2010. december 31., péntek

Év vége

Nagy buli lesz nálunk ma. Vendégek, zene, kaja-pia, tánc hajnalig.****

Veszünk egy kölyökpezsgőt(pia), hallgatjuk a rádiót, mikor épp a közelünkben van, ha nincs akkor a Szilike visítását, mikor épp nem kap meg valamit (zene).

Darabonként beengedjük a kutyákat egy-egy órára átmelegedni(vendégek). Meg is kínálhatjuk őket valami vendégváró falatkával (tegnapi tócsni, ha marad)

Sütök kenyeret meg jóféle aludttejes pogácsát is. (kaja)

Ha a rádió előtt felkapom a Szilit valami jó felhangosított zenére, vagy elénekeljük a cirmos cicát, akkor még táncolhatunk is.:DD

Hát a hajnaligra nem tudok mit írni, mivel itt 9 felé már mindenki alszik, kivéve Kirát, aki filmet néz a gépen kb. 10-ig.  Vagy vki játszik éjjel, ha nem alszik el, de ma dolgozik. Meg holnap is. Így aztán hajnal? Majd amikor felkelünk. Az még úgyis elég hajnal szokott lenni.

Hála a jó égnek, a szomszédaink öregek, nem buliznak, ami idehallatszik a faluból, az télen csukott ablaknál semmi. Nyáron sem vészes ugyan, de akkor tűzijáték ébresztő szokott lenni egy-egy bulinál.

Mindenesetre Minden Kedves Anonymus nevű olvasómnak sallangmentes Boldog Új Évet Kívánok.

LEGYEN OLYAN ÉVETEK, AMILYET TERVEZTEK!

2010. december 24., péntek

Népi megfigyelések és társaik

Fehér karácsony-fekete karácsony-és most: vizes karácsony.

Ha fekete karácsony fehér húsvét ugye. Aztán február végén már szinte rövid ujjúban járunk.
Új világhoz új népi megfigyelések dukálnának. Nem?

Bejelentettem, hogy esik az eső, Szabolcs kérdése: hogy lesz akkor így karácsony?

Nemhiába, nagyon izgatottak. Úgy benéztem volna este a kis fejükbe, milyen gondolatokkal alszanak el, miről álmodnak/álmodoznak.

Szabolcs még biztos abban, hogy minden toronyóra lánccal az övé lesz amit kért :D

Szilike tegnap egész nap ajándékokról és karácsonyfáról beszélt meg dudorászott. Délután odajött, és közölte, hogy hozzam a karácsonyfát, most.

Kevin megpróbálja kiszedni belőlem, hogy az ajándékokat valójában mi felnőttek csomagoltuk be, mikor tegnapelőtt szánkóztak.

Kira tud mindent, csak azt nem, hogy a nagy ajándékát, amit annyira vár megkapja vagy csak két hét múlva, a szülinapjára.

Lívia még nem tud semmit, csak mindenütt ott akar lenni.

Én pedig ma össze akartam szedni az elolvadó hó alól kibújó kutyakakikat, ne legyenek már az udvar karácsonyi díszei, de szarrá áznak az esőben :DDD csak hogy stílszerű legyek.


BOLDOG KARÁCSONYT VILÁG!!

2010. december 23., csütörtök

Döntések

Bizony, komoly dolog az élet, minden történést döntések előznek meg. Néha,  mikor rossz dolgok történnek velünk, úgy érezhetjük, nincs befolyásunk a dolgokra. Pedig mindig van. Döntéseken múlik. Ma azért rossz/jó nekem, mert egy előző döntésem ezt eredményezte. Persze nem arra gondolok, hogy elesek a jégen, vagy leég a hátam a napon, de persze ezek is döntések eredményei, csak ezek a kisebb rossz kategóriába tartoznak.
Én most ilyen teljesen általános dolgokra gondolok, mint például megvenni-e a gyerekemnek a huszonnyolcadik csomag cukorkát, mikor tudom, hogy nem tesz jót, vagy kólára szoktatni gyümölcslé esetleg víz helyett.
Mert biztos, hogy egyszerűbb megvenni amiért nyávog, mert akkor abbahagyja. Viszont ez a döntés egy sor jövőbeli rossz dolgot eredményez/het.

A gyerekek kapcsán sok olyan döntést kell meghoznunk, amiért utálni fognak, hisztizni és balhézni velünk, de sajnos muszáj, mert talán kicsit több dolgot látunk előre, saját tapasztalataink alapján.
Már ha elég tudatosak tudunk lenni. Ami nem mindig könnyű. Mert fáradt vagyok, lestrapált, figyelnem kell a másik gyerekre is, most több figyelem kell a kicsinek, nagynak stb.

Vagy azt mondjuk, hogy ha milliárdnyi légy eszik szart, akkor az nem lehet olyan rossz.
Na ezt nem mondjuk.
Vagy mégis?
Mikor megvesszük a tejszeletet, szintetikus vitaminokat, növényi alapú tejterméket - és sorolhatnám sok oldalon át - ezeknél hihetjük, hogy na most jót tettünk, de csak egy sor reklámnak hittük el, hogy a szar ehető.

Attól, hogy egy bizonyos csoki reklámjában pár éve az volt, hogy "ha igazán éhes vagy" attól még nem lett az a vasárnapi ebéd ugye?
Vagy van aki elhitte, hogy a cukor az energia? Egy agyoncukrozott sok E betűs keksz reggelire, adja meg azt az energiát, amivel átrepüljük a napot és minden sikerül?

