2010. november 29., hétfő

Sikerült!

Több napos bevezető edzést követően ma végre sikerült Líviának a délutáni alvás után feltérdelni!
:D



Ma már egyébként fél karra támaszkodva fel is ült magától. :D
És a haja is fantasztikus!!

2010. november 26., péntek

Elgondolkodtatok már...

...azon, hogy ugye pornóújságot nem vásárolhat 18 év alatti gyerek (más kérdés, hogy sok helyen mégis, nem ez most a lényeg)
A lényeg, hogy aki behatárolta mit nem lehet 18 év alatt megvenni az többek közt sosem vett a kezébe Móricka vagy Pistike nevű viccújságokat, amelyekben a szexet egész nyíltan ábrázolják. Előbbiben még normál fotók is vannak.
Pár éve, mikor az ismert transzvesztita örökbe fogadott nagyobb gyereke körül ment a huzavona, az ő szülőanyjáról hozták le a kutyás (böáááá, de egy undormány volt!) képet.
Anyám szokta a kiolvasott újságait elhozni, fentiek is szoktak benne lenni, és azokat át sem lapozom, mennek egyből a tűzbe. Nem hiányzik, hogy a kölykök nézegessék. Esküszöm előbb adnék FHM-et a kezébe mint Mórickát. :)

Én állást foglalni nem akarok ez ügyben, csak elgondolkodtató, hogy alkoholmentes sört vagy bort a főzéshez nem hozathatok a gyerekemmel a boltból, de 98%-os alkoholt vagy harmincvalahány %-os alkoholtartalmú svédcseppet a patikából igen.
Arra pedig szerintem mindenki emlékszik a saját gyerekkorából, vagy baráti köréből, hogy csak azt nem oldják meg a dohányozni és inni vagy szexújságot lapozgatni akaró kamaszok, amit nem akarnak.

2010. november 24., szerda

Egy sétálás kálváriája :D

Kezdődött a tegnapi nap úgy, hogy reggel normálisan elindultunk négyesben az oviba. Három kicsi és én.

Félúton kiderült, hogy Szili lábát nyomja az egy hete még jó tavalyi cipő.
Párlépésenként közölte, fáj. Azért elértünk az oviba, ahol ráadtam a Szabolcs cipőjét (még jó, hogy csak egy méret a különbség)
Szóltam az óvónéninek, hogy mi a helyzet, legkésőbb délutánra lesz cipő. Mondta, hogy bár biztos mennek az udvarra, nem baj, majd a Szabolcs bent marad.
Így aztán úgy döntöttem, mindenképp visszahozom  a cipőt, ilyen szép időben ne maradjon le az udvarról.
Hazaértünk, reggeli, kis pihi a Szili miatt, majd elindultunk. Ami már érdekes volt, mert közölte, hogy menjél csak, én maradok.
Odafelé még egész jól haladtunk, hazafelé lett nagyon izgi, mert a dombon felfelé a füves részen szaladgált kicsit, majd közölte, hogy elfáradtam, és lefeküdt az árokparton.
Hiába próbálkoztam, hogy jöjjön, mondhattam bármit, ő csak futott egy kört, majd visszafeküdt.
Mondtam, hogy - Szia, itt hagylak. - Menj csak, én napozok.
Elindultam, de ugyanez.
 Csináltam közben pár képet Livibabáról is,
 majd segített a még működő Versenyezzünk! felkiáltás, és elkezdett szaladni. Fel is szaladt a dombon, de az ott lévő padra ismét lefeküdt kicsit, kipróbálni a csöves életet :D Bár vidéki gyerek lévén, még sosem látott csövest :)
 de még mindig nagyon aranyosan viselkedett
Mondom neki, - Gyere, mert jön egy bácsi, és megharapja a füled :)  - Nem adom neki!
- Jó, akkor itt hagylak. Hazamegyek. - Jó menj, én fekszek.

Itt segített, hogy jött egy néni, aki próbált megoldást nyújtani, mikor mondta neki, hogy gyere, anya hazamegy, te pedig bejössz velem.
Ezzel jött, kb. 5 métert, mikor a néni már nem volt sehol, akkor ismét:
Megint a Versenyezzünk! segített. Ismét 15 méter, majd:
Itt már elkaptam a kezét és úgy mentünk egy darabon, de jött a pocsolyás rész.




