2011. február 28., hétfő

Öltánc

No nem kell most ilyen legénybúcsús-sztriptízbáros dolgokra gondolni. Sőt a táncosnő nem is jött házhoz, merthogy itt lakik. Eddig nem ismertem erről az oldaláról, de ma felkéredzkedett az ölembe itt a gépnél, miközben a youtube-ról töltögettem le a zenéket, és egy jó kis zenét hallgattunk együtt, amire ő aktívan, az ölemben ülve táncolni kezdett. Közben meg is pofozott, ami egyébként is jellemző rá. Megvizsgál mindent úgy is, hogy megütögeti.

 

Ez pedig nem igazán tánczene, de nem baj az, ha megszokja anyu ízlését is.:D
Ez a kis coffos pedig a táncosnő:






2011. február 27., vasárnap

Kétkedőknek

Ez megint tömény olvasmány lesz!

A szappanról.

Húzódik tőle az ember bőre, főleg arcon. Miért is? Mert a bőr faggyút termel, amit a természetes szappan lemos, szemben a kőolajos tusfürdőkkel. Hagyni kell kb.15-20 percet a bőrnek, hogy beinduljon újra a faggyútermelése, máris nem fog húzódni az arcbőr.
Ez a természetes folyamat nehezen vagy egyáltalán nem indul be, mikor a kőolajos termékeket használja az ember, mivel ezek elzárják a pórusokat, nem levegőzik a bőr, ezek nem természetes bőrbarát anyagok, ezért nem is működik a bőr természetesen.
Mivel hosszú évekig használtuk ezeket a bőrgyilkos szarokat, ezért a bőr is elfelejtett rendesen működni.

Ha mégis olyan bőrtípusa van valakinek, hogy még mindig száraznak érzi, lehet kapni kitűnő természetes alapanyagú krémeket, (shea vaj, kakaóvaj)amik segítenek a bőrnek a természetes képességek visszanyerésében.
A fenti alapanyagoknak utána is lehet olvasgatni például Antal Vali oldalán.

Nehéz elindulni a cserével, váltással?
Szerintem nem. Csak meg kell bennünk érni az elhatározásnak, plusz a tudatosság egy szintjére el kell jutni, és annak látni a dolgokat, amik valójában.
Az életünkben sok-sok mindent rossz módszerrel próbálunk elérni.
Van egy célunk, tenni kell érte. De az sem mindegy, mit. Kedvenc íróm, Duncan Shelley írta le jól, nem tudsz annyit biciklizni, hogy megjavuljon a tévéd!
Ha cukrot eszel, hiába futkosol meg tornázol utána, a zsírpárnáid ledolgozod, de az érfalaid tropa állapotán nem javítasz!
Hétvégén volt nálunk a keresztanyám, aki magának készít itt teát, mivel neki az enyém ízetlen. Csinált egy lábos, (3 liter) neki finom teát. Majd mikor elmentek, a maradékot kettéosztottam, (1-1 liter) hozzákevertem mindkettőhöz 1-1 liter vizet pluszban, és még mindig nagyon édesnek találtam. Szerintem ő például több cukrot fogyaszt, mint én az öt gyerekemmel együtt.
De sajnos ha hirtelen megbetegedne vagy bármi kisebb testi problémája lenne (pl. vérkép eltérés) nem gondolna arra, hogy a sok cukor okozhatja ezt.

Mert minden testi baj alapja a rossz táplálkozás és a mérgek amiket magadra kensz.
Ha a kívülről felkent mérgeken változtatsz, máris sokat tettél, ugyanis a testednek nem kell az ezek okozta károk javításával, gyógyításával foglalkoznia. És ezen egyszerűbb változtatni.
Drágák a természetes kozmetikumok? Nem hiszem, hogy egy doboz shea vaj drágább lenne, mint egy tégely francia márkás kőolaj származékos krém.
Ha kimegy az ember a fürdőbe, megnézi miket ken magára, elővesz egyet és elolvassa az összetevőket, 95%-ban talál rajtuk Propylene Glycol, Paraffinum liquidum, Aluminium oxid, Mineral oil, Titanium dioxid, stb. szépséges neveket, amik bizony mérgeket takarnak.
Ha a gyógyszertári natúr terméken nincs rajta, bátran érdeklődj a patikusnál, el fogja mondani, hogy bizony a popsikrém, testápoló, fürdetőkrém és babaolaj alapja is paraffinolaj.
Tudtad például, hogy azért nem javasolják két éves kor alatt a fogmosást, mert a fluorid igazi gyilkos méreg?
És ez egy kisbabának sokszorosan mérgező. De egy tubus családi fogkrém fluoridtartalma is meg tudna ölni egy gyereket.
Tehát mikor a gyereked a szájába nyomja a finom szorbittal ízesített fogkrémet, gondolj arra, hogy alumínium gyártási hulladékot tol éppen a szervezetébe.
Itt van egy hatóanyag táblázat, amiből ki lehet szépen keresgélni az "ápoló" termékeinkben lévő hatóanyagokat.

