2011. július 6., szerda

Livi közlései, és Én

Bár még csak annyit mond "Oó", de ezzel annyi mindent ki tud fejezni, hogy nem sietős neki.
Vannak persze szavai, a "hoppá", "pá-pá", "adde", és mindenfélét meg is ért.

Van a mutogatós Oó, mikor valami újat, szépet, érdekeset lát, amit meg kell csodálni.
Van az aggódós, mikor valamelyik tesó sír.
Van a megállapítós, mikor pl. a dobozos macskakajáról a macskára mutogat, jelezve, hogy ez az övé.
Van a kérős, mikor mutatja, mit adjunk oda, de rögvest.
Van még pár, most ennyit tudok felidézni, és ez mind más hangsúlyú és más arckifejezés jár hozzá.
Most a mutogatós volt soron, ebédnél.
Rablóhús krumplipürével, ami addig kellett, míg nem kapott egy darab paradicsomot a salátából.
Onnan kezdve csak az.
Mutatott a paradicsomokra, Oó-zott, és elégedetten lakmározta a limonádés saláta paradicsomkészletét.
A gyümölcslevesből is evett, fél órával a paradicsom-ebéd után, abból is a pirosakat ette meg, pedig előtte a sárgadinnyét fogyasztotta rendesen, a banánt is szereti, de csak a josta és a málna meg a lé kellett a levesből.
Ma ilyen pirosevő napja van.
Egyébként mikor valami nem a fogára való, roppant érdekesen adja az ember tudtára.
Integet a kezével oldalirányba, és ha nem veszed a jelzést, akkor egyszerűen kipofozza a kezedből a kanalat, a kajával.
A ruhám szép szokott lenni.
Persze ez itthon mindegy, de mikor extra mocskos vagyok ilyen Livi etetés, kenyérgyúrás, ilyesmik miatt, no akkor jön valaki. Lehet, hogy csak a postás, de múltkor például a Szilike két óvónénije hozott valami papírt, mikor lisztes volt a pólóm eleje, a válla pedig kiszakadt.
Amúgy sem vagyok bálkirálynőre sminkelt és öltöztetett fazon, de az ilyenek csak rontanak a képen :))

Én pedig csak itt a gépnél tudok kicsit pihenni napközben, mert ha kint ülök le mondjuk egy újsággal, vagy csak bambulva, akkor rögtön rám csimpaszkodik valaki.
Beszélnek, kérdeznek, vitáznak, kitalálnak mindenfélét.
És hát a gyerekmentes fél óra nekem is kéne, mikor békén hagynