2010. december 14., kedd

A depi.

Mikor semmi sem sikerül, az sem ami igen, mikor minden elromlik, mikor csúnyának látom ami nem az, mikor lúzernek érzem magam, mikor senki sem törődik velem, senki nem hív, senki nem veszi fel a telefont, mikor a napi teendők hatalmas, lehetetlen feladatnak tűnnek, mikor egy-egy egyszerű apróság is kivitelezhetetlennek látszik, mikor elbőgöm magam, mert kialszik a tűz, mikor.... na ez a depi.
Plusz mikor beszélnél erről valakivel, de kiüresedett tekinteteket vagy hirtelen témaváltást eredményez, az az mikor falakba ütközöl.
Akkor mit lehet tenni? Kivel lehet erről beszélni? Mit lehet mondani?
Beszélgess velem, vagy csak nyisd rám az ajtót, mert depis vagyok?

Az a baj főleg, szerintem, hogy a depist azt bogyószedő letargikus idiótának képzelik el.
Azzal pedig nem lehet beszélgetni. Hiszen a beszélgetésnek nem az a lényege, hogy a bajról beszéljünk, hiszen minek azt erősíteni?
Azt én sem szeretem, mikor valaki mindig ugyanazokkal a a bajaival jön elő, akár évek múlva is, mert akkor nem is akarja megoldani.
Ami pedig nem gyógyul, az nem betegség, hanem haldoklás.
Beszélni bármiről, akármiről lehet, de nem ott kilyukadni, hogy baj van. Persze ha el akarom mondani ami bánt, jó ha valaki meghallgat, de itt az értő hallgatásról beszélek, nem arról, mikor a másik fél az én bajom hallatán a sajátjával jön elő, mert ez kérem semmibe vétel.
Az pedig, mikor elkezdi valaki kínálni az ötleteket, hogy lehetne megoldani a gondot, miért nem csinálod ezt vagy azt szinten, az szintén a levegőbe beszélés, mert a depinél az ember látja a feladatot, csak elkezdeni nem bírja.
Meg egyébként is. Ez a fajta "beszélgetés" ez semmire nem jó. Ha valakinek igazán gondja van, akkor lehet, hogy csak egy fül kell. Egy jó hallgatóság. Mert elmondani elég. Nem kellenek ötletek, nem kellenek a hallgató még nagyobb vagy annak vélt gondjai, csak a füle. És értő-megértő tekintete. A kérdései. Mert abból látom, figyel, sőt, esetleg érdekli amit mondok.

A másik dolog, amiért én például nem szeretek előjönni a bajaimmal, hogy most elmondom, valaki meghallgat, és elraktároz. Nem találkozunk, nem beszélünk pár hetet, hónapot, vagy akár többet, és mikor összetalálkozunk, akkor arra kérdez rá. Hát kérem azóta eltelt x idő, azalatt a dolgok, emberek változtak, az a probléma már kikerült a körből, vagy már nem is problémaként nézek vissza rá.
meg ez olyan kényszeredett dolognak tűnik, mintha másról nem lehetne beszélgetni, főleg hosszú kihagyás után.
Nem fontos az utolsó közös pontnál folytatni, mert az már kopott. Idejétmúlt. Érdektelen.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...