Nem kell elseperni ezt a dolgot, mint olyat, amivel ha nem foglalkozunk, akkor nincs is, mert van. És probléma.
És ha annak a kisbabának az immunrendszerét, akik egykor voltunk, és azokét akiket mi nevelünk, lassanként rászoktatták/rászoktattuk a mérgekre, akkor ideje, hogy leszoktassuk róla, és hagyjuk végre a testüket rendesen működni.
Nincs semmi bajod, vagy a gyerekednek? Az enyémek is egészségesek, de szeretném is megtartani az egészséges állapotot, és ha tudom, hogy valami rossz, akkor inkább nem adom nekik. Nem fogom tudatosan gyilkolni őket. Mert ha tudsz egy ilyen problémáról csak leszarod, az bizony szándékos károkozás afelé, akinek a továbbiakban is megveszed.
Gondolhatod például, hogy a gyártók nem ilyen gonoszak! Az ég kék, csilingel a harangvirág, és minden rendben a samponommal.
Nincs rendben. Ha valóban meggyógyítana, elmúlna tőle a korpa, akkor minek is vennéd meg újra sok pénzért? Meggyógyulunk és a gyógyszer szedését abbahagyjuk. Ha esetleg újra betegek leszünk, majd szedjük akkor, igaz? Na ezt nem engedheti meg magának egy nagy-nagy kozmetikai cég. Leragasztja a korpát a fejre, és ha abbahagyjuk a használatot, az bizony visszajön. Mivel a korpa, a zsíros haj, a pattanásos bőr és társaik csak okozatok, csak a probléma következményei, ezért kívülről nem is lehet rendesen gyógyítani.

Ha tudsz vicceket és pletykákat olvasgatni, ha meg tudsz nézni egy újabb borzalmas híradót vagy agybeteg tévés vetélkedőt, valóságsót, akkor azt hiszem ezek helyett inkább tanulhatsz a fenti dolgokról is. Hiszen a te jobb létedet és gyerekeid érdekét szolgálja. Vagy jövendő gyerekeidét.
Mint mindenben, itt is az első lépés a legnehezebb, de meg lehet csinálni.
Szembejött velem nemrég a "bükki füves ember" egy előadása, -amit el is olvashatsz ha rákattintasz a színessel kiemelt sorra,- és teljesen kiakadtam. Hogy a gyógynövények és népi gyógymódok mi mindenre jók. Olyanok, amiről nem is gondoltam.
Ki hitte volna, hogy porckopásra például a kívülről felvitt zselatin jó gyógymód? Hogy az oda beépül?
Hogy nem véletlenül készítettek kocsonyát a csontokból, bőrből?
Vagy hogy a diófaleveles irrigálás méhpolipokat, cisztákat és miómákat gyógyít? Na? Műtét, vagy irrigálás?
El kell olvasni, nagyon-nagyon meglepő dolgokat mond. Én nyitok egy füzetet, hogy jegyzeteljem ezeket a dolgokat, mert rengeteg infó és mind fontos.

A táplálkozás elismerem, sokkal nehezebb lépés, főleg gyerekek mellett, de apránként ott is lehet változásokat bevinni.
Mindig hagyva kis időt, hogy megszokják, aztán lehet továbblépni.
Hogy ezek bonyolult dolgok? Oda kell figyelni? Tudatosabban kell vásárolni és főzni? Igen, de ez sincs ugye ingyen. Itt az időnkkel és figyelmünkkel kell fizetni a jobbá válásért.
Addig is egy kis szomorú zene, annak aki érti:

2011. február 24., csütörtök

Élni az életem

Ami jelenleg úgy néz ki nálam, hogy úgy éljen túl a napjaim, hogy végezzek a mindennapi teendőkkel.
Ez a legtöbbször nem egyszerű ám, két itthon lévő pici gyerekkel.
Kezdődik a nap valamelyik gyerek ébredésével, aki engem is ébreszt.
Ma reggel ez Szabolcs volt, aki 4.30-kor feltette a kérdést: "Anya te is izgulsz a farsang miatt?"
Hát persze, csupa izgalom vagyok mert mielőtt a kávémhoz jutok, meg kell etetni Líviát, tisztába is tenni, Szilinek tejet melegíteni.
Plusz kutyát kiengedni, ha bent alszik valamelyik, előtte pedig nem árt fel is öltözni, mivel elég hideg tud még lenni. Öltözés előtt persze mosdani is kell, így még várat magára kicsit az a kávé.

