2014. június 11., szerda

Diliház 2.0

Bezárom ezt a Diliházat.
Lezártam egy szakaszt, kezdtem egy újat.
Az új blogon elmagyarázom az egészet, nem akarom leírni itt.
Csatlakozzatok oda ha akartok, mindenkit szeretettel várok.

2014. június 10., kedd

Fiam!


Megkértél magyarázzam el, mi az amit pontosan ugyanúgy gondolunk Vele.
Én hirtelen nem tudtam  semmi okosat mondani Neked, megkérdeztem Őt.
Ő azt mondta, némi gondolkodás után (hiába, no, nem olyan könnyű a kérdésed), hogy mi mindketten sok sebet szereztünk, sok csalódáson estünk át, és tudjuk milyen szerelem az, amit akarunk.
Két önálló ember vagyunk, két egész, mégis a köreink egyesítése után lesz egy közös, egymásba fonódó, egymás nélkül nem élő kör, ahol csak egymást támogatva, kiegészítve élünk majd.
Tudjuk, ezt a másikban találjuk meg.

Lehet szégyen, de ebből ennyire emlékszem.
Mert hallom a hangját, zizeg a fülemben, és nem a szavakra emlékszem, hanem a mondandó lényegére.
Ma én is megfogalmaztam Neked, de nem tudom mire mész vele.
Hisz csak önmagam tudom adni, nem tudom más szavaival kifejezni a bonyolult képet.

A szerelmet nem lehet elmagyarázni, mint ahogy a közösség, összetartozás érzését sem.
Érezni kell, és akkor tudod érezni, mikor átéled majd. Akkor megérted majd, miről beszéltem annyit, és oly bonyolultan.
Értik akik átélik, átélték.
A többieknek csak szavak, mondatok.

Vele abban értünk egyet, hogy összetartozunk.
Hogy egymást keressük sok éve, és most jött el az időnk.
De ez spirituális, Te pedig az anyag oldaláról közelítesz, megfogható választ keresel.
De nem tudok Neked okos és jó választ adni ebből a megközelítésből, mert a szerelem nem az anyagból ered.

Testi szerelem nincs.
A lélek tartja életben a testet, nem a szív.
Persze, most visszakérdezhetsz, hogy akkor ha meghal a szív, mi van?
Akkor meghal a test is, így az anyagi logika szerint a szív tart életben.
De én nem erről beszélek.

Vannak a testnek anyagból eredő szükségletei, például hogy a szív verjen, a keringés rendben legyen, a szervek működjenek.
De lélek nélkül Fiam, ez az egész csak egy adag hús.
Kómás félhalott.
Vannak, akik halott, mélyen alvó lélekkel rendelkeznek. Sokan közülük azért, mert sokat csalódtak, sok a tüskéjük, óriási fal mögött rejtőzve élnek, csak a fizikai testüket tartják életben.
Ha két ilyen félhulla találkozik, még akár szerelmet is érezhetnek. Érezhetik a közösséget, egyetértenek dolgokban, összerakják amijük van.
De két félhalott sosem lesz élő, csak egy egész halott.
Én is voltam halott, éltem halott kapcsolatban.
Semmi nem történt.
Az élet él, a motoros funkciók működnek, lélegzünk, eszünk, iszunk, tán szeretünk is valahogy.
De halott anyag az életnek csak egy szeletét ismeri, azt éli.
Az anyag létét.
Igazán ÉLNI nem tud, mivel nem ismeri az összes szeletet, dönteni sem tud igazán.
Nem tud repülni.

Másokat követ, mások gondolataiból alkot arc poeticát, így ő, mint személy, mint lélek, szabad lélek, nem létezik.

A szerelem mindenképp abból indul, amiből az igazi közösség-egyetértés-együtt lélegzés érzése is: a magam szeretetéből, önmagam elfogadásából.
Úgy, ahogy Bridget Jones.
Elfogadom magam, tudok derülni magamon, de változtatni nem akarok azon, amin nem lehet.
Láthatom a hibáim, de kesergés és önutálat nélkül teszem ezt.
Tudom, hogy mi az ami jár nekem, és ezt meg is kapom.
Mert valahol van mindenkinek valaki, aki pont azt a pakkot akarja, ami az illető.
Az egészet, egyben, minden jóval és hibával együtt.

Szóval ebből indul ki az, hogy félelem nélkül adom át magam neki, mikor először találkozunk, mikor megismerkedünk és rádöbbenünk: Úristen! Megvan! Ő az!
Átadom Neki azt, ami és aki vagyok, megmutatom a lelkem összes rezzenését, és Őt ez érdekli.
Figyel, tanul engem, én pedig Őt.
Nem ismerem a kedvenc színét, nem tudom az óvodai jelét, sőt, nem tudom hol született. Ezek a fizikai világhoz tartoznak. Persze meg fogom tudni ezt is, mert érdekel, mert fizikai világ nélkül lelki, éteri sík sincs.
De most más érdekel, nem a checklist.

Még el kell mesélnem azt, mikor fénysebességgel száguldotok egymás felé, akkor a találkozás mindenképp egy apró megtorpanás.
Pofán vág az intenzitás, rettentően megijedsz, beleremegsz, szíved kiugrik.
De nincs racionalitás, átléptek abba a dimenzióba, ahol nincsenek más emberek, nincs múlt, nincs jövő, csak Ő és csak a Most.
Nincs környezet, az én-határok elmosódnak.
Döbbenet van, hogy ez létezik, mert hallottál róla, tudod hogy van, de sosem érezted, láttad, tapasztaltad. Megnyugszol, pedig még mindig hihetetlen az egész.
Kicsit hihetetlen csak, amikor a racionalitás előtör a kavalkádból, de igazán kicsit.
Mert egyébként nincsenek félelmek, nincsenek kételyek.
Én valaha tudtam, álmodtam róla, hogy létezik félelem nélküli szeretés, létezik olyan sebesség amivel most szembesülök, létezik az az ember, aki nem fél elkötelezni magát egy egész család mellett, akivel ezt még meg fogom élni.
De messziről oly távolinak tűnt.
Miről beszélek?
Két hete is távolinak tűnt!
Szóval lassan a megtorpanás okozta ijedtség eltűnik, visszazökkensz az új kerékvágásba, mert a régit elhagytad.
Ez így van jól.
Tudjátok hogy egymáshoz tartoztok, egy pillanat alatt beilleszkedtek a másik életébe.

Elmondom még, aki sosem ijed meg semmitől, az nem is bátor.
Az a bátor, aki félelmeit legyőzi, szépen egymás után.
letépi magáról a félelem energiarabló démonait, kiűzi lelkéből a szipolyozó gondolatmagvakat.
Félelem nélküli élet tán nincs is.
Mind félünk, néha rettegünk.
De ezek pont olyan érzések, mint a befordulás, "semmi nem történik" érzés.
Olyan állapotok, amik elindítanak valamit.
Valami sötét anyagban való létezés után kibújunk a fényre, megszületik az új, a más.

Amiről Te kérdeztél fiam, arról nem tudok beszélni Neked.
A lelki együttélésről nincs tankönyvi példám.
Nem lettél okosabb, de egyszer megértesz majd.
Mert megkérdezted, mi a kívánságom most?
Én azt mondtam: semmi.
Megvan mindenem.
Csak annyit kívánok, Nektek, a gyerekeimnek is legyen meg majd egyszer ez a teljesség.

2014. június 9., hétfő

Heni 2.0

Az írás nekem  az egyik önkifejezési formám.
Engem tényleg nagyon sokszor nem értettek, inkább nem beszéltem a mélyebb dolgaimról, megmaradtak nekem. Mert újra és újra átéltem azt az értetlen pillantást, ami átvált lenéző, lekezelő, hülyének nézőbe, mert vagy nem érte, vagy nem érdekli, vagy mindkettő.
Elkezdtem írni, mert a magam számára viszont érdekesek ezek a gondolatmenetek, és valahol meg akarom őrizni.
Amikor kezdődött ez a blog, még egy rossz házasságban éltem, tudjátok.
Akkoriban nem voltam képes magamról olyan mélységben írni, magam elemezni, mint mostanában, mert nagyon fájt volna amit akkor találok, nem bontogattam.
Maradtam a zárt falak mögött, és írtam a családról, a világ dolgairól.
Majd eljött a tavalyi év eleje, mikor lezártuk az ügyet, és elkezdtem megnyílni.
A múlt év minden kínlódása, agyalása, keserűsége és öröme le van írva.
Vívódások, csalódások, döntések, nagy röhögések a más és magam hülyeségein, tényleg minden.

Nekem most egy teljesen új fejezet kezdődik az életemben.
Rengeteget változtam, bár van még rengeteg hibám, sokat leküzdöttem, átformáltam.
Ez az új ember, az új én most összeszerelmesedett Valakivel, társra talált.
Nem csak Őmiatta új tehát a fejezet, hanem azért is, mert EZ a Heni, aki most itt ül és ír, eddig még nem volt szerelmes.

2014. június 8., vasárnap

Szerelem

....................... végre.

Magfúziónál nem szabadul fel ennyi energia, mint itt, most.
Megismerkedtem Valakivel, VELE.
Ő az, akire vártam.
Sok éve várom, egymásra találtunk.
Pár életperc után tudtuk hogy megvan a csoda, a bódító mámor, az az érzés, ami el nem mondható.
Szavak ki nem fejezik, szemmel nem látható, fülnek hallhatatlan.
Le tudnám írni azt, hogy történt, de a történet a Miénk, a Csoda kétszemélyes, az a világé, amit az meglát belőle.
Amit Te látsz a világból, másokból, azt fogod látni nálunk.
Ha látod a szerelem pillangóit a Nap fényében, akkor láthatod nálunk.
Ha érzed az érzések hullámait, a robajló erőt, akkor érezheted nálunk.
Ha hallod a hangok közt az apró rezzenéseket amik két lélek pókhálószövevényén ébredő dallamok, akkor hallhatod nálunk.

Azt mondom érdemes volt önmagamba zárva szenvedni, elemezni és változni, bármily fájdalmak is lettek részeim ez által.
Bármennyi könny folyt el, és akármennyire szorított a kín, megérte.
Megérte kitalálni mit akarok én, mi az amit semmiképp, mi és ki tesz boldoggá, mit kell változtatnom hozzá.

2014. június 3., kedd

Flying

Igen!
Elkezdődött, azt hiszem.
Nem zombi.
Repülés.
Mindenkiben megvan a lehetősége.
Valaminek a kezdete.
Ezer új ismeretlen energia, villanás.
Nem tudsz mit kezdeni magaddal, az energiával, még két gondolat közt is ujjtornázik a kezed a klaviatúra felett.
Későn fekszel, korán kelsz.
A kettő közt tevékenyen telik az élet, mert mozgat és fűt az ezerféle erő.
Minden azt sugallja, halott vagy, annak kéne lenned.
De lesöpröd magadról, mert csak béklyó.
A statisztika nem igazi.
Csak láncok, melyek a repülést akadályozzák.
Megtalálod magadban a magot, a pontot ahonnan kiindul az élet.
A szárnyakat, amik csak a tieid.
Befeded a magot, véded mindentől, de a sötét mélyben bekapcsol néhány áramkör, rezeg az energia.
A mag kisarjad.
Növekedik, és kilép a testedből, átlépi az aurát, de még mindig ezer szállal a tiéd.
De nem tarthatod a sötétben, akkor sem, ha kint sérülni fog.
Azzal majd akkor foglalkozz, ha megtörtént.
A múlt elmúlt, addig hat, amíg engeded.
Söpörj, takaríts, az elmúlt életekből csak a hasznos tananyagot tartsd meg.
Ami a tiéddé tud válni.
Nem kell emlékezni, kitől tanultad, csak tudd.
A jövő még nincs itt.
Építjük, a jelen formálja, de ha ez a jelen egyszer múlt lesz, akkor hogy akarok emlékezni rá?
Zombi voltam vagy aktív csillag?
Fénycsóva, mag, vagy rothadó avar?
A jövő még nincs itt.
Ezer dolog történhet, történik majd benne.
A mai én jövője sincs kőbe vésve.
Ma is ezer felé fordulhatok, mind más jövőt ad ki.
EZÉRT nem kell foglalkozni vele.
Mert abból rágódás lesz.
Mindig a legjobbat akarjuk, sokak mellett így megy el az élet.
Mert nem hisz el, hogy nincs jobb annál, amit talál.
Mert a hibát látja, nem a csillogást.

Tegnap megtisztítottunk egy réztányért. Kiderült, hogy vas, csak réz a bevonata. Kérdeztem Szabolcsot: akkor nem kell? Mert mégsem az aminek hitted?
De megölelte és visszavitte a polcára.

A bevonat hamar lekopik mindenről.
Ha szeretem és értem a vasat, akkor boldog ember lehetek.
A felszínes világ fix pontja.


Nagy, nehéz, mégis száll.
Csak az energiák megfelelő átrendezése kell hozzá, és energia ami működteti.
Akárhogy nézzük, így van ez az embernél is.

2014. június 1., vasárnap

Mádzsár hejjesírás és társai lyólfogalmazó vesszőtlen felkiáltómániások

Úgy vagyok a dolgokkal, fogadom és elfogadom ahogy jönnek, történnek.
Egy-egy eseményt, még ha kicsi is, valami elindít, valami olyan talán, aminek látszólag semmi köze hozzá.
Ráadásul nem is történnek nagy dolgok, csak úgy eszembe jutott ez amit írtam, és például a tavalyi év, amihez képest nagyon sokat fejlődtem.
Nem vagyok még zen mester, közel sem, de haladok ám rendesen.

A hosszas bevezető után kimondom: regisztráltam egy társkeresőre.
Teszt üzemmódban vagyok, főképp azt vizsgálom, valóban nem érdekel-e ez a dolog, vagy csak bebeszélem.
Két hét után bizton mondhatom: nem érdekel az, hogy mindenképp találjak valakit, gyakorlati módba át van ültetve az, amiről eddig csak beszéltem: nem alkuszom meg, egyszerűen nem megyek egy szint alá.
Még mielőtt beképzeltté válnék bárki szemében elmondom, ez nem küllembeli dolog, hanem arról szól, hogy többé nem "szeretek" bele olyanba, akinek én tetszem, ez már kevés ahhoz, hogy beinduljak. Régebben elég volt....
Amit én leszűrök az egészből, és megint csak ne vegye senki sem magára, sem általánosításnak, mert mindig vannak mások, másfélék.

Általában a társkereső oldalakon nem minden igaz, amit az oldal által mailben kapsz.
Pl.: "X-nek tetszel, randizna veled, vegyétek fel a kapcsolatot"
Nos, X csak rányomott egy gombra, hogy "randiznék vele", "tetszik", vagy akármi más, de ez semmit az égvilágon nem jelent, csak jelölget. Cél nélkül. Gondolom, mert ezek általában semmit nem írnak, vagy maximum küldenek egy olyan levelet, amit a rendszer fogalmaz meg. Értsd: rányomsz arra, hogy levelet írok, és kijönnek azok a mondatok amik közül választhatsz.
Miután a harmadik kérdezte meg tőlem ugyanazt ugyanúgy (megváltoztatnék-e valamit a múltban), rájöttem ez csak egy téglamondat. Semmi jelentősége.
Visszaírtam egy ilyennek, hogy mi lenne ha a saját gondolataival operálna, azt mindenki többre értékeli, de nem válaszolt. Pedig kedvesen írtam, sok mosollyal, nem leugató hangnemben.

No és teszteket küldenek.
Volt az Istenes, na azt sosem felejtem el. Nem töltöttem ki a tesztjét...

Kitöltöm itt.

Mindenkitől elnézést kérek akinek bántom a hitét, inkább ne olvassa tovább.
Mert szerintem az ilyen úgy hülye ahogy van. Nem azért mert hisz, csak épp rám tolná ezt az egészet. Lelki szemeim előtt megjelent ez a fotóval is megtámogatott pasas, amint épp korbácsolja a nőt szeretkezés után, hisz az ördögöt ki kell űzni belőle. Márpedig a dévajság az ördög műve!!


1. Te elhiszed, hogy a Jézus meghalt a te bűneidért?

2. Azt is elhiszed, hogy a Jézus már megbocsátotta minden bűnödet?
3. Tudtad, hogy neked örök életed van a Jézusba vetett hitedért?

4. Rendszeresen imádkozol?
5. Tudod, hogy mit csinál egy próféta?
6. Tudtad, hogy te is próféta vagy?
7. Tudtad, hogy sok sírás vár még rád? Ha meg kéne ismerjelek akkor sírnék. Sokat. Amúgy a sírás jó, így nem is értem miért kell dramatizálni.
 
8. Bűnös ember vagy-e?Hmm. Nem is tudom. Biztos. De inkább nem.
9. Tudod-e, hogy mi az életednek a legfőbb értelme?Igen. Középen maradni.
10. Tudtad, hogy több lelki és szellemi ajándékod van, mint amennyit használsz?Igen, az a rohadt fluorid összeesküvés. Hülyévé teszi az embert. Látom nálad is elértek valamit.


11. Tudtad, hogy neked küldetésed van, szüntelen?Igen, csak nem az ami neked.
12. A család fontosabb-e a szolgálatnál?Nekem igen, neked nem, talán azért nem él veled a gyereked.
13. Tudtad, hogy nincsenek véletlenek az életedben?Ezt nagyon tudom.
14. Tisztában vagy azzal, hogy azt üzeni neked most is a Jézus, hogy: "SZERETLEK TÉGED, MINDEN BŰNÖDET MÁR MEGBOCSÁTOTTAM ÉS EGY SZÉP JÖVŐT KÉSZÍTETTEM A TE SZÁMODRA." ?
15. TUDTAD, HOGY EZT AZ ÜZENETET MÁSOKNAK IS EL KELL MONDANOD, HOGY MEGMENEKÜLHESSENEK AZ ÍTÉLETTŐL?Majd te elmondod. Annak akit érdekel!!

Lépjünk túl rajta, mert rémálmaim lesznek tőle. Ha nem lenne valami stabil hitem a világban és a teremtésben, akkor azt hiszem most hagynám el örökre a hit világát.

A következő gyöngyszem, a modern kori dzsigoló. Bemutatkozása:
Kitűnő referenciákkal rendelkező gyakorlott diplomás háztartásbeliként, a megtartásomhoz szükséges anyagiakkal is rendelkező, igényes társam keresem hosszú távra, sürgősen!
További magyarázat szükségtelen :)

A másik hasonló:
Alapjában véve vidám természetem van.Szeretek utazni.A pénz nem érdekel, főleg ha neked sok van.

Következnek azok, akik fogalmazás óráról hiányoztak:

Bélának (nem ez volt a neve) hívnak xyz dolgozom. Komoly kapcsolatot keresek. Sokat csalódtam és korán elment az édesanyámat .
következő:
 
Szia Tomi vagyok! Társat keresek! nem vagyok
sosem tudjuk meg mi az ami Tomi nem.

A csalódottak, magányos tévelygők:
Éltem már eleget, nem vagyok megbízhatatlan, kicsapongó. Harmóniát és vágyálmok nélküli életet szeretnék,
ennyi, az illető nincs még negyven, de már élt eleget, és nem akar álmodni.

Sűrű fogalomzavar van, plusz rengeteg az olyan, aki felrak egy morcos fotót, nem tudom mit óhajt kifejezni vele. Van olyan jellegű kép, amiről csak a sorszámos táblát hiányolom a kezéből, és a magasságmérőt a háta mögül...
Vannak a sírósok, akiket elhagytak, pedig mindent megtettek, de kevés volt.

De egyébként azért elmondom, nem csak ilyenekkel fut össze az ember, vannak normális, kedves férfiak is a társkereső oldalon, gondolom mindegyiken.
Én is találkoztam ilyennel, kialakult egy net-baráti kapcsolat, levelezünk, beszélgetünk. Messze él, de ettől még az említett levelezés belefér.
Számomra sokkal többet ér ez, mint amikor az ember arcot mutat, mást mint ami, mert minél jobbnak és többnek akar látszani. Mert párt keres és ehhez mindent bevet.
Mi elkezdtünk levelezni, én javasoltam hogy barátkozzunk, ismerkedjünk, mert a barátság sokkal őszintébb mintha más jelleggel közelednénk egymáshoz.

Visszatérve a példaként kimásolt bemutatkozásokra, még elmondom, írtam már erről, hogy nem érzem magam genyának, hogy röhögök ezeken a sorokon, mert mindenkinek van helyesírás ellenőrzője, van a neten helyesírás szótár is.
És én nem vagyok ám nyelvtannáci, nem kötök bele minden kis hibába, gondolatban sem. Sőt, nem tartom a rossz helyesírást bűnnek. De arra azért figyelni kéne, hogy egy társkeresőn ezt látod elsőnek a másikból, a fotó mellett a szövegét.

Naaaa, még egy párat...

EGY ESZEÜNEK MONDOT MÁRMINT MAGAMRÓL BELÜL KOMOJ DE VIDÁM HA VANKINEK ÖRÜLJEK ÉS MINEK CSENDES TÜRELMES SZORGALMAS HA LÁTOM ÉRTELMÉT A DOLGOKNAK EZTIS CSAK AZÉRT IROM MERT A KŐRNYEZETEMBEN LAKÓK ÉLŐK BIZTATNAK REMÉLLEM SIKERÜNI FOG EGY ŐSZINTE TÁRSAT TALÁLNOM-TALÁLNI AKI NEMCSAK LAKÓTÁRSAM.HANEM HOSSZUTÁVU KAPCSOLAT-HÁZASSÁG FELESÉG EGY GYEREK NEM AKADÁJ VAGY SZERETNE DE ÉN SZERETNÉK! HA LEHET!? MEGBESZÉLÉS KÉRDÉSE::::OLLYAN HŐLGYET KERESEK:AKI JÁRTAS A HÁZI MUNKÁKBAN ÉS NEMTŐRIKLE A MÜKÖRME ÉS MELLETTEMVAN JÓBAN -ROSSZBAN AKKOR ÉNIS MELETTE LESZEK AZ 100%MERT IGENCSAK RAGASZKODÓ TIPUS VAGYOK NAGYONNAGY OKÁNAK KELL LENNI HOGY VALAMITŐL-VALAKITŐL MEGVÁLJAK-TEHÁT HÜSÉGES TIPUS VAGYOK- DE NEM VAK!! HA FELKELTETTEM AZ ÉRDEKLŐDÉSEDET IRJ VAGY VEDDFEL VELEM A KAPCSOLATOT
Egyszerű vagy egyeszű?? Nehéz eldönteni.

Egy hűséges ember vagyok nyugot tipus és öszinte.N 

Harmincas éveim közepén járok, és még nem volt kapcsolatom.
Nem tudom, hogy menjek oda egy lányhoz, és mit mondjak.
Szeretem a könnyűzenét, komolyzenét.
Hobbim és szakterületem a számítástechnika.
Napi szinten informálódva.
Gyakorló keresztény vagyok, római katolikus.
Nem iszom alkoholt nem dohányzom.
Megint. És még szeplőtlen is. Hmm.

BECSÜLETES ŐSZINTE FÉRFI VAGYOK, KERESEK HASONLÓ ADOTTSÁGOKKAL RENDELKEZŐ TÁRSAT.
Nőt vagy férfit?

Szeretek barátokkal lenni és újakra találni. Keresem azt a kedves lányt, akivel kellemesen el tudom tölteni az időmet, ami jelenthet akár csendes, közös tv nézést egy pohár bor mellett, akár közösen szórakozni menni. Egy lányt keresek akinek az "adni" ugyanolyan fontos, mint a "kapni". Aki szeretné megosztani kedvenc időtöltését velem, aki az élet apró örömeit is értékeli nem csak a "nagy dolgokat". Egy kedves, törődő, alapos és szenvedélyes hölgyet keresek, aki komoly is, de magán is képes nevetni, ha úgy hozza a helyzet.
Az a sok idézőjel elrontja ám a mondandót. No és egy kérdés: az alapos hölgy miben legyen alapos? Vagy ez a felszínes ellentéte?

Romantikus, kommunikatív, jellemes egyedül elő legény vagyok. Nagy szükségem lenne szeretettre vágyó csinos hölgy társaságára. Kellemes kapcsolatot szeretnék sok lazasággal, humorral és egymás iránti jóindulattal.
Nagyon fontos számomra hogy boldog legyen a társam, akkor elégedetlennek érzem magam én is.
Az utolsó mondatot nagyon elszúrtad...

 Aranyas hölgyet keresem
A többit majd személyesen
Mit is? Aranyos? Arányos? Aranysas?

***ben dolgozom.független 37.éves jó humorú,őszinte megbízható.vagyok.hószútávra keresem a párom.akivel jól érzem a mindennapokat.
a hóban is van szú??

A tv-ben hallottam, hogy ez működhet. Hát... megpróbálom. Később majd írok magamról.
A tv mindig igazat mond. Tudjuk. Akkor később.

Keresem "értelmiségi" társam.Akivel kiegészítve egységet alkothatnánk.
Na ezen felröhögtem.  Mert a képesítése felsőfokú, gondolom hasonlót keres (nem engem az tuti), de idézőjel, értitek? Akkor most értelmiségi vagy jó a szakmunkás autodidakta is??

Vannak azért jó fejek is:

Régóta nincs rám garancia,apróbb hibák,működési rendellenességek előfordulhatnak,ezekkel azonban együtt lehet élni.
Korom és a megtett kilométerek miatt a hibák nem javíthatóak!Működésem ennek ellenére stabil,rendkívül pontos és hűséges!
Tartozékként hozzám jár(na)egy jó humorú ellentétes nemű(nő):)mely nem elválasztható tőlem
.Műszaki leírás: Gyártás:19** Termék neve:XY Paraméterek:Kicsomagolás után megtudod:) Szavatossági idő:Használattól függő.
Műszaki állapot:Néha hibásan működik,garancia már nincs,de még javítható!Mivel egyetlen példány készült belőlem visszacserélni nem lehet!!!!:)

Közlöm Veletek, hogy Al Pacino és Edward Norton is itt Magyarországon keres társat!

Őszinte családcentrikus férfi,komoly kapcsolat céljából hosszú távra keresi,megbízható őszinte nő párját!!!csak komoly kapcsolatra vágyó nők érdekelnek!!!Fénykép legyen rólad!!!De úgy is az első randin eldől minden,hogy lesz e belőle második!!!
Személyesen is ismerek ilyen felkiáltójel-függő embert, higgyétek el, félelmetes ám :)

szép jó uj világot ismerkednék beszélgetnék

Sziasztok!barátaim szerint komoly gondólkódású férfi vagyók!Nem szeretem a hazug embereket!Számomra az összinteség nagyon fontós! Komoly kapcsólattot keresek!  Velemenyem: ha nem megy, irj mindent ekezet nelkul és fogd a telefonra!

Sport , tudomány , zene , természet,művészet mi egy párkapcsolat ? Szükséglet?  Megkapó!

Ennyi részemről, megint elmondom, sok szimpatikus is van, nem csak a rosszat látom, ha felbosszantottalak a véleményem közlésével, az a te bajod :)

Szép hétvégét mindenkinek!

2014. május 25., vasárnap

Az élet szép

Mintha gyermekjátékot nyomkodnának ritmusra, olyan a hajnali kakukk éneke.
Zeng az erdőben, visszhangzik a környék.
Hajnal 5 óra van, kint iszom a kávém a hintaágyból megmaradt padon.
Faágak törését, zörgését hallom, a kapuhoz megyek.
Ritka látvány a szarvas, pedig rengeteg él erre, én pedig kíváncsi vagyok, mindenre ami él.
De ez csak egy dagi mókus lehetett, vagy vaddisznó az aljnövényzetben, mert nem látok semmit.
A szarvas illat csalóka, pár km-re simán érezni az átható vadillatot.
Megérkezik a szajkó, hangja mint a riasztónak, pedig errefelé nincs riasztás minden széllebbenésre.
De ki tudja merre járnak ezek a pipik!
A kakukk odébb repült, már a hátsó utcai erdőségből jön a hangja.
Beindulnak a fecskék, reggel is begyűjtik a kósza bogarakat, mellé huhúznak a vadgalambok.
Mostanság olvastam, hogy a bodza tövében tündérek laknak, ezért ha bodzát vágsz ki, hangosan kell énekelni, hogy el tudjanak menni. Mert egyébként nem hallanak minket.
Én azt hittem, hogy a varázslények, tündérek, manók, koboldok hallják az embert.
Ámbár lehet hogy hallanak, csak nem foglalkoznak velünk, mert nem szeretik az embert.
Ugyanis az ember rombol.
És ugyan sok manó az ember szemetét gyűjtögeti, ott laknak a fák között, szedik össze a nekik még kincseket, ami az ember számára felesleg. Amit tapló módon kiszórnak a természetbe.
Azt hiszem az ember a legelkényeztetettebb gyermek a Földön. Ezer szolga takarít utánunk. A hangyák, az egerek, a döglegyek, csatornapatkányok, és más apróbb lények, akiket elfogadunk vagy nem, mindenképp helyük van a teremtésben.
Pár hete kivágtunk egy bodzát a ház közeléből, mert nem szeretnék az alapzat alatt fákat. Nem énekeltünk, tán ettől még nem kerülünk pokolra.
Most a kerti bodzabokorra téved a szemem, nézem az ezernyi virágot, amiből nyáron üdítő, télire teának való száraz virág lesz, a materiálisabb kos énem pedig arra gondol, hogy lehet ebben valami.
Csak van minden növénynek védelmezője, az adott növényt varázserővel ellátó lénye, akik vannak, védelmeznek, de harcolni nem tudnak. Ha letéped a védencet, odébb állnak. Beköltöznek a mellette növő másik növénybe.
A személyiségem másik formálója, a lágyabb szűz aszcendens azt sugallja mikor növényt szedek, hogy mindent köszönjek meg.
Megszoktam, megköszönöm.
Jön ez magától.
Megköszönni amit kapok, megsimogatni amit megsebzek a késemmel, amivel leszedem egy-egy részét.
Nem irtok, nem pusztítom ki amit találok, ott hagyom a felét legalább.
Nem durvulok, nem szedem gereblyével a bodzát, nem töröm le az ágat, hogy elérjek egy gesztenyevirágot. Azt szedem le, amit ad a fa. Az az enyém, a többi az övé.

Az említett két jegy biztos viaskodik bennem, hiába mondják, hogy bizonyos kor után (6-10-14??) az aszcendens a meghatározó, azt hiszem a saját példámon látva, nem állíthatunk ilyesmit, mert bizony ott van mindkettő. Nálam a hitetlen, bizonytalan és lobbanékony kos, és a magabiztosabb, rendes és kedves szűz is.
Mikor melyikre van szükség, az van porondon.

Most egy méterre tőlem két veréb repül el a járda felett, civakodnak valamin.
Mosolygok, aranyosak.

Mikor kiültem, az éjszakai esőfelhők maradéka lebegett az égen, dúslakodtak, de már elküldte őket a kelő Nap.
Vagy én.
Mint George Clooney a Kecskebűvölők című filmben, én is felhőt oszlatok :)
Szerencsére nem mindet, a mosolygós Napköszöntő felhő megmaradt.


Tegnap kerti csapot szereltem, némi telefonos segítséggel a helyére került minden, a slagot pedig a lyukas helyeken szétvágva, toldóval kiküszöböltem a lyukakat.
A gyerekek megcsinálták maguknak a medencét, ha már kerti csap, akkor használjuk ki. Én mint normál szülő csak annyit mondtam, bár minden munka ilyen egyetértésben és kitartóan lenne elvégezve! Persze örülök annak ami van, ezt sem nekem kellett megcsinálni.
Egymás locsolásával telt a délután, buli volt.

Ilyenkor nyáridőben a rendes és precíz szűz énemet elűzöm, nem hallgatok a szavára, mikor azt mondja, rumliban élek. Inkább tanítgatom neki, amit tanultam Stephen Hawkingtól: az Univerzum a tökéletlenséget keresi, abba kapaszkodva tud újat alkotni, teremteni. A precíz rendben megtalálja az egyetlen kis eltérést, a századmilliméteres hibát, és belekapaszkodva elkezdi azt húzni, szóval csinálja a rumlit. Húzza el a rendetlent a többitől, a többi meg követni fogja.
Olyanok az atomok, a sejtek és molekulák, mint a gyerekek: a rebellist követik.
Mert az izgalmasabb.
Az emberekről általánosságban (nem az egyénről beszélek) úgy gondolom, vonzza őket is a veszélyesebb, a lázadó, a megmondó ember. Hiába utáljuk, a hangját halljuk, a véleménye áttöri a falakat.
Körülötte van élet.
Még ha nem is igazi sok esetben, és közelről annyira nem is vonzó. Odáig el kell jutni, hogy lássuk azt, a nagyobb hangú mellett lehet több az élet mint a szelídhangú mellett, mégis több az értelmes szó a kevés beszédben, nagyobb az erő a halk hangban.
Inkább kevés jó, mint sok rossz, valótlan.
Inkább a fájó igazság, mint a mézes hazugság.

Kérdésre elgondolkodtam azon, mi az ami nélkül nincs párkapcsolat.
Próbáltam végigvenni mindent, jelen idejű gyakorlati tapasztalat nélkül, és arra jutottam, hogy szerelem mindenképp kell, nekem nem elég a megszokásból adódó szeretet, barátság, nekem bizony gyomorszorító szerelem kell.
Az amelyik fáj.
Ez az érzelem a hűséggel együtt jár.
Még ha állítólag az eggyel fiatalabb korosztály számára (biztos csak egy részének, és biztos a negyvenesek közt is van ilyen) nem nagy bűn az egyalkalmas félrelépés, és a kialakult egzisztenciát nem rúgja fel egy kósza numera miatt, ez szerintem nem járható út.
Ez az anyagiasságnak az a foka, ami szerintem oltári öncsalás.
Én tuti másféle úton akarok járni.
Ahol a hűtlenség előfordul, ott már nincs miről beszélni, az már meghalt, elkopott, nem szerelem többé.
Lehet kocka vagyok ebben, de megengedhetem magamnak, hogy idealista és naiv legyek.
Jó ez így nekem.
Ha szeretek valakit, másra nem vágyom.
Ez nagyon egyszerű.
A más által kínált szex olyan, mint a tejszínhabos kutyaszar, mint a bicikliző elefánt.
Valahogy nem illik össze a kettő.
Ugyan tudom, a dolgok nem feketék és fehérek, de éppen ezért: nem lehet minden szürke vagy színes, nem lehetnek mindenhol árnyalatok, van aminek fekete-fehérnek kell maradni, opálosodás nélkül.

Ami a jó párkapcsolathoz kell még, az az őszinteség. A jelen idejű őszinteség. Mert a tüskéket nem lehet 1-2 napnál tovább benntartani, akkor már kezd zavaróan fájni, ki kell húzni.
A tüske kihúzása, mint az őszinteség: fájhat. De utána tud gyógyulni, nem okoz gennyesedéssel járó elhalást.

Mindegy, csak elmélkedek kora reggel, eljutok a teremtéstől az atomháborúig.
Már reggel 6 óra van, ébred a gyerekhad lassan, már csak annyit mesélek, hogy 9 egész nap van az Iron Maiden-Anthrax koncertig, és utána két héttel lesz Pesten egy ingyenes (!) Omega-Scorpions is, ami nagyon jó, van olyan jó majdnem, mint a tavalyi ingyen ÁKOS.

2014. május 22., csütörtök

Kickstart

Megint semmi nem történik.
Ilyen érzés, pedig dehogynem.
Csak amikor a lelki takarítás mégsem ért véget, mikor még mindig van kidobálni és pucolni való, akkor némely időszak olyan, mintha megállna az idő.
Most kicsit azt hiszem keresetlen leszek, előre szólok, lehet nem lesz értelme annak amit írok, de ez is ki kell jöjjön.
Nem tudom van-e hosszútávú értelme annak, amit csinálok. Hogy igyekszem rájönni a hibáimra és változok. Hogy mikor a régi Heni visszajövöget és lereagál valamit, akkor tudatosan vizsgálom, kihívom a fényre és ha úgy találom hogy nem szeretem vonás, akkor megsemmisítem. Egyszer, sokszor. Mert visszajár, mert nem halt meg. Csak némely vonásában szükségtelen a léte.

Mert úgy gondolom másképp akarok élni, viselkedni, de valahol mégsem látom értelmét ennek.
Hogy azt gondolom ki kell várni azt a kapcsolatot, ahol tényleg azt érzem: EZ az. Nem a nagy ő, csak legalább azt a minden stimmel érzést, hogy elfogadás van, szeretet és a mérleg egyensúlyban van, mint ahogy a két ember kapcsolata is egyenrangú.

Tudjátok, olyan tényleg-szeretet.
Emellett olyan könnyű lenne kisiklani, megelégedni az ennél kevesebbel, azzal ami 1-2 helyen rendben van, de gyakorlatilag megalkuvás az egész. Megalkuvás és játszma.
Könnyű lenne, de nem akarok játszmázni, ennyire nem hiányzik az hogy ne aludjak egyedül. Pedig milyen sokan csinálják ezt. A sok éves megszokás, az összecsiszolódás, szeretet, de semmi láng. Ez nekem már nem kell.

Tudjátok mikor kialakul egy helyzet, és azt megszokjuk, nagyon nehéz visszarázódni egy másik körforgásba. Elképzelni is nehéz milyen az.
Főleg ha nagyon régen volt olyasmiben részem, amit el akarok érni.
Szóval megszoktam az életem, nemcsak megszoktam de jó is nekem, és nehéz elképzelni azt, hogy ebbe hogy fér bele olyasmi ami teljes változást hoz.
Emellett mindig volt bennem olyan érzés, hogy nem is kíváncsi rám senki.
Mint ahogy a blognál is így voltam vele, mikor kezdtem, hogy nem biztos hogy nem csak egy nyilvános, egy olvasós napló lesz ez. Most is furcsa látni a számokat, mennyien olvastok. Az érzés az életben is ott van, miért lennék én érdekes, mikor unalmas vagyok?
Áhh, azt hiszem tükör ez, pedig nem szoktam unatkozni.
De azt hiszem, az hogy milyenek vagyunk részben a külvilág visszahatásaiból derül ki számunkra. Hogy másoknak mi jön le rólunk, mit látnak meg a viselkedésünkből, reakcióinkból. Ha pedig nincs igazán külvilág, akkor nincs miről visszaverődjön a fény, láthatatlan az egész történet. Így hihetem magam unalmasnak.
Más kérdés, hogy ha reagálok valamire, lehet hogy a korábbi életeseményeimmel kapcsolatban reagálok, magyarul nem az illetőnek szól a dolog, csak épp nem tudok mást produkálni. És nem érti.
Könnyebb lehetne, ha nem keresném a válaszokat, ha csak élnék.
De ha ez van a fejemben, akkor ennek teszek eleget. A kutatásnak, válaszkeresésnek.


2014. május 20., kedd

Élő lények purgatóriuma


Nézem ezt az embert, aki halál komolyan puncinak hívja magát, és nem is akarom felfogni. Rengetegen foglalkoznak vele, én nem fogok, egy deka cikket nem olvastam el róla, mert nem ő itt a lényeg. Ő csak egy áldozat. Olyan mint az az ember, akit mindenki utál, vagyis senki nem szeret.
Könnyű utálni, nehéz felfogni, hogy szerencsére felvállalt valaki egy szerepet, amit nem nekem vagy neked kell. Mert szerepek vannak, karakterek vannak, olyanok is akiket szeretünk, olyanok is akiket nem.
Ez volt a lila része, az ezo szöveg.
Az illető a sorsának az áldozata, valaki csúnyán kihasználja, nem tudom mivel véve rá arra, hogy kettős állampolgár legyen. Nem is érdekel, hisz benne van a pakliban, hogy semmiféle felsőbb kihasználásról nincs szó, nem a menedzser ötlete volt, hanem puncié. Nem tudjuk, kár erről beszélni. Megnyerte, hadd vigye, akit bánt írjon az ENSZ-nek, és tudatosítsa magában, az hogy ilyesmin kattog, nem javít semmin, csak azt segíti elő, hogy ne kelljen más, valósabb problémákkal szembenéznie.
Mint amikor kamaszként a szomszédnő ült anyámnál, és azt hallottam csak, hogy az a szemét Dzsoki!! Mert neki erről szólt az élete, a Dallasról. Pedig totál fosban élt, mármint semmi nem volt okés az életében. Pia, no pasi, mindent leszaró gyerek, no munka, stb. De valahol ki tudott ebből menekülni. Mással tudott foglalkozni. Mert nem mindenki elég erős ahhoz, hogy szart lapátoljon és takarítson, van aki benne fürödve éli le az életét.
De ez csak a bevezető volt.

Próbálok érthető lenni. Ez néha nehéz, mert ami bent simán meg van fogalmazva, nem mindig jön ki úgy ahogy szeretném.
A jelenség a lényeg, hogy a pofánkba van tolva a szex, és nem a fogyasztható formája. Hozzáteszem, sem a melegekkel, sem a fizikailag elváltozott (hermafrodita, transzszexuális, transzvesztita) emberekkel nincs bajom, amíg csak olyanokkal szexelnek, akik ebben nem találnak kivetnivalót. Magyarul mindkét fél részéről rendben van az aktus.
Bajom max azzal van, hogy minden szinten ott a szex. Lassan a pelenka is ezzel van eladva, és mint mondtam már, amíg egy nő viccesnek és megoszthatónak találja hogy a nőknek puncijuk van a pasiknak meg puncihiányuk, addig szar az egész azt hiszem. Mert ez nem vicces, hanem ledegradáló. A nő nem punci, a fiú nem pöcs. Az élet meg nem pornófilm.
De ez egy változás a világban, olyan változás, amit nem kértünk és nem szeretünk. Eljuttatja az embert és a társadalmat valahová, ahol nem szeret majd lenni. Ahol majd visszasírja a régmúltat. Mikor még a szex két ember magánügye volt.

Minden változás lényege a sebességben van. Ha hirtelen történik, lemondásokkal, megrökönyödéssel, lázadásokkal jár.
Nézzük egy egyszerű kis példával.
Anno volt a taxis blokád nevű sztrájk Magyarországon, mert a benzin 40 helyett 70 forint akart lenni. Nagy változás volt, hirtelen, kiakadtak az emberek. Oké, visszaállt a 40 forint, majd apránként emelkedett. Tudjuk hol tart most, ne részletezzük. De ha holnap 800 ft lenne 400 helyett, megint lázadás lenne. Apránként csak morgunk, de akinek van kocsija és megoldható, kiszorítja a több pénzt, ha nem megoldható, eladja a kocsit és jár busszal. De nem sztrájkol, mert 1-2 forintokért nem mozdul meg senki.

Ha évek alatt jutunk el egyik pontból a másikba, az szinte észrevehetetlen.
Így van ez a pofánkba tolt homoszexualitással és társaival is.
Szerintem ez még normális (a homoszexualitás), némelyek életének a része. Azaz nem kell vele foglalkozni. A dologgal szerintem nem az a baj hogy elfogadásra neveli a népet, miszerint a meleg ember ugyanolyan jogú tagja a társadalomnak mint a hetero, hanem az, hogy minden le van kicsinyítve, le van víve a szexig. Ez pedig immunissá teszi az embereket, és elhiteti velük, hogy nincs is más örömforrás, csak a szex.
Ami pedig ebből a tévében látszik, az totál Szodoma. A Maunika só elhitette a sok emberrel, hogy kiabálva kell kommunikálni, a mostani aztsemtudom mi a címe esti műsorok pedig folytatják ezt. Lássuk be, igazából tök ugyanaz. Kitalált helyzetek, kiabáló szereplők, alpári stílus. Csak ezek a mostaniak még "sztárok" is lesznek. Már amennyiben a pletykalapokban és reggeli műsorokban való szereplés ezt jelenti.
A sztár egy csillag. Ez a szó jelentése. A csillagok tájékozódást nyújtanak.
Ezek az emberek akikről szó van, számomra például nem léteznek. Én nem ismerem őket, nem nézem a műsoraikat, nekem nem ők a sztárok, de ez nálam egy döntés eredménye. Illetve az érdeklődés hiányáé. Levíve a kis életemre, anyám nézi, foglalkozik vele, bár velem nem tudja megbeszélni, nem vagyok vevő rá. De mikor nem ő kezeli a távirányítót hanem a gyerekek, akkor kisebbeknek mese, nagyobbaknak Spektrum megy, saját döntésből.

Tulajdonképp szégyenlem magam így visszaolvasva ezt a bejegyzést, mert ami elindította az egy olyan okozat volt, amit észre sem vettem volna, ha nem lennék fészrejáró. Igazából ami viszont vigasztal, hogy lecseng ez is hamar mint a többi antisztár. Hisz a nem igazi dolgok nem tartanak soká. ott vannak, elhoznak egy apró, pici, észrevehetetlen változást, majd eltűnnek. Mindenkinél el fog jönni jó esetben az a pont, amikor azt mondja ne tovább, innentől nem vagyok hajlandó foglalkozni a világ ezen ágával. Csak amennyit tényleg muszáj.

Az egyéni szabadság pont ebben áll, hogy magam döntök arról, bemegyek-e a társadalom segglyukába, mennyit időzök ott, mennyi mocskot tapasztok magamra. Sosem késő kiszállni, max ha sokáig maradsz, nehéz lesz lemosni. De megoldható az is.

2014. május 18., vasárnap

20 liter

Mikor nincs, hiányzik.
Már nem hiányzik, már van, beépült, ez is megvan.
A kört lefutottuk, bezárult, kerek lett.
Melegít a bojler, kiderült még nagyobb mint amekkorának vettem, kerek 20 literrel.
Azt hiszem akkor fogom legközelebb így érezni magam, mikor mondjuk sikerül csempézni, kövezni a fürdőben, vagy hasonló léptékű dolgot véghezvinni.
Gyűjtöm az infókat, minden erre járó "idegentől", miként lesz a leggazdaságosabb és legjobb a nyári konyhát megcsinálni. Egyik errejáró ehhez ért, a másik ahhoz. Vakolás, ajtójavítás, sötét színre festett falak. Szóval ez már fejben összeállt, 1-2 hét és meg is valósul.

Azt hiszem a világ attól szép, hogy nem vagyunk egyformák, bármekkora közhely legyen is ez.
Mégis vannak benne hasonló kinézetű egyedek, amivel kapcsolatban az a véleményem, hogy van x féle arctípusú ember, ezért van az, hogy ez hasonlít arra, az meg erre, holott nincsenek rokonságban, még távolról sem.
Ez a hasonlóság néha egészen meglepő tud lenni.
Pl. a faluban van egy Linda Hamilton is (Sarah Connor, Terminator), ismerem Putyin elnök mását is, és sokszor találkozom efféle jelenséggel, amit én arcozásnak hívok.
Érdekes és meglepő, mikor egy magyar ember hasonlít ilyen szinten (nagyon) Whoopi Goldbergre, aki fekete, az illető magyar ember pedig totál fehér. Azt gondolom, a rasszok sajátosságain kívül tök egyformák.
Jó lenne erről többet tudni, nem csak azt, amit magamtól felfedeztem.
Majd egyszer.

De nem erről akartam írni.
Igazából mostanában nincsenek kész témáim, csak úgy lézengek az agyamban, blogomban.
De most jó ez így.
Nem történik semmi extra nagy, semmi különös, mégis jó úgy ahogy van.
Egy hiányzik, nem lehet kimenni az erdőbe.
Vagy szakad az eső, vagy térdig sáros, nedves minden, vagy épp nem érek rá. Mindegy, nem nyavalygok azon ami nincs, most elég ami van. Az, hogy eső előtt épp ráérek kimenni a ház elé, az erdőszélre, szedni egy kis útifüvet, nézni a két futkosó gyerekem. Szabolcsot aki bodzavirágot szed, főzzek teát, és Líviát, aki megy a bátyja után, de ő pünkösdi rózsát szed. Az oviba viszi a szerzeményét. Ha az megéri a hétfő reggelt. Mostanra már kicsit viseltes, hurcolja, szagoltatja, "vigyáz" rá.

Megfigyeltem, a macskák szövegelnek nekünk. Az épp beengedett példány mindig más hanghordozással nyávogja el a mondandóját.
Néha csak odaköszön, megköszöni hogy bejöhetett, de mikor esik és vizes, vagy hosszabban kénytelen várni, akkor jó hosszan elnyújtja a köszöntést, benne van, hogy mit csináltam ennyi ideig???
Van amelyik nem foglalkozik a többiekkel ha kajáról van szó, de van egy, aki addig nem is eszik, míg nincsenek ott a tesók. Addig nyávog, míg odajönnek.

Hagyjuk, nem is értem mit macskázok itt.
Mikor itt van Lívi, aki egyszer csak megjelenik, és azt mondja:
- Felelsz vagy mersz?
- Felelek.
És repked, csacsog, mosolyog.
Mert ilyen.
Ha épp nem kell hisztizni valamiért.





2014. május 16., péntek

A riadt pókok

Olyan nem is tudom.
Most ebben a pillanatban olyan kusza.
De annyira nem, mert tudom mit akarok és mit nem.
Például nem akarok pókriasztót venni.
A levélszemétben találtam, rendelhetnék ÁFA-val együtt csak 10 ezer forint ez az elmés cucc, ami ultra magas frekvenciájú hangokkal elriasztja a pókokat.
Hmmm, vakartam meg a fejem, már ilyen is van?
Van kerti 9 (!!!) méter hatósugarú kutya-macska riasztó 18 ezerért, nehogy odaszarjanak a gyepre a nemkívánatos egyedek, hozzá ajándékba 25 ezer forint értékű wellness utalvány vagy mi, és akkor most ez.
Hmmm, vakargatom a fejem, pedig nem is viszket. Lehet hogy már csak az ajándék miatt is megérné a hülyének is? A kutya-macska-pókriasztót pedig feldobjuk a polcra, és sose látjuk többé.
Áhh, nem veszek ilyeneket.
Nem mintha komolyan megfontoltam volna, van nekem putri wellness szállóm. Most még extra sártenger is van, igaz, le kell menni hozzá a vízmosás mellé.
De hagyjuk az időjárást. Beszél arról mindenki más, én nem fogok.
A pókokkal pedig elvagyok, amíg nincsenek sokan nem zavarnak.
Ami zavar, hogy kedves nejemmel összevesztem "barátom" nem felejtette el a telefonszámom, és újra felhívott ráérek-e. Hiába, jó csaj vagyok, na. Épp ezért nem értem rá, és közöltem vele, ne hívogasson, nem kell ő nekem semmire. Majd letettem.

Holnap felszerelik a bojlerem, mindjárt ballagás, aztán majd beiratkozás a gimibe (Mondtam hogy Kirát oda vették fel ahová menni akart? A szuper suliba?) Két és fél hét múlva Iron Maiden koncert, lassan kézzelfogható, addigra állítólag nyárféle lesz. De hóban is mennék. Főleg hogy kocsival visznek...
A drága védőnőnk is rajongó, együtt megyünk.
Szilivel voltunk a 6 éves kori vizsgálaton, megbeszéltünk mindent. Majd ráálltam a mérlegre, mit is mutat nekem. Megállapítottam: mintha híztam volna pár kilót, sebaj, majd lemegy. Erre Marika a védőnő:
- Talán vedd le a hátizsákod...
- Tényleg, na ezt teszi a fősuli. Ez is eszedbe jut.
6 és fél kilós volt a hátizsák.
Nem híztam.

Amúgy a bojler egy csoda volt.
Nem keresgéltem a neten, mert ekkora cuccot nem akartam használtan venni. De egyik nap kósza megérzés miatt leültem az egyik apróhirdetési oldal elé, és két kattintással előttem volt, abban a pillanatban tették fel. 200 literes, használt de tökéletes állapotú, néninél cserélték kisebbre, mert neki sok volt, és fillérekért adták el. Ideért, tényleg tökéletes, nagy mázli volt.

Ami most nagyon hiányzik, a biciklizés. Mondjuk ez is olyan, hogy Ákost hallgatok, és egy dalról eszembe jutott. Mert tavaly nyáron bringa közben mindig ez lüktetett a fülembe.

Meg kell javíttatnom a bringát. Ahhoz szét kell szednem, mert csak a kerekét kell szervizelni. Sosem szedtem még szét biciklit, de volt szerencsém a héten összerakni egyet. Vettem neten, darabokban küldték. Ez is megvolt, ismét az autodidaktaság dicsérete: a kereket csak 4x szedtük le és raktuk újra, mert valami mindig kimaradt. De most már profin megy.
Soha többet...

Mindenkinek napos és kellemes hétvégét kívánok!


2014. május 12., hétfő

Ember tervez...

Kemény volt a hétvége? Sok volt a munka? Zajosak a gyerekek?
Sebaj.
Hétfőn reggel elmennek, hátradőlök a fotelban, relaxálok kicsit, majd nekifogok a munkámnak.
Gondoltam én vasárnap este.
Azután Lívike éjjel átjött (nem szokott), szomjas volt. Megoldottam a problémáit, ő maradt, némi rugdosódás után elaludt, én ébren maradtam. Mióta elestem kissé kényelmetlen az oldalt fekvés, mert kicsit még fáj a karom, ezért forgolódtam, és fel is ébredtem Lívi miatt némileg.
Gondoltam nem érdekes, még csak 1 óra van, majd elalszom, aztán reggelig pihenek.
De felkelt még egyszer, fájt a hasa.
Mákos süti, fánk, sajtos pogi, zabpelyhes hamburger. A hétvégi étrend ízelítői.
Fájt a hasa.
Ültünk negyed órát a klotyón.
Én is, mert egyedül nem akart, enyém volt a kád széle.
Felébredtem megint.
Szóval most kissé fáradtka vagyok.
De ez nem minden.
Kira tegnap este hazahozott egy fészekből kizuhant pipit.
Mondtam ez nem fog menni, hideg van, nincsenek legyek.
De próbáljuk meg.
Neten találtam a Madártani Egyesületnél telefonszámot, telefonáltam, kiderült a küldött képeimről hogy meggyvágó, tudom etetni macskakonzervvel, és holnap szerzek lisztkukacot.
Mázli, hogy éjjel nem kell a madarakat etetni...
Csak napkeltétől napnyugtáig, kétóránként.
Mondanom sem kell, nem relaxáltam, nem is nagyon ültem le.

De mesélek nektek még érdekeset.
Kira ki lett oktatva.
Ő unalmas, és különben is fúj!
Iskolában, szünetben is olvas. Most az Alkonyat köteteit, néha Harry Pottert, néha mást. Egy lány a suliból, hasonló korú:
- Miért olvasod mindig ezt?
- Mert tetszik, de mást is olvasok.
- Tök unalmas, hogy mindig olvasol!

Mondjuk ilyen kultúrkörnyezetben mi mást tehetne?
Mondtam neki, néha én is félek éjjel, mi lesz ha a sok könyv megtámad? Elrabolják az agyam, átírják a gondolataim, felfalnak.
Nem akarok mélyenszántó társadalmi kérdéseket boncolgatni, fáradt vagyok hozzá.
Megyek is, szétbombázom az agyam pár ezer betűvel...


2014. május 10., szombat

Egy téma több oldalról-komfortzóna

A komfortzóna dolog még mindig nagyon sok gondolkodni valót ad :)
Sok példában látom, milyen fontos ez a napi életben. Egyeseknek az, hogy sose hagyják el, sőt meg se közelítsék a komfortzónájuk határait, másnak pedig az, hogy kilépjen belőle amint lehet.

A gyerekek ezeket a határokat még nem húzzák meg élesen. Még keresik azokat, még tágítják a meglévőket. Ha hagyjuk nekik.
Mert amiért nemet mondunk a gyereknek olyasmire ami megvalósítható lenne: ki kellene lépni a komfortzónánkból.
- Anya, szeretnék vágni, kérek lapot.
- Ne vágj, az olló veszélyes.
Pedig csak kéne neki adni egy lapot, egy helyet ahol vághat, és elmondani, mivel jár. Magyarul:
- Oké, itt a konyhaasztalnál csináld, és ami leesik, azt össze kell szedned. Mást ne vagdoss, és az ollóval ne mászkálj kérlek.
Tudom, hogy a gyerekek annyira nem követik még a szabályainkat, legalábbis én ismerek ilyen gyerekeket, de amit többször elmondunk és betartatunk, az előbb-utóbb átmegy.

Ez talán egy gyenge példa, de azt hiszem sokszor azért vannak a gyerekek feleslegesen megijesztve, távol tartva bizonyos dolgoktól, mert a szülő nem vállalja a tevékenységgel járó macerát. Ami neki macera. Mert a gyerek szeret pocsolyában ugrálni, sárban csúszni, 2x2 milliméteresre felszabni rengeteg papírt, szétszórni a lisztet miközben segít, és a többi. De ez nekünk macera, mert rendet a legritkábban tesz maga után. Nem fogja az ötéves lemosni a sarat a cipőről, lisztet takarítani, stb. Ezt nekünk kell.
Akit sosem engednek szabadon, igazán szabadon, az belefásul előbb utóbb az életbe, és szomorú ilyen gyerekeket látni. Akik már meg sem próbálják, akik már titokban sem mennek a vágyaik után.

Van az az eset, mikor a szülőnek az nem fér bele ebbe a zónába, hogy "rászóljon" a gyerekre olyasmiért amiért bizony kellene. Ami miatt sokat kéne beszélgetni, és a saját életén is változtatni.
Például az elhízott, rosszul táplált (nem alultápláltra gondolok) gyerek szülője. Aki kétségbeesve látja, hogy az ovis korú gyerkőc bizony kövér, és vitamint keres, amivel lefogyhatna. Vagy táplálékkiegészítőt ad a gyereknek, amiről olvasott hogy fogyaszt. Ahelyett, hogy dietetikus tanácsát kérné ki, ami minden kórházban, SZTK-ban van, és másképp főzne. Pár egyszerű szabály bevezetésével jelentősen tud alakítani a gyereke külsején. De kényelmetlen, mert kihagyni ezt-azt a táplálkozási láncunkból, ami nem minden esetben pótolható, és nem ugyanazok az ízek elérhetőek, nehéz. Annak pedig aki nem vállalja a kényelmetlenséget ami a változással, a komfortzóna elhagyással jár, ez lehetetlen küldetés. Bizony ebbe beletartozik az is, hogy a saját álláspontunkat sokáig és erősen kell védeni, mert a gyerek próbálkozni fog. Ha eddig csipszet és cukros üdítőt kapott, de most már nem kaphat, akkor szerezni akar, mert függő. No és nem maga akart leszokni, hanem más döntött így. Valljuk be, ezeket a dolgokat magunkkal kapcsolatban is nehéz betartani, akkor is nehéz ha magunk döntünk így, nemhogy a gyerekünk esetében, aki hisztizik, kiabál, sajnáltatja magát, könyörög.
A szülő vagy kiáll magáért, vagy elfogadja: ilyen alkat a gyerekem, nem tudok mit tenni. Gyárt egy ideát, ami mögé bújva csökkenti a felelősség-érzését.

Hányszor mondjuk a gyerekünknek: - Most nem érek rá, ne zargass, ezt be kell fejeznem, dolgom van. Majd elfelejtjük, ő pedig nem jön újra. Nem mondja el, vagy mondja másnak. De kinek?
Lekockásítva: a gyereknek kell a felnőtt társaság is, azon keresztül kapcsolódik a másik, a felnőtt világhoz. Azon keresztül tanul, válik felnőttebbé ő is. Ami ugyan lassú folyamat, és semmiképp nem lesz a gyerekünkből kicsi én. Mert a mi behatásunkhoz hozzáadódik a saját egyénisége, amit én pl. nem akarok eltüntetni. Akkor sem, ha messze áll tőlem bizonyos tekintetben, mert nem is hasonlít.
Szóval kell a gyerekeknek a beszélgetés a felnőttekkel, az ítélkezésmentes, igazán odafigyelő meghallgatás, a véleményének kérdezése, meghallgatása, figyelembe vétele.
Minden gyereknek kell a férfi és a női társaság is. Mivel a világ kétpólusú, az emberi társadalom férfiakból és nőkből áll, így gyermekkorban is mindkettőre szükség van. Ez normál esetben az anya és az apa.
Egyik oldal nem pótolhatja a másikat. Például lehetek én bármennyire vagány anya, lehet velem pl. játékból verekedni, bokszolunk a fiúkkal, harcolunk időnként, nem leszek apa. Nem is akarok. Vannak dolgok, amit semmiképp nem tudok pótolni.

Az egyik legfélelmetesebb téma a szülőknek a szex kérdése. A másik a halál.
Minden gyerek érdeklődik, a saját korának megfelelően kérdez. Főképp ha bekerül az iskolába, ahol már nyíltabban beszélnek a nagyobbak a részletekről. Hozzáteszem: az ugyanolyan tudatlan nagyobbak, hisz pár pornófilmtől nem lesz senki tudós.
Szóval a szexuális felvilágosítás.
Lényeges, hogy annyit mondjunk el, amennyit kérdezett.
Lényeges, hogy mindkét szülő elmondja a saját nézőpontját, a fiú és a lánygyereknek is.
Itt a komfortzóna aktívan működésbe lép.
Mert a szülők legtöbbje óriási misztikummal kezeli a kérdést, mintha valami rejtegetnivaló dolog lenne. Persze nem élünk szexuális életet nyíltan, nem erről beszélek. De ha kérdeznek, akkor válaszolunk, akkor is, ha elpirulunk. Mert azt szeretnénk, hogy a gyerekünk majdani szexuális élete is rendben legyen, tudja amit tudnia kell, és maga fedezze fel amit neki kell.
Mert mindenki szexuális együttlétből jött létre, minden ember él nemi életet, pont olyan normális mint a napi mosakodás.
Egy tegnapi beszélgetés:
12 éves fiam:
- Anya, mostanában miért nem társkeresőzől?
- Mert azokon nagyjából csak szexet keresnek a pasik. Nekem pedig nincs kedvem megkeresni azt az 1%-ot, aki nem ilyen.
- Neked meg ennél több kell, ugye?
- Pontosan.
Ennyi, ennyire egyszerű. Ki lehet mondani, anélkül hogy levinnénk az egészet egy mocskos szintre.

Az én saját véleményem az, hogy aki ezekről nem tud nyíltan beszélni (nem mocskos beszédre gondolok, ismét hozzáteszem), az nem érett a szexre. A nyílt beszéd nem a nagy tömeg előtt való beszéd, hanem mondjuk egy adott emberrel való nyílt beszéd. És a szexnél maradva azt hiszem fontos az is, sőt nagyon fontos, hogy aki gyerekkel beszélget ilyesmiről, az ne csak merjen beszélni róla, hanem ismerje a testét, ismerje a szexszel járó fizikai érzeteket.


A halál is érdekes téma.
Mind meghalunk, ebben nincs vita.
Legalábbis a testünk.
Ki mit tanít ezzel kapcsolatban a gyerekének, a saját hitéből adódik.
A lányom kórboncnoknak készül.
Ez többeknél kiverte a biztosítékot. A saját apukájánál is. Mert legyen inkább háziorvos, vagy annyi más jó és szép része van az orvosi szakmának!
A kórboncnok miért nem szép?
Az egyik legátfogóbb ismeretanyaggal rendelkező orvos! Rengeteg kutatás és felfedezés tárháza, bár én nem csinálnám, de jónak és szükségesnek tartom. Ha pedig ez vonzza, akkor ebben támogatom. minden orvos találkozik a halállal, mert az élet része.
Jobban örülök ennek, mintha mondjuk ügyvéd akarna lenni.

A poént a végére hagytam, az adrenalinfüggő macskáról. Aki elhagyni kényszerült a komfortzónáját. Mert ő az ablakon jár ki, immár 3 éve, mióta itt van. Hisz az ajtó közelében kutya van. A kismacskák viszont az ajtón át közlekednek, ezért a nagyot is kidobtam párszor ott. Morgott, fújt, nem tetszett neki. A napokban viszont azt láttam, hogy óvatosan közelíti az ajtót, majd mikor látja hogy nincs veszély, kiszalad. pedig nyitva volt az ablak...

2014. május 7., szerda

Komfortzóna

Délután Szabolccsal:
- Anya, egyre jobban szeretem ezeket a zenéket (épp Europe szól).
- Tán mert jók?
- Igen. És az Ákost is utáltam, de már nem. Hogy lehet ez?
- Sokat hallottad, és olyan mint a drog.
- Nem lehet abbahagyni?
- Valahogy úgy.
- Mert az Ákos nagyon jó, ugye?
- Igen. Én tudom.
- A Bon Jovi is nagyon jó. Miért ez a neve?
- Mert a családnevéből alkotta meg az együttes nevét. Bongiovi- Bon Jovi.
- Ez jó. Te meg régen Jovi néni voltál, ugye?
- Igen. Pár haverom így hívott.
- És úgy néztél ki mint most a Kira. De ő nem szereti a Bon Jovit.
- Nem baj, viszont szereti a Metallicát.
- Én még a Tankcsapdát is szeretem.
- Tudom. Én is. És még 3 és fél hét van az Iron Maiden koncertig (!!!)

Rájöttem a napokban arra, hogy nem az a gáz, mikor hatszázszor megkérdezik, mi történt veled (esés, sebes arc), hanem az, mikor nem kérdezik. Csak néznek, kicsit sajnálva. Na, akkor sejthető: az illető azt hiszi engem megvertek, nem is kicsit :))))

Azt hiszem valami nagy felfedezés küszöbén vagyok a párkapcsolataimmal és magammal kapcsolatban. Még nem tudom pontosan mi is ez, de a sok gondolkodás oda vezetett, hogy jelenleg nem tudom elmondani, megmagyarázni azt, miért is kezdtem bele egy-egy kapcsolatba. Mennyi valós indoka volt ezeknek, és mennyi olyan, hogy ne legyek egyedül vagy hogy vadásszak mert megtehetem. Voltak persze olyanok is, akikkel végig jól működött, amely kapcsolatok nem ilyen indokkal születtek, de azok kamaszként voltak, most nem számítanak. Még nem látok tisztán, azon gondolkodom, elmegyek Evelynhez, tisztába tenni a dolgaim. Szerintem még nyáron időt szakítok rá.
Ő egyébként Waldorf sulit csinál Zuglóban, ezt szervezi ezerrel, és én csodálom a lelkesedését, a kitartását és a bevállalósságát.

Azt persze tudom, hogy erősen ki kell lépnem a megszokott dolgaimból ha változást akarok, ez rendben is van részemről. Hisz én nem ragaszkodom a szokásaimhoz, nincs szoros időrendem, sőt percről percre élek. Nem tudom reggel, mit csinálok majd délután. Nagyjából keretet adok a napnak, de ha befut valami más, simán megváltoztatom a terveket ami nem extra sürgős.  Tehát én könnyen elhagyom a komfortzónám, másrészről pedig biztos hogy erősen be vagyok kövülve az életembe.

Érdekes ez a komfortzóna-dolog. Megalkotjuk tudattalanul a határainkat, majd nem lépünk ki a behatárolt világunkból. Mert kényelmetlen vagy félelmetes, idegen. Én mindig unalmasnak tartottam azt, ami megszokott. Értem ezalatt például, hogy egy hétnél tovább sosem jártam ugyanazon az útvonalon suliba vagy haza. Persze ennél is voltak határok, mert 4-5 féle verzió volt az Újpest-Nagykörút vonalon, de ezek is ismétlődtek egy idő után.  A lakást, házat rendszeresen átrendezem, valamit megváltoztatok. De azt hiszem ez is valami komfortzóna-dolog, mert így érzem magam komfortosan, kényelmesen, ha vannak időről időre változások.

A másik dolog, hogy nem tudunk kilépni a megszokott életstílusból, abból a közegből, amibe születünk. Illetve nehezen. Mert a másikat meg kell szokni, felfelé is nehéz menni, nem csak lefelé. Nehéz téma ez, mert nem tudjuk ésszel megmagyarázni mi miért van, több benne a spirituális, kissé elvont, mint hinnénk.
Mi miért van, mi hogyan alakul ilyenné? Pontos, tudományosan megmagyarázható dolgok összessége vagy a tudatalattiban elraktározott mintákból adódó, létrejövő sorsvonalak?
Egy cikk erről, ami a lehető legjobbkor landolt mailként a telefonomon, mikor erről gondolkodtam. Mert véletlenek nincsenek...

2014. május 2., péntek

Érdekes

Aki szép, az lehet unalmas.
Aki kevésbé szép, legyen érdekes.
Van aki érdekes is, és szebb a kevésbé szépnél.
Megfelelő megvilágításban.


Azt hiszem az unalmasság eléggé hangulatfüggő dolog.
Én úgy gondolom, nem vagyok alapvetően unalmas. Vannak viszont olyan pillanataim, napjaim, mikor igen. Mikor két értelmes mondatot nem mondok, csak amit muszáj. Mindenki szokott befordulva lenni, kell olyan is. Az meglátszik a külsőn is, mikor maga alatt van az ember. No de a befordulás nem azonos a magam alatt levéssel, ugye?

Akkor ezt tisztáztuk.
Szóval szerintem aki nagyon szép, de unalmas, azt hamar meg is unják. Aki szebb és érdekes is, az sokaknak ijesztő kombináció. Gyanús hogy némelyek azért nem szeretik, nem kultiválják az okos nőket (maradjunk ennél a vonalnál), mert szeretnek ők fölényben lenni.
Az igazi okos nő, bizonyos vélemények szerint, ezt a képességét ügyesen rejtve tartja. Naivan és a háttérben okosan irányítva a dolgokat és a férfit éli életét.
Megint oda jutunk, ahová mostanában többször: nem szeretnék alakoskodva élni. Akkor inkább... tudjátok.

Azt hiszem aki játszik egy szerepet, az a zsigereiben színész, nem csak úgy kitalálja: mostantól nem látszom okosnak.
Engem mindig zavart az, mikor megismerve valakit, levált az álarca, és láttam hogy valójában más, mint amit mutatott. Ez nem feltétlen partner, hanem akármilyen ismerős. Kolléga, barát, szimpla ismerős, ilyesmi.
Zavart, mert átverve éreztem magam. Ahelyett, hogy örültem volna hogy velem kedves és normális, zavart (ez olyan ember esetében áll, akit jó ideje ismerek, mert idő kell egy ember megismeréséhez).
Holott tudom, mindenki mindenkivel más. Csak kicsit, de más.Én is.
Igen, ilyenek vagyunk. Már aki ilyen. Néha csak kicsit, szinte észrevehetetlenül, néha szembetűnően, de mások vagyunk, ha más áll velünk szemben.
Lehet hogy az a színész, aki mindenkivel ugyanolyan.

Nálam az a baj(?), hogy időnként előjön a filozófus. Nos, én olyan társra vágyom-mert minden szünet ellenére foglalkoztat a gondolat, csak nem olyan gyakran-, aki a filozófusnál sem forgatja unottan a szemeit vagy menekül messzire, mert nem csak a félőrültet vagy a normálisat szereti. De azt hiszem a filozófus okoskából vissza kell vennem kicsit.
Tán nem kell mindenben a mély értelmet keresni, mert nem mindenben van.
Két baleset történt velem az utóbbi két hétben.
Egyszer a tükörsima betonon csúsztam el, amit előzőleg fellocsoltam véletlen, majd rátrappoltam gumipapucsban-> hanyatt estem. Semmiség, pár pillanatig számoltam a csillagokat, majd az érdeklődve néző kutyának mondtam: ez egy ilyen nap Buksi, és röhögtem. Szerintem ő is.
Majd most, két napja a faluban, hogy teljesebb legyen a poén, sok ember előtt léptem fel. A könyvtár hepehupás bejárati betonútján botlottam meg, próbáltam korrigálni hogy ne essek el, így estem sokkal nagyobbat, mintha nem korrigáltam volna. A fejemmel végigszántottam a betont, megszámolta a hepehupákat az arcom, és ráestem a kezemre. Pont sokan dolgoztak arrafelé, jöttek segíteni, kaptam zsepit is, mert folyt a vérem, de nem sokáig. Kicsit elállt, elintéztem a könyvtárat, és addigra megint csak nevettem az egészen. Most nagyon jól nézek ki...
De mit nekem pár arcseb, mikor ott vannak a fogaim, az orrom, a szemüvegem, amiknek semmi baja, pedig közel voltak. A karom fáj, de ennyi.
Ami miatt ez szóba jött, az esések lelki oka, ami miatt esik-kel az ember.
Nézzük, hosszas kutatás után mit találtam:

Csonttörések, csontkinövések és a csontokat érintő sérülések akkor következnek be, ha roppant állhatatosságunkról akarunk tanúbizonyságot adni, és közben lelki törések érnek bennünket. Ilyenkor tudat alatt már elegünk van a helyzetből, belefáradtunk, ám a hajszoltság tovább folytatódik. El kell gondolkodnunk azon, hogy talán valami mással kellene foglalkoznunk, és teljes gőzzel az ellenkezőjét csinálnunk annak, amit addig tettünk - hiszen a két véglet megélése után lendülünk be automatikusan a középpontba.

Balesetek (általában)"kicsúszott a lába alól a talaj", "elvesztette az egyensúlyát", "kizökkent a kerékvágásból", nincs összhangban önmagával.



Én mostanában, pár hete eldöntöttem, hogy ellenkezőleg csinálok bizonyos dolgokat mint eddig. Hisz amit eddig tettem, nem vitt semerre. Még egy pár mondat az uncsi pasi témáról: nem keresek, én találni akarok nem örökké kereső lenni, de előtte jól akarom érezni magam a bőrömben. Nem akarom azt, hogy bejön a képbe valaki én pedig aggodalmasan állok a tükör előtt, hogy ezt nem. Ezt nem tárom senki elé, mert gáz. Szerintem. Most vegyem pozitívnak a pár nappal ezelőtti ajánlatot? Ugyan, az nem rólam szólt, csak arra jártam mikor kellett (volna) valaki.

De ezt a változást nem más miatt akarom csinálni, véghez vinni, hanem magam miatt. Ez az első. Így a fejemből kiűztem azt, hogy társtalálás, és a cél most valami önmegvalósításféle, jelentsen bármit. Abba kell hagynom az evést mint szeretetpótlékot (ami már sikerült), többet kell mozognom sportjelleggel, energiát kell nyernem valahonnan, mert jelenleg hamar elfáradok, hisz túlsúlyom van és sokat eszek feleslegesen. Ezzel van a testem elfoglalva. Ezt, amit itt leírtam az utóbbi két hétben elindítottam. Elkezdtem egy fokhagyma kivonat kúrát, mert az segít az energiafelszabadításban, egy-két napig kínnal de már nem is gondolva rá kevesebbet eszem, jelentősen kevesebbet. A mozgás még mindig kevés, mert mindig van valami dolgom, ami miatt lebeszélem magam.
Ezeket azért írtam le, mert látható: jó döntéseket hoztam, és be is tartom, megvalósítom őket. Késleltetett, figyelmeztető baleset? Lehet. Vagy szimplán nincs oka, nincs összefüggés a két baleset közt, nincs összefüggés a döntés és a balesetek közt. Ez is lehet.
Szóval a filozófus ezen agyal, a laza pont letojja az egészet, a bolond röhög rajta.

Alap esetben szép (kevésbé csúnya) és érdekes vagyok.
Most olyan, mint aki szögesdróttal szerelmeskedett.
De érdekes.

Úgy döntöttem a balesetekkel kapcsolatban, hogy várakozó álláspontra helyezkedem. Csinálom amit eldöntöttem, elkezdek végre futni is rendszeresen, nem csak a boltba menet pár métert, és majd meglátom. Ha megint történik valami, akkor elmegyek valakihez akivel kibogozzuk a szálakat. Ha nem, akkor pár hétig szebb voltam bárkinél, és majd elmúlnak a sebek.


2014. április 29., kedd

Kötelező?

Játsszunk el kicsit a gondolattal, mi van ha foglalt, más felé elkötelezett partnerünk van. Mire jó az?
Megnyerhetetlen helyzet, sok okból. Mert lehet, hogy sosem hagyja el, és akkor kár az éveket, hónapokat, perceket rá pazarolni. Ráadásul én úgy gondolom, miattam sose hagyjanak el senkit, aki felém nyit, az szabadon tegye.
Anno egy női lapban olvastam egy cikket, riportot, amiben a férfi elmondta, ő csak férjezett nőkkel kezd, mert azok nem akarják megfogni, nem akarnak elköteleződést, mert máshová kötik őket az anyagiak.
Majdnem megint káromkodtam így írásban, de nem teszem. Művelt emberek is olvasnak ám.
Szóval anyagiak??
Erről szól minden?
Igen, no és a félelmekről. Fél a sok ember az elköteleződéstől, mert fél kiadni magát, fél beengedni egy idegent a saját világába, hisz akit beengedünk, az joggal részt is akar venni benne. A kialakult rendembe ha belép valaki, akkor dolgoknak változni kell. A legtöbb ember tán úgy gondolkodik, hogy jó ez így neki, nem akar semmi változást, így maradjon minden meg a régiben.
És ott vannak azok a főképp férfiak, akik a nagy terített asztalról szeretnek szemezgetni, hisz ha a vad elesik, akkor meg kell kicsit segíteni. No nem nagyon, csak pár életpercnyit. Hisz jön a következő.
Igen, vannak akik így élnek, sosem megállapodva, és én sajnálom őket. Ettől mondjuk még nem változik semmi, hisz nem az én sajnálatomra és véleményemre várnak hogy rendbe tegyék az életüket, dehogy.
Nem is kell.
Azért írtam le bátran, hogy főképp férfiak, mert ebben merek általánosítani. Nem azért mert bármilyen soviniszta lennék, hanem így látom.
Ennek ellenére úgy vélem, a legtöbb férfi is szeretne valami fixet, valami boldog kapcsolatot, de valahogy mindig a következő jobbra várva kutat, míg el nem telnek az évek.
Nemrég még én is úgy gondoltam, hogy nem várhatom el senkitől, hogy feladjon egy kapcsolatért bármit, nem várhatok el olyat, hogy változtasson bármit az életében.
De már nem gondolom így, mert beláttam, hogy ha ebben maradunk, akkor mindig mindenki egyedül lesz. Mert két körnek össze kell olvadni, egymást keresztezve létrehozni egy középső kis részt, a közöset. Egyébként csak gurulnak egymáson, csak a falaikkal érintve a másikat.
Értelmetlen.
Szóval mindent összevetve én nem értem mikor valaki házasként másokkal akar randizni, szexelni. Nem értem ezt, nem értem azt a felfogást, hogy nem hagyom el a társam, mert nem ártott nekem. Csak már nem szeretem annyira, hogy hűséges maradjak.
Ha ő nem ártott nekem, akkor én miért ártok neki? Amiről nem tud az nem fáj? Ugyan már, ezt senki nem hiheti komolyan.

