2011. február 7., hétfő

Gondolatok erről-arról.

Amikor valamit megérintesz, az a valami is megérint téged.


Nem tudom ki hogy van vele, ki szokott bele is gondolni az ilyen és hasonló már-már közhelyesig ismételt bölcsességekbe.
Minden hat ránk, de mi is hatunk mindenre.

Tegnap beszéltem a gyerekeknek a kölcsönhatásról, hogy nem csak a víz hat rám például, de én is hatok rá. Nem mindig jelentősen, mert ugye a tenger hőjét nem az én testem fogja megváltoztatni, de minden apróság számít.
Egy apró mosoly, egy ideges megnyilvánulás, akár idegentől akár ismerőstől mindenképp tudja befolyásolni a napunkat.
Vannak napok, mikor semmi nem tudja elrontani a kedvem, máskor ellenkezőleg. Én sem tudom miért vagyok rosszkedvű és feszült olyasmitől, amire máskor csak legyintek.
Ma eddig nincs jó napom.
Pedig jó az idő, kint is, bent is.
Van enni-innivaló, van tüzifa.
Ugyan elfogyott a palackból a gáz, de tudnék főzni ha kéne, de van étel tegnapról.
Mégis.
Nem tudok kenyeret sütni, mert azt a kályhán nem lehet, és ez most mindent elront.
Ilyenkor előjön a depi.

Mindent rossznak látok, úgy érzem semerre nem haladok, sírni tudnék a tehetetlenségtől.
Azt hiszem, jót tenne kimenni sétálni egyet a gyerekekkel, csak ilyenkor nagyon nehéz elindulni. Fel kellene öltöztetni három gyerkőcöt, előtte megetetni, pelenkázni akit kell. Ezek persze nem nagy dolgok, de néha túlzottan is. Azt hiszem nekem is ki kéne innen néha szabadulni, egyedül lenni, de nem lehet.
Nagyon szeretem a gyerekeim, de pihenni és feltöltődni azt nem tudok. Éjjel sem.
És magamat egyszerűbb cserben hagyni, mint öt gyereket.
Egyszerűbb magamnak nemet mondani, mint nekik.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...