Közben Szabolcs "Anya csinálj kaját" támadását visszaverni, az még ráér kicsit. Ez most biztos kegyetlennek tűnik, de ő ilyen megszokott-szövegek-módon működik. Megvannak a bevált nyaggató dumái, csak ezzel úgy bukik le, hogy nem is azt akarja amiért nyaggat, hanem csak úgy mondja, hogy néha elvéti, és mást mond, majd javítja.
Na most a reggel 5 órás "Éhen halok" is ilyen szöveg, nem igazán éhes akkor még.
Majd kávézok, netezek, és közben megyek ha kellek. Például pelenkacsere, fiúbunyó, eltűnt tankönyv, ilyesmi.
Majd mikor elmentek az iskolába, oviba a nagyobbak, akkor kicsit nyugi van, míg Lívia meg nem unja az ágyát.
Ez nem azt jelenti, hogy kirakom, mivel korán reggel még hideg van a földön. Ilyenkor be kell gyújtani, ha nincs akkor fát kell összevágni, esetleg gyújtósméretűre.
Elsőnek abban a szobában, ahol a gyerekek vannak. (ez eredetileg a felnőtt szoba, de az évek alatt átalakult gyerekszobává)
Közben a Lívia nyafog, mert ott vagyok ugyan a szobában, de nem vele foglalkozom, sőt borzalmas anya lévén az ágyában hagyom.
Begyújtás.
Ha szerencsém van, akkor van akkora parázs a kályhában, hogy csak turbózni kelljen.
Ha nincs szerencsém, akkor egész délelőtt kályházok, pedig látszólag mindent úgy csinálok, ahogy kell, mégsem jön össze.
Közben oda kell rakni a kaját, és feltakarítani, hogy mire a Lívinek elég meleg lesz, addigra tisztaság is legyen.
Kenyérgyúrás már meg sem említendő, lévén max 10 percet vesz el az életemből.
Szilike közben nagyon segítőkészen hisztizik, hogy dolgozni akar, úgyhogy valami testhezálló munkát kell adni neki. Ma faaprítással próbálkozott, kinézett magának egy törött nyelű baltát, amivel persze semmit nem vágott össze. Ezen annyira elszomorodott, hogy ugrálva követelte, dolgozni akar.
Így készült neki egy felmosóvíz, amivel felmoshatta az addigra felsepert konyhát, előszobát és a szoba szőnyegmentes részét.
Majd kimentünk a fagyasztóládához kutyakajáért, amit mindenáron be akart tömni a konyhai hűtő fagyasztójába. Miután szóltam, hogy nem oda megy, mert meg kell főzni, kicsit megint hisztizett.
Míg egy átlag napon idáig eljutunk, addigra lejár két-három adag mosás, aminek helyet kell csinálni, netán kiteregetni. Ha ez nem jön össze, akkor ez a munka a Kirának marad leckeírás utánra.
Ó még nem is mosogattam!
Akkor nekiállni annak, közben Lívia vissza az ágyába, ne kelljen átlépkedni fölötte az edényekkel.
Hoppá, a bébinek is kell ebédet főzni! Gyors zöldségpucolás, odarakás.
Vissza mosogatni, közben a kicsit kihűlt vizet melegíteni, a kályhákat minimum másfél óránként ellenőrizni, pelenkák állapotára odafigyelni, nem kibukni, hogy már megint nem lesz vége a melónak.
Figyelni kell továbbá a hangokra. Mármint nem azokra amik azt lihegik a fejemben, hogy "ugorj", hanem a gyerekekre. Arra is, mikor ütemes kalapálás hallatszik: Szili épp a tévét próbálja játékkalapáccsal beállítani, netán egy játéknak új külsőt akar adni, vagy egyszerűen megnézni, hogy lehet atomjaira szedni. Plusz arra is, ha nincs hang.
Az kell hogy legyen a leggyanúsabb. Olyankor szedik szét azokat a dolgokat, amit nem lehet. Lívia ma egy ilyen extra csöndnél a nehezen megszerzett popómosó kendőkkel (tiszta) teli dobozt elemezgette éppen.
De az imént szaladtam ki a postáshoz, ezalatt Szilárd a be nem gyújtott kályhából sepregeti ki a kezecskéjével a hamut, mert az neki homokozó. A szőnyegen.
Mivel Lívia alszik a másik szobában, a kosz marad, majd porszívózunk később.
(itt említeném meg, talán nem csoda, ha évente kell új porszívót vennünk)
Addig Szili is megpróbálja összetakarítani. Kézzel szedegeti a játék kukáskocsi kukájába.
Ha megtelik újra ki lehet önteni.