Kis haladás, rákanyarodtunk az utcánkra, ahol az egyik szomszéd megkérdezte, még mindig nem értünk haza? (Ő közben megjárta szerintem az egész falut)
Hát, csókolom, szép az idő, elvagyunk. Livi közben elaludt, így nyugi volt.
Közben rám jött a köhögés, előkaptam egy cukrot, ami persze neki is kellett, (Szilinek) és amit persze leejtett.
Fel akarta venni, mire a néni rászólt kedvesen, hagyd, az piszkos. Mire ő veszett zokogásban tört ki. :) Mert rászóltak. Mert már fáradt volt. Mert...az isten tudja. :)
De így ismét haladhattunk 50 métert, mert nem figyelt másra, csak a bajára, hogy hozzászóltak.
50 méter és megnyugodott. És leült.
Füveket számolgatott.
Itt már csak újabb 50 méter választott el minket otthonunktól.
Ez már nem volt vészes, feltettem a kérdést, na ki tudja kinyitni a kaput?
Erre majdnem szaladtunk hazáig. Ahol:
De itt már szívfájdalom nélkül otthagytam.
Hiszen ez már a mi kertünk!

Szóval a röpke 10 perces út ebben az esetben másfél óra volt. De végül is szórakoztató volt. Ettől még nem fogom újra bezárni a tesóbabakocsiba, amiben Livike sem fér el rendesen :)

És a poén a végére, délután háromkor ismét el kellett mennünk itthonról, mert élelmiszercsomagot osztottak a hivatalban. Ezt persze tudtam előre, nem ez a poén, hanem hogy a cipőt ráértem volna akkor vinni, mert Szabolcs este mondta, hogy megtalálta ugyan a cipőt, de nem akart kimenni, inkább akkor már bent maradt, ha egyszer úgy készült. XD

2010. november 20., szombat

Ovi vagy nem ovi

Itt most azt az esetet elemezgetem, amikor NEM MUSZÁJ beadni a gyereket bölcsibe-oviba.

Én hároméves kora előtt semmiképp nem adom oviba a gyerekem.
Csak épp néha elgondolkodom ezen a kérdésen, mióta megszületett a Lívia.
Két pelenkás kisgyerekkel vagyok itthon, és rengeteg a meló.

Elgondolkodom néha, mennyivel lenne vajon könnyebb, ha a Szili oviban lenne.(elvileg két és fél évesen felvennék, azt mondjuk nem tudom, hogy pelenkásan is mehetne-e)
De az is eszembe jut, hogy az életem könnyítése miatt vigyem el itthonról a gyerekem több órára, egy mégiscsak idegen környezetbe?
Megszülni őket, aztán amint lehet kirakni, mert úgy könnyebb?
Ez az amit nem értek.
Persze előbb-utóbb kialakul neki is az az igénye, hogy más társaságba legyen mint az itthoni (és nem is mindenhol van ennyi tesó). Akkor már oké.

De ez az igény nem hiszem, hogy tartósan megjelenne három-négy éves kor előtt.
Addig kell neki a szülői jelenlét, a szülő aki csak neki van.
Mondjuk én tudom, hogy még hét és fél évig itthon leszek, kihasználva a főállású anyaság lehetőségét, tehát lehetek a gyerekeimmel három éves korukig.

Mikor jó az idő és mindenkinek kedve van, akkor elküldöm őket az udvarra játszani vagy sétálni az erdőbe, piknikezni a tisztásra (négyet).
Na akkor az a fél-egy óra az felüdülés. Akkor gyorsan ki lehet takarítani, nem úgy, hogy mire végzek az egyik helységgel, addigra a másikon végigmegy a forgószél, vagy jön valaki, hogy mit lehet enni?

Fárasztó ez persze nagyon, de akkor is az ÉN GYEREKEIM, nem a rendszeré.
Én akarom megtanítani nekik az alapdolgokat.

2010. november 18., csütörtök

Más ezt hogy csinálja?

Hogy mi mindenre tanítanak a gyerekek, az egy jó hosszú külön poszt lenne.
Viszont az, hogy őket kiszolgálva és nekik dolgozva hogy tanuljuk meg jól beosztani az időnket, az belefér pár mondatba.

Az időbeosztás talán még a pénzbeosztásnál is nehezebb.
Már egy-két gyereknél sem jut sok idő magunkra ha nincs bébiszitter, gondolom mert akkor még mi is tanuljuk ezeket a dolgokat.
Elsőnél minden új, második gyereknél jön az igazi *hogy is legyek két helyen, hogy is legyen négy kezem- anyuka, miután este a fotelba dőlve bámulsz ki a fejedből a tévére vagy az újságra és fogalmad sincs mit látsz, de arról sincs, hogy mivel telt már el megint egy nap.
Aztán hátradőlsz a kádban, relaxálva egy kicsit, mikor előkerül az egyik gyerek, hogy... nem mindegy? Lényeg, hogy extra erős szenzorokkal érzik, mikor pihennél, olvasgatnál a kávéd felett nyugiban, vagy néznél meg egy filmet, és akkor, mikor azt hiszed, hogy milyen jó is ez a kis nyugi, na pontosan akkor vesznek össze, verekednek össze, törik el a százéves vázát, vagy gyújtják fel a kutyát.

