyanis megvolt a véleménye. A jó minőségűek árából pedig inkább játékot vett a gyerekeknek. A legkisebb leány babakocsit fog kapni, a legkisebb fiú egy motort, ami még nagyobb mint a mostani, a középső fiú és a nagy fiú egy-egy focilabdát, a nagylánynak pedig semmit nem talált, de gondolta majd legközelebb szétnéz a könyveknél.
Hamar végeztek, nem kellett sok minden.
A pénztárnál Pitypalatty asszony elgondolkodott, vajon minek alapján határozzák meg, hogy egy vevő csak 15 darab zsemlét vehet. Az ő 5 gyereke ezt a mennyiséget körülbelül fél óra alatt tüntette el. Zsemléből minimum százat vásárolt, miután a szomszéd idős házaspárnak is vitt húszat. Igaz, a Pitypalatty család házi sütésű kenyeret fogyaszt, de havonta kétszer vettek zsemlét is. Jó volt kiegészítésnek, és nem terhelte meg a család pénztárcáját.
A pénztáros megoldotta, bizonyára mindennapos eset volt a többlet vásárlás.

Több helyen is jártak, ezek egymás szomszédságában találhatóak, de mégis fárasztó volt a körút.
Gyermeket ki-be pakolni az autóban, minden alkalommal elviselni a hátrugdosós hisztit, mert be lett kötve, elég kimerítő volt. Szerencsére a kicsi elaludt hazafelé, és otthon is folytatta ezt a tevékenységet.
Természetesen pelenka csere után, mert Pitypalatty asszony nem fektette le a gyermekeit pelenka csere vagy mosdó látogatásra való buzdítás nélkül.
Kifejezetten erre voltak betanítva a gyerekek, hogy fürdés előtt, illetve fogmosás után kötelező a wc használat.
Már a legkisebb is mászott a bilire fürdés előtt, a pelenka levétele után.

Hazaérve a családfő a saját kedvencét, a sonkás tésztát főzte meg, amit jelen esetben füstölt csülökből készített. Ő is takarékos ember volt, a hús főző levében főzte a tésztát, majd a tészta főzés végeztével ebben a vízben melegítette a kutyáknak szánt eledelt. Pitypalatty asszony eközben palántákat vetett tejfölös dobozokba, amiket később a kertbe szándékoztak kiültetni.
Így telt a nap, tevékenyen és fárasztóan, mint mindig.
Mire az étel elkészült, már elkezdtek hazaszállingózni a gyerekek is, így hamar együtt lett az egész család.

2012. március 18., vasárnap

Várakozás, hová vittél?

Az ember élete során 25 évet tölt alvással.
Mennyit tölt vajon várva valamire?
Bármire, ami épp nincs.
Várni lehet ébren is, lehet favágás közben is, és alvás közben is.
A várakozás egyfajta vágy.
A vágyakozás pedig terveket szül, tervezni pedig már egy lépés a megvalósítás felé.
Viszont ha mindig másra vágyunk, mint ami épp jut, akkor sosem élünk.

Az "Élj a mának" szlogent nem nagyon tudom hova tenni.
Részben talán jó a pillanatnak élni, kell hogy ott legyünk ahol vagyunk.
Én is most itt ülök a gépnél, mert le kell ezt írnom, hogy megszabaduljak valamitől.
De a gyerekeim az apjukkal épp tüzet raknak, úgyhogy megyek majd oda is.
Viszont járkálnak be hozzám, kérnek ezt-azt, tehát sem itt sem ott nem vagyok teljesen.

Az "Élj a mának" azt is mondja, ne törődj a jövővel, ne tervezgess, ne agyalj, mi lesz ha ezt vagy azt teszem, hanem tedd meg. Az "Egyszer élünk" felkiáltással sokan olyasmit tesznek meg, ami nem biztos hogy belefér a hétköznapiba. Hagyjuk most a drog és egyéb tudatmódosító szerek világát, de vastagon benne van az is ebben.

A baj az, hogy nem sok hasznos mintát látunk, hogy is kéne élni. Ehelyett ilyen szlogenekkel van teli a fejünk, amik mindenre jók, de irányt nem mutatnak. Ki vagy mi mutathat irányt? Egy példakép? És ha az úgymond példaképemben valamiért csalódom? Mert ugyan részben tetszik amit csinál, de másfelől pedig idegen a többi része. Mondjuk a boltban megcsodálják, milyen türelmes vagyok Líviával. Persze, mert aranyos, irányítható, szót fogad. Bezzeg két órával később, mikor hisztizik épp, és ő sem tudja miért, akkor már nem vagyok türelmes. Olyan mintha sosem lettem volna. Az biztos nagy csalódás lenne annak, aki előzőleg megcsodálta a türelmességem. De lehet, hogy az a pár pillanat, amit az életemből látott, másfelé indítja mint ahol épp van. Valami példát látott arra, hogyan is lehet ezt vagy azt csinálni.
De senki nem lehet mindenben példakép, nem lehet hogy minden tetszik ami ő. Mert az nem én vagyok, ha utánozom, akkor sem leszek olyan, csak egy másolat.
Minta befutott énekeseknél a saját stílus.
Felveheti valaki egy-egy híresség gesztusait, viselkedési mintáit, de csak olcsó utánzat lesz, senki nem fogja azt hinni, hogy ő az akit utánoz.
Felesleges ilyesmivel próbálkozni, mert ami nem mi vagyunk, attól hamissá válunk.
Próbálhatnék én trendi csajszisan csacsogni, valószínű senki nem hinné el, hogy plázajáró barbigörl vagyok. Sőt, én esnék hasra a röhögéstől két perc után.

Azt hiszem összefoglalva semmi okosat nem tudok mondani.
Használd ki az időt.
De ez is mindenkinek mást jelent.
A hozzám hasonló pörgősebb, munkával teli életet élőnek azt, hogy szakítson mindenki időt az ellazulásra, a sétára, a befelé figyelésre. Én tudom, mennyire hiányzik ha nincs.
Aki pedig nem csinál semmit, csak a sült galambra várva haverokkal bulizva vagy egyedül semmi értelmeset nem téve múlatja az időt, annak pedig azt jelenti, hogy értelmesen töltsd az életed, alkoss valamit minden nap, tégy valaki másért is valamit, vedd észre a világot, hogy te se maradj észrevétlen.

Most erről eszembe jutott, mi volt nekem a társasági élet még pár éve. Ültem itthon a 3 majd 4 gyerekemmel, elláttam a háztartást, fórumokat olvasgattam, és roppantul sajnáltam magam. Hogy rám nem nyitja az ajtót senki, senki nem ír nekem, senkit nem érdeklek.
De az ajtót én zártam be, illetve nem nyitottam ki, hogy miért, az nem lényeges.
Majd eldöntöttem, valami most már legyen másképp.
A fórumokba én is beleszóltam, máshol pedig sokkal több érdemleges infót olvastam el, elkezdtem elindulni oda, ahová tartok, nem csak a partvonalról szemléltem az eseményeket.

Ha a saját magunk emelte falak mögött ülünk, nem fog senki észrevenni minket.
Ha az egész életet összességében nézzük, láthatjuk, hogy a mának élni lehetetlen.
Vágyni és várni kell, de tenni érte mindenképp.
Ha arra gondolok, most két héttel a 38. szülinapom előtt, hogy mennyi időm veszett el pótolhatatlanul, amikor alkothattam volna, tehettem volna valamit. Persze tettem, de az csak a rutin volt. Én a saját fejlődésemről beszélek, mert azért nem tettem semmit. A leélt életemnek a harmada biztos elvesztegetett idő volt. Amikor csak úgy vártam valamit, anélkül, hogy aktívan tettem volna érte.
Szomorú, de mégsem, mert már nem így van.
Én tudom hol tartok. Más nem biztos, hogy kívülről észreveszi, de én már tudom, hogy jó úton haladok.
Szóval elhatározás nélkül nem lehet cselekedni, cselekvés nélkül pedig célt érni.

Ami most elindította a gondolatsort, ez a dal volt :)

2012. március 17., szombat

Önző dolog szemetet szedni

Két fiú jött ma velem, más nem ért rá. Szedtünk pár zsák szemetet, de hamar megunták. Mentek jeget törni a patakra :))
Én szedtem tovább, és a következőket állapítottam meg:
- ez a sok felelőtlen köcsög mindenféle veszélyes dolgot is kirak, üveggyapottól kezdve a rengeteg üvegtörmelékig mindent
- üvegtörmeléket nem lehet szemetes zsákba szedni
- amit összeszedtem, a kukáskocsi nem fogja elvinni, így ki kell tennem a szelektív gyűjtőhöz, pedig nincs szelektíven szedve, tehát önző okokból jól kiszúrok valakivel
- azért hogy nekem jobb érzésem legyen mikor sétálok, önzés volt a szemétszedés
- azért, hogy az ártatlan állatok ne lépjenek üvegbe, azért talán mégsem volt az

Kicsit kiábrándult vagyok? Ha belegondolok, hogy 6 teli szemetes zsák lett 20 nm erdőrészen ( a többi elszakadt), és még rengeteget lehetne megrakni, akkor talán érthető.
Ha elárulom, hogy hülyének néznek a szemétszedés miatt, akkor is érthető.
Mert ez valami magánterület.
Attól még az én környezetem is.

És rosszindulatú is vagyok.
Mert az utcában folyton ezerrel közlekedő népi agyagedény ma át akart menni a szakadt Lada Nivával a patakon, de beragadt a sárba. És én örültem, hogy nem sikerült neki, örültem, hogy fél órán át próbált kiszabadulni, pörgette ezerrel a kereket, jó mélyre ásta magát, és full sáros lett a kocsija. Mondjuk jobban tetszett volna, ha kézzel kell kivonszolnia onnan, de ezek nem olyan család ám! Ezek hívták az erdészt vagy valakit, aki segített nekik.
Annak nem örülök annyira, hogy most átrendezte ott a terepet, de majd pár lelkes lakó visszarendezi a pöcsfej után. Hülye bunkó.

Mindezek ellenére jó volt ez a nap is, a gyerekek egész nap kint voltak, olyan fekete utánuk a fürdővíz, hogy öröm nézni. Kira az előkertet rendezgette, magától. Elültette a kakukkfüvem és a körömvirágot is. Azt mondta, az az ő része lesz. Akkor is, ha a tulipán elvirágzás után fel kell ásni, és kiszedni a hagymákat.
Kevin is kertészkedik, palántázik, levendulát ültetett hátul.
Krisztián pedig csirkeháló helyettesítő kerítést font, az erdőben talált korhadt üres fába snidlinget ültetett, és font egy ültető ládikát is. Ezeket mondjuk tegnap és tegnap előtt csinálta, mert ma nem is volt itthon :)
Kevin ágyása

snidlinges

korianderes fonottka

kerítés csirkeólhoz

Keviné

Szili és Lívi

Szabolcs
Most pedig mennem kell, mert két oldalról tolnak el innen a gépezni vágyó fiúk :)

Mi fér bele a blogba?

Eldugott zugblog. Vagy blogzug?: A hét gondolata: Öncenzúra: Mit jelent számodra a blog nyilvánossága? Mit tartasz még bevállalhatónak, és mit tartasz magánügynek, aminek nincs helye a blogodon?



Szelepnek indult mikor elkezdtem, néha ma is az. Voltaképp egyfajta megnyilatkozás, amibe minden belefér kicsit, ami az életem része. Vannak a gyerekek, a hobbim, a gondolataim mindenről.

Miről nem írok?

A nagyon benső gondolatok, az önelemzés azon része, ami még folyamatban van. Ami a csak rám tartozó magánügy-kategória, amit senkivel nem osztok meg. A félelmeim, karmikus emlékeim amiket én vonzottam be, hogy emlékezzek rá valami miatt. De már bánom és nem csodálom, hogy elfeledjük ezeket és nem visszük át másik életre. De önmagunk megértésében azért segíthetnek. Csak a megfelelő helyen kell tárolni őket.
No ezekről azért részletesebben nem írnék. Mert nekem is félelmetes, hogy mi mindent hozunk magunkkal és hat ránk ma is. Egyrészt az én ilyen emlékeim rám tartoznak, másrészt lehet, hogy aki nem annyira érdeklődik eme szélsőséges téma iránt, az túl elvontnak tartana. Vagy elvarázsoltnak, esetleg beszívottnak :)
Ilyesmit még szigorúan magán blogon sem írnék le, ezeket elég  ha én tudom.