Mikor rosszallóan hümmentek egyet, visszamorog, mint egy kutya. Imádom. A többi hasonló ördöggel együtt.
De hogy mikor hunytam le úgy 10 percre a szemem, lazításképp, hogy nem aludtam el két perc alatt, vagy jött valaki, hogy mittudomén mi gondja, baja van, azt nem tudom.
Van pár ezer könyvünk, e-book formában kicsit több, de pár éve nem olvasok újakat, csak amit már ismerek és nem baj ha pár oldalon keresztül nem tudok rá figyelni.
Holott sok olyan van ami nagyon érdekelne, de nem megy.
Most kezdtem el fordítani egy sorozatot, hogy legalább dolgoztassam valamivel az agyam.
Ez a napi pihenőidőmben történik, mikor kávézok a gépnél, maximum háromszor fél órát.
Mikor beléptek az életembe a tiszta kozmetikumok, akkor elterveztem, hogy fogok én is szappant csinálni. Annyira egyszerű és olyan sokféle lehetőség van benne, ami érdekel.
De letettem róla. Nagyon oda kell figyelni rá, mivel komolyan reagáló vegyi anyagokkal folyik a munka, így inkább nem. Inkább megveszem őket, ami ugyan drágább mintha én készíteném, de most akkor sem megy.
Mindegy, eljön a délután, mikor Kira hazaér és nekiül a leckének. Utána eszik, tévézik, kicsikkel játszogat, elmegy sétálni, majd az oviba a Szabolcsért. Utána tereget ha kell, és segít az esti fürdetéseknél.
Közben hazaér a Kevin is, akinek általában van valami panasza, hogy piszkálták az iskolában.
Ami néha csak abból áll, hogy lecsontvázazzák, mert elég sovány típus. Ő ugyan vissza-csúfol, de mégis az őt ért sérelem marad csak meg benne.
Ő is ellenőrzi, van-e számára ehető kaja, ha nincs, akkor készít egy szendvicset.
Mikor már a Szabolcs is itthon van, akkor beindul az esti "hagyjál már, ne idegesíts, anya én nem bírom, stb."
Kevin három leggyakoribb mondata sorrendben:
- Nem találom a...
- Úgy fáj a...
- Idegesít!
Kevin környezete fekete lyuk. Minden eltűnik benne. Kissé szétszórt, na.
Szabolcs pedig örökké mozog, dumál, és mozog is.
Mondtam egyszer, csak öt percre maradj csendben. Erre ő: "az nekem nem megy"
vagy ha elküldöm, hogy most 10 percig hagyjál nyugodtam fürdeni, akkor kétpercenként járogat oda, hogy mikor telik le.
Hogy milyen messze vagyok a megőrüléstől? Nem tudom. Néha egészen közel, az biztos.
Unatkozni nem szoktam, de felesleges dolgokra se nagyon van időm. Az évi két-három, mindig ugyanarról szóló szülői értekezleteket például ki szoktam hagyni, pedig mikor életem első szülőijén vettem részt, az olyan felemelő pillanat volt. Óvodás lett az akkor még egyetlen gyerekem! Még a szülői munkaközösségbe is jelentkeztem, és teljesen aktív voltam ilyesmikben.
Ma úgy vagyok ezzel, hogy ha gond lenne szólnának, ami fontos kiírják vagy mondják, az meg, hogy nem veszek részt a "hová menjünk kirándulni" szavazásokban, nem érdekel.
Kira teljesen kitűnő tanuló, Kevinnek is csak két négyes csúszott be a félévi bizonyítványba, azt a tanárnéni is tudja, hogy feledékeny és szétszórt. Szabolcs is jó gyerek az oviban, mert ott muszáj (ő mondta), így nem is érzem szükségesnek, hogy ott verjem el a szabad perceim.


Hát röviden ennyiből áll egy napom, bár az esti fürdés-etetés-lefektetés-mesélj még túrát le sem írtam, de szerintem így is elég hosszú lett. Ez a zene pedig jó. :)
Alapvetően nincs gondom a sok munkával és az életemmel, csak néha jó lenne kikapcsolni.


2011. február 12., szombat

Filozofálgatás

Nézz meg egy embert – ott térdel a körülmények előtt.
Nézz meg egy varázslót – ott térdelnek előtte a körülmények.(Duncan Shelley)

Ki vagyok én? Valahol bent van egy mag, egy eredendő, örök Valami, ami nem személy, nem személyiség, hanem Én vagyok. Én a lélek. Aki ebben a testben élem ezt az életet, amit most kell. Nem ismerem a miérteket, miért pont itt, miért pont így és miért pont most, de nem is ez most a lényeg.
Lettem aki most itt ül és ír. Mi a személyiség? A velünk életünk során történt dolgokra, eseményekre egy folyamatosan fenntartott reakció.
Van aki ezen átevez könnyedén, mindenféle káros mellékhatás nélkül, van aki valahol megreked, és egy bizonyos reakciót tart fenn, akkor is mikor az a körülmény már megszűnt réges rég.
Példa:
Irtózom a bogaraktól. Elviselem a jelenlétüket, de ne érjen hozzám.
Egy hangya se. Katica se. Semmi.
Tudom, hogy irreális vagyok, mert mit árthat nekem egy teszem azt kis hangya vagy tücsök, de mégsem érek hozzá. Ha elrepül mellettem egy zizegve, akkor pedig kiráz alaposan a hideg.
Ok (szerintem):
6 éves voltam, mikor szüleim elváltak, és felköltöztünk nagymamám panellakásába újpalotára. (ami egyébként köztudottan egy régi mocsaras terület feltöltése és beépítése)
Csótányövezetbe. Pár évig laktunk ott, de az elég volt a bogárundor kialakulásához.
Hiába jöttek a rovarirtók, sosem sikerült kiirtani. Sőt, mikor elköltöztünk onnan, az új lakó mesélte, hogy a mi szobánk tapétája alatt volt a legtöbb.
Hozzá jön még az éves dömsödi nyaralás is, ahol az udvaron pumpálós vízcsap volt, arról töltöttük slagon át a kis medencét, és a kútnál rajzottak a méhek, darazsak. Nagyon féltem tőlük, a felnőttek, pedig bölcs szakértőként ijesztgettek is, nem elég, hogy azt mondták, ha nem pumpálom én is a vizet, nem mehetek a medencébe. (ami azért nem volt annyira ijesztő, lévén a Duna-part közelsége)
Jelen:
Ezt az undort igyekszem nem kimutatni, nem akarom hogy a gyerekekre ragadjon az én irreális félelmem, de Szabolcs is nagyon félt két évesen nyár elején mindentől ami repült, aztán ahogy haladt a nyár megszokta, következő nyáron még előjött, azóta nem.
Most Szili aki fél, már néha felbukkan egy-egy légy, azt nem tolerálja, gondolom ahogy egyre több lesz az udvaron, megszokja majd.
Főképp, hogy eszünkbe sem jut kényszeríteni, vagy ijesztgetni.
Lényeg:
Igyekszem én leküzdeni, tudom, hogy miért van, tudom, hogy irreális, de ami ennyire mélyről fakad, hiába ismerjük a forrást, nehéz megállítani.