Csak egy rövid eszmefuttatás. Nem olvastam sehol, én okoskodtam ki, lehet hogy hibás, bár nem hiszem.
Ha az egészségesebb, jobb alapanyagokból lévő dolgok drágábbak, akkor a margarin miért sokkal olcsóbb mint a vaj?

Nézzünk pár dolgot, ami médiaigazság:

a sovány a szép
ha nincs virsliszád és lufimelled akkor senki vagy
ha nincs sportkocsid és lufimellű nőd, akkor senki vagy

Azért ha szétnézünk, vagy tükörbe nézünk, láthatjuk, a legtöbb ember nem ilyen világban él. Aki okos, az kiröhögi az ilyen műembereket.

Akkor miért kell elfogadni a többi, elénk tálalt, jól menedzselt "tényt"??


ha itt a tél, akkor forróitalokat kell inni a gyógyszertárból
  (tudta valaki, hogy fenti cucc csak sima aszpirin ízesítve, az aszpirin pedig a fűzfakéregből származó szalicilszármazék, ami hosszú távon gyomorvérzést okozhat? )

a génmódosított kaja jó
az influenzaoltás jó
a H1N1 csak úgy lett
a tudósok keresik, és nem találják a rák ellenszerét
a tejet pasztörizálni kell
az állati zsír egészségtelen
a kóla jó
csak a vakítóra fehérített lepedő tiszta, egészséges, másban aludni sem lehet
ha izzadt vagy, és nem kensz magadra aluminiumoxidos dezodort, nem is vagy ember

s a t ö b b i 

A lényeg, mi hozzuk az életünkben a döntéseket, NEM kell megvennünk ezt vagy azt, igenis meg kell nézni, mit teszünk automatikusan a kosárba, néha szelektálni kell az úgymond szükséges cuccok közt, mert van, ami nélkül lehet élni, és ez még nem igénytelenség.


A gyerekeinket pedig mi tanítjuk, amit tőlünk lát az fog belé ivódni, ha egy darabig nem veszünk párizsit, akkor leszokik róla és érezni fogja hogy milyen büdös valójában, egy darabig lehet, hogy tiltakozik a házi kenyér ellen, de hamar rájön, hogy a boltitól nem lehet jóllakni, a hamburger pedig nem rossz és egészségtelen, csak nem a mirelit húspogácsát vagy a mekist kell megvenni.

És én azt is elhiszem, hogy egyszerűbb hinni:

hogy a tévé és a reklám igazat mond,
akit fehér köpenyben megszólaltatnak az csak okos lehet,
a tudósok kimutatták, de ugye ezek a dolgok a profitról szólnak.

Továbbá kisgyerekként megtanítottak minket arra, hogy reflexből tanuljunk, azaz adott kérdés feltevésénél nem gondolkodni kell, hanem a sablonválaszt benyögni, így amit ránk okád a tévé és a rádió azt elhisszük, a téglabeszéddel válaszolunk, ha valaki arról beszél, talán nem így kellene, "valamiben meg kell halni", ha egészségesen akarok élni semmit nem ehetek/vehetek" stb.
És a legjobb: "nem vagyok elég gazdag, hogy egészségesen éljek"
Kérdés: ahhoz elég gazdag, aki ebben hisz, hogy gyógyszereket vegyen? Hogy lerobbanva kiessen a munkából?
Szerintem pont a kispénzű, a szegény nem engedheti meg magának, hogy egészségtelen dolgokat egyen/vegyen, mert gyógyítani drágább, mint a jó állapotot fenntartani.
Nekem is olcsóbb a havi egy kiló fokhagymás méz a gyerekeknek, mint akármilyen köptető, köhögéscsillapító vagy antibiotikum.

Ennyi, várom a véleményeket :)

2010. december 19., vasárnap

Nem azt nézem mit mond...

...hanem, hogy ki mondja. Biztos mindenki találkozott már ezzel a mondattal.
Ez egy jókora baromság szerintem.
Részben.
Mert értékes infóktól eshetsz el, ha nem figyelsz valaki közlendőjére csak azért mert ő a Jóska-Pista aki eddig mindig baromságokat mondott, és nem kell komolyan venni.
Vagy sokan úgy gondolják, amit egy gyermekkorú mond, az komolytalan. Akinek viszont van és odafigyel rá, az tudja, mekkora butaság ezt gondolni. :D
Én viszont rájöttem egy nagy igazságra.
Nem csak az számít ki mondja, nem csak az számít mit mond, de az is nagyon sokat jelent, hogy hogyan mondja.
Két "dögölj meg" vagy "cseszd meg" közt is óriási a különbség, sőt még két "szeretlek" vagy "de hiányoztál" közt is. Igaz?

2010. december 17., péntek

Klisé, bulvár, kritika

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem nagyon elegem van a téglabeszédből.(is)
Mikor az előre formázott kifejezés és szókockákból raknak össze egy-egy mondatot vagy cikket.

*Nem tudom, például miért lesz kebelcsoda az, aki szilikonmellű. Az maximum orvosi csoda, esetleg anyagi csoda, merthogy drága dolog, de kebelcsoda szerintem az lehet, aki maga növesztette illetve a természet tette oda, és karban is tudja tartani doki nélkül.
És ezen az alapon van szájcsoda, fenékcsoda, esetleg nyakcsoda is?? (virsliszáj-szilikonsegg-zsírleszívott pulykanyak)

*Aki életét vesztette, az miért nem halhatott meg simán?

*A sokáig sorolható bulvárszövegek után, ami még nagyon utálatos az a netes szókincs.
asszem
vok
minnyá
meek (megyek)

köcce
mongyad
thx
lécci
elbaxtam (az x-től nem lesz szebb ugye)
fúú (ez beszédben is elég gagyi)
haggyál
menny (menj)
plííz,
pill
re
tőccsétek (töltsétek)
most láttam: TUDC

Ó, az a szép magyar nyelv!

