2011. július 15., péntek

Juci madár a barázdabillegető

Megemlítettem, hogy meghalt. Valószínű a százlábú, amit óvatlanul adtunk neki, az végzett vele.
Tanultam a hibából, de szomorú, milyen áron.
Nézelődtem a neten, találtam madárvédő honlapot, Hortobágyit és Madártanit is, a mai napig nem jöttem rá mi is volt ő, ma is véletlen láttam egy barázdabillegetőt az egyik tetőn, és akkor beugrott.
Sok jó tanács nem volt egyébként, nem voltak igazán részletesek a tanácsok. Annyit írtak, hogy lisztkukac, hernyó, és tojássárgája meg reszelt fehérje, és szemcseppentőből víz.
Lisztkukac nem volt, hogy is lett volna, ha nincs állateledel-hobbiállat bolt, csak Vácon.
Hernyó? Egy nem jött szembe most.
Legyünk van, azt csapkodtuk, gyűjtöttük, azzal etettük.
Plusz a tojásába kevertem egyik nap beáztatott kukorica darát, másnap beáztatott búzadarát.
Az a rohadt százlábú viszont ledöbbentett mindenkit.
Aznap reggel nem volt légy a tárolóedényben, járkáltam a felturbózott légycsapómmal, de nem jött. Emelgettem kint a téglákat, lábtörlőket, kukac után kutatva, de csak a százlábú jött elő.
Nem gondoltam, hogy gondot okozhat.
De mikor a halálhírrel felhívtam Kriszt, mondtam mit evett, egyből rávágta, hogy mérgező.
Azóta utána néztem, és tényleg. Méregkaromban végződő állkapcsi lábat visel.
Fél órát élt még, miután megette.
Akkor már három napja viseltük gondját, és ilyen rondán elrontottam, akaratlanul ugyan, de mégis.
Éjjel aludt mindig, nem igényelt már ételt, de hát már "nagy" pipi volt, hiszen a pelyhes tollazatát majdnem teljesen levetette, és megvoltak a rendes tollai.
Első éjszaka ránéztem néhányszor, felkészültem az etetésre, de aludt.
Kira etette meg utoljára esténként, Kevin pedig reggel, elsőnek.
Bár eleinte a pépes tojást nehézkes volt a torkába tolni a csipesszel, de nagyon belejöttünk.
Mi az etetésbe, ő az evésbe. Hogy mikor kicsit kilóg a légy a csőréből, akkor besegít és lenyeli.
Vagy rásegítettünk a vízzel, azzal öblítve le a torkán álldogáló kaját.
Elsőre megfogni sem mertem, olyan kis pici, törékeny volt, de utána belejöttem ebbe is.

Még pár tudnivaló, ha ilyen feladatot kap valaki:

1,5-2 óránként MUSZÁJ etetni.
Ha nem tátog, óvatosan ki kell feszíteni a csőrét, és etetni.-Ha elől megérintettük a csőrét, kinyitotta.
Vagy ha a fejét megérintettük, akkor is. Mivel az anyamadár a fiókákon landol, mikor visszatér az élelemmel.
Itatni kell, kimosott szemcseppentő a legjobb, mert csak csepeg.- Mi pár falat után adtunk vizet neki.
Nekünk kis dobozban volt, vattát raktam alá, naponta többször cseréltük, mert összepiszkította.
Próbáltunk száraz füvet, de beleakadt a lába. Pár nap múlva kalitkába raktuk volna, hogy próbálgathassa a szárnyait, de ez kimaradt. Biztonsági előírások betartása mellett vittem volna ki, próbálni, el tud-e repülni, majd ha igen, akkor el is engedtük volna.
Ezt nem tudom, így kell-e, nekem ez lett volna logikus.

2 megjegyzés :

  1. Rohadt százlábú, most még jobban utálom őket!

    VálaszTörlés
  2. Szia

    Ne utáld a százlábút. Ő nem tervezte azt, hogy madáreledel lesz. Két élet veszett el a mi figyelmetlenségünk miatt. Ez az ami igazán szomorú. :(

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...