És én tudok itt élni, nem zavarnak a bogarak, tisztában vagyok vele, hogy éjjel egy-egy át is kel az ágyamon, és ez nem zavar, csak ne tudjak róla, ne érezzem.
De van akinél ezek az irreális reakciók sokkal komolyabbak, sokkal jobban kihatnak a napi életre, pedig egy régi reakció él csak tovább.
Vegyük például azt, aki egy adott problémát csak alkohol fogyasztással tud kezelni. Azaz nem is kezeli, hiszen az hogy leissza magát nem szünteti meg a problémát. Mindegy, xy példaember ennyit tud csak tenni. Leissza magát, mert... mondjuk köcsög a főnöke és piszkálja. A pia részben oldja a feszültséget, az, hogy utána elszédül és már gyomoridege van tőle az nem számít, mert a pillanatnyi kellemes melegség ezt feledteti.
Ez marad meg benne akkor is, amikor már nincs meg az adott főnök, rég más munkahely van, jobb főnökkel, de a munka utáni iszogatás megmaradt.
Így válik szép lassan szokássá, (ami azért nem egy fóbia, és nem könnyű leszokni róla) amit előbb-utóbb haza is visz, ahol ezt vagy elviselik vagy nem.
Egyébként így, ahogy leírtam jöttem rá, ez is a saját életem valahol, mert apám volt ilyen helyzetben.
Más kérdés, hogy sosem lett jobb munkahely, mindig a bátyja volt a főnöke, mikor megszűnt a műhelyük, utána már annyira leamortizálódott, hogy nem igazán dolgozott, max alkalmi munkákat.
Meghalt már rég, ki lehet találni, halálra itta magát.
Lényeg:
Magunkba nézve, szerintem sok ilyen kisebb feleslegesen fenntartott reakciót tudunk felfedezni, amiket azért lehet kezelni, szerencsésebb esetben leküzdeni. Csak fel kell ismerni irreális voltukat, és felismerni, hogy a reagálásom egy-egy helyzetben nem is idevaló, hanem valahová a múltba.

Csak egy réges-rég eltűnt és elfeledett múltbeli körülmény, aminek megadom magam a jelenben, sok esetben keserítve az életem és másokét.

Milyen irreális reakciód tudatosul?
Hogy kezeled?
Érdekelnének a vélemények is a témáról.

2011. február 10., csütörtök

Februári séta

Tegnapelőtt is szép idő volt, kimentünk kora délután sétálni.
Szabolcs is itthon volt, így a három gyerek és én mentünk egy nagy kört a kastély körül.
Láttuk a legnagyobb hegyet (by Szabolcs)
és a kis hidat a Galgán

amerre megnézhettük hogy is néz ki a Szabolcs által a rádióban hallott a belvíz.
Nagyon érdekelte milyen is az, főleg, hogy megtudta, amerre az apja megy a vonathoz, arra is van.
Minden nap kérdezte, van-e még belvíz, eljön-e idáig is, satöbbi.

Most pedig személyesen is látott kisebb vízfoltokat. Plusz megtanultuk, hogy a mások által széthagyott szemetet nem dobjuk a csatornába mert a patakba folyik a vízzel és az károsítja az élővilágot.
Szilike pedig tipikus afrikai kisgyerek, guggolva órákig el tudna játszani egy-egy pocsolya vagy jégfolt szélén.
Amiket persze nagy élvezet ripityára törni is.
Egy sem maradhat töretlenül!
Azóta is téma, mikor megyünk a belvízhez legközelebb.
Remélhetőleg jön a jó idő, és nem az lesz az úti cél, hanem bármi más ami arrafelé érdekes.
Lívia pedig félútig nézelődött, majd elnyomta az álom, ami kitartott egészen hazáig.
Nálunk nem igazán tudott még baba az udvaron tartósan aludni, mert mindig volt és van kutya, aki nem tud csendben élni.:D

2011. február 7., hétfő

Gondolatok erről-arról.

Amikor valamit megérintesz, az a valami is megérint téged.


Nem tudom ki hogy van vele, ki szokott bele is gondolni az ilyen és hasonló már-már közhelyesig ismételt bölcsességekbe.
Minden hat ránk, de mi is hatunk mindenre.