Vagy az összeesküvés-témába tartozó meredek következtetések, összerakott összefüggések. Amik nekem nyilvánvalóak, de más esetleg csak furán nézne :)

Mások rám bízott magánügyeit sem írnám le.

Nagyjából ennyi jutott eszembe, a többi majd akkor, ha már közzétettem :))

2012. március 15., csütörtök

Pletykások! Lehet szemetet szedni!

Kérdezte egy szomszéd(!) hogy most akkor Lívia a legkisebb? Mert valaki azt mondta neki, hogy novemberben szültem, és hat gyerek van. Mondom, ja, csak ronda és dugdosom.
Lehet, hogy mikor Lívia mellett még biztonsági okokból toltam a babakocsit, azt hitték, hogy nem üres.
De miért pont november?
Jó, ott voltam minden ovis-sulis rendezvényen, és tényleg nagyobb a hasam mint Béres Alexandrának, de terhesen akkora voltam mindig, mint egy csatahajó. Az azért egyértelmű szokott lenni. Egyszer a nőgyógyászatra kísértem valakit, de decemberben. Sehogy nem jön össze ez a november, de az ördög a részletekben lakik.

Na mindegy, örülök én, hogy ennyi gondtalan ember lakik itt a faluban, akinek nincs jobb tenni és aggódni valója, mint az, hogy hogyan is fogom eltartani a hatodik gyerekem.
Novemberben nem szültem, januárban nem voltam terhes, és sosem volt abortuszom sem.
De én vagyok a hülye, mert ha csak ennyit is, de foglalkozom  a témával.
Pedig komoly terveim vannak most hétvégére.
Kapnak a gyerekeim gumikesztyűt és szemeteszsákot, persze velem együtt, és szemetet szedünk az erdőben. Az összes ráérő embert várom. Persze meghirdetni nem fogom, mert mindenki csak másra mutogatna, és leszarná.

Én pedig biztos vagyok benne, hogy nem a rókák szőre lett selymes a róluk elnevezett Vuk-ettő sampontól, és nem a vaddisznók szedték be a vérnyomáscsökkentő tablettát, hisz akkor nem lennének annyira felpörgött és durva állatok. De hogy az őzek sem cigiznek és hordanak nagy zacskó szemeteket az erdőbe, az is biztos. De az gyanús, hogy azt a kidobott kávéfőzőt, amit láttam, azt valami medve hagyhatta el. Mivel medvék itt nincsenek, ezért gondolom, hogy a költözködésből itt maradhatott. Ki más kávézna az erdőben?

Hohó! Lehet, hogy a vakond!
Az olyan gyanús állat. Mindig fű alatt közlekedik. Bujkál ha kell, ha nem.
Biztos üldözési mániája is van, vagy készül a kataklizmára, és most szórja ki amit nem tud majd magával vinni.
De hogy mire kellett neki fél pár strandpapucs?
Valami ötlet?

Ha már kataklizma. Néztem a jogosítványom, és képzeljétek, pont a világ vége után két héttel fog lejárni.
Nincs semmi világmegváltó ebben, csak úgy ideírtam.

Tegnap néztem a boltban, úgy vásároltak az emberek, mintha a 4 napos hétvége - amin azért nem elhanyagolandó módon a legtöbb bolt péntek-szombat nyitva lesz - két hétig vagy egy hónapig tartana.
Persze sokakhoz biztos vendégek jönnek, de könyörgöm! Nem a háború fog kitörni!
Vagy ti tudtok valamit?
Vikit megkoronázzák a Duna nem létező jegén, és az ellenzék jól leveri?
Vagy Viki elszavalja a nemzeti dalt a téren, és a jobbak verik le?
Na jó, nem politizálok, nem is értek hozzá.
Meg nem is nagyon érdekel, követhetetlen dolog ez.

Pont elég nekem Szabolcs és Szili közt elsimítani az ellentéteket, vagy megküzdeni a kamaszodó lányom bevakkantásaival. Pont elég politikai érzék kell ehhez.
Bár tegnap épp háború volt, mert hulla fáradt voltam, mikor Kira beszólt a pohár víz kérésemre, hogy van nekem fiam is. Kicsit nehezen viseltem, na.

Kicsit később a kádban azon gondolkodtam, mennyi felé lehet forgácsolódni.
Egyik ezt akarja tőlem, a másik azt.
Mindenki használni akar valamire, ebben veszek el Én.
Mert az én igényeim oly mértékben kiszorulnak a család életéből, mintha nem is lennének.
Még a napi fél óra "Gépezek és nem akarom hogy hozzám szóljanak" időmet is legtöbbször ki kell harcolnom, és elmondani, tényleg nem tudok figyelni, ha a háztető szakadt le, akkor sem.

Persze ennél sokkal pitibb dolgok akadnak. És a tényleg fontos esetek miatt félre teszem a dolgaim.
Mint Kira matekja. Kapott egy 1-est és egy 3-ast a héten. Az egyik egy kihagyott leckére, a másik pedig a pótlására kapott jegy. Ami teljesen érthetetlen volt, mert nem volt nehéz, csak értelmezni kellett. És bár akkor is épp a szétesés határán voltam, de átvettük, megértette. Azt is, hogy ha a rész-számításait összecsapja és hibás, akkor nem lesz jó az eredmény.
Ugrott a mobilja és a gép-face lehetősége is.
Még nem tudom meddig, de az élete a matekról fog szólni.
Nem arról, hogy minden szart kiposztoljon és mindenre reagáljon.
Viszont ezt a mostani 4,3 átlagon év végére fel kell hozni annyira, hogy megadják neki az ötöst. Ahhoz pedig az igyekezetet is látnia kell a tanárnak.

Ezek vannak most.

Kellemes Hétvégét Mindenkinek!

Aki erre jár, holnap jöhet szemetet szedni!! Mindenkit szeretettel várunk :))

2012. március 13., kedd

Gondolatok Szabónéról

Mindig mindent tökéletesen eltervez. Előre gondolkodik négy-öt hétre, komplett napi-heti étellisták a fejében, hozzávalók a kamrában. Mint Móni egyik legutóbbi bejegyzéséből tudhatjuk, még a váratlan vendégekről is egy héttel előbb tud.