*Az meg kit is érdekel, hogy mondjuk Kevin Spacey meleg vagy hideg?
Jó színész, jó filmekben, nem ezen fog múlni a játéka.

2010. december 14., kedd

A depi.

Mikor semmi sem sikerül, az sem ami igen, mikor minden elromlik, mikor csúnyának látom ami nem az, mikor lúzernek érzem magam, mikor senki sem törődik velem, senki nem hív, senki nem veszi fel a telefont, mikor a napi teendők hatalmas, lehetetlen feladatnak tűnnek, mikor egy-egy egyszerű apróság is kivitelezhetetlennek látszik, mikor elbőgöm magam, mert kialszik a tűz, mikor.... na ez a depi.
Plusz mikor beszélnél erről valakivel, de kiüresedett tekinteteket vagy hirtelen témaváltást eredményez, az az mikor falakba ütközöl.
Akkor mit lehet tenni? Kivel lehet erről beszélni? Mit lehet mondani?
Beszélgess velem, vagy csak nyisd rám az ajtót, mert depis vagyok?

Az a baj főleg, szerintem, hogy a depist azt bogyószedő letargikus idiótának képzelik el.
Azzal pedig nem lehet beszélgetni. Hiszen a beszélgetésnek nem az a lényege, hogy a bajról beszéljünk, hiszen minek azt erősíteni?
Azt én sem szeretem, mikor valaki mindig ugyanazokkal a a bajaival jön elő, akár évek múlva is, mert akkor nem is akarja megoldani.
Ami pedig nem gyógyul, az nem betegség, hanem haldoklás.
Beszélni bármiről, akármiről lehet, de nem ott kilyukadni, hogy baj van. Persze ha el akarom mondani ami bánt, jó ha valaki meghallgat, de itt az értő hallgatásról beszélek, nem arról, mikor a másik fél az én bajom hallatán a sajátjával jön elő, mert ez kérem semmibe vétel.
Az pedig, mikor elkezdi valaki kínálni az ötleteket, hogy lehetne megoldani a gondot, miért nem csinálod ezt vagy azt szinten, az szintén a levegőbe beszélés, mert a depinél az ember látja a feladatot, csak elkezdeni nem bírja.
Meg egyébként is. Ez a fajta "beszélgetés" ez semmire nem jó. Ha valakinek igazán gondja van, akkor lehet, hogy csak egy fül kell. Egy jó hallgatóság. Mert elmondani elég. Nem kellenek ötletek, nem kellenek a hallgató még nagyobb vagy annak vélt gondjai, csak a füle. És értő-megértő tekintete. A kérdései. Mert abból látom, figyel, sőt, esetleg érdekli amit mondok.

A másik dolog, amiért én például nem szeretek előjönni a bajaimmal, hogy most elmondom, valaki meghallgat, és elraktároz. Nem találkozunk, nem beszélünk pár hetet, hónapot, vagy akár többet, és mikor összetalálkozunk, akkor arra kérdez rá. Hát kérem azóta eltelt x idő, azalatt a dolgok, emberek változtak, az a probléma már kikerült a körből, vagy már nem is problémaként nézek vissza rá.
meg ez olyan kényszeredett dolognak tűnik, mintha másról nem lehetne beszélgetni, főleg hosszú kihagyás után.
Nem fontos az utolsó közös pontnál folytatni, mert az már kopott. Idejétmúlt. Érdektelen.

2010. december 12., vasárnap

Miért is rosszindulatú...

... az, aki az?
Olvasgatom a híreket és hozzászólásokat, és rengeteg rosszmájú megjegyzéssel találkozom.
Úgy sejtem, hogy vannak sokan, akik ilyen névtelen fórumokon, hírek hozzászólásaiban élik ki rosszindulatukat, harapnak oda embertársaiknak, az életbe pedig kedves, mézes-mázos viselkedésükkel takargatják, valódi, kellemetlen énjüket.

Példa: ha sikerül x képviselőnek leokézni, akkor sima B kategóriás jogsival már 125 köbcentis motort is lehet majd vezetni kiegészítő oktatás után. Cikk itt.
Emiatt jelenleg külön tanfolyam elvégzése szükséges.
Hozzászólás: " ha én végigültem, akkor más se ússza meg"
Kérdésem: dögöljön meg a szomszéd tehene is?
Tipikus mai felfogás: "Ha én szívok, szívjon más is."  " Engem szíjjal ütött apám, nem hal bele a gyerek ha kicsit megrugdosom."

Persze van jóindulat, sőt, hiszem, hogy több jó ember van, mint rossz.
De azzal, hogy valaki ad egy telefonhívást a vörös iszaposoknak, (inkább, mint a vörös brigádoknak :D) és saját dicsfényétől elvakulva ledönt még három kört a kocsmában, sőt a haveroknak is ő fizet, mert ma jó fiú volt, megérdemli, na ettől még nem válik jó emberré.
Ma ez a gyónás modern formája. Köcsög vagyok, de adakozok. Bűnöm van, de "jóvá" teszem.

Írhatnám, hogy "Ilyen rossz lett a világ" "Jaj, jaj, hová lesz az emberiség" de ezek csak szótéglák, amik a gondolkodást veszik el azoktól akik használják (behelyezik) őket.
Nagyon idegesítő mikor valaki ilyen beszédfordulatokat használ, de leszoktam róla, hogy ilyenkor próbáljak értelmesen beszélgetni az illetővel. Egy sehová nem tehető elmormogott "Ja" megoldja a beszélgetést, "persze mondjad csak, mindjárt a sok dolgomra hivatkozva elköszönök, mert uncsi és eseménytelen vagy" gondolattal odébbállok.

Nem akarok bírálni senkit, tudom, hogy sok morcos ember arca mögött a szenvedés lapul, sok mosoly mögött pedig a könnyek, de csak azért hogy halljam a hangom, csak azért nem fogok beszélni.
Van problémám elég, de nem fogok bántani senkit szándékosan csak azért, mert rossz napom van.
És azt sem fogom mondani, hogy "szar az élet" nem leszek Murphy.
A problémákra megoldást keresek, nem pedig melegen tartva fürcsizek bennük, mert a meleg kaka is MELEG, tehát jó.

Nos, ma ezt a szeletet adtam reggelire, ma ez a cikk gondolkodtatott el, tudom, nem mindenki ilyen vagy olyan, de ma a kezdőlapom hírei közül ez volt az ami kicsit felbosszantott. Na azért a napomat nem fogja elrontani, azért írom a blogot. :)

Egyébként lehet továbbgondolni, van a témában még bőven.
I

2010. december 11., szombat

Gyakoroljuk...

... a zabszemválogatást. :D
Próbálom én kategorizálni a játékokat, legalábbis amiből van egy-egy doboznyi mennyiség, pl. műanyag vagy fakockák, babajátékok, apróságok, stb.
Aztán mikor a gyerekek pakolnak el, nem mindig jó dobozba kerül, főleg ha a kisebbek. De azért Kiránál is előfordul a szobájában, hogy a műanyagos szemetesben papír landol, vagy almacsutka.
Tehát a nagyobb sem mindig figyel a részletekre.

Csak a Bravo-s dobozánál, de ott nagyon. :D

Szóval rendszeresen van alkalom válogatni a játékokat, és a saját dobozába tenni, mikor Szilike három-négyfélét kiborít egy kupacba.

Most is gyakorolhattam, a zabszemválogatást, mert az apró állatkák, a babajátékok és a műanyagkockákkal fűszerezett fakockák borultak ki, valami huncut manó által. Mert persze mindkét gyerek szerint a másik volt a tettes.
A nagyok pedig kirándulnak, úgyhogy nekem kellett dolgozni.
Ó szegény én!
Kellett nekem kirándulni engedni a jó kis gyerekmunkásaimat! :D
Mindegy mostmár, akkor válogatok, de előbb összeszerelem a szétszedett tartórekeszt (az az kocsiba való, összecsukható, bevásárlásra jól használható, de Szilikének remek szét-tudom-e-szedni-gyakorlatozó---anyának pedig a hogy-a-francba-lehet-ezt bepattintani-gyakorlatozó).
Összeszedtem a fakockák kivételével mindent, azt Szabolcsra hagytam, hogy öt perc múlva legyen kész. De persze öt éves mivoltához inkább a minden kockánál énekelgetek és játszogatok kicsit illik, így majd megyek ellenőrizni egy óra múlva. :D
Közben persze jön majd, hogy fáj a... bármim, éhes vagyok, olyan fáradt vagyok, stb.
Imádom.

A napközben kiteregetett ágynemű olya rigor mortiszos lett fél óra alatt, hogy ha éles lenneakkor ölni lehetne vele.
Nem baj, van ideje kifagyni és megszáradni, akár hetekig sem hiányzik.

A cinkék átlag kétnaponta pusztítanak el két kiló szotyit, nem tudom bírjuk-e anyagilag egész télen :)

Jövőre tényleg bevetjük a hátsó kertet-napraforgóval...
A szalonnabőrt pedig átlátszóra csipkedik.
És pár nappal ezelőttig valami enyhe radar probléma miatt nekirepültek az ablaknak. De egyik nap rájöttem, a párkányon lévő mag szépen tükröződik az ablak alján, és oda akarnak landolni. Nosza betettem az ablakba a huzatfogó szivacsokat, és a probléma megszűnt.
Save the cinkék!!


Azt hiszem ma különösen h*lye voltam. Ahoy!!

2010. december 8., szerda

Kivételesen....

...Krisztiánnak is jutott abból a megtiszteltetésből, hogy valamelyik gyerek végre neki is produkált valami újdonságot.


Bár szerintem Szabolcs első lábraállásánál ott volt, együtt ültük körbe a járókát, mikor 7 hónaposan felállt:





de Szilárdnál minden ilyesmit csak képen látott. Mármint az első alkalmakat.


Tegnap Szabolccsal boltban voltunk, mikor nagy örömmel hívott, hogy az ő kabátjába kapaszkodva egyedül felállt a királykisasszony.
Erről kép nem készült, majd a következőnél. :D
Viszont most, Szabolcs régi képeit nézegetve kellett rájönnöm, hogy a Lívia pont úgy néz ki mint a bátyja, csak nincs lenullázva a haja.

2010. december 5., vasárnap

Igaz, még csak művileg....

...de Lívia állt, egyedül!
Miért művileg? Mert Szandra, a babaimádó vendég kislány húzta fel álló helyzetbe, de megkapaszkodott, és míg a lába ki nem csúszott a rácsok közt, úgy is maradt.




Egyébként pedig jön a 7.-8. foga, ami a felső ketteseket jelenti, és emiatt néha felsír ébren és álmában is, viszont többet alszik. Így holnapra legkésőbb alul-felül négy-négy foga lesz kibújva a hét hónapos bébinek.

2010. december 2., csütörtök

Hitetlen voltam...

