2011. május 25., szerda

A szavak élete

A következő irományom EGY embernek szól. NEKED, aki olvas. Tehát konkrétan senkinek, de minden olvasónak.

Ami megérint, az él bennem tovább. Egy szó, hang, illat, íz, mondat. Mondasz nekem valamit, csak úgy odavetve, nem is igazán átgondolva, de megváltoztatom miatta az életem. Nem is tudsz róla, hogy te indítottad. Nem tudsz az egészről semmit. Vajon ez mennyire tesz felelőssé? Semennyire. Szerintem. De ha belegondolsz ebbe, akkor azt is gondold végig, hányszor bántódtál meg életedben úgy, hogy nem is neked szólt az illető mondandója. Hány mondat, hány szó égett beléd mélyen, és bánt még ma is, ha rágondolsz, pedig már teljesen más vagy. Aki mondta, rád sem emlékszik talán, nemhogy arra, amit mondott. A szavak, mondatok tükrözhetik a kibocsátó pillanatnyi hangulatát, érzelmi életét, a vele történtek hatására kialakult jellemvonásait. Az az ő reakciója a vele történtekre. De neked mondja, sokszor csak azért, mert te vagy ott.
Képzeld el a kutyát, akit sokat bántottak. Te nem vagy a bántói között, mégis neked jut esetleg a harapás, mert fejvakarási céllal esetleg túl hirtelen nyúltál hozzá. Ez áll az emberi kommunikációra is. Te sajnos nem tudhatod, a beszélgetőpartneredet milyen hatások érték, mire fog esetleg szélsőségesen reagálni.
Nem tudod, melyik mondatod ragad meg benne úgy, hogy más irányba tereli az életét.
Sok terhet hurcolunk, sok a karcolás az énképünk tükrén, de vajon mennyi az, amit már rég le kellett volna dobni, mert egy régi élet, egy régi életből való ember által hagyott nyom csak? Aminek már nincs létjogosultsága, mégis életben tartjuk, mint agyhalott kómást.

Ma elolvasok egy könyvet, és egy mondata vagy fejezete választ ad a nagy életkérdésemre. Arra, ami MOST van. Két év múlva, ha előveszem, teljesen mást fog mondani, egy másik nőnek, aki akkor leszek.

Nem a következő pár mondat miatt formálódott meg bennem ez a mondandó, de eszembe jutott róla.
Szerintem kicsit mindig másképp gondolkodtam, mint a nagy átlag. Nem voltam/vagyok okosabb, csak más az, amit én meglátok a világból. Sokat voltam "hülye, furcsa," satöbbi. Aki régen ismert, másfajta emberre emlékszik, de akivel fennáll a kapcsolat, pl. rokon, abban is benne van ugyanaz a "más, hülye, fuircsa" embernek szóló reagálás. "Mert már régen is ilyen voltál" alapon. Talán nem tűnik fel, hogy nem mindenki láthatja egy pocsolyában vagy illatban ugyanazt, ettől (is) vagyunk mások, különbözőek.
De annak, akinek nem tűnik fel, hogy a más az nem feltétlen hülye vagy furcsa, attól nem is lehet elvárni, hogy jól kezelje ezt a helyzetet.
Csak egy kicsi, konkrét példa. Érzékeny vagyok a szagokra. Sok mindent érzek büdösnek, ami másnak nem is illatos, hanem semmilyen. Ettől nem én vagyok fura. A szag ott van, akkor is, ha más nem érzi.
Igen, én is hurcolok felesleges, rég halott terheket, karcokat. Egy-egy mélyebb karc még mindig kárt okoz. Itt jön az, ami tényleg öngyilkosság. Ha nem is klasszikus formában.

Amit a végére tudnék írni, mint összefoglaló okoskodást, az, hogy legalább a gyerekeinknek ne mi legyünk a későbbi éngyilkosai, ne plántáljunk beléjük negatív, káros növénnyé serdülő magokat.
Mert a gyereknevelésnek nem csak az első éve a szolgálat (by Ranschburg Jenő), hanem nagyon nagy odafigyelést igénylő precíz munka, ami sok-sok gondolkodást és tervezést is igényel. Annál, akinek nem 100 százalékosak az ösztönei. Ha pedig sok karc van a tükrünkön, akkor mindig figyelni kell a reakcióinkat egy-egy helyzetben, hogy vajon ebből mennyi az, ami az én gyerekkoromról szól, és nem idevaló.
Talán nem voltam túl ködös.
Remélem.

Azon túl, hogy ezen a videón Karajan úr nagyon nagy arc, a zene szemlélteti, hogy bizony meghatározhatja pár órának, vagy akár napnak is a hangulatát egy-egy dallam. Régi, szocialista korbeli gyerekként, nagyon szeretem az indulókat. Szánj rá 3 percet, hallgasd meg, közben nézd a karmester-zsenit, és legyen jó napod! Jó szórakozást!:)

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...