Hercig kis hátizsákkal kirándul, amit üresen visz haza. Azt nem tudom, hogy akkor miért nem papírból készíti el, amit nem is kell hazavinni, tábortűz gyújtásához kiváló alapanyag :) Biztos minden van nála amire szükség lehet, sebtapasz, ha megsérül valaki, gyorsgipsz lábtörés esetére, fogászati tömőkészlet fogfájás esetére. Esetleg mini-tűzoltó készülék is akad nála. Nem úgy mint Pitypalatty asszonynak aki képes elmenni pelenkás gyerekkel otthonról, pelenka vagy törlő nélkül is. Vagy megfázásos időben is elfelejt zsepit magához venni. Van viszont kése, mert Pitypalatty úr ráerőltette, hogy legyen. Jól jön az szerinte.

Szóval Pitypalatty asszony a törött lábat legfeljebb levágni tudná, begipszelni nem. De tudna segítséget hívni, mert van telefonja. Ez is valami. Sőt a váratlan vendég sem maradna éhen, csak kóla és traubi helyett választhatna a hideg csapvíz vagy a meleg csapvíz között. Esetleg egy tea, na? Még citrom is van Pitypalattyéknál! Igazi!

Viszont ha a kedves váratlan vendég szétnézne, életteli és belakott teret látna, semmi tüchtig-jegesség. Még némi por is akad. Semmi élére rakott holmi, és ha leverne valamit, akkor sem néznének rá csúnyán. Megszokták, hogy néha eltörik ez meg az. Sőt, ha dühösek, maguk vágják oda. A Pitypalatty ház néha a repülő tárgyak otthona.

Pitypalatty asszony nem a tervszerű életmód híve. Pedig öt gyerek mellett fontos lenne a percre pontos beosztás! A napi teendők fix beosztása, hogy ne csak úgy a vakvilágba éljenek azok a kölkök!
De nem. Ezek a lehetetlen emberek képesek csak úgy, hétköznap a nap közepén kisétálni az erdőbe! Kirándulni, kedden délben! Ki hallott még ilyet? Hátizsák nélkül! Ivóvíz és iránytű nélkül!
Nekiindultak ma is a világnak, és helyre kis túrát ütöttek össze. Hallgattak madárdalt, csodáltak fákat, pedig ez sem viszi előrébb a világot. És semmi érdekes nincs a harmadik ugyanolyan ágas-bogas és levélmentes fában! De Pitypalattyék ilyen érdektelen dolgoknak is tudnak örülni, és ha gondolnak egyet, akkor mennek.

Ezzel a szép képpel zárom Pitypalattyék életéről való tudósítást, a jövőben ritkásan lesz róluk szó, ha egyáltalán lesz.

2012. március 12., hétfő

Röpke séta az erdőben

Kis séta volt az erdőben, nem a táv megtétele volt a lényeg, hanem a sok látnivaló. Kíváncsiak vagytok mi látnivaló lehet a kopár és még a tél nyomait viselő erdőben? Megmutatom.

Először is a fák. Önmagukban is szépek, de a kék éggel a háttérben még szebbek.
a Nap más szögből világítja meg őket, innen a nagy különbség, amúgy pont egyforma színűek a gallyaik
Az éledő erdőben már serken némi zöld, rügyeznek a gesztenyefák, de a kis patakon még vastag a jégpáncél.
gally a jég alatt, mint holmi szőrszál a bőrben
A cinkéket már hiába keressük az ablakokban, most végzik a tavaszi nagytakarítást az erdőben. Az odvas és korhadt fákat készítik elő a harkályoknak, akik majd szépen kipucolják, rendbe teszik azokat. És ahol a természet éled, ott persze finom fehérjedús bogárkák is táplálják a kedves kis madarakat.
harkály vájta odvak
Láthatunk vaddisznó túrás nyomokat, mellette az ágon a fennakadt malac szőre látható. Biztos nem direkt hagyta el az ékességét.
vaddisznószőr
Le-föl rohangáltam a dombocskákon, lankás részeken. Mint éjjel az őzek, akiknek árulkodó nyomaik is mindenfelé megtalálhatóak. Én persze most is estem egyet, nem vagyok hozzá edződve a saras talajhoz. Érdekes módon sosem lefelé egyensúlyozgatva esek el, hanem felfelé. Most is csak nevettem magamon.

Fotóztam olyan gesztenyefát, ami belül teljesen üreges. Bevilágítottunk mi van odabent, de csak a nagy üreg.
hatalmas ez az üreg
Kívül pedig él a fa, rügyeznek az ágai. A tövében is óriási lyuk, vajon mennyi állatnak adhat otthont?

A legcsodásabb az a fa volt, amelyik sok-sok évvel ezelőtt tőben háromfelé tört. Az egyik része teljesen kifordult a földből. Ennek volt két olyan ága, amelyek addig oldalirányba néztek, de engedelmeskedve az élet hívó szavának, elfordultak és az égbolt felé kezdtek tovább fejlődni. Apjukon, az eredeti törzsön keresztül bizonyára gyökeret is eresztettek a föld mélye felé, máskülönben honnan kaphatnák az energiát? Nem kicsi fákról beszélünk, a két tovább élő gyermek is megvan minimum 15 éves. Az eredeti tő pedig fekszik a földön, gyökere teljesen elkorhadt, de életet ad két nagy, és sok-sok növendék fának.
kidőlt törzs és az élet megy tovább
égig érő fagyerek
Jó kis élmény volt, talán értitek, miért szeretem az erdőt annyira. Az éjjeli állatok miatt vonyító kutyáimat kevésbé díjazom, de ezzel jár.

2012. március 11., vasárnap

Üzenet az űrből

Azt hiszem nem vagyok Marslakó.
Sok, gondolkodásban és világlátásban hasonló társam akad a világban, csak a környezettemben nem.
Ettől itt sajnos Marslakó vagyok mégis.

A másképp gondolkodás mindig részem volt.
Egyszer, mikor azt mondtam Anyámnak, hogy talán nem is én vagyok a különc, hanem ti mind, és én gondolom jól, akkor nagyon csúnyán megsértődött és szokás szerint lehülyézett. Sok éve volt már, szerintem nem is emlékszik.
De én igen. Én emlékszem a sok rossz érzésre, ami volt bennem, de mégis mindig meg kellett védeni az álláspontom. Érdekes faj egyébként az ember, mert a mást nem megérteni akarja, hanem a saját képére formálni. Főleg ha gyerek státuszban van az illető! Akkor aztán gyorsan le kell nyomni, mert még a fejünkre nő! Azt hiszi az átlag, hogy aki másképp gondolja a dolgokat, az hülyének nézi a többieket. Pedig nem. Még akkor sem, ha esetleg fellengzősnek és lekezelőnek hangzik. Ha valaki teljesen természetesnek kezel általunk érthetetlen és felfoghatatlan dolgokat, akkor pszichiáterért kiáltunk?