...mikor régebben Krisztián mesélte, hogy mikor hajnalban megy dolgozni, szokott az utca végén az erdei lejáratnál szarvast látni.
                                   A lejárat

Aztán mikor pár hete mentünk délután az erdei úton Szilivel, akkor láttam a csúszós úton vaddisznó és szarvaslábnyomot is, és ez a hitetlenség eltűnni látszott.


Az is elgondolkodtatott, hogy a szomszéd háztól miért az erdőszélre borítják a komposztba való krumplit.

Plusz az erdő lejárat mellett lakó utcaszomszéd mesélte, hogy ott eszik a kerítésnél a hullott almát a szarvasok.

Ma reggel pedig nagy élmény volt, mikor fél 4-kor Krisz felkeltett, hogy most akkor nagyon csendben menjek az ablakhoz. Az út túloldalán a három szilvafánknál szarvasok legelésztek.

Nem tudom másképp mondani, akkor is legelésztek, ha hó van és a szilvafa kérgét rágcsálták.

Előbb három nőstényszarvas volt meg egy őz, majd mire a Kevint felkeltettem, kettő szarvas maradt. Felkeltettük a Kirát is, és a Szabolcs is felriadt.


                       Az utcánk, szemben az erdővel, a házak közül az egyik a miénk.

Jó, hogy a kapunk mellett van az utcai lámpa, meg a hó miatt is világosabb van éjjel meg hajnalban, így kitűnően láthatóak voltak.
Öt méterre az ablaktól.

A kutyaugatás nem zavarja őket, nem is figyelnek rá, az emberektől riadnak meg inkább, meg az emberi zajoktól.

Sajnos sem fotó sem videó nem készülhetett, ezért egy régebbi, kocsiból mobillal fotózott, úton átkelő szarvasos képet teszek ide.
Jobb egér-megnyitás új lapon, és egész jól láthatóak.

Ma rakunk ki almát, krumplit nekik. És megkérdem az erdész szomszédot, hogy még mit lehet.

2010. december 1., szerda

Mikulás

Nálunk tegnap éjjel, azaz ma reggelre jött. Hogy miért? Mert pénteken lesz a suliban-oviban, hétvégén a keresztanyám csomagjai kerülnek kiosztásra, és ha még a miénk is akkor jönne, az szerintem kicsit sok lenne a jóból. :D

A dátumnak, nálunk legalábbis, nincs túl nagy jelentősége, a Karácsonyt is korábban szoktuk megtartani, mivel a férjem rendszerint dolgozik 24.-én. Ezért aztán, hogy ő is része legyen, ne maradjon ki a gyerekek öröméből, inkább előbb tartjuk meg.
Sőt tavaly volt olyan ajándék ami pár nap csúszással érkezett postán, én a fa alá csempésztem, így lett kétszeres karácsony, a gyerekek nagy örömére.

Szóval reggel volt nagy öröm és bontogatás, Lívia csomagjába pedig alma és mandarin került.



Mint látható az almát beható vizsgálatnak vetette alá, és nagyon örült a későbbi tízóraijának. :D
Szilikétől pedig megtudhattuk, hogy a mogyorón lévő vékony hártya az valójában papír ;)

Egyébként pár napja, mikor Kevinnek kihullott egy foga, és beszélt a fogtündér-dologról, elmondtam neki, hogy nincs. Fogtündér. Mikulás. Jézuska.
Ő kérdezgetett, én pedig nem akartam tovább hitegetni. 9 éves, ideje hogy másképp lássa a dolgokat. Hogy ne kérjen mondjuk a Mikulástól egy bőrönd ötezrest, meg laptopot a Jézuskától, meg ilyesmiket. Remélem, ha tudja, hogy tőlünk van az ajándék, akkor talán reálisabb kívánságai lesznek.
Tudomásul vette, de tegnap mikor szóltam, hogy rakják ki a csizmákat, akkor látszott, hogy azért hiszi, hogy van az a Mikulás.
És a csizmáját otthagyta az ablakban, hátha lesz benne holnap reggelre egy bőrönd pénz.:DD

2010. november 29., hétfő

Sikerült!

Több napos bevezető edzést követően ma végre sikerült Líviának a délutáni alvás után feltérdelni!
:D



Ma már egyébként fél karra támaszkodva fel is ült magától. :D
És a haja is fantasztikus!!

2010. november 26., péntek

Elgondolkodtatok már...

...azon, hogy ugye pornóújságot nem vásárolhat 18 év alatti gyerek (más kérdés, hogy sok helyen mégis, nem ez most a lényeg)
A lényeg, hogy aki behatárolta mit nem lehet 18 év alatt megvenni az többek közt sosem vett a kezébe Móricka vagy Pistike nevű viccújságokat, amelyekben a szexet egész nyíltan ábrázolják. Előbbiben még normál fotók is vannak.
Pár éve, mikor az ismert transzvesztita örökbe fogadott nagyobb gyereke körül ment a huzavona, az ő szülőanyjáról hozták le a kutyás (böáááá, de egy undormány volt!) képet.
Anyám szokta a kiolvasott újságait elhozni, fentiek is szoktak benne lenni, és azokat át sem lapozom, mennek egyből a tűzbe. Nem hiányzik, hogy a kölykök nézegessék. Esküszöm előbb adnék FHM-et a kezébe mint Mórickát. :)

Én állást foglalni nem akarok ez ügyben, csak elgondolkodtató, hogy alkoholmentes sört vagy bort a főzéshez nem hozathatok a gyerekemmel a boltból, de 98%-os alkoholt vagy harmincvalahány %-os alkoholtartalmú svédcseppet a patikából igen.
Arra pedig szerintem mindenki emlékszik a saját gyerekkorából, vagy baráti köréből, hogy csak azt nem oldják meg a dohányozni és inni vagy szexújságot lapozgatni akaró kamaszok, amit nem akarnak.