Tegnap beszéltem a gyerekeknek a kölcsönhatásról, hogy nem csak a víz hat rám például, de én is hatok rá. Nem mindig jelentősen, mert ugye a tenger hőjét nem az én testem fogja megváltoztatni, de minden apróság számít.
Egy apró mosoly, egy ideges megnyilvánulás, akár idegentől akár ismerőstől mindenképp tudja befolyásolni a napunkat.
Vannak napok, mikor semmi nem tudja elrontani a kedvem, máskor ellenkezőleg. Én sem tudom miért vagyok rosszkedvű és feszült olyasmitől, amire máskor csak legyintek.
Ma eddig nincs jó napom.
Pedig jó az idő, kint is, bent is.
Van enni-innivaló, van tüzifa.
Ugyan elfogyott a palackból a gáz, de tudnék főzni ha kéne, de van étel tegnapról.
Mégis.
Nem tudok kenyeret sütni, mert azt a kályhán nem lehet, és ez most mindent elront.
Ilyenkor előjön a depi.

Mindent rossznak látok, úgy érzem semerre nem haladok, sírni tudnék a tehetetlenségtől.
Azt hiszem, jót tenne kimenni sétálni egyet a gyerekekkel, csak ilyenkor nagyon nehéz elindulni. Fel kellene öltöztetni három gyerkőcöt, előtte megetetni, pelenkázni akit kell. Ezek persze nem nagy dolgok, de néha túlzottan is. Azt hiszem nekem is ki kéne innen néha szabadulni, egyedül lenni, de nem lehet.
Nagyon szeretem a gyerekeim, de pihenni és feltöltődni azt nem tudok. Éjjel sem.
És magamat egyszerűbb cserben hagyni, mint öt gyereket.
Egyszerűbb magamnak nemet mondani, mint nekik.

2011. február 4., péntek

Örök álom..

...amit alhatnánk, ha nem lenne pár ember aki felébred és kelteget másokat.
Az ember fáradt.
Fáradt a sok felesleges információtól és felesleges, kreált problémák megoldásának kísérletétől, szinte mindig.
Aki pedig ennyire fáradt, nem tesz fel kérdéseket, nem keres válaszokat, mert vagy teljesen elfásult és nem is érdekli, vagy azt nem veszi észre, hogy bármi gond lenne.
Hisz a világ és azon belül az információs hálózat, a média nem ezt sugallja.
Eszerint minden a legnagyobb rendben, a termékek szépek és jók, legfőképp szükségesek, hiszen ha nem vagy a fogyasztói társadalom része, azaz nem fogyasztasz, akkor szinte nem is vagy ember. Pária vagy, aki nem tartozik szinte sehová. Ha nem nézel tévét nem vagy "képben". Ha nem ismered a híreket, a legújabb agyromboló tévéműsorokat, akkor miről beszélgetsz a barátaidnak vélt felületes emberi kapcsolataiddal?
Lassan eljő az Orwelli világ, ahol kötelező lesz nézni napi x órát a tévét, és mindenki besúg mindenkit.
Ja, hogy ez utóbbira volt már példa? Annál inkább könnyű lesz sokaknak alkalmazkodni.

Nem vagyok egyébként ennyire negatív mint az ebből az írásból lejöhet, csak zavar a birkaság.
Zavar, hogy szabadnak hisszük magunkat, hisszük, hogy szabadon dönthetünk a sorsunkról, de nem.
Ez nem igaz.
Mikor teheted meg amit akarsz, a wc-n kívül?
Itt most nagyobb dolgokra gondolok, nem arra, hogy szabadon mehetek a boltba, vagy este 10 után az utcára.
Vágytál már világ körüli útra? Egzotikus helyekre, vagy csak akár egy síelésre a szomszéd országban?
Vágytál egészséges ételekre, építő tévéműsorokra, olyan jólétre, ahol munkával és nem lopással mindenkinek mindene ami szükséges az megvan?
Nem pedig emberek százezrei élnek utcán, miközben ingatlanok hada áll üresen?
Vágytál arra, hogy a Föld és "kincsei" valóban mindenkié legyen?
Ne pedig cégek és országok birtokolják az energiát, a vizet, a fákat, drágán eladva nekünk, azt ami mindenkié?
Arról nem is beszélek, hogy lehet a Holdon telket venni, mert egész egyszerűen nem is értem, kinek és milyen alapon kéne érte fizetni???

