2010. november 20., szombat

Ovi vagy nem ovi

Itt most azt az esetet elemezgetem, amikor NEM MUSZÁJ beadni a gyereket bölcsibe-oviba.

Én hároméves kora előtt semmiképp nem adom oviba a gyerekem.
Csak épp néha elgondolkodom ezen a kérdésen, mióta megszületett a Lívia.
Két pelenkás kisgyerekkel vagyok itthon, és rengeteg a meló.

Elgondolkodom néha, mennyivel lenne vajon könnyebb, ha a Szili oviban lenne.(elvileg két és fél évesen felvennék, azt mondjuk nem tudom, hogy pelenkásan is mehetne-e)
De az is eszembe jut, hogy az életem könnyítése miatt vigyem el itthonról a gyerekem több órára, egy mégiscsak idegen környezetbe?
Megszülni őket, aztán amint lehet kirakni, mert úgy könnyebb?
Ez az amit nem értek.
Persze előbb-utóbb kialakul neki is az az igénye, hogy más társaságba legyen mint az itthoni (és nem is mindenhol van ennyi tesó). Akkor már oké.

De ez az igény nem hiszem, hogy tartósan megjelenne három-négy éves kor előtt.
Addig kell neki a szülői jelenlét, a szülő aki csak neki van.
Mondjuk én tudom, hogy még hét és fél évig itthon leszek, kihasználva a főállású anyaság lehetőségét, tehát lehetek a gyerekeimmel három éves korukig.

Mikor jó az idő és mindenkinek kedve van, akkor elküldöm őket az udvarra játszani vagy sétálni az erdőbe, piknikezni a tisztásra (négyet).
Na akkor az a fél-egy óra az felüdülés. Akkor gyorsan ki lehet takarítani, nem úgy, hogy mire végzek az egyik helységgel, addigra a másikon végigmegy a forgószél, vagy jön valaki, hogy mit lehet enni?

Fárasztó ez persze nagyon, de akkor is az ÉN GYEREKEIM, nem a rendszeré.
Én akarom megtanítani nekik az alapdolgokat.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...