2011. július 8., péntek

Ha megáll az idő

Katival elindultunk a szomszéd településre vásárolni, de előtte beugrottunk az egyik óvónénihez, majd egy másik háznál megálltunk ruhát turizni, ahová vittem volna ördögi fiacskám, lévén az egyik ottani gyerkőc az ovis haverja, egy másik égedelem, de szégyellte a kötést és a sebet, így otthon maradt.
Vásárlás után megettünk a kölykökkel egy ötkilós dinnyét, majd lecsó, rakott savanyú káposzta és kenyér készült, ezután, bár lett volna még mit csinálni, lerogytam a géphez, ami kicsit lelassult ebben a melegben, így kimenőt kapott tőlem.
Kiültem az udvarra, néztem a viháncoló gyerekseregemet, ahogy Lívia a Kira hasán utazik a medencében, és ha utóbbi elfárad, és pihenésképp lerakná a húgát akkor az visít, vagy Kevint, ahogy az egyetlen úszógumit szétdurrantotta, majd néha kiesik a medencéből, néha a nővére is segíti ebben, Szili aki már fekete mint egy néger, csak a szeme világít, de meztelen pancsizik, hogy szép egyenletesre süljön, Szabolcs, ahogy nem foglalkozik már a sebével, csak pancsol, és megállapítottam, ez itt a világ közepe.
Nekik is, nekem is.
Az idő megállt, semmi és senki más nem számított, csak ez a hely létezett a Földön.
Nem számított milyen messze a város, hogy hullik a vakolat, hogy rendetlenség van, csak az, hogy minden gyerekem jól szórakozott.

2 megjegyzés :

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...