Visszatérve, a fenti dolgokat nem teheted meg. Csak úgy egyszerűen nem. Nincs rá mód.
Lehetőség az van. De ha nem dolgozol fáradságtól nem kímélve magad, vagy nem lopod össze az árát, akkor sosem jutsz el semmi egzotikus helyre.
Ha spórolsz, megvonva magadtól és a családodtól amit csak lehet, azért, hogy egy évben egy-két hetet eltölthess valahol, amit nyaralásnak hívunk, az szerintem nem normális dolog.
Mármint, hogy ilyesmire spórolni kell, nem pedig a normál átlagfizetésből megtenni.
Gondold el, hányszor fordult már elő, hogy a hentesnél eltűrted, vagy észre sem vetted, mert megszoktad, hogy a zsíros nem jó minőségű húst adták? Vagy a 2 kiló almában megbújik egy-két rohadt darab? Holott a pénzedért, amiért dolgozol jogod van a legjobb minőséget kapni.
Nem vagyunk kötelesek eltűrni és elfogadni a gagyit.
De amíg nem ébred az egyén öntudatra, addig meg tudják etetni ilyesmikkel.
Érdemes tájékozódni, hogy a termékek amit használsz és élelmiszerek amit fogyasztasz, mik is valójában.
Nem elsöpörni, hogy ma már minden mérgező, mert van amin változtathatsz.
Te.
Egyénileg.
Mindenre van alternatíva, mindent ami rossz ki lehet irtani a személyes környezetünkből.
De ha csak egy-két apróbb változtatással kezded, az is haladás. Nem tud mindenki 180 fokot fordulni hirtelen, én sem tudtam még mindent kiszórni, de rajta vagyok.
Kezdd a családodnál, folytasd a tágabb környezetednél, hisz ha mindenki csak három embert ébreszt fel, akkor elég sokan leszünk, akik már nem tudnak kómában aludni és tűrni.
Nagyon fontos, LÉGY TUDATOS.
Még fontosabb, ne légy senkivel erőszakos, nem mindenki érett meg a változásra, sőt nem mindenki érett arra sem, hogy egészséges legyen.
Van akinek a betegség egy védőháló, egy burok, amibe el tud menekülni.

A mi generációnkat egy olyan nemzedék nevelte fel, akiknek mindennapos volt, hogy félni kell a hatalomtól.
Az ilyesmi pedig mélyebben beivódik, belenevelődik az emberbe, mint hinnénk.
Szerintem nagyjából mindenki hallotta, legfeljebb nem hitte el, hogy ha kinyitod a szád, abból csak bajod származik. Tedd amit mondanak, és nem lesz semmi baj.
Ezek nagyon gonosz tanítások.
Én azt mondom, fiam, lányom, harcolj az igazadért, védd meg magad, ne tűrd el hogy az arcodba másszon bárki. Te ne bánts senkit, de ne hagyd, hogy téged bántsanak. Ne üss, de tudj visszaütni.
Ne akarj megfelelni senkinek, csak magadnak, te felelsz magadért, és csak te tudsz úgy törődni magaddal, ahogy azt igényled.

Ma megint rövid voltam.

2011. február 3., csütörtök

Kira verse

A múlt heti Vámpír naplók (angol) rész ihlette Kirát ennek a versnek a megírásában.


                               Damon te szerelmes!
                               Hogy lettél ily figyelmes??
                               Rose szép álmai közt,
                               Te karót a szívébe döfsz.
                               Utána sírsz, megbánod tetted.
                               De már nincs mit tenni, szívedre ne vedd.
                               Így volt helyes, nem volt más.
                               Vagy netán volt más választás?
                               Vigasztalás van, szerelmed átnyújtja
                               Te visszaöleled, s ez szívedet nyugtatja.
                               Alig hatott valamit,
                               Hiszen újból kitalálsz valamit.
                               Kifekszel az útra, italod iszod,
                               S várod a leendő áldozatod.
                               Megmondod neki, hogy megölöd,
                               Aztán mégis ellököd.
                               Oly messze még nincs,
                               S ereiben ott van a kincs.
                               Mégis megölöd hát,
                               Miért halogatnád?
                               Szemeidben ég a piros,
                               De hát ez nálad már nem tilos!
                               Szádról csepeg a vér,
                               S a lány nyakában nem ér sokat az ér.
                               Üres az már, mint az életed.
                               De ne fogadd el, nem ez a végzeted!

Én pedig azt hittem, egyenlőre semmilyen érdeklődési iránya nincs.
Erre verset ír. Szerintem nem is akármilyet.

2011. február 1., kedd

Gépház hiba...

...van olyankor nálam, mikor teljesen más lesz a cikkből, mint ami a fejemben kialakul mondandó.

Így van ez az előző cikknél is, ahol a cím illetve az elképzelésem végül máshol kötött ki, mint előzőleg gondoltam, kicsit leredukálódott amit eredetileg írni akartam.
De itt rohangálnak a gyerekek, mennem kell hozzájuk, elfelejtem mit is akartam, pedig mikor leülök írni, akkor a fejemben kész a mondanivaló.

Igazából a befejezés nem tetszik, mert meg akartam írni, hogy nem az a célom, hogy senki ne legyen beteg, mert szerintem egy-egy köhögős náthás megbetegedést nem lehet kikerülni, főleg, hogy ezeknek a stressz az alapja, nem a hideg.

A cél az, hogy ilyenkor természetes gyógymódokhoz nyúljunk, ne antibiotikum és fájdalomcsillapító gyógyszer legyen a házipatikában ilyen esetre, hanem például fokhagymás méz, fekete retkes méz, hagyma tea, esetleg hagyma tea fokhagymás mézzel édesítve, satöbbi. Olyan sok elérhető praktika van ilyen esetekre, mégis marad a forróital, és antibiotikum tartalmú gyógyszerek, amiket nem leszólni akarok, hiszen vannak betegségek, amikor nagyon is szükségesek. Csak a szervezetünk a sok felesleges antibiotikumtól elfárad, megszokja, és mikor esetleg kell, akkor már nem fog úgy hatni mint kéne.

