2011. március 8., kedd

Kutyakavalkád 3-4. - Max és Zsuzsi a staffordpár

Max, Boci, Bodri.
Jó kis nevek, főképp, hogy egy "veszélyes" harci eb hallgatott rájuk.
Nagyon akartam egy kutyát, anyámról történő leválásom második éve körül. Maci és Dzsimbi maradt anyuéknál, bennem pedig egyre erősödött a vágy, hogy kell egy kutya.
Az indokaim nem igazán voltak jók, de akkor nem érdekelt. Csak az érdekelt, hogy boldogtalan voltam, és akartam valakit, akit tudok szeretni. Miért nem léptem ki abból a kapcsolatból? Erre is voltak indokaim.
Anyuék a lakásunkat eladták, sok volt rajta a tartozás, pénzük nem sok maradt, de azt hitték, majd abból vesznek egy házat, kerteset, vidéken. Persze kevés volt, nem is vigyáztak rá, elment hamar, ők pedig beköltöztek az élettársa bátyjáékhoz egy apró másfél szobás lakásba.
Ez azért érdekes, mert így vissza hozzájuk nem mehettem. Meg aztán nem is akartam volna túlzottan, hiszen a sok csúnya veszekedés volt az oka, hogy nem akartam már otthon lakni, de annyira, hogy azt is figyelmen kívül hagytam, amit nem kellett volna, és összeköltöztem egy alkoholistával.
Ennek a jelei lettek számomra egyre világosabbak, de visszaút nem volt, előre út pedig maximum egy másik albérletben, egyedül, egy fizetésből. Így azt választottam amit oly sokan, -legfejjebb bevallani nehéz- hogy maradok, míg nem lesz valami más perspektíva. Így viszont egyre beljebb mentem az erdőbe, a csapda ajtó egyre erősebben záródott, de ezt akkor még nem láttam, csak két gyerekkel később.
Plusz benne van az emberben, hogy hátha megváltozik-sosem változnak.
Ha ultimátumot adok neki, majd abbahagyja-sosem jön be.
Mindegy, ezeket csak azért írtam le, hogy látszódjon nagyjából milyen lelkiállapotban voltam akkoriban.
A munkahelyemen egy vevő említette, hogy ismerősének vannak eladó staffordjai, kell-e.
Miután hónapok óta kutyákról beszéltem, persze, hogy kellett. Megbeszéltük, este elhoznak nekem egy zsemleszínűt.
Nagyon vártam, vettem egy üveg bébiételt, húsosat. (nem voltam seggfej...)
Majd megérkeztek egy tigriscsíkos kis kutyababával.
Elsőnek egy dobozba ágyaztam meg neki, de sírt. Így magam mellé vettem az ágyba, ahol békésen aludt reggelig.Ezután pár évig a párnámon aludt.
Imádtam az első pillanattól. Vittem mindenhová, ahová lehetett. Munkába nem, de utána ahová csak mentem, Mamámékhoz, Anyámékhoz, és vásárolni sem.

Ahogy egyre nyilvánvalóbb lett, milyen kutyafajta,az emberek, egyre nehezebben fogadták el, és sajnos a kutyák is. Ő nagyon kedves barátkozó kutya volt, minden kutya felé nyitott, de utálták. Úgy gondoltam, (most sincs jobb ötletem) valamiért a többi kutya nem szereti a harci kutyákat. Sokszor bántották, ő pedig sokszor sírt.
El lehet képzelni. Odaszalad egy másik ebhez, az pedig bántja, pedig csak játszani akar. Még a keresztanyám shi-tzuja is megharapta! Pedig az aztán tényleg nem egy vadorzó.
Akkoriban ráadásul nagyon nagy harci kutya ellenesség volt, előfordult olyan eset, hogy megverte őt egy kutya, majd a gazdája azt mondta, vigyem innen ezt a vadállatot. Én. A kutyafuttatóról, a megvert fél éves kiskutyámat. Akit az ő kutyája szájából szedtem ki. Így aztán nem voltak barátai.

A fülét sajnos levágattam, 4 hónapos korában, ami azért gáz, mert lelkileg nagyon megviselte. Kereste a füleit, rázta a fejét, csodálkozott, hogy nincsenek. Aztán kikaparta a homlokát, amit kenegetni kellett, hogy meggyógyuljon. És innentől kezdve nagyon utált csapadékos időben sétálni, mivel beleesett a fülébe a víz.
Kissé bosszúálló volt, velünk szemben. ha otthon maradt, akkor becsinált. Csak olyankor. Éjjel sosem.
De munka előtt sétált, vécézett, majd mikor kiléptünk az ajtón, ő már guggolt is le az előszobában.(valamiért vissza kellett mennem, akkor láttam ezt)
Ez megszűnt mikor megvettük a bottyáni kertes házat, bár eleinte kint maradt az udvaron, de a hideg beköszöntével a házban várt meg minket, és sose csinált már be.
Igaz, addigra mellette volt Zsuzsika, a lány stafford, a felesége.:D

 
 


 



Tehát vissza az albérletes időkbe.Vittem őt mindenfelé, főleg, mikor már volt kocsink. Kicsit letekertem neki az ablakot, ő kidugta a fejét, és úgy utazott.
Eleinte mindig zacskókészlettel utaztunk, mert meg kellett szoknia a kocsit- sokszor hányt- de ez is hamar elmúlt.
Rengeteget fotóztam, nagyon szerettem őt.


