2011. június 23., csütörtök

Ezt éld túl... :)

Olvastam több tippcsokrot is a nyárra, gyerek lefoglalónak.
Megírom a sajátom, milyen remek, korszakalkotó ötleteim támadtak ma gyerekeknek, és szülőknek is :))

Ha kint meleg van, rendezgesd a gyerekekkel a pincét. Közben lehet biosz órát tartani, pókok és csigák témakörben.
A zöldes medencevizet cseréljék le ők. Élvezetes lesz nekik. Neked meg az, hogy biztos összevesznek valamin :p
Hagyjuk őket segíteni a konyhában, és takarítsunk kétszer annyit.
Adjunk nekik kölesgolyót a szobában, majd porszívózzunk fél órácskát.
Vagy porszívóztassunk a nagyobb gyerekek valamelyikével, és hallgassuk a szövegelését, miért szúrtunk ki vele.

Adjunk nekik 10-20 apró lufit vízibombának, fél óra múlva nézzük meg mit műveltek, szörnyedjünk el, vakarjuk le róluk a sarat, és mehetnek is fürdeni. Mi pedig lufidarabokat szedegethetünk.
Plusz a három éves dumagép szövegein is röhöghetünk nagyokat.
Miszerint:
- Anya, konkrétan segítenél?
- Gyere, például kapcsold be a tévét.

Ez így nagy vonalakban a mai nap volt.
Azt nem is említettem, hogy Szilike szemet vetett Kira hajszárítójára, és megígértette velem, hogyha elromlik, megkaphatja.
A gépem is szétszedtem, hogy kitakarítsam, ő persze ott is megjelent. Kérte, ne csukjam még be, hadd vizsgálja meg. De valahogy nem mertem otthagyni vele. Gondolom érthető.
A pincében rossz szódásszifont lehetett vizsgálni, a mosógépe már nem érdekli, mint minden csoda, ez is három nap volt.
Lívia megmutatta, hogy nem lehet csak úgy rászólni a kisasszonyra!
Miután zsírkrétát akart a fülébe tenni, szóltam neki, hogy nem.
Ő nézett, először mosolygott, majd látta, hogy komoly maradok, ő is elkomolyodott és keservesen sírni kezdett.
Túléltem, bár fájt ma a hasam, de azt is többen túlélték már, igaz? Még egy alkalom volt, amikor le kellett győzni a fájdalmat, és tűrni, mert meló volt. Igazi szamuráj lélek lakozik bennem, mi?

Megemlíteném a tegnap reggeli sétát.
Vásároltunk, itt a faluban. Líviát egy földutas részen kiraktuk, sétáljon.
Nagyon tetszett neki, onnan kezdve nem nagyon akarta a babakocsit, de néha haladni is kellett.
Ő ugyanis kavics királylány.
Ahol nagyobb adag kavics van, -és van pár ilyen hely, minden harmadik ház előtt sóderdomb, murva, ilyesmi - ott őnagysága leül, és kavicsozik.
Ha elhozom, visszamegy. Ő az erősebb, vagy mi.
Lehet, veszek egy ötpontos pótövet a babakocsiba, és szorosan rögzítem őt, ne tudjon kimászni.

Áááá, sosem tennék ilyet, de láttam már példát erre is.

2 megjegyzés :

  1. Én már hámot is láttam pórázzal kb. 3 éves gyereken. Az anyuka tényleg pórázon vezette a kislányt.és a parkba mentek sétálni.. Háát,nekem finoman szólva is furcsa volt..

    VálaszTörlés
  2. Azt részben még megértem, nagy tömegben. mint régen a kötelet fogó ovi csapatok.
    De ezt, aki hároméves koráig így babakocsiztatta a gyerekeket, hozzáteszem, nem a nagyvárosban, azt nem értem. Igaz, a gyerekeknek erős akaratuk van, korán el kell kezdeni letörni az önállóan fejlődő hajtásokat... csak a kocka gyerek a jó gyerek. Szar ám látni, hogy míg nálunk szabadság van, máshol meg koncentrációs tábor.

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...