Nem, nem fordult meg a fejemben semmi a tegnapival kapcsolatban, csak gondolkodtam. Még annyira sem érdekel hogy közöljem vele a véleményem, egyszerűen a továbbiakban kerülni fogom, és ennyi.

Amúgy a nagy végkövetkeztetésem annyi, hogy ez egy létező dolog, és így van jól. Nem tudjuk megváltoztatni, és nem is kell. Mert mint egy hozzászólásban írtam, a világ kétpólusú, a meleg mellett van hideg, a száraz mellett nedves, és a jó mellett nem jó is. Ha van hűség, akkor van hűtlenség is. Ki-ki maga dönti el, mit akar az élettől. Akarok-e bárki szeretője lenni, vagy inkább csak elvagyok így egyedül? Nem hitegetem magam, kell a társ, annak aki nem egyedüllétre született, de nem minden áron.
Még az is idetartozik, hogy talán megint a szeretet, önmagunk szeretete ahová mutat ez az egész.
Ha elhagyom aki elvett, aki hozzám jött, ki fog szeretni? Kilépve a szülői árnyékból, fázva az egyedülléttől beleugrani egy kapcsolatba, csak a melegség miatt, a belelátott dolgok miatt, a szerelemnek nevezett érzéshalmaz miatt, ami sokszor hónapokig sem tart, szerintem nagy hiba. Ilyen alapokra gyereket vállalni megint hiba. Sok ember szerintem a gyerekvállalás mellett az egyedüllétre sem érett.
Ezek közül én is részese voltam párnak, tudom miről beszélek. Önmagunkat elfogadni és szeretni az egyik legnehezebb feladat, de megoldható. És akkor nem kell belemenni ilyen megalázó viszonyokba, a kis melegség miatt, az érzésnek hitt, szeretethiányból fakadó nemi vágyféle miatt.

Tudom, hogy az önsegítő könyvek tömege jelent már meg, mind másról és ugyanarról szól: arról, hogy valamit változtatni kell. Ezt sokan érezzük.

Elkötelezettség. Tudjátok miről szól? Hogy ÉN eldöntöttem valamit. Valamikor eldöntöttem, és ennek a döntésnek a következményeiben élek. Hogy ez jó-e nekem, azt én tudom. De ha nem, ha változás kell, akkor vállalni kell az őj döntést is a következményeivel együtt. Egyébként csak egy öncsalás az egész.
Magyarul: ha megcsalom a párom, a saját döntésemhez leszek hűtlen, önmagam csalom meg. Önmagamnak hazudozok.


Leértékelés

Borongós bejegyzés, nem kellemes téma.
De beszélni kell róla, mint ahogy én is tettem pl. a lányommal.
Le vannak értékelve a nők.
Ennyi általánosítás belefér azt hiszem, akinek nem inge nem veszi magára.
Tegnap kaptam egy szuper ajánlatot, ennek kapcsán és még sok minden más kapcsán kezdtem gondolkodni rajta.
Összefutás, pár szó beszélgetés egy férfival, telefonszám csere, lévén tud segíteni ebben-abban. majd meglepődésemre felhív.
- Még nincs itt amiben segíteni kellene.
- Nem baj nem ezért hívtalak.
- Mondd.
- Gyere át pár percre.
Átmegyek, majd mondja:
- Tudod miért hívtalak?
- Nem, majd megmondod.
- Na, találd ki.
Ennyiből ki is találtam.
- Tudod összevesztünk az asszonnyal, és így vezetem le a feszültséget.
- Ó, inkább békülj ki vele, mert ebből itt nem lesz semmi barátom.
- Legalább a melled mutasd meg.
- Nem, inkább megyek, szia.
- Nincs harag?
- Nincs.
Ami a történetben elgondolkodtató:
Ha nem lennének erre ugró nők, lányok, akkor leállt volna a módszerrel évekkel ezelőtt. De vannak. Miért??? Mondhatnánk hogy IQ negatív, írástudatlan fajták, de ugyan már! Mindenhol vannak, normális, "meg nem mondanád róla"-nők is, akiknek ennyi elég a vetkőzéshez. És amíg nevetnek emberek, köztük nők is olyan viccen:
"- Mondta apám, legyek kedves a lányokkal, mert náluk a világ összes puncija."
Addig miről beszélünk?
Most akkor puncival azonosítja magát aki ezen nevet?
Én vagyok túl merev?
Ezt mondjuk nem hiszem, aki ismer tudja hogy ez nem igaz, sőt, elég laza vagyok sok-sok téren.

Hogy miért mentem át?
Ebben a vidéki viszonylatban ez nem meglepő. Ismerjük egymást, behívnak mert van valami varrnivaló, mert unatkozik egyedül (inkább nénik), beszélgetni akar, mutatni akar valamit, ad valamit, de ezért még sosem hívott be senki :)

Mondtam is itthon Anyunak, hogy ennyire jó nőnek még sosem éreztem magam. Hogy feszültség levezetés! Atyám, ez nagyon állati! Ez aztán ismer a lelkem minden rezdülését!
Nős és piás férfiakkal nem-kapmánycsend idején sem foglalkozom, így aztán duplán-triplán is NEM volt az a nem.

Kampánycsend: mondtam: egy évig nem foglalkozom pasiügyekkel. De ilyenkor kinyílik a csatornafedél, mikor ilyesmit határoz el az ember és be is tartja, szóval kinyílik, és jönnek a zombik.
Húznak le, és minél jobban ellenállsz, annál jobban húznak.
A telefonszámát átírtam "Ne vedd fel"-re.

Aztán amíg a neten terjed hogy a női nem valójában igen, és ez nők részéről is meg van osztva, vicces, addig mit várunk?
Tulajdonképp azt, hogy senki ne általánosítson. Attól hogy 1-2-sok nő ilyen, attól még nem mind. Attól hogy a férfiak egy része puncinak tekinti a nőket, hogy feszültséglevezetésnek hívja a szexet, attól még nem mind.

Bő téma ez, sokat lehetne még írni róla, jobban kifejteni, de minek? Le van írva a lényeg.

2014. április 21., hétfő

Jelen

Mostanában túl sok nálam a "nem is tudom".
Nem tudom hogy van, csak látásmódom van, véleményem van.
A "szerintem" nem a tuti.
Nem a megfellebbezhetetlen, semmi ilyesmi, csak vélemény.
Mégsem tudom másképp közölni, mint ahogy én látom, márpedig az nekem akkor és ott úgy van.
Akkor és ott, mert ez majdan változhat, változik is.
Azt hiszem nem vagyunk fixen ilyenek, olyanok, a világ sem az.
A mai szememmel így látom, holnap tán teljesen másképp.
Így álljatok ahhoz, amit itt olvastok, vagy akárhol máshol.
A tudományban sincsenek fix dolgok, a ma tudása tegnap fantazmagória volt, a holnap tudása ma csak az elképzelése valakinek.

A zenéken keresztül megismerhetsz valakit?
Nem hiszem.
De képet kaphatunk arról, aki hallgatja.
Amit én hallgatok, beivódik a gyerekeimbe.
Akaratlanul is részesülnek belőle, dudorásszák.
Én így voltam anno anyám zenéivel, mivel nagy választék nem lemezekből, hallgattam Neotont, Koóst, Hofit ezerrel, és minden mást is. Ezek közül van amit ma is szeretek, van ami lekopott.
Jöttek a saját kedvenceim, elsőnek A-ha, Europe, Bon Jovi.
Érdekes mondjuk, hogy anyunak volt Barry White lemeze, de akkor nem érdekelt. Most nagyon szeretem.
Lehet meg kellett érni rá? nem tudom, a gyerekeim sem kattannak rá még :)
Pedig ez pl. nagyon jó.

Azt nagyon nagy örömmel veszem, ha kérik a telefonjukra ami a kedvenceim közt van. Mikor Szabolcs Iron Maident dúdolgat, Szili Metallicát énekel mikor takarítok, dolgozom, és zenével csinálom. Lívia a Millió rózsaszál-t énekelgeti.
Szeretem elővenni a régi kedvenceim, akkora dolog újra hallani a régi nem hallott zenéket, most ez a Bon Jovi szám a nyerő.

A gyerekeim ugyanúgy átveszik a kedvenceim nekik tetsző darabjait, majd hozzáadják a sajátjukat, barátok által megismerteket. Így (is) épül fel a zene a családban.

Most jó lenne elmenni egy klubba. Egy régi, igazi old-diszkóbam soul-blues-funky zenékkel, műfüsttel, élő Barry White, Bon Jovi fellépéssel. Álom, mi? Igen, nagy valószínűséggel nem lesz benne részem :) Ők már nem fognak pár ezer ember előtt játszani, főleg Barry...

Azt hiszem ez a bejegyzés sokkal mélyebb és több mint látszik...

2014. április 20., vasárnap

Semerre

Olyan, mintha semerre nem mennék.
Pedig megyek.
Mégis toporgást érzek, mert nagy dolgok nem történnek.

Az a helyzet, hogy bármi zajlik, az élet nem áll meg, a fennakadást tudomásul vesszük, és ennyi. Folytatódik minden, akkor is ha változtatni kell 1-2 apróságon. Látom hogy a sufni tetejét meg kell oldanom, mert beázik, de MOST nem tudom. Ma hétvége van, hóvége van, rég ilyen már, nem újdonság, csak most már problémás, mert kéne a helyiség eddig nem használt része. Amit a beázás miatt nem használtunk, lévén oda esik az eső.
Látom ezt, mármint amit írtam, hogy meg kell csinálnom, zavar hogy én magam nem tudom megoldani, zavar hogy várnom kell, más oldalról meg siettetve érzem magam, szóval nem egyszerű.

Mint ahogy az élet sem, mert minden jó mellett vannak ugye a rosszabb dolgok.
Mondhatnám így is.
Én viszont úgy akarom mondani, és úgy látom, hogy minden rossz és negatív mellett az élet sokkal inkább jó és élhető, mint nem.

Azt is érzem, azaz úgy érzem mindent elmondtam már.
Itt a blogban.
Írtam már mindenféle módon, hangnemben, stílusban, és mindenféle dologról, a dolgokat mindenféle megvilágításban és nézőpontból.
Amit tudtam, megírtam.
Úgy érzem toporgok és egy helyben állok.
Adok magamnak pár napot és eldöntöm írok-e tovább ide.
Illetve máshová is ugyanígy és ugyanezt tudnám írni, mivel még mindig ez vagyok. Mivel toporgok, nem történik semmi plusz, nem tudok új dolgokról írni.
Vagy még mindig érdekes, hogy szeretem az erdőt? Hogy bemegyek és percekig állok, beszívva az illatokat, hangokat és látványt? Értitek hogy két erdő nem lehet ugyanolyan? Hogy nekem ez az egy ilyen? Akkor ez szerelemféle, nem?
Lehet hogy ez nem is jó. Most jut eszembe. A szerelem érzése nagyjából állandó az életemben 30 éve. Csak a tárgya változott.
A szerelem sokféle lehet.
Olyan amit a partner iránt érzek, a normál, átlag szerelem, a mindenen átívelő, megsemmisítő érzelmi kavalkád.
Van az, mikor nem személy, hanem pl. kutya akit nagyon, az átlagnál jobban szeretünk.
Nekem volt ilyen. Természetesen nem úgy mint egy embert, de jobban szerettem mint egy kutyát. Akkor azt mondtam, ő a gyerekem.
Nem tudom ennél jobban megmagyarázni az érzelmek milyenségét. Mármint ahogy én látom.
Van az átlag szimpátia az átlag szimpatikus ember felé. Egyfajta szeretet, mert nem semleges, hanem kedvelem. Ez lehet egyoldalú is, lehet hogy akit kedvelek, az nem viszonozza. Van ilyen. Attól még kedvelhetem. A barátot kicsit jobban kedvelem, és a barátság mindenképp kölcsönös érzelem. Ha nem az, akkor csak az egyik használja a másikat. A családi érzelmek mások. Azok még talán többfélék mint a szerelem.
De a gyerekem sem úgy szeretem mint egy barátom. Azt hiszem ha egy barátban csalódok, az a csalódás valahol mindig ott lesz. Ha a gyerekem okoz ilyesmit, azt hamarabb elfeledem, mert az egész viszony és hozzáállás más.
De én valahogy biztos másképp látom, a naivságom miatt. Én hamar megbocsátok, akkor is ha megbántanak, akkor is ha csalódok. Mert hiszem, hogy az emberek alapból jók. Ezért zavar a negatív hozzáállás az élethez, a világhoz, ezért akarok segíteni mindenkinek, pedig nem lehet.
Annyira nehéz ezt tudomásul venni, hogy nem akar mindenki másképp élni mint amit a világ nyújt (a rossz vagy másképp jó dolgok kiküszöbölésére gondolok), de azért el lehet fogadni.
Viszont elfogadni valamit nem jelenti azt, hogy totál túltettem magam rajta és nem akarok ennek ellenére mást látni magam körül mint zombikat.
Elfogadhatom hogy az átlag ember szeret zombi lenni, mert másképp megbolondulna. Másképp fájna neki a létezés, ha látná mi minden zajlik körülötte. Nem. El kell fedni cukorral, habbal, tévével,  hamis, kreált  dolgokkal.