Viszont, ha minden lehetséges alternatívát kihasználunk, és a káros dolgainkat lecseréljük, akkor a testünk egészségesebb lesz, azaz ellenállóbb a vírusokkal szemben is.
Hiszen nem a dezodorral, samponnal és szappannal meg társaival bevitt mérgekkel küzd nap mint nap, hanem tud épülni, illetve amire nincs megfelelő elérhető alternatíva, azokat a károkat tudja érdemben rendezni.
Mi vidéken élünk, hegyes környéken, a falunak is a kevésbé forgalmas részén, (na nem mintha a forgalmas rész olyan lenne mint a nagykörút) egy félig-meddig zsákutcában. Lehet az utca végén tovább menni, ha van terepjáród. :D
Itt jó a levegő, nem is vagyunk hozzászokva a szmoghoz. Múltkor Pestre mentünk bevásárolni, utána egész nap szédelegtem.
Ezzel azt akartam mondani, hogy nekünk szerencsére nem kell légtisztító berendezés, nem kell órákat túrázni, ha jó levegőn akarunk lenni, de van ahol ez a megoldás, ha ki akarod tisztítani a tüdőd a benzingőztől, ami a napi rutinba nem biztos, hogy belefér.
Van ahol nincs egy fűcsomó sem, (belváros) vagy ha van is játszótér illetve park, a lakás ablaka akkor is forgalmas útra nyílik, ahol nem a madárcsicsergés a beszűrődő "zaj", hanem a dudálás és motorberregés.
Laktunk ilyen helyen, Zugló zöldövezet, de a mi lakásunk ablaka olyan forgalmú útra nyílt, ahol naponta hajnal 2 és 3 között volt forgalommentes csend. Ott ha igazán tiszta levegőt akartunk, akkor kimentünk a 15 perc sétányira lévő erdőbe. Az volt a leginkább elérhető, legjobb alternatíva a jó levegőre.

De a lényeg, hogy amit lehet  jóra kell váltani, hiszen mindenkinek ez az érdeke.
Érdemes keresni a lehetőségeket mindenre ami nem az igazi, mert mindenre van elérhető alternatíva.
Sablon szöveg, de igaz, akarni és hinni kell, a lehetőség a változásra pedig szembe fog jönni.

De az is igaz, hogy a meleg szarban üldögélni kényelmesebb, mint kimászni belőle, mert munkával jár.
Főleg, ha nem is tudod, hogy amiben vagy, az bizony kaki. Mert minden azt sugallta, ez a jó. De a szar akkor is az, ha csillogó díszeket rakunk a tetejére.
A szőnyeg alá söpört kosz még mindig megvan, csak nem látható.


Van jogi lehetőségem, hogy ne oltassam felesleges oltásokkal a gyerekem, nem is fogom. Sem influenza, sem agyhártyagyulladás, de még a mumpsz oltás sem kell nekünk. Kihasználom azt a lehetőséget, amiről eddig nem is tudtam. Azt hittem nincs módom kihagyni, ezért sok feleslegeset megkaptak, de van jogszabály erre is, így több oltás nem lesz.

Itt a hitetlenek zárják le az olvasást.

Beszúrnám a stresszbetegség témakörbe, hogy most például nálunk volt pár nap idegeskedés, mert elfogyott a tüzifa, és amíg az új adag megérkezett, addig lelemény kellett ahhoz, hogy ne fagyjunk meg.
Megoldódott, de sokat aggódtam, ami most a gyerekeken látszik meg, mert most éjjel Kira köhögött nagyon, reggelre pedig a Kevin.
Sokszor figyeltem meg, mikor van egy-egy stresszesebb időszakom, a végén pár gyerek mindig köhögősre vált.

A betegségek lelki okáról itt, ebben a könyvben olvashatsz.

Egyébként ez az amiben hiszek azzal kapcsolatban, hogy egy-egy idénybetegséget hogy lehet "elkapni".
Az egyik, hogy ELHISZEM, ha valaki rám köhög a buszon, munkahelyen, stb. akkor beteg leszek, hiszen ez esetben az első tüsszentésnél arra fogok gondolni, na elkaptam, fogadjunk lázas is leszek, a szervezet pedig teljesíti az akaratlan parancsot.
A másik, hogy hozzám lelki szinten is közel álló, beteg én pedig együtt érzek, sajnálom stb. és "rám ragad".
Egyszer mikor Szilivel terhes voltam, Szabolcs nagyon köhögött, fájt a torka, én pedig meditációs szinten átvettem tőle a betegséget. Arra gondoltam, én jobban meg tudok küzdeni vele, legyen az enyém.
Másnapra ő meggyógyult, én életem legbetegebb két hetét éltem át. Soha annyira nem fájt még a torkom, rágtam a fokhagymát, még homeo gyógyszert is vettem, de semmi nem használt, csak az idő.
Ezután Krisztián felvilágosított, átvenni nem szabad. Elvenni és eldobni igen, átvenni baromság, mert szinte kétszeresen megkapod.
Megtanultam, a magam kárán, alaposan. :D
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...