2010. november 12., péntek

Horror reggel

Jól indult a nap.
Szilike fogzik, ebből következően hasmenése van-nem egyszerű. Már reggel 7-ig három pelenkát fogyasztott, majd mikor orrszippantás végett elkaptam, az ölembe csaptam őt, na akkor adta meg magát a negyedik pelenka.
El lehet képzelni, a nadrágom, a szőnyeg, az ágy amin ültem... Utána jött a súrolás. Ja és a mosógép tetejére raktam őt tisztogatni, amiért nem szeretett túlzottan.
Mindez 7 óra előtt, amikor a nagyok indulnak a suliba, és kaja-pia kéne nekik.
Megtisztulva, kajakészítés közben örömmel fedeztem fel a tényt, hogy Borisz a vérmes labrador  ismét elszakította a futószárát amihez a lánca van rögzítve.
Tudom, szarul hangzik, de ez van. Van három kutyánk, sorrendben Buksi a keverék aki idecsapódott, majd többé nem akart elmenni, Borisz akit örököltünk (érdekes történet) és Csipi a puli aki szintén kóborlásból csapódott ide.
Buksi mindig is szökős volt, ide hozzánk is bejött egyszerűen. Amíg ki nem lett kötve, addig ki-be járt, ami minket nem zavart, de a szomszédokat és a postást eléggé. Annyira, hogy már levelet kaptam az önkormányzattól, hogy a kutyám veszélyezteti a lakosságot, blabla.
A kutyám, akit valaki valószínű egy kocsiból dobott ki a falu környékén.
Így ki lett kötve, elengedési opciókkal-amiknél mindig, kivétel nélkül elszökött. Mikor már Borisz is itt volt, akkor ő is ment vele. Akkor volt 9 hónapos, hamar rászokott. Azon a télen került ide Csipike (tavaly karácsony előtt) aki szintén beleült a készbe, azaz szökdösött velük.
A postás úgy ítélte, hogy emiatt nem tudja kézbesíteni a leveleket és ő is az önkormányzathoz fordult.
Így ki lett kötve mind, úgy, hogy időnként Csipi és Borisz el van engedve, Buksi csak pórázon sétálhat.
Egyébként a kerítés nagyjából rendben van, de Buksi kibontja, Csipi nekifutásból átugorja, Borisz a dagadt labrador pedig átmászik a kifeszített dróthálón.
És ugatáson kívül nem ártalmasak.
Viszont ez vadászati terület, telekkel szemben erdő, telek mögött erdő, utca vége erdő, errefelé lőnek is. Persze nem a házak közelében, de a kutyák elég messzire elmennek. Nem akarjuk, hogy kilőjék őket.
Na ennyit a kutyaügyről, megcsináltam amennyire tudtam, majd Krisz holnap javítja.
De ennyi káosz reggelire elég volt. És ezek a dolgok nálunk mindennaposak, mi vagyunk a szeleburdi család.
Kiraktam a mai magot a cinkéknek, aztán leültem végre nyugodtan kávézni.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...