2011. június 20., hétfő

Lelki szél

A szél jó. Mindig rendet rak. Frissíti a levegőt, elhordja a falevelet, lesöpri az útról a port, ha pedig vad a vihar, a gyenge ágakat letöri, a rossz tetőket is átrendezi.
Éppígy a lelki viharok után is rend lesz.
Mikor tart rossz, sosem volt még rosszabb, az aktuális a legrosszabb.
Kínoz, tépi a faleveleket, tekeri a fák törzsét, majdhogynem a gyökerét is kiszedi.
De mikor vége, és kitisztul az ég, olyan nap süt rád, mint még soha.
A vad viharok után nagyon tiszta az ég, tiszta az út amin járunk, minden szegletben rendet rakott.
De ha igazi rendet akarsz, a vihar vad legyen! Adja ki minden erejét, ne legyenek kis szelek utána, legyünk túl rajta egyszerre!
Mindenhová beférjen a szele, minden pici résből kiszedje a mocskot, minden gyenge ágat le tudjon törni. Kínozza meg a friss hajtásokat, lásd melyik áll ellen a természet vadul megmutatkozó erejének.
Én szeretem a szelet. Mindig úgy érzem, most megtisztulok lelkileg is. Elképzelem, vizualizálom, hogy elfújja tőlem a rossz dolgokat, viszi mint a port.

Az igazi bejegyzés, amiért leültem ide az ablak elé, ahol befúj a szél, fentebb.:)

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...