2010. november 24., szerda

Egy sétálás kálváriája :D

Kezdődött a tegnapi nap úgy, hogy reggel normálisan elindultunk négyesben az oviba. Három kicsi és én.

Félúton kiderült, hogy Szili lábát nyomja az egy hete még jó tavalyi cipő.
Párlépésenként közölte, fáj. Azért elértünk az oviba, ahol ráadtam a Szabolcs cipőjét (még jó, hogy csak egy méret a különbség)
Szóltam az óvónéninek, hogy mi a helyzet, legkésőbb délutánra lesz cipő. Mondta, hogy bár biztos mennek az udvarra, nem baj, majd a Szabolcs bent marad.
Így aztán úgy döntöttem, mindenképp visszahozom  a cipőt, ilyen szép időben ne maradjon le az udvarról.
Hazaértünk, reggeli, kis pihi a Szili miatt, majd elindultunk. Ami már érdekes volt, mert közölte, hogy menjél csak, én maradok.
Odafelé még egész jól haladtunk, hazafelé lett nagyon izgi, mert a dombon felfelé a füves részen szaladgált kicsit, majd közölte, hogy elfáradtam, és lefeküdt az árokparton.
Hiába próbálkoztam, hogy jöjjön, mondhattam bármit, ő csak futott egy kört, majd visszafeküdt.
Mondtam, hogy - Szia, itt hagylak. - Menj csak, én napozok.
Elindultam, de ugyanez.
 Csináltam közben pár képet Livibabáról is,
 majd segített a még működő Versenyezzünk! felkiáltás, és elkezdett szaladni. Fel is szaladt a dombon, de az ott lévő padra ismét lefeküdt kicsit, kipróbálni a csöves életet :D Bár vidéki gyerek lévén, még sosem látott csövest :)
 de még mindig nagyon aranyosan viselkedett
Mondom neki, - Gyere, mert jön egy bácsi, és megharapja a füled :)  - Nem adom neki!
- Jó, akkor itt hagylak. Hazamegyek. - Jó menj, én fekszek.

Itt segített, hogy jött egy néni, aki próbált megoldást nyújtani, mikor mondta neki, hogy gyere, anya hazamegy, te pedig bejössz velem.
Ezzel jött, kb. 5 métert, mikor a néni már nem volt sehol, akkor ismét:
Megint a Versenyezzünk! segített. Ismét 15 méter, majd:
Itt már elkaptam a kezét és úgy mentünk egy darabon, de jött a pocsolyás rész.




Kis haladás, rákanyarodtunk az utcánkra, ahol az egyik szomszéd megkérdezte, még mindig nem értünk haza? (Ő közben megjárta szerintem az egész falut)
Hát, csókolom, szép az idő, elvagyunk. Livi közben elaludt, így nyugi volt.
Közben rám jött a köhögés, előkaptam egy cukrot, ami persze neki is kellett, (Szilinek) és amit persze leejtett.
Fel akarta venni, mire a néni rászólt kedvesen, hagyd, az piszkos. Mire ő veszett zokogásban tört ki. :) Mert rászóltak. Mert már fáradt volt. Mert...az isten tudja. :)
De így ismét haladhattunk 50 métert, mert nem figyelt másra, csak a bajára, hogy hozzászóltak.
50 méter és megnyugodott. És leült.
Füveket számolgatott.
Itt már csak újabb 50 méter választott el minket otthonunktól.
Ez már nem volt vészes, feltettem a kérdést, na ki tudja kinyitni a kaput?
Erre majdnem szaladtunk hazáig. Ahol:
De itt már szívfájdalom nélkül otthagytam.
Hiszen ez már a mi kertünk!

Szóval a röpke 10 perces út ebben az esetben másfél óra volt. De végül is szórakoztató volt. Ettől még nem fogom újra bezárni a tesóbabakocsiba, amiben Livike sem fér el rendesen :)

És a poén a végére, délután háromkor ismét el kellett mennünk itthonról, mert élelmiszercsomagot osztottak a hivatalban. Ezt persze tudtam előre, nem ez a poén, hanem hogy a cipőt ráértem volna akkor vinni, mert Szabolcs este mondta, hogy megtalálta ugyan a cipőt, de nem akart kimenni, inkább akkor már bent maradt, ha egyszer úgy készült. XD

2010. november 20., szombat

Ovi vagy nem ovi

Itt most azt az esetet elemezgetem, amikor NEM MUSZÁJ beadni a gyereket bölcsibe-oviba.

Én hároméves kora előtt semmiképp nem adom oviba a gyerekem.
Csak épp néha elgondolkodom ezen a kérdésen, mióta megszületett a Lívia.
Két pelenkás kisgyerekkel vagyok itthon, és rengeteg a meló.

Elgondolkodom néha, mennyivel lenne vajon könnyebb, ha a Szili oviban lenne.(elvileg két és fél évesen felvennék, azt mondjuk nem tudom, hogy pelenkásan is mehetne-e)
De az is eszembe jut, hogy az életem könnyítése miatt vigyem el itthonról a gyerekem több órára, egy mégiscsak idegen környezetbe?
Megszülni őket, aztán amint lehet kirakni, mert úgy könnyebb?
Ez az amit nem értek.
Persze előbb-utóbb kialakul neki is az az igénye, hogy más társaságba legyen mint az itthoni (és nem is mindenhol van ennyi tesó). Akkor már oké.

