2011. február 24., csütörtök

Élni az életem

Ami jelenleg úgy néz ki nálam, hogy úgy éljen túl a napjaim, hogy végezzek a mindennapi teendőkkel.
Ez a legtöbbször nem egyszerű ám, két itthon lévő pici gyerekkel.
Kezdődik a nap valamelyik gyerek ébredésével, aki engem is ébreszt.
Ma reggel ez Szabolcs volt, aki 4.30-kor feltette a kérdést: "Anya te is izgulsz a farsang miatt?"
Hát persze, csupa izgalom vagyok mert mielőtt a kávémhoz jutok, meg kell etetni Líviát, tisztába is tenni, Szilinek tejet melegíteni.
Plusz kutyát kiengedni, ha bent alszik valamelyik, előtte pedig nem árt fel is öltözni, mivel elég hideg tud még lenni. Öltözés előtt persze mosdani is kell, így még várat magára kicsit az a kávé.

Közben Szabolcs "Anya csinálj kaját" támadását visszaverni, az még ráér kicsit. Ez most biztos kegyetlennek tűnik, de ő ilyen megszokott-szövegek-módon működik. Megvannak a bevált nyaggató dumái, csak ezzel úgy bukik le, hogy nem is azt akarja amiért nyaggat, hanem csak úgy mondja, hogy néha elvéti, és mást mond, majd javítja.
Na most a reggel 5 órás "Éhen halok" is ilyen szöveg, nem igazán éhes akkor még.
Majd kávézok, netezek, és közben megyek ha kellek. Például pelenkacsere, fiúbunyó, eltűnt tankönyv, ilyesmi.
Majd mikor elmentek az iskolába, oviba a nagyobbak, akkor kicsit nyugi van, míg Lívia meg nem unja az ágyát.
Ez nem azt jelenti, hogy kirakom, mivel korán reggel még hideg van a földön. Ilyenkor be kell gyújtani, ha nincs akkor fát kell összevágni, esetleg gyújtósméretűre.
Elsőnek abban a szobában, ahol a gyerekek vannak. (ez eredetileg a felnőtt szoba, de az évek alatt átalakult gyerekszobává)
Közben a Lívia nyafog, mert ott vagyok ugyan a szobában, de nem vele foglalkozom, sőt borzalmas anya lévén az ágyában hagyom.
Begyújtás.
Ha szerencsém van, akkor van akkora parázs a kályhában, hogy csak turbózni kelljen.
Ha nincs szerencsém, akkor egész délelőtt kályházok, pedig látszólag mindent úgy csinálok, ahogy kell, mégsem jön össze.
Közben oda kell rakni a kaját, és feltakarítani, hogy mire a Lívinek elég meleg lesz, addigra tisztaság is legyen.
Kenyérgyúrás már meg sem említendő, lévén max 10 percet vesz el az életemből.
Szilike közben nagyon segítőkészen hisztizik, hogy dolgozni akar, úgyhogy valami testhezálló munkát kell adni neki. Ma faaprítással próbálkozott, kinézett magának egy törött nyelű baltát, amivel persze semmit nem vágott össze. Ezen annyira elszomorodott, hogy ugrálva követelte, dolgozni akar.
Így készült neki egy felmosóvíz, amivel felmoshatta az addigra felsepert konyhát, előszobát és a szoba szőnyegmentes részét.
Majd kimentünk a fagyasztóládához kutyakajáért, amit mindenáron be akart tömni a konyhai hűtő fagyasztójába. Miután szóltam, hogy nem oda megy, mert meg kell főzni, kicsit megint hisztizett.
Míg egy átlag napon idáig eljutunk, addigra lejár két-három adag mosás, aminek helyet kell csinálni, netán kiteregetni. Ha ez nem jön össze, akkor ez a munka a Kirának marad leckeírás utánra.
Ó még nem is mosogattam!
Akkor nekiállni annak, közben Lívia vissza az ágyába, ne kelljen átlépkedni fölötte az edényekkel.
Hoppá, a bébinek is kell ebédet főzni! Gyors zöldségpucolás, odarakás.
Vissza mosogatni, közben a kicsit kihűlt vizet melegíteni, a kályhákat minimum másfél óránként ellenőrizni, pelenkák állapotára odafigyelni, nem kibukni, hogy már megint nem lesz vége a melónak.
Figyelni kell továbbá a hangokra. Mármint nem azokra amik azt lihegik a fejemben, hogy "ugorj", hanem a gyerekekre. Arra is, mikor ütemes kalapálás hallatszik: Szili épp a tévét próbálja játékkalapáccsal beállítani, netán egy játéknak új külsőt akar adni, vagy egyszerűen megnézni, hogy lehet atomjaira szedni. Plusz arra is, ha nincs hang.
Az kell hogy legyen a leggyanúsabb. Olyankor szedik szét azokat a dolgokat, amit nem lehet. Lívia ma egy ilyen extra csöndnél a nehezen megszerzett popómosó kendőkkel (tiszta) teli dobozt elemezgette éppen.
De az imént szaladtam ki a postáshoz, ezalatt Szilárd a be nem gyújtott kályhából sepregeti ki a kezecskéjével a hamut, mert az neki homokozó. A szőnyegen.
Mivel Lívia alszik a másik szobában, a kosz marad, majd porszívózunk később.
(itt említeném meg, talán nem csoda, ha évente kell új porszívót vennünk)
Addig Szili is megpróbálja összetakarítani. Kézzel szedegeti a játék kukáskocsi kukájába.
Ha megtelik újra ki lehet önteni.