Valahogy a sok lelki akadály ellenére mégis ide került az életem, ahol most van.
Egy olyan állapotba, amely a mérgező dolgok kiiktatása felé halad, ahol mindent megteszek annak érdekében, hogy kiváltsam a rossznak ítélt dolgokat. Akár visszatérve kezdetleges módszerekhez, mint kenyérgyúrás kézzel, vagy szappanfőzés. Hogy csak ezt a kettőt említsem.

Tehát valahogy mégis ide hozott minden, ezek szerint fontos vonala ez a sorsomnak.
Mégis csak akadályok voltak előttem családi részről, elutasítás, lehülyézés. Most is ez van.
Senki nem kérdez, vagy ha mégis, akkor nem hallgat meg értőn, vagy ellegyezi a problémákat azzal, hogy "Ma már minden mérgező", "Ilyen kevéstől nem halunk meg", "Neked sem lett semmi bajod", "Valamiben meg kell halni".

Én már meggyőzni akarata ellenére senkit nem akarok, de azt a fajta megértést elvárnám, ami tiszteletben tartja, hogy a gyerekeim másképp akarom táplálni és tanítani, mint ahogy én felnőttem.
Nem azért nem veszek felvágottat, mert nem telik rá. Nem azért nem veszek cukorkát a gyerekeknek, mert nem szeretem őket. És nem azért nem adok fluoridos fogkrémet, mert hülye vagyok.

Azt hiszem mindenkinél okosabb vagyok? Hogy mindent jobban tudok?
Nem!!
Ha így lenne, én lennék az, aki azt mondja, nincs annak a margarinnak semmi baja!
Más sem hal bele! Edd te is nyugodtan. Nem. Én tudom, hogy keveset tudok, és inkább utánaolvasok.
Nem orvoshoz rohangálok gyógyszerért minden problémára, hanem alternatív megoldásokat kutatok fel. Már amennyire alternatív a gyógynövényes módszer.
Mitől is lenne alternatív? Ha a gyógyszeripar is pont a gyógynövények hatóanyagait vonja ki - többek között - és kombinálja. Csak épp alaposan feldolgozva, és tele rakva a gyógyszereket vivőanyagokkal, csomósodásgátlókkal, tartósítószerekkel, zselésítővel.

A növényekkel való orvoslás sok ezer éves tudomány. De nincs benne akkora pénz, mert mindenhol megélnek. Ezek a gaznak és parlagfűnek csúfolt gyógynövények mindenütt ott vannak, nagyon régóta. Vannak köztük mérgezőek? Igen. Sok baleset fordulna elő a rosszul alkalmazott gyógynövényektől? Igen. De szerintem ilyen balesetek a rosszul szedett gyógyszerektől is előfordulnak, csak másképp hívják. Ennek neve például vese vagy májelégtelenség, szívproblémák, tüdőproblémák, ízületi gondok, reumás esetek, vagy látásproblémák.
De ha az orvosnak látszó élőlény a tévében azt mondja, hogy a növények okozzák az allergiád, akkor irtani fogod. Pedig csak a vegyi anyagoktól és mérgektől gyengébb immunrendszer az oka az allergiás tüneteknek. Ez ellen is lehet tenni.

A képlet teljesen egyszerű.
A testünk is inger-válasz mechanizmussal működik.
Ha a Kínai nagy falat ököllel ütögeted, előbb-utóbb sikerül megbontani a szerkezetét.
Előbb picit, majd a keletkezett rést egyre nagyobbra tudod vájni.

Ilyen a testünk is. Egy falat rossz ételtől nem lesz semmi bajod.
Sőt, kettőtől vagy többtől sem. A máj a mérgeket lebontja, a vese üríti. Ezek alap tudnivalók, szerintem tisztában van vele mindenki.

De vannak dolgok amik nem kikerülhetőek. Ami a levegőből, ivóvízből kerül be, vagy épp a szőnyeg és bútorkárpit kezelő vegyületeiből. A két említett szervnek lesz velük épp elég dolga. Főleg hogy ez nem egy lista, és nem teljes felsorolás. Csak megemlítettem pár dolgot. Tehát alapszinten is van épp elég tennivalója a méregtelenítő-rendszerünknek, és ahhoz hogy jól működjenek a dolgok, tenni is kell. Nem elég gyógyszert bekapkodni, mert nem végleges megoldás! Ha jelentkeznek a problémák, az orvos majd diagnosztizálja, felír valami gyógyszert, ami a tüneteket csökkenti, és nagyjából ennyi. A miértekre-okokra való kutatás nem történik meg, pedig lényeges lenne.

A fal rugdosást kellene megszüntetni hogy az okozott gond helyreállításával lehessen foglalkozni. De ha tovább rugdalod a lyukat, amit épp befoltoznál, akkor hiába próbálkozol. Ha tovább mérgezed a tested, de most már tablettákkal is, akkor elfedtél egy tünetet, azaz a lyuk elé szekrényt húzol, és rugdosod máshol a falat. Ennyit tettél, holott meg is oldhatnád.

Arra gondolna bárki, aki nem olvasott a témában, hogy az orr-nyálkahártyát izgatják az erős öblítőszerek levegőbe kerülő molekulái? Hogy tüsszögést, orrfájdalmat, égő érzést váltanak ki? Hogy belefájdul némely ember feje? Vagy ha az említett tünetek jelentkeznek, akkor nyúlsz az allergia gyógyszeredért, és szidod a pollent? Ha a gyerek nem alszik jól vagy keveset alszik, nappal túlpörög, szétszórt vagy ilyesmi, akkor okolnád a táplálkozást?
Az édességeket és halott-vegykezelt ételeket? A módosított keményítőt vagy ízfokozót? Nézz szét a kamrában és a hűtőben, mennyi mindenben ott vannak. Utána ha van kedved, nézz utána a neten, mit is takarnak ezek a nevek. De ne a wikin, hanem több helyen is. Úgynevezett alternatív és reklám mentes forrásokban is érdemes ám!
Persze mindenki azt csinál amit akar, én is azért írok és nem beszélek, mert füles hallgatóságom nincs. Csak szemes. Ha értitek :)

A lényeg, hogy amit el tudunk kerülni, annak a kis ökölcsapásait iktassuk ki, mert előbb-utóbb minden célt ér ha kitartó. Lassú lángon is felforr a víz, csak lassabban.
Én az egyik fiam ekcémájának jelentkezése után kezdtem kutatni a témában, bár azért előtanulmányaim voltak tömegével. Sok meglepetés nem ért, addig legfeljebb nem törődtem vele.