De ez az igény nem hiszem, hogy tartósan megjelenne három-négy éves kor előtt.
Addig kell neki a szülői jelenlét, a szülő aki csak neki van.
Mondjuk én tudom, hogy még hét és fél évig itthon leszek, kihasználva a főállású anyaság lehetőségét, tehát lehetek a gyerekeimmel három éves korukig.

Mikor jó az idő és mindenkinek kedve van, akkor elküldöm őket az udvarra játszani vagy sétálni az erdőbe, piknikezni a tisztásra (négyet).
Na akkor az a fél-egy óra az felüdülés. Akkor gyorsan ki lehet takarítani, nem úgy, hogy mire végzek az egyik helységgel, addigra a másikon végigmegy a forgószél, vagy jön valaki, hogy mit lehet enni?

Fárasztó ez persze nagyon, de akkor is az ÉN GYEREKEIM, nem a rendszeré.
Én akarom megtanítani nekik az alapdolgokat.

2010. november 18., csütörtök

Más ezt hogy csinálja?

Hogy mi mindenre tanítanak a gyerekek, az egy jó hosszú külön poszt lenne.
Viszont az, hogy őket kiszolgálva és nekik dolgozva hogy tanuljuk meg jól beosztani az időnket, az belefér pár mondatba.

Az időbeosztás talán még a pénzbeosztásnál is nehezebb.
Már egy-két gyereknél sem jut sok idő magunkra ha nincs bébiszitter, gondolom mert akkor még mi is tanuljuk ezeket a dolgokat.
Elsőnél minden új, második gyereknél jön az igazi *hogy is legyek két helyen, hogy is legyen négy kezem- anyuka, miután este a fotelba dőlve bámulsz ki a fejedből a tévére vagy az újságra és fogalmad sincs mit látsz, de arról sincs, hogy mivel telt már el megint egy nap.
Aztán hátradőlsz a kádban, relaxálva egy kicsit, mikor előkerül az egyik gyerek, hogy... nem mindegy? Lényeg, hogy extra erős szenzorokkal érzik, mikor pihennél, olvasgatnál a kávéd felett nyugiban, vagy néznél meg egy filmet, és akkor, mikor azt hiszed, hogy milyen jó is ez a kis nyugi, na pontosan akkor vesznek össze, verekednek össze, törik el a százéves vázát, vagy gyújtják fel a kutyát.

Namármost itt nekünk öt egész gyerekünk van.
Most nem arról akarok beszélni, hogy milyen is ételkavargatás közben szendvicset csinálni, kiömlött italt feltörölni, vagy verekedők közt igazságot tenni, kenyérgyúrás közben kiszabadítani azt a szerencsétlen Noddyt a szekrény mögül, hanem arról, hogy ennyi ember holmijával is rengeteg meló van. Napi mosás, mosogatás, vasalás, bla bla bla...Jól kell csinálni, hogy legalább a napi adaggal, vagy minimum a felével végezzünk.

Megtanultam fogmosás közben mosógépet megpakolni-üríteni, kajasütés közben vasaláshoz rohangálni, babakocsitolás közben megpucolni azt a fél kiló mandarint amit a Szilike meg bírt ennyi hazáig, és a legutóbbi, hogy a tűzhely mellett állva, figyelve az ostyasütőre, tornázok.
Uncsi volt na. Sütögetni.
Megszámoltam hány guggolás egy ostyaoldal sütése, hány lábemelgetés a másik oldal.
És mivel mire időm lenne tornázni addigra energiám nincs, így ezt fogom alkalmazni amikor lehetséges.
Persze komplett edzésre a hely alkalmatlan, de egy kicsi is jól esik.

2010. november 17., szerda

Előzékenység

Rövid poszt lesz.
A középkorúak moráljáról egy rövid észrevétel.
A minap vásárolni voltam busszal.
Hazafelé nem kevés csomaggal szálltam fel a távolsági buszra, középső ajtónál, mert elöl nem fértem volna fel.
Mivel a középső ajtó és az első ajtó közt van négyes ülés, ahol elfértek a csomagjaim, arra mentem.
Két középkorú hölgyet is fel kellett világosítanom hogy talán engedjen már el, mert nem tudok tolatni.

Én az ajtótól elindultam az ülés felé, ő meg jön felém, majd megáll velem szemben, és várja, hogy engedjem el.
Malacszerű szemei a busz hátsó része felé tekintgetve villognak: ott a helyem, ott a helyem!
Csak 10 másodpercre meg kellett volna állni, hogy odaérjek a négyesüléshez.
Végül én léptem egyet felé (nem volt túl nagy lépésre lehetőség) mire elhúzódott, de már ott volt a következő.
Valahogy ezek a busz végében szeretnek valamiért ülni, és biztos féltek, hogy nem lesz hely-ami egyébként a végállomáson azért még van a 11 órás buszon.
Tehát az, hogy az udvariasság kihalóban van, nem feltétlen a fiatalok hibája, mert ők is példából tanulnak.