Namármost itt nekünk öt egész gyerekünk van.
Most nem arról akarok beszélni, hogy milyen is ételkavargatás közben szendvicset csinálni, kiömlött italt feltörölni, vagy verekedők közt igazságot tenni, kenyérgyúrás közben kiszabadítani azt a szerencsétlen Noddyt a szekrény mögül, hanem arról, hogy ennyi ember holmijával is rengeteg meló van. Napi mosás, mosogatás, vasalás, bla bla bla...Jól kell csinálni, hogy legalább a napi adaggal, vagy minimum a felével végezzünk.

Megtanultam fogmosás közben mosógépet megpakolni-üríteni, kajasütés közben vasaláshoz rohangálni, babakocsitolás közben megpucolni azt a fél kiló mandarint amit a Szilike meg bírt ennyi hazáig, és a legutóbbi, hogy a tűzhely mellett állva, figyelve az ostyasütőre, tornázok.
Uncsi volt na. Sütögetni.
Megszámoltam hány guggolás egy ostyaoldal sütése, hány lábemelgetés a másik oldal.
És mivel mire időm lenne tornázni addigra energiám nincs, így ezt fogom alkalmazni amikor lehetséges.
Persze komplett edzésre a hely alkalmatlan, de egy kicsi is jól esik.

2010. november 17., szerda

Előzékenység

Rövid poszt lesz.
A középkorúak moráljáról egy rövid észrevétel.
A minap vásárolni voltam busszal.
Hazafelé nem kevés csomaggal szálltam fel a távolsági buszra, középső ajtónál, mert elöl nem fértem volna fel.
Mivel a középső ajtó és az első ajtó közt van négyes ülés, ahol elfértek a csomagjaim, arra mentem.
Két középkorú hölgyet is fel kellett világosítanom hogy talán engedjen már el, mert nem tudok tolatni.

Én az ajtótól elindultam az ülés felé, ő meg jön felém, majd megáll velem szemben, és várja, hogy engedjem el.
Malacszerű szemei a busz hátsó része felé tekintgetve villognak: ott a helyem, ott a helyem!
Csak 10 másodpercre meg kellett volna állni, hogy odaérjek a négyesüléshez.
Végül én léptem egyet felé (nem volt túl nagy lépésre lehetőség) mire elhúzódott, de már ott volt a következő.
Valahogy ezek a busz végében szeretnek valamiért ülni, és biztos féltek, hogy nem lesz hely-ami egyébként a végállomáson azért még van a 11 órás buszon.
Tehát az, hogy az udvariasság kihalóban van, nem feltétlen a fiatalok hibája, mert ők is példából tanulnak.

2010. november 12., péntek

Horror reggel

Jól indult a nap.
Szilike fogzik, ebből következően hasmenése van-nem egyszerű. Már reggel 7-ig három pelenkát fogyasztott, majd mikor orrszippantás végett elkaptam, az ölembe csaptam őt, na akkor adta meg magát a negyedik pelenka.
El lehet képzelni, a nadrágom, a szőnyeg, az ágy amin ültem... Utána jött a súrolás. Ja és a mosógép tetejére raktam őt tisztogatni, amiért nem szeretett túlzottan.
Mindez 7 óra előtt, amikor a nagyok indulnak a suliba, és kaja-pia kéne nekik.
Megtisztulva, kajakészítés közben örömmel fedeztem fel a tényt, hogy Borisz a vérmes labrador  ismét elszakította a futószárát amihez a lánca van rögzítve.
Tudom, szarul hangzik, de ez van. Van három kutyánk, sorrendben Buksi a keverék aki idecsapódott, majd többé nem akart elmenni, Borisz akit örököltünk (érdekes történet) és Csipi a puli aki szintén kóborlásból csapódott ide.
Buksi mindig is szökős volt, ide hozzánk is bejött egyszerűen. Amíg ki nem lett kötve, addig ki-be járt, ami minket nem zavart, de a szomszédokat és a postást eléggé. Annyira, hogy már levelet kaptam az önkormányzattól, hogy a kutyám veszélyezteti a lakosságot, blabla.
A kutyám, akit valaki valószínű egy kocsiból dobott ki a falu környékén.
Így ki lett kötve, elengedési opciókkal-amiknél mindig, kivétel nélkül elszökött. Mikor már Borisz is itt volt, akkor ő is ment vele. Akkor volt 9 hónapos, hamar rászokott. Azon a télen került ide Csipike (tavaly karácsony előtt) aki szintén beleült a készbe, azaz szökdösött velük.
A postás úgy ítélte, hogy emiatt nem tudja kézbesíteni a leveleket és ő is az önkormányzathoz fordult.
Így ki lett kötve mind, úgy, hogy időnként Csipi és Borisz el van engedve, Buksi csak pórázon sétálhat.
Egyébként a kerítés nagyjából rendben van, de Buksi kibontja, Csipi nekifutásból átugorja, Borisz a dagadt labrador pedig átmászik a kifeszített dróthálón.
És ugatáson kívül nem ártalmasak.
Viszont ez vadászati terület, telekkel szemben erdő, telek mögött erdő, utca vége erdő, errefelé lőnek is. Persze nem a házak közelében, de a kutyák elég messzire elmennek. Nem akarjuk, hogy kilőjék őket.
Na ennyit a kutyaügyről, megcsináltam amennyire tudtam, majd Krisz holnap javítja.
De ennyi káosz reggelire elég volt. És ezek a dolgok nálunk mindennaposak, mi vagyunk a szeleburdi család.
Kiraktam a mai magot a cinkéknek, aztán leültem végre nyugodtan kávézni.

