2011. január 9., vasárnap

Változás

Sosem voltam átlagosan gondolkodó. Átlagos életet élek, nem csinálok semmi kiemelkedőt, de hiszem, hogy az átlagvilágba sosem simultam bele.
Próbáltam párszor vegyülni, de akiről azt hittem, hogy hasonlóképp gondolkodik, arról kiderült, nem új dolgokat keres a rosszak helyett, hanem annyira pesszimista, hogy az égvilágon semmi sem jó neki, változtatni viszont nem akar. Mikor én változtattam az életemben lévő rossz dolgokon, "szakított" velem, mert már nem voltam ugyanaz.
Másikkal azért nem vágtunk egybe, mert míg én az érzékenységemet kompenzálom látszólagos durvasággal és időnkénti nagyhangú viselkedéssel, ő a kedves-csendes finomhangúság álarca mögött olyan módon tudta megbántani az embert, ami rögtön le sem esett.
Volt akit barátnak hittem, de közölte, neki elég az az egy, aki megvan iskolás kora óta, ő nem barátkozik.
Volt aki arra használt, hogy saját magát jobbnak láthassa - ezt lehetne bővebben is, de most nem.

Van most is barátom, van akivel napi kapcsolatban vagyunk, van akiről tudom, hogy van, megvan, de távolabb él, most nem vagyunk szoros kapcsolatban. De ha úgy alakul, pillanatok alatt felvesszük a fonalat, és tudunk beszélgetni, megérteni egymást.

Minden életszakaszunknak megvan a társasága. Bevonzunk embertípusokat, lazítjuk a kapcsolatot azzal, aki az adott korszakba nem annyira illik bele.
Ez lehet akaratlagos illetve tudattalan változtatás is.
Valaki akit eddig kedveltem, hirtelen idegesít, vagy lehangol, esetleg eddig tíz perc után zavart, hirtelen pedig keresem a társaságát. Alapjáraton nem ők változtak, hanem én. Az én világom lett más, én nézek rájuk másképp, látom őket másként.
Mint amikor valaki, akire tisztelettel tekintünk, isszuk a szavát, de meglátjuk például, ahogy bánik egy kutyával, leesik az emelvényről, és a béka feneke alá süllyed hirtelen.
Ő ugyanaz aki volt, csak másik oldalát is megláttuk.

Most az a jó, hogy nem is erről akartam írni, teljesen más elképzelésem volt a cím leírása után, de valahogy ez lett belőle.

////////////////////////

Azért leírom a másik gondolatsort is.:)

Nem akartam én hinni a reklámoknak, nem hittem el a művilágot, nem eszek a mekiben, nem fürdök domesztoszban, de mégsem változtattam nagyobb dolgokban, csak kívülről néztem, azaz tudtam, hogy létezik egy másfajta gondolkodás, de az olyan büdösszájúnak tűnt. ( a tévében mindig olyan fazonokat szólaltatnak meg, akik ránézésre savanyú szagúak)
Persze tudom a média hatalma óriási, mikor valamit egyféleképp akar láttatni, akkor azt mi megesszük.
Sok mindent ösztönösen elutasítok, főleg a gyerekekkel kapcsolatban, de a nagy változás eddig elkerült. Illetve visszatért a rossz, amit meg akartam szüntetni. Példa: Kirának sosem vettem édességet, nem akartam rászoktatni. Anyám hozott. Nem adtam oda. Aztán mikor elkezdte elvinni, akkor ott helyben kapta meg, vagy ha ő jött, akkor egyből a gyereknek adta. Ha szóltam, akkor: neked sem lett semmi bajod! Ja, csak a fogaim... Meg aztán nem volt ennyi műanyag az édességben és táplálékban mikor én voltam kisebb.
De még nem voltam elég tudatos, nem volt mellettem támogató társ, hagytam magam besimítani, mert egyszerűbb volt mint vitázni. Plusz konfrontálódni is nehezen tudok, ezt még tanulni kell. :)

Mondjuk minden rosszat azért nem engedek be, kólát és egyéb borzalmas italokat sosem veszek. Sokat magyarázom, hogy a kóla kivonja a csontokból az erőt, szétmarja a fogakat, szóval nem jó max. akkusav helyett. És hatásosnak bizonyul, mert mikor Kevint a decemberi karate edzőtáborban kólával kínálták, nem kért! Barátnőm is, aki ott volt mesélte, hogy többen is kínálták, de nem, inkább vizet ivott.

Más. Nehezen váltottam mosóporról a hamulúgra, de megtettem végül, és elégedett vagyok vele. Tisztára mos, fertőtlenít, nem környezetszennyező, és egyszerű elkészíteni.
Ragaszkodtam ahhoz, hogy legalább egy olcsóbb öblítőből ecettel és vízzel illatos öblítőt keverjek, de mivel az öblítők is színezett szintetikus "csodák", ezért marad az ecet, víz és pár csepp organikus illóolaj.
Pár éve már, hogy Krisztián hatására mosószappant használunk, de mindig vettem pár pipereszappant is, hogy ne csak az a büdös mosószappan legyen.
Viszont van összehasonlítási alapom. A mosószappan nem kellemes pipereillatú, de tisztít. És nem fogy el négy használat után.
Büdösek nem leszünk tőle, de műillatosak sem. Viszont a szaga nem hat károsan az idegrendszerre...
Azt még nem is tudtam, hogy a szappanok és tusfürdők (meg a gyógyszertári babafürdetőkrém is!!) kőolaj származékot azaz paraffinolajat tartalmaznak, tehát akár motorolajjal is mosakodhatnék pipereszappan helyett.
De van a babaápolószerek java részében is. Igaz, nálunk ilyesmi nem sokszor volt véve. Amit kaptunk termékmintaként azt elhasználtuk, van egy J&J babaolajam vagy 6 éve, majdnem tele, mikor volt autóm, azzal ápolgattam a műszerfalat...

Mikor a Kira volt baba, még vettem ilyeneket, de mikor a három hónapos baba bőre apró piros pöttyös lett, akkor tértünk át a fürdőkrémre. Pelenkakrémet nyári időszakban hanyagoltam, mondván, hadd pihenjen, lélegezzen a bőre. Majd mivel semmilyen szempontból nem hiányzott, el is felejtettem visszatérni télen rá.
J&J olajat állítólag úgy kell használni, hogy a megfürdetett, vizes bőrre kenni, és a fennmaradó vizet leitatni. Végiggondolva, ez lehet, hogy puhítja a bőrt, de lélegezni sem nagyon engedi...

Lényeg, pár hete bukkantam egy weboldalra, aminek olvastán rá kellett döbbennem, nem vagyok ám egyedül, más is elutasítja ezeket a förtelmeket, rengeteg új dolgot tanultam, elkezdtem még több mindenben változtatni. Natúrszappanokat vettem, mert vannak apróbb problémáink, ami megoldásra vár, Szilárd arcbőre enyhén ekcémás (piros, száraz folt), amin már két nap után segített a kecsketejes mézes szappan. Már nem száraz és a pirosodás is oszlóban van. :D

Most az étkezési reformok vannak tervbe véve, kiiktatom a finomított cukrot és a sima lisztet. Ezekből sok fogy, így ez lényeges.
Hogy mit várok? Semmi látványosat. Csak itt az ideje, megszabadulni attól, amiről réges rég tudom, hogy nagyon rossz.
Nálam eljött az a pont, ahol már tényleg elég volt, és végre nem csak kívülről fogok nézni egy másfajta életet.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...