Okos kutya volt. Sok mindent értett, amit mondtam. Minden reggel elmondtam, mikor jövök. Ha késtem, nem jött üdvözölni.
Sok játékot kapott, mind el is tartott maximum 2-3 napig. Játékdarálásra volt specializálva.

Mikor két éves volt, akkor vettük meg az Őrbottyáni házat, és Zsuzsit az asszonyt.



Attól kezdve igazi házőrző lett, kergette a macskákat, pedig addig jól elvolt velük, és nem hagyta magát más kan kutyáknak bántani.
Zsuzsinak sokszor húzta a fülét, szerintem utálta, hogy neki nincs Zsuzsinak pedig van.
Volt, hogy elkapta a nyaka hátsó részén, és húzta végig az udvaron.
Zsuzsit először az udvarra telepítettem éjszakára, hogy ha sír, ne bent tegye. De kaparta az ajtót, így bejöhetett az előszobába. Másnap beinstallálta magát a szobába. harmadnap ő is az ágyon aludt, mint Max.
Zsuzsi igazi kis féltékeny és kajacentrikus kutya volt.
Még az ivóvizüket is őrizte a Maxtől.
Elásta a kajákat, ha látta, hogy nézem, később máshová vitte. Evésnél gyakran balhéztak. Volt, hogy nem engedte Maxet a saját kajájához, rohangált a két tál között, Max pedig hagyta neki. Két-három napig tűrte, hogy nem eheti meg a vacsoráját, majd jól elverte a Zsuzsát, aki ilyenkor egy-két hétig ismét jól működött.
Zsuzsanna hamar terhes lett.
Az első alom, 7 kiskutya, egy kivételével mind megmaradt. Anyának nagyon jó volt, pillanatra sem hagyta ott a kölykeit, a szája elé rakott ételt ette, vizet is hasonlóképp ivott. Dolgát éjjel végezte, mikor nem láttuk. Ha kivettünk egy-egy kiskutyát megnézni, óvatosan elvette tőlünk, és visszatette.
A folyamatos etetéstől nagyon lefogyott, akkor igazi papírkutya volt. Vastag mint egy papírlap.
Ez három hétig ment így, akkor elkezdett rendesen enni, hamar visszaszedte a leadott kilókat.
Akadály nem volt számára, kirágta a drótkerítést, ha menni akart, átrágta volna a betont is. (egyszer láttam, hogy nyalogatja :) )
Simán fel lehetett volna ásatni a kertet, mert ha a földön lévő labdára vagy bármire ráléptem, szépen körbeásta a lábam.
Nyaranta, mikor nyitott ajtónál éltünk, esős időben Zsuzsa simán sétálgatott az udvaron, Maxet csak kilökdösni lehetett. Viszont ilyenkor szeretett az ajtóban-bent-üldögélni, és nézni az esőt.
Félt a dörgéstől, olyankor az asztal alá bújt.


A slagtól megőrült, kergette, harapta a vizet, olyankor a füle sem zavarta. Viszont Zsuzsa elbújt a slag elől.
Kira slagolja Bocit
Maxi nyáron a medencézést is imádta. Be nem ment a vízbe, de szerette a fröcskölést. Mindig a medence szélénél várta, locsolja őt valaki. Szépen játszott a gyerekekkel, meg még véletlen sem harapta őket, esetleg felborította őket néha.Szerettek botozni. Hoz a kutya egy botot, majd a gazdi magasra tartja, ő pedig próbálja elérni.
Öcsém botozik a kuyákkal
Bocika (Maxnek olyan jópofa kérődző tekintete volt, azért lett Boci, ebből a névből lett a Bodri) magasra ugrott, közben lehetett lökdösni, hogy eltérítsük a bottól. Zsuzsi nem tudott túl magasra ugrani a nagy fenekével, viszont kitartóan tudott akár fél órát is pattogni jó egy méterre a botot tartó kéztől. Viszont a ferde törzsű diófára felfutott érte. Ez pedig Bocinak nem ment.
Zsuzsa a diófán
Boci félt még a hógolyótól is, meg attól, hogy a kezem a takaró alá dugva mozgattam.
És fázós volt, télen a konvektornál feküdt, de csak mikor maximumra volt kapcsolva. Egyébként bebújt a fotelba, de amint feltekertük a fűtést, és elkezdett a konvektor kattogni, szinte beledugta a fejét.
Eljött az az év, mikor meguntam a szomszédolás-kocsma-piázás egyveleget, és elköltöztem a gyerekekkel. A kutyák maradtak, mert a lakótelepi albérlet nem lett volna jó nekik.
M. pedig ellátta őket. Azaz enni kaptak, ha mást nem száraz tápot, amit Boci köztudottan nem szeretett. Ezen kívül a nyúlhúst sem szerette, de annyira, hogy azt a főtt ételt sem ette meg, ami mellett főtt a nyúl.

