2011. június 21., kedd

Pillanatok

Rövid, apró pillanatokat kapott csupán, amit ki kellett használnia.
Ha már kapta, nem hagyhatta csak úgy elszállni őket.

A ritka, csendes percek, mikor csak a madarak csicsergése hallatszott, nem vonyított egy kutya sem, nem veszekedtek a gyerekek, nem szólt a rádió sem.
A nyugis percek, mikor nem szaladt oda két percenként valaki, hogy nyaggassa valamiért.
Néha jó lett volna csak csendben ülni, meditálni, relaxálni kicsit, de olyan percek nem voltak.
Aznap is leült ebédelni, másodszor, mert az első kiszedett adagot befalta valamelyik gyerek, repetának.
Tehát a konyhában csend volt, az egyik gyerek tévézett, a másik kettő homokozott.
Kiszedte a főzeléket, leült, majd két falat után azon kapta magát, hogy a hirtelen megjelent, egyébként bőségesen megebédeltetett gyerekeket eteti. Annyira nem bánkódott, pedig éhes volt. De hol szeretik ennyire a kelkáposzta főzeléket a kölykök?

Hiába, ez egy ilyen nap volt.

Mióta vízkúrázott, gyakran járt ki a mosdóba.
Reggel, arcmosás-fogmosáskor egy pohár víz volt az első dolog, amit magához vett, ezután minden pisilést követően ivott egy-egy pohárral.
Szóval gyakran járt ki, de nem bánta, mert az az ott töltött egy-egy perc is a nyugodt pillanatok közé tartozott.
Nem volt ez mindig így, volt mikor az ölébe mászott egyik-másik kicsi.
Volt, hogy ott vesztek össze, volt mikor a közléskényszerüket elégítették ki.
Arra már nem is gondolt, hogy leüljön olvasni. Akár a wc-n, akár csak a szobában.
A könyveket mostanában csak portörléskor vette kézbe, vagy ha valaki kölcsön kért egyet, pedig régebben rengeteget olvasott. Heti egy-két könyv megvolt, nap úgy nem telt el, hogy ne olvasott volna pár oldalt. Mégis, az utóbbi években ez kimaradt.
Egy heti magazint olvasott csak, meg az internetes cikkeket, blogokat.
Hiányzott a papír érintése, a lapozás, egér nélkül.
A fürdőkádba is vihető olvasmány, bár a kád nem volt hosszabb könyves programra alkalmas, lévén nagyon kényelmetlen darab.
A gépén pedig megvoltak a legújabb példányok is, amiket úgysem tudott volna megvenni.
Néha elkezdte egyiket-másikat, de ott olvasni nem volt az igazi.
Próbálkozott a kinyomtatással, de a nagy papírok kezelhetetlenek voltak, és nem volt így sem sokkal olcsóbb, mintha megvette volna egy antikváriumban a könyveket.
Így aztán keveset olvasott, kevesebbet, mint szükséges lett volna, szerinte.
Bár minden nap eljutott hozzá új információ, alaposan tanulmányozott érdekes dolgokat, de a regények hiányoztak.
El sem tudta képzelni, hogy egy mélyebb, gondolatébresztő művet, megfelelő elmélyültségben tudna olvasni.
Ez volt az élet számára, jelen pillanatban ennyi.
Majd lesz máshogy is, lesznek újra nyugis órák is, most elégedj meg a percekkel, mondta magának, és kattintott egyet.


3 megjegyzés :

  1. ez bizony így van: magunkra csak akkor szánunk egy kis időt, ha már mindenki másról gondoskodtunk... és a legutolsó dolog, amire ráérünk: az az olvasás...

    VálaszTörlés
  2. Nekem ez az olvasás téma annyira furcsa...Rengeteget olvastam.. most meg.. ott a rengeteg kiolvasásra váró, antikváriumból, innét-onnét összeszedett könyv.. Nincs rá, idő, energia.. ha van egy kis időm, akkor kézimunkázom.. az olvasás estére marad, de ha nem vagyok álmos, akkor ott a megkezdett kézimunka.. Ha meg álmos vagyok.. hát akkor alszom.. És mikor olvasok??? Eddig heti 2-3 könyv volt az adagom.. most egy évben 3 könyv.. Szégyenlem magam...

    VálaszTörlés
  3. Látom, másnál ugyanaz van. Akkor ez sem a gyerekek számán műlik. Bár már három gyerek óta nem olvasok. De az utóbbi szüléseknél a kórházban sem ment. Az milyen, mikor odaadom a férjemnek elolvasni, hogy majd mesélje el? Ez persze nem regény, hanem informatív olvasmány.

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...