2010. november 12., péntek

Horror reggel

Jól indult a nap.
Szilike fogzik, ebből következően hasmenése van-nem egyszerű. Már reggel 7-ig három pelenkát fogyasztott, majd mikor orrszippantás végett elkaptam, az ölembe csaptam őt, na akkor adta meg magát a negyedik pelenka.
El lehet képzelni, a nadrágom, a szőnyeg, az ágy amin ültem... Utána jött a súrolás. Ja és a mosógép tetejére raktam őt tisztogatni, amiért nem szeretett túlzottan.
Mindez 7 óra előtt, amikor a nagyok indulnak a suliba, és kaja-pia kéne nekik.
Megtisztulva, kajakészítés közben örömmel fedeztem fel a tényt, hogy Borisz a vérmes labrador  ismét elszakította a futószárát amihez a lánca van rögzítve.
Tudom, szarul hangzik, de ez van. Van három kutyánk, sorrendben Buksi a keverék aki idecsapódott, majd többé nem akart elmenni, Borisz akit örököltünk (érdekes történet) és Csipi a puli aki szintén kóborlásból csapódott ide.
Buksi mindig is szökős volt, ide hozzánk is bejött egyszerűen. Amíg ki nem lett kötve, addig ki-be járt, ami minket nem zavart, de a szomszédokat és a postást eléggé. Annyira, hogy már levelet kaptam az önkormányzattól, hogy a kutyám veszélyezteti a lakosságot, blabla.
A kutyám, akit valaki valószínű egy kocsiból dobott ki a falu környékén.
Így ki lett kötve, elengedési opciókkal-amiknél mindig, kivétel nélkül elszökött. Mikor már Borisz is itt volt, akkor ő is ment vele. Akkor volt 9 hónapos, hamar rászokott. Azon a télen került ide Csipike (tavaly karácsony előtt) aki szintén beleült a készbe, azaz szökdösött velük.
A postás úgy ítélte, hogy emiatt nem tudja kézbesíteni a leveleket és ő is az önkormányzathoz fordult.
Így ki lett kötve mind, úgy, hogy időnként Csipi és Borisz el van engedve, Buksi csak pórázon sétálhat.
Egyébként a kerítés nagyjából rendben van, de Buksi kibontja, Csipi nekifutásból átugorja, Borisz a dagadt labrador pedig átmászik a kifeszített dróthálón.
És ugatáson kívül nem ártalmasak.
Viszont ez vadászati terület, telekkel szemben erdő, telek mögött erdő, utca vége erdő, errefelé lőnek is. Persze nem a házak közelében, de a kutyák elég messzire elmennek. Nem akarjuk, hogy kilőjék őket.
Na ennyit a kutyaügyről, megcsináltam amennyire tudtam, majd Krisz holnap javítja.
De ennyi káosz reggelire elég volt. És ezek a dolgok nálunk mindennaposak, mi vagyunk a szeleburdi család.
Kiraktam a mai magot a cinkéknek, aztán leültem végre nyugodtan kávézni.

2010. november 11., csütörtök

Bankügyek

Nyitottam egy számlát még október elején a Raiffeisennél. Elegem lett a Budapest Bank hülyeségeiből, így azt majd megszüntetem. Aláírtam az új banknál egy papírt, miszerint a MÁK ahonnan a "jövedelmem" kapom, ezentúl ide utalja a pénzem. A kedves ügyintéző hölgy azt mondta, ezt ők postázzák, nekem ezzel semmi dolgom.
Eljött a november eleje, az új banknál még mindig mínuszos számla, (bankkártyadíj, plusz havidíj) ránéztem a régi számlámra, ott a pénz.(?)
Felhívtam a MÁK-ot ahol elmondták, nem kaptak semmit, küldjem be ill. faxoljam el, akkor legközelebb már oda megy a pénzem.
Itt még mindig semmi extra, gondoltam elkeveredett a MÁK-nál a levél a banktól, vagy lassan dolgozzák fel, sebaj, elküldöm én is.
Átnéztem előtte a bankos dossziét, amiben megtaláltam azt a papírt amit nekik kellett volna postázni! Várhattam volna a pénzemre...
Mindegy, elpostáztam én, semmmi baj, csak legyen meg.
Eltelik újabb pár nap, Raiffesien számlám még mindig mínuszban, -hiszen a következő pénzt csak a következő hétre vártam- de egy kedves levél jött tőlük, miszerint a számlám mínusz x forint egyenleget mutat és ha nem fizetek, akkor behajtják rajtam, valami behajtó céggel!!
Ami az ő hibájukból alakult így, hiszen jöhetett volna oda is a pénzem. És fenyegetnek. Elhiszem én, hogy ez szabványlevél, de tele a hócipőm az ilyen hülye ügyintézésekkel.
Van ebben az országban olyan ami TÉNYLEG profin működik??
Ráadásul a Budapest bank is levette a havidíjat, meg a másik is, így most pár ezerrel kisebb a havi keret.
Mindezt az egyébként tényleg kedves ügyintéző hibájából.

2010. november 9., kedd

Szülinap

Nemsoká tartjuk Kevin 9. szülinapját. Az ajándék még kérdéses, nem tudtam eddig eldönteni mit vegyünk. Szeretne bokszfelszerelést. Szétnéztem, mindenfélét találtam, de a gyerekeknek való az gagyi. A profibb az nagyon drága. Kérdeztem az öcsémet, hol érdemes nézni, mondta, azt majd vesz ő.
Oké, pipa, de marad a kérdés: akkor én mit vegyek?
9 éves, alkotó típus, már vigyázna a dolgaira, de a szétszórtságából fakadóan rendre széthagyja a cuccait.
Ami nálunk egyenlő a dolgok halálával, mivel a két és fél éves Szilike mindent szétszed ami szétszedhető.
Próbálja ő össze is szerelni a dolgokat, van amit sikerül is, de nem mindent.

Még a torta sincs eldöntve, gondolkodom az ananásztortán és a gumicukros díszítésű tortán.
Kétfélét csinálok, legyen választási lehetőség, és a gumicukrot is én gyártom, de az ananászoshoz még nem találtam nekem tetsző receptet.
Úgyis a saját ízlésemre formálom a recepteket, ritkán követem teljesen az alapleírást.
Még van egy hetem eldönteni, és a buli előtti napon fogom úgyis megvenni, mivel a kocsival rendelkező barátnőm akkor ér csak rá fuvarozni sajna.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...