Mikor bő egy év múlva visszamentünk, már együtt Krisszel és már három gyerekkel, akkor megette a nyulat is. És rengeteg zöldséget igényelt. Volt, hogy leveshez pucoltam, ő pedig csak nézett. Ezért adogattam neki, ő pedig ette, úgy nyersen. Mert azért nem csak a hús kell ám nekik.
Nagyon szerette a paradicsomos káposztát is, meg a nyers krumplit. Főve, sülve nem, csak nyersen. Bár anno a Maci pedig a krumplihéjat lopkodta pucolás közben.
A Zsuzsi a földre tett kávéspoharam tartalmát dézsmálta, (tejeskávé) plusz gyakran vettem nekik karalábét, mert imádták nyersen. Mindig összeverekedtek az utolsó falatokon.

A kölykeihez eleinte Zsuzsi nem engedte oda, védte őket nagyon, de amint kicsit megnőttek, Boci is játszott velük.
Max a konvektor előtt hátán a Kira

Az embergyerekekhez is teljesen pozitívan viszonyult mindkettő, az első pillanattól kezdve, de én nem is vártam mást. Főképp, hogy M.-nek volt két gyereke, akik akkor még gyakran voltak nálunk.

Lehetett ülni Bocin, rángatni a pofáját, farkát, nem bántotta a gyereket, ha valami zavarta, odébb ment.
Nagyon szerette még a babapiskótát is, jobban mint a karalábét. Mindig elkérte a Kirababától, aki oda is adta becsületesen neki.
Piskótázás

Krisszel Őrbottyánba egy Igor nevű német doggal mentünk vissza, akit Max nagyon utált. Igor imádnivaló, kedves kutya volt, de kan. Neki pedig ott volt a nősténye, aki már egy ideje ivartalanítva volt, de akkor is az ő csaja volt. Ezért Igort nem fogadta túl jól, a halálát pedig örömünnepként élte meg.:(
Igor egy kóbor, befogadott dog volt, nagyon hálás állat, Maxhez jól viszonyult, ő nem bántotta, magát sem nagyon védte, és a költözés után pár héttel meg is halt szegény.
Ott laktunk még bő fél évet, majd megvettük ezt a házat, és idejöttünk Bocival és Zsuzsival.
Pár hónap múlva kaptunk egy újabb dogot, akit szintén nem fogadott túl jól, de ő már megvédte magát. Maxi olyan szerencsétlenül sérült, hogy apránként lebénult, majd nem egészen 10 évesen meghalt. Addigra már ölben vittem ki vécézni, a kanapéra is segítséggel mászott fel, lefelé sem ment neki.
Ő volt az én első gyerekem, nagyon szerettem. Ezért ez a dolog sajnos a Mikey nevű dogunkkal meg is pecsételte a kapcsolatom. Ráadásul szegény Zsuzsival is közvetve ő végzett.
Zsuzsi mint írtam, kajacentrikus kötözködő kutya volt. Ezt Max tolerálta, Mikey nem.
Gyakran volt balhé, Zsuzsi sosem győzött senki ellen, de sosem tanulta meg, hogy ne erősködjön. Nem volt túl okos egyébként, de emberekkel szemben nagyon jó kutya volt.
Szabolcs Zsuzsival
Zsuzsi és Mikey
Egy kajás összeveszésnél csúnya seb lett a nyakán, ami ugyan pár hét múlva meggyógyult, de megint kötözködött és az előző seb mellett lett egy még nagyobb, ami a sok betadin ellenére rondán elfertőződött, elgennyesedett, és ezt már nem élte túl ő sem. Szabolcs pár napig sírva aludt el, nagyon várta vissza. Még tavaly nyáron is meglocsolta a sírját, hátha kijön a Zsuzsi.



Mindezek ellenére Mikey-t nagyon megviselte Zsuzsi halála, rettentően összezuhant lelkileg. Nem akarta ő megölni, csak nem tolerálta a kötözködést.
Pár hét múlva megjelent nálunk Buksi a csavargó, és ideköltözött. Ő lett Mikey új társa, de ez már más történet.






Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...