2010. november 11., csütörtök

Bankügyek

Nyitottam egy számlát még október elején a Raiffeisennél. Elegem lett a Budapest Bank hülyeségeiből, így azt majd megszüntetem. Aláírtam az új banknál egy papírt, miszerint a MÁK ahonnan a "jövedelmem" kapom, ezentúl ide utalja a pénzem. A kedves ügyintéző hölgy azt mondta, ezt ők postázzák, nekem ezzel semmi dolgom.
Eljött a november eleje, az új banknál még mindig mínuszos számla, (bankkártyadíj, plusz havidíj) ránéztem a régi számlámra, ott a pénz.(?)
Felhívtam a MÁK-ot ahol elmondták, nem kaptak semmit, küldjem be ill. faxoljam el, akkor legközelebb már oda megy a pénzem.
Itt még mindig semmi extra, gondoltam elkeveredett a MÁK-nál a levél a banktól, vagy lassan dolgozzák fel, sebaj, elküldöm én is.
Átnéztem előtte a bankos dossziét, amiben megtaláltam azt a papírt amit nekik kellett volna postázni! Várhattam volna a pénzemre...
Mindegy, elpostáztam én, semmmi baj, csak legyen meg.
Eltelik újabb pár nap, Raiffesien számlám még mindig mínuszban, -hiszen a következő pénzt csak a következő hétre vártam- de egy kedves levél jött tőlük, miszerint a számlám mínusz x forint egyenleget mutat és ha nem fizetek, akkor behajtják rajtam, valami behajtó céggel!!
Ami az ő hibájukból alakult így, hiszen jöhetett volna oda is a pénzem. És fenyegetnek. Elhiszem én, hogy ez szabványlevél, de tele a hócipőm az ilyen hülye ügyintézésekkel.
Van ebben az országban olyan ami TÉNYLEG profin működik??
Ráadásul a Budapest bank is levette a havidíjat, meg a másik is, így most pár ezerrel kisebb a havi keret.
Mindezt az egyébként tényleg kedves ügyintéző hibájából.

2010. november 9., kedd

Szülinap

Nemsoká tartjuk Kevin 9. szülinapját. Az ajándék még kérdéses, nem tudtam eddig eldönteni mit vegyünk. Szeretne bokszfelszerelést. Szétnéztem, mindenfélét találtam, de a gyerekeknek való az gagyi. A profibb az nagyon drága. Kérdeztem az öcsémet, hol érdemes nézni, mondta, azt majd vesz ő.
Oké, pipa, de marad a kérdés: akkor én mit vegyek?
9 éves, alkotó típus, már vigyázna a dolgaira, de a szétszórtságából fakadóan rendre széthagyja a cuccait.
Ami nálunk egyenlő a dolgok halálával, mivel a két és fél éves Szilike mindent szétszed ami szétszedhető.
Próbálja ő össze is szerelni a dolgokat, van amit sikerül is, de nem mindent.

Még a torta sincs eldöntve, gondolkodom az ananásztortán és a gumicukros díszítésű tortán.
Kétfélét csinálok, legyen választási lehetőség, és a gumicukrot is én gyártom, de az ananászoshoz még nem találtam nekem tetsző receptet.
Úgyis a saját ízlésemre formálom a recepteket, ritkán követem teljesen az alapleírást.
Még van egy hetem eldönteni, és a buli előtti napon fogom úgyis megvenni, mivel a kocsival rendelkező barátnőm akkor ér csak rá fuvarozni sajna.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...