Visszatérve az érzelmekre, azt hiszem a gyerekünk iránt érzett szeretet és a szerelem nagyon közel állnak egymáshoz. Persze ez is másfajta érzelem, de mégis hasonló.
Lehet ilyen az erdő iránt?
Lehet.
Volt egy kocsim is 10 éve, amivel kapcsolatban hasonlóan éreztem.
Még mindig hiányzik, nem miattam lett vége, ha hasonlót látok, megdobban a szívem.
Meg lehet magyarázni?
Nem tudom, de zavar hogyha nem tudok valamit megmagyarázni vagy megérteni, pedig valószínűleg egyszerű.

Megkérdezte valaki, egy másik nő, egy jó kinézetű, szimpatikus és kedves nő, hogy ha velem ilyen jól el lehet beszélgetni és értelmes vagyok meg normál kinézetű, akkor miért nem állnak sorba a pasik, miért nem találok valakit? Ez egy hónapja volt. Mondtam neki, hogy igazából nem keresek, így ebben a formában nem is találok. Azt is mondják, hogy ha egy nő okos, akkor pont annyival nehezebb neki a társtalálás. Elhiggyem hogy butának kell látszani? Csak a kérdések halmaza nő bennem ám! Tényleg másnak kell látszani? Tényleg csak másnak sminkelve és hasszorító-bugyizva lehet kimenni az emberek közé? Nem akarom ezt hinni, hogy ez így van. Mert ha igen, akkor nekem lőttek, mert én ugyan nem fogok szerepekbe bújni. Akkor egyedül élem le az életem, de legalább nem csalom meg magam.
Szerepeket a gyerekekkel játszom csak.
Vagyok nő, anya, akinek lehet panaszkodni, aki meghallgat és igyekszik segíteni. Vagyok emellett az is, akivel lehet "verekedni", játékosan szétszedem őket, mert a fiúknak ilyen játék is kell. Küzdünk, harcolunk, és érzelmezünk is.
Még mindig nem tudok egy csomó mindent, de ezeket már mind leírtam.
Ismétlem magam.
Semerre nem megyek?

2014. április 15., kedd

Ma

Lehet hogy ez a nagy tervek és fogadalmak éve. Hogy miből mi valósul meg, az még nem látható. Mert azt hiszem nagyon nehéz megváltozni, még akkor is, ha minden pillanatban látom min is kell, melyik gondolatnak, gondolatcsoportnak nincs helye.
Észrevettem valamit, ami nem újdonság. De valahol kicsit unalmas, hogy az univerzum vagy akármi mindig betömi a lyukakat. Megoldok egy problémát, ott a következő. Lehet persze "mi lett volna ha" játszmát játszani magunkkal, de halál felesleges. Mi lett volna ha letojom a bojlercsöpögést, hisz eddig is csöpögött, és mit tudom én, megráz valakit az áram? Nem lett, nem gondolok rá.
Rendbe tettem a ház villanyóra gondját, itt a bojler. Most nincs, vízmelegítés van, és szerencse ebben a helyzetben a rossz idő, mert nem gáz este befűteni.
Talán vén vagyok, mamásodom, mert tegnap pl. a saját szobámban is begyújtottam, annyira fáztam. Holott ez egy vastagfalú, aránylag jó hőtartású ház.
Mindegy, most bojler, aztán nem tudom.
Mint ahogy azt sem tudom, mit kéne átírnom az alapprogramozásomban, hogy ez a helyzet nagyobb lottónyeremény nélkül is helyreálljon. Merthogy nem is lottózom. De anyám szerint ez egyszerűen így van. Ha nincs nagyobb szintlépés, akkor ez a küzdelem állandó.
Oké, ismerem a mérleg-elvet, hogy az élet kiegyenlíti a dolgokat, a mérlegnek középen kell állni, egyik felében a jó dolgok, másikban a kevésbé jók vannak.
Ismerem, de attól még unhatom, nem?
Mindig is voltak dolgok, amik másnak komolyak, én pedig tojok rájuk. Más, másoknak kevésbé fontos részek pedig számomra agyalósabbak. Mint ez a blog is. Van aki még hülyének is néz a sok agyalás miatt, mert felesleges, másnak pedig bejön. Én is így vagyok talán, valahol majd valakinek bejön a sok hülyeségem, kevésbé hülyeségem. Az a baj a dolgokkal, hogy már megváltoztam. Még mindig megvannak a tojok rájuk dolgok, de a fontossági sorrend más lett, egy-két része az életnek elment a kevésbé fontos kategória irányába, más előbbre lépett.
Azt hiszem az eddig leírt x sorral semmi újat nem mondtam.

Amin változtatni akarok épp fentebb van leírva.
"Az a baj a dolgokkal" így kezdtem a mondatot. Ehelyett "az a jó a dolgokkal" látásmódra váltok. Igaz, hogy túlmagyarázzam, nekem nincs negatív látásmódom, de még mindig túl sok ilyen mondatot repítek ki magamból.
És ez olyan mint a torna, a fogyókúra: nem holnap kell elkezdeni, hanem MOST.
Járhat az agyam azon, hogy az élet basszus rövid, már lazán eltelt a fele, mi lesz ha megint olyan helyzetbe kerülök, hogy csak mennek az évek értelmetlenül? Tényleg értelmetlen volt? Nem. Csak egy része volt az, mégis olyan mint a befejezett jelenidő: a hatása még most is tart. Arra a hatásra gondolok, hogy félek a jövőbeli elvesztegetett évektől, holott csak én tudok tenni azért, hogy ne következzen be. Mégpedig úgy, hogy minden nap valami értelmes dolgot csinálok. Hogy visszanézve se legyen értelmetlen.
Amire gondolok nincs összefüggésbe a gyerekeimmel. Legalábbis nem szorosan. Arra gondolok, hogy ők egyszer önálló életet fognak élni, és nekem nem akkor kell majd elkezdenem agyalni, mit kezdjek magammal.
És már megint hülye vagyok, hisz ha a gyerekekre bontom vissza a dolgot, akkor nézzük csak: Lívia 10 év múlva 14 éves lesz, szóval még mindig foglalkozást igényel, én meg már 50 leszek. Így az egész probléma meg is szűnhet, hisz nem egy megoldható dolog, abba is hagytam a rágódást.
De van min változtatni. Vagy csak elfogadni hogy ilyen vagyok. Ma.

2014. április 13., vasárnap

Cikk máshonnan, téma a Rendszer

Szemelvények a cikkből, folytatásért kattintsatok erre a linkre

A történelem nagy lázadásai többnyire nagyon véresek voltak, és a lázadók nemigen jártak jól. Vezetőiket hol keresztre feszítették (nem arra a valakire gondolok), hol izzó trónusra ültették, hol guillotine alá dugták, hol lepuffantották, hol drogfüggővé tették. A lázadásokat leverték, azután az uralkodó réteg még szorosabbra fogta a gyeplőt, nehogy újra megtörténjen.
Egy uralkodó, vagy az uralkodó rend elleni lázadás még akkor sem vezetett jóra, ha a fennálló társadalmi rendet megdöntötték. A felkelők néha rosszabbnak bizonyultak, mint elődeik.


Osztályozott információk

Mérhetetlen mennyiségű információval bombáznak minket minden egyes nap. Osztályoznunk kell az információkat, melyek elérnek minket, hogy rendet tehessünk magunkban – és figyelmet szabadíthassunk fel.
A következő kategóriákat használhatjuk:
Fontos – lényegtelen.
Igaz – hamis.
Most – majd.
Ha bejön egy infó, az első, amit el kell döntenünk vele kapcsolatban, az a következő: hatással lehet-e a jövőnkre? Ha nem, akkor lényegtelen. Ha igen, akkor fontos.
A második: igaz vagy nem igaz? Ezt úgy tudjuk eldönteni, hogy cselekvést rendelünk mellé, és nézzük, mi történik.
A harmadik: most kell vele foglalkoznunk, vagy majd? Ha jön felénk egy kisbolygó, ami 300 évre tönkre vágja az apály-dagály ciklust, de csak 98 év múlva ér ide, akkor ma még nem feltétlenül kell vele foglalkoznunk.

2014. április 12., szombat

Spontán

Bírom a spontán dolgokat.
Bírom mikor egyszerűen pillanatok alatt eldöntök valamit, mert eszembe jut, mert szembe jön a lehetőség, és kiderül: több a jelentősége, mint hittem.
Legalábbis nekem óriási volt, mikor két napja felmentünk Szabolccsal a nagy zsidódombra, lesétálni az ebédet. Jól fújt a szél, ilyenkor félelmetes a fék között. A zsidó sírokig nem is mentünk el, mert messziről is látni lehetett, hogy a tölgyest átrendezte a viharos szél. Egy fa kettétörve, inkább nem megyünk tovább, döntöttem el, majd abban a pillanatban felemelkedett előttünk 5 méterrel egy megzavart sólyom, és a szelet kihasználva lassan felemelkedett. Pár pillanat, s követte a társa, ő jobbra volt tőlünk, szintén 5-10 méternyire.
Mondtam már hogy imádom a madarakat?

A spontán humort is nagyon szeretem.
Hétvége, pakolászok a konyhában, anyám is, egymástól függetlenül. Hívjuk Kevint. Jön. Én is, anyu is a kezébe adunk egy-egy akármit, mondván: szennyes.
Abban a pillanatban lép be az ajtón Szabolcs, kérdezve:
- Mi lesz az ebéd?
Ekkor hangzik el a Kevinnek szinte egyszerre mondott "szennyes", erre Szabolcs:
- Az nem túl jó..- és megy tovább.

Megyünk együtt Szabolccsal boltba. Villanyoszlop, tetején madár. Nagyobb galamb volt.
De messziről néztem, néztem, tanakodtam: biztos galamb?
Erre a kisfiam:
- Nem anya, az egy szirti sas.

Amúgy a kisfiam beteg volt a héten. Két napig. Négyet volt itthon. tegnap ment a dokihoz igazolásért, és a korának nehezen feldolgozható látványban volt része.
Előrebocsátom, ez egy normális falu, átlag, normál emberekkel, egy-két renitens család vagy pár ilyen ember, de azért állíthatom, hogy az átlag az normális. Lehet gyereket egyedül elengedni normál időkorlátok közt. Ahol mi lakunk az különösen jó hely, az orvosi rendelő közel van, közben posta, önkormányzat épülete, szóval nem kihalt, aránylag (helyhez mérve) forgalmasabb hely.
Gyerek jön haza a dokitól, elhagyja az önkormányzat épületét, közeledik a postához, majd kiáltást hall. Oda néz, és egy teraszon kefélő párt lát.
Hazajön, közli hogy egyedül soha többet nem megy el itthonról.
Oké, ez túlzás, de azt hiszem joggal retten meg, nincs szokva ilyesmihez, miért is lenne? Gondolkodom mit lehet tenni, érdemes-e szólni valahol emiatt, de a fiamat sem kívánom kitenni idegenek kérdezősködésének, és azt sem óhajtom hallgatni, hogy biztos tévedett, félreértett valamit.
Ő nem használta a kefélés szót, csak azt mondta hogy a férfi állt a nő mögött, és mozgott. Mivel iskolás, bőven hall ilyesmiről, nem vagyok álszent, tudom mi megy az iskolás gyerekeknél, hamar tisztába kerülnek ezekkel a dolgokkal. Mármint hogy mi mit jelent, ismerik a szavakat, csak épp más hallani a szex vagy kefélés szót és más látni ahogy igénytelen állatok ezt csinálják fényes nappal nyilvánosan.
Mi ezt átbeszéltük, túl fog lépni rajta.

Visszatérve a spontán dolgokra, a bojlerem is spontán tönkrement. Vége, finito, vehetek másikat. Addig gázon melegítek vizet, és most jól jön a hűvös idő, nem döglünk meg ha estére befűtünk, így pedig ott is melegszik a víz. Igazából más terveim voltak, kéne már a nyomtató, de az most csúszni fog.

Képek:
tölgyes

Nap


Szabolcs


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...