A legfontosabb szabály, az inger-válasz mechanizmus. Ha ütögeted, el fog törni. Vannak nem, vagy nagyon lassan kiürülő mérgek, amik a háttérben dolgoznak.
Mint egy régi maffiamódszer. A kocsi ülésének kárpitjába rejtett radioaktív anyag.
Szép lassan szétette a páciens testét. Az illető meg csak lesett, mert semmi oka nem volt a sokféle bajának.

A leggyengébb szervet fogja megtámadni a betegség, és nem gondolná senki, hogy mondjuk a sok éves margarinfogyasztás az oka annak, hogy egy hideg télen nem csak náthát kap, hanem tüdőgyulladást is.
Épp ezért ezek az ételek sosem ugyanazt a problémát okozzák. Ennél az embernél ez a baj, annál az a baj. Megvannak a családi kórjaink, a szív, agyér, cukor, gyomor meg egyéb vonalak, amik ott voltak-vannak felmenőinknél. Abból az látszik, mire kell aktívabban figyelnünk. De ne higgyük, hogy ha mozgunk eleget, és szívbarát margarint eszünk, akkor az valóban jót tesz az ereknek. Attól az még margarin. Attól még egy hidrogénnel kezelt büdös vacak. Sok mindenre kell odafigyelni, de ahogy rászoktunk az egyszerűbb életet kínáló hamis dolgokra, úgy le is lehet szokni róla. Pár hét, és rutinná válik a nehezebb úton, vagy drágábban elérhető, de jobb alternatívát kínáló táplálék, és majd mi tekinthetünk marslakóként a margarin-felvágott evők egyre kisebb táborára.

2012. március 10., szombat

Otthon

A gyerek és kamaszkori otthon-érzésekre nem emlékszem. Persze volt ahol utáltam lakni, tudatosan és nagyon. Pedig 14 voltam, mikor eljöttünk onnan. De az a környék!
Pestújhely, kertes rész, 6 lakásos udvar, szükséglakás. Wc az udvaron, meleg víz csak egy lakásban, és nem nálunk. Fűtés egyedi (olajkályha), a lakás északi fekvésű, hideg, dohos. Mikor anyám dolgozik, az olajkályha is és az öcsém ellátása (-2 év) is az én dolgom.
Szóval ételt adni, vizet melegíteni, fürdést intézni. Néhanap főzni. De nem emiatt utáltam, hanem a környék.

Mikor húsvét volt, és Anyu persze dolgozott (vendéglátó), a tesóm locsolkodni ment, én pedig kuksoltam otthon egyedül. Bezárkóztam, és mozdulni sem mertem, mert a "cigányok" jöttek locsolkodni. Azért írtam idézőjelben, mert ez nem egy népcsoportra vonatkozó jelző, hanem azokra a putrilakó, hangoskodó és ordenáré szörnyekre, akik miatt féltem az utcán végigmenni. Sokszor még a suliból hazafelé is szaladtam. Hála istennek nem oda jártunk iskolába, hanem maradhattunk a lakótelepiben,ahol kezdtük az általánost, de busszal kellett járni, és télen tanulószoba után már sötét volt.

Ezután jött az újpesti panel, ami azért nagy ugrás volt ezután a szörnyű hely után, minden szempontból. Kényelmi és környék-biztonság szempontból is. Bár ahogy manapság hallom, ahol mi laktunk az elég veszélyes környék lett azóta. Szóval az sem hagyott otthon-érzésileg mély nyomot bennem. Pedig volt saját szobám, miután az egyik nagy szobát kettéválasztottuk, és Maci meg Dzsimbi kutya is ahhoz a lakáshoz tartoznak.
Mégsem maradt mély nyoma.

Onnan albérletbe mentem, konkrétan három volt 4 év alatt, de egyik sem jelentett sokat. Akkor még más szempontjaim voltak. Az első messze volt a melóhelytől és csak zuhanyfülke volt. Ráadásul a Dózsa György út forgalmasságát sem szerettem.

Ezután Zugló csendes része következett, de magas volt a fűtés számla, mert elektromos megoldás volt, és kicsi volt a bojler. És ugyan itt lett társam Max kutya, de ezt a lakást sem jegyzem a fontos helyek közt.

Innen csak 10 percnyire költöztünk odébb, Thököly-Róna sarok, belső parkra néző lakás. Szintén albérlet, fűtés szuper, konyha jó, bojler jó, csak nyáron elviselhetetlen a meleg a harmadikon, és ami a leglényegesebb, nem saját. Itt már erős volt a vágy a saját hely birtoklására, így ezt is könnycsepp nélkül hagytam el.

Sokkal izgalmasabb kor jött el, mert meglett a saját ház! Őrbottyáni csendes mellékutcában, kellemes-csendes hely. Igaz a ház kicsi, egy szobás, de hatalmas a konyha. Rosszul szigetelt és mint kiderült télen dohos is rendesen, de valamiért szerettem. Max mellé itt került Zsuzsika a leány kutya, akivel megtapasztaltam a nagymamaságot.
Hamarabb lettem nagymama, mint anya, bár a terhességet nagyjából együtt kezdtük.
Mikor megszült, az első elveszített kiskutyát együtt sirattuk meg.
Én pedig sorban az összes többit is, akit eladtunk. Ő már nem, mert a kutyák nem így működnek. Mikor már nem szoptatja őket, akkor már nem is ragaszkodik annyira hozzájuk. Bár nem láttam bele a fejébe, és kiváncsi lennék, mit érez az anyakutya, mikor a 8-10 hetes kiskutyáját elviszik...