Mikor rosszallóan hümmentek egyet, visszamorog, mint egy kutya. Imádom. A többi hasonló ördöggel együtt.
De hogy mikor hunytam le úgy 10 percre a szemem, lazításképp, hogy nem aludtam el két perc alatt, vagy jött valaki, hogy mittudomén mi gondja, baja van, azt nem tudom.
Van pár ezer könyvünk, e-book formában kicsit több, de pár éve nem olvasok újakat, csak amit már ismerek és nem baj ha pár oldalon keresztül nem tudok rá figyelni.
Holott sok olyan van ami nagyon érdekelne, de nem megy.
Most kezdtem el fordítani egy sorozatot, hogy legalább dolgoztassam valamivel az agyam.
Ez a napi pihenőidőmben történik, mikor kávézok a gépnél, maximum háromszor fél órát.
Mikor beléptek az életembe a tiszta kozmetikumok, akkor elterveztem, hogy fogok én is szappant csinálni. Annyira egyszerű és olyan sokféle lehetőség van benne, ami érdekel.
De letettem róla. Nagyon oda kell figyelni rá, mivel komolyan reagáló vegyi anyagokkal folyik a munka, így inkább nem. Inkább megveszem őket, ami ugyan drágább mintha én készíteném, de most akkor sem megy.
Mindegy, eljön a délután, mikor Kira hazaér és nekiül a leckének. Utána eszik, tévézik, kicsikkel játszogat, elmegy sétálni, majd az oviba a Szabolcsért. Utána tereget ha kell, és segít az esti fürdetéseknél.
Közben hazaér a Kevin is, akinek általában van valami panasza, hogy piszkálták az iskolában.
Ami néha csak abból áll, hogy lecsontvázazzák, mert elég sovány típus. Ő ugyan vissza-csúfol, de mégis az őt ért sérelem marad csak meg benne.
Ő is ellenőrzi, van-e számára ehető kaja, ha nincs, akkor készít egy szendvicset.
Mikor már a Szabolcs is itthon van, akkor beindul az esti "hagyjál már, ne idegesíts, anya én nem bírom, stb."
Kevin három leggyakoribb mondata sorrendben:
- Nem találom a...
- Úgy fáj a...
- Idegesít!
Kevin környezete fekete lyuk. Minden eltűnik benne. Kissé szétszórt, na.
Szabolcs pedig örökké mozog, dumál, és mozog is.
Mondtam egyszer, csak öt percre maradj csendben. Erre ő: "az nekem nem megy"
vagy ha elküldöm, hogy most 10 percig hagyjál nyugodtam fürdeni, akkor kétpercenként járogat oda, hogy mikor telik le.
Hogy milyen messze vagyok a megőrüléstől? Nem tudom. Néha egészen közel, az biztos.
Unatkozni nem szoktam, de felesleges dolgokra se nagyon van időm. Az évi két-három, mindig ugyanarról szóló szülői értekezleteket például ki szoktam hagyni, pedig mikor életem első szülőijén vettem részt, az olyan felemelő pillanat volt. Óvodás lett az akkor még egyetlen gyerekem! Még a szülői munkaközösségbe is jelentkeztem, és teljesen aktív voltam ilyesmikben.
Ma úgy vagyok ezzel, hogy ha gond lenne szólnának, ami fontos kiírják vagy mondják, az meg, hogy nem veszek részt a "hová menjünk kirándulni" szavazásokban, nem érdekel.
Kira teljesen kitűnő tanuló, Kevinnek is csak két négyes csúszott be a félévi bizonyítványba, azt a tanárnéni is tudja, hogy feledékeny és szétszórt. Szabolcs is jó gyerek az oviban, mert ott muszáj (ő mondta), így nem is érzem szükségesnek, hogy ott verjem el a szabad perceim.


Hát röviden ennyiből áll egy napom, bár az esti fürdés-etetés-lefektetés-mesélj még túrát le sem írtam, de szerintem így is elég hosszú lett. Ez a zene pedig jó. :)
Alapvetően nincs gondom a sok munkával és az életemmel, csak néha jó lenne kikapcsolni.


2 megjegyzés :

  1. Hát pihenni, kreatívkodni nem sok időd marad, de olyan hamar elszállnak ezek az évek:)

    VálaszTörlés
  2. Erről annyi minden jutott eszembe, az évek elszállásáról, hogy majd mikor összeáll egy bejegyzésnyi anyagnak, akkor leírom.:)

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...