Ugorjunk pár évet. Már két gyerekem volt, és épp elköltöztem velük onnan. Mivel panel-albérletbe mentünk, a kutyák maradtak. Eleinte 2-3 hetente látogattam őket, de azután hogy a cuccainkat végleg elhoztuk, már jóval ritkábban. Terhes is lettem, másra kellett a pénz is, mint utazásra, így amíg vissza nem költöztünk oda, nem voltunk gyakori látogatók. Ennek volt ember-személy oka is, akire nem voltam túlzottan kiváncsi, de mivel tudtam, hogy a kutyákat ellátja, nem aggódtam.

Később a házrészt megvettük, a kutyák maradtak, és teljesek voltunk megint. Saját ház, gyerekek, kutyák. Szóval oda szerettem hazamenni. Pedig a háznak csak hibája volt. Kicsi is volt 3 gyerekhez, és egy 15 négyzetméterrel nagyobb lakásból hozott cuccokhoz, amik már ott sem fértek el rendesen. A penésztől sem lehetett megszabadulni, pedig fűtés volt rendesen, és igyekeztünk szigetelgetni, de maradandó volt. A régen rendes szomszéd is köcsög lett, miután "elüldöztem" azt a drága embert, a gyerekeim apját, satöbbi.
Kitépkedte amit a kerítés mellé ültettünk, beugatott, de én letojtam. A terv ugyanis az volt, hogy mielőbb eladjuk, és nagyobb házba költözünk, mert a hozzáépítés mindenféle furcsa elrendezés miatt lehetetlennek tűnt. Az eladás és vétel miatt nem aggódtam, össze szoktak ezek a dolgok jönni, ha egyszer fix döntések születnek. Meg azt is tudom, hogy ami fejben megszületik, az valahol máshol már sokkal régebben eldől.
Szili mondogatja gyakran, hogy a mostani házunkat ő építette, mielőtt megszületett.
Aki ért valamennyit a spiritualitáshoz, tudja mit is jelent ez :)

Tehát idejöttünk.
Első alkalom után, mikor megnéztük, eldöntődött, hogy ez lesz. Pedig a másik ház ami még játékban volt, sokkal szebb és modernebb volt, 10 kilométerre a Velencei-tótól,
de buszjárat-mentes tanyán, pár szomszéddal. És az udvar is kicsi volt. Nem szoktam azon gondolkodni, hogy alakult volna az életünk, ha oda megyünk, vajon ugyanennyi gyerek lenne-e, meg ilyenek. Az egy lehetőség volt, egy másik út, de nem azt választottuk.

Látható, hogy az életem fontos döntéseinek színhelyei már mélyebb nyomokat hagynak.
Ezt a helyet is szeretem. Pedig sok hiba van itt is. A pénz mindig más, fontosabb dologra kell, mint a felújítandó részek, és minden télen megfogadom, hogy ezt meg azt nyáron mindenképp, de valahogy mindig elmarad. Tulajdonképp nem sok esély van egy nagy felújításra, és tudom, hogy sok mindent mi csinálunk rosszul, de tanulunk folyamatosan. És szeretem ezt a helyet. A házat és környékét, az Erdőt. Imádnám, ha a közelben lenne egy fürdőtó, de túlélem, hogy nincs.
Az Erdő.
Évekig rá sem néztem szinte, nem jártam ki oda, pedig tényleg pár méterre van. 20 méter séta, és a sűrű fák közt vagyok. Nem mentem, mert nem érdekelt.
Ma már igen. Ma már ellazít. Ha csak keresztül megyek rajta is nagyon jó, de ha nem felejtem el, hogy emeljem feljebb a tekintetem a horizontnál, akkor még jobb.
Úgy vagyok vele, mint Ákos zenéjével. Akit nem szerettem, unszimpatikus is volt, aztán megtört a jég. Ma már megnyugtat és mosolygásra késztet a legrosszabb hangulatomban is, ha meghallom.
Lehet hogy ehhez a helyhez tartozik, lehet, hogy máshol másképp lenne.
Szóval szeretem a házat, e kertet, minden kopás és festék lepattogás ide tartozik.
Tudom, szebben még jobban szeretném, de ez a miénk.

Tegnap Szili végigmondta, milyen házakat szeret. Az óvodát, a művelődési házat, és a házunkat.
Kérdeztem:
- Mi lenne ha elköltöznénk egy másik helyre?
- De ez a mi házunk, Anya! Itt kell maradnunk.
Pedig lehet, hogy már el is indult az életünk egy másik hely felé. Ez majd a jövőben kiderül :)

A bejegyzés az otthon-témakörben 3 napja indult el a fejemben, mikor az erdőn át elindultam a boltba...


Kevin verse

Tegnap írta, csak úgy. Nem szerelmes, semmi extra nem történt vele, csak úgy jött neki. Ezt mondja.

10 éves, művész beállítottságú érzékeny gyerek. Olvassátok, mit írt:

Szerelem

Az élet hosszú,
szerelem, bosszú.
Ki most elcsábul,
az szabadulni nem tud.

Ami van,
az van.
Ha tudni akarod,
a szerelem mindent elmond.

Tudni nem tudhatod,
míg azt el nem mondod.
Még megismerheted,
az élet még megy.

Ha mogorva vagy,
a szerelem nem hagy.
A szerelmet nem győzöd le,
csak az erőddel.

              (Kővágó Kevin)

2012. március 8., csütörtök

Kettősség

Pont tegnap történt mindkét eset velem.

Ebédeltem, délután 5-kor, finom gomba pörköltet, kétféle gombából. Nagyon szeretem, de a tányér felénél szóltam rá magamra, ne lapátoljam, élvezzem is, mert finom. Persze, várt rám Kevin, hogy gépre írjam és kinyomtassam a meseíró pályázatra írt meséjét, és költsünk egy verset.
Gondolatban belázadtam, hogy a büdös kölyke, ráér neki 10 percet, ne nyaggasson, legalább az ételem hadd egyem meg nyugodtan. Pedig ott sem volt. Várt rám a másik szobában, közben tévézett, háromszor elhagyta a kéziratot, balhézott Szabolccsal, szóval megszokott Kevin volt.

Ez volt az egyik dolog.
A pörgés és a sok feladat miatt, elveszem magamtól azt a kis időt is, ami az apróságok kiélvezésére van. Mint egy tál étel, egy kávé vagy csésze tea, vagy egyszerűen kibámulni az ablakon az erdőre, odaképzelni az éjszaka élőlényeit, és lesni a nappaliakat, és közben igazán mély légzéssel megnyugodni, kicsit kisimulni. Az előző mondatból is látszik, a normális légzésre sem hagyok időt magamnak túl sűrűn, pedig jól tud esni :)

A másik eset pedig a szomszédban történt.
Nyugdíjas házaspár, idősebbek. A hölgy 60-as, a férfi 80 körül. A férfi beteg, egész napos elfoglaltság a nejének. Most télen nem voltak itthon, a gyerekeiknél töltötték a telet, én pedig a kazánjukra néztem rá néha. Tegnap átvittem a kulcsot, behívott, beszélgettünk pár szót. A férje már aludt.
Hát az a ház engem kiborított. Rend és tisztaság, olyan ami nálunk két percig tartana, nagy lámpák leoltva, kis villanyok égnek csak, és néma csend. Amibe csak a tévé zajong bele, de gyorsan le lett némítva. Megkérdeztem:
- Téged nem őrjít meg ez a rohadt nagy csend? Ez a nyugalom és kihaltság?
Mégiscsak három gyerek, három-négy unoka, dédunokák vannak, akik három hónapig most a mindennapjai voltak.
- De. Már sírtam, és még fogok is.
Szóval beszélgettünk még, és úgy köszöntem el, hogy muszáj mennem, mert szétszedik a házat meg egymást, és akkor, ott, ennek én örültem. Ő is mondta, hogy az a jó.
Viccesen kérdeztem, átadjak-e egy-két gyereket, de úgysem adnék :)
Beszélgettünk még pár mondatot, szóltam, hogy hajnaltájt biztos őzek járnak szemben, mert kutyák vonyítanak sokáig. Majd hazajöttem a diliházba, ahol az öt gyerek az egyik szobában nyugisan tévézett, az apjuk pedig vasalta a ruháját másikban. Kivételesen tényleg nyugi volt, maga a csoda.

Jó ez így.
Jó ez a pörgés, bár kell magamra időt szánni, de nem sajnálom már olyan aktívan magam.
Viszont a szomszéd hölgy szigorú morcosságát is másképp kezelem már.

2012. március 7., szerda

Idővonal, múlt-jelen-jövő

A feladataimmal kapcsolatban a jelenben élek. Arra koncentrálok, nem nagyon tudnak kizökkenteni, ha valamiért elhívnak, akkor is visszatérek, amint lehet. Néha (gyakran) kapkodós vagyok és szétforgácsolt, mert ha a konyhai munka közben be kell mennem a fürdőbe, és látok valami feladatot ott, akkor belekezdek abba is.
Így teremtek káoszt, majd abból rendfélét. De mivel ez a jelenben zajlik, így egyszerre szeretnék végezni vele. Abban a pillanatban. Rögtön.
Ezt tudni kéne szétosztani, a jövőbe vagy majd-polcra helyezni némelyik, kevésbé fontos teendőt.

A vétett hibáimmal kapcsolatban a múltat figyelem, mindig keresve, mikor mit rontottam el, mit lehetett volna jobban tenni, hogy hat az adott eset a jelenemre. Így élek a múltban is. Ez persze nem változtat a jelenen, de értelme mégis van, mert lehet belőle tanulni, megérteni magamat és más embereket is.

A jövő?
Ha most támad valami hosszútávú gondom, amit nem tudok épp most megoldani, akkor azt a jövőbe helyezem. Vagy aprólékosabb tervet kidolgozva, vagy a kozmikus megoldások polcára rakva, oldódjon meg ahogy tud címmel.

A jövőben gondolkodom még a gyerekekkel kapcsolatban is, mint oly sokan tesszük. Lehet ez hiba, lehet előrelátás, felfogás kérdése. De az biztos, hogy alap emberi vonás, hogy mindig várunk valami mást, mint ami épp van.

Várom, hogy a legnagyobb ovisom végre a legkisebb iskolás legyen, hogy ez a komoly 6 éves Ördögöcske hogy áll majd helyt a suliban. Kíváncsian várom, hogy jól gondolom-e, hogy nem fog neki gondot okozni sem a tanulás, ugyanis félelmetes memóriája van, sem az hogy megvédje magát, mert ő aztán nagyon lazán kezel minden ilyesmit, és nem retten meg semmitől. Most az iskolába megy szavalóversenyre, azt is várom, mennyire fog neki tetszeni, de mint írtam, nem egy gátlásos gyerek, szerintem jól fog szerepelni.

Várom, hogy a tanév végi kirándulás az állatkertbe irányul-e, mert oda mennék Líviával én is. Alig várom, hogy lássam őket a különböző állatokra reagálni, meg tevét etessünk almával, és zsiráfot az eledellel.

Várom, hogy Lívia végre rendesen beszéljen, de élvezem is a "némaságát", mert olyan aranyosan fejezi ki magát. Még kérdezni is tud, mutogat, hümmög, és mindnek külön jelentése van. Persze tud beszélni, mond dolgokat, nem igazi néma, és meg is ért mindent. Szóval nem visszamaradott, pont korának megfelelőek a képességei, csak nem akar beszélni. Ha első gyerek lenne biztos aggódnék, de tudom, hogy nem kell. Mindenesetre várom, hogy többet beszéljen.

Várom, hogy megnyisson végre az uszoda, szívesen lemennék a gyerekekkel, és egyedül is. Azt akkor már nem fogom a majd-polcra helyezni, mert hiányzik az úszás.

Várom a tavaszt és a nyarat, nagyon várom, hogy nőjön a gaz, azaz a gyógynövények, és élesben tanulhassak többet róluk. Azt hiszem el kéne mennem a falubeli szakértő hölgyhöz is. No ezt át is hozom a jövő-polcról a jelen feladatai közé :)

Azt mondják, a kutyáknak nincs jövő és múlt-érzete. A jelenben él.
Akkor miért ássa el az ételt némelyik? Miért tanítható, ha múltja sincs? A tanulás a múltban történt. A mostani reakciók múltbeli dolgokra történnek.

Nem csak az ember él mindhárom idősíkon. Azt mondják, élj a jelenben, de tartsd szem előtt a jövőt és a múltat is. Nehéz az egyensúlyt meglelni, és én nem vagyok sem Buddha, sem Lao-Ce.

Élek ahogy tudok, mikroszkóp alatt figyelve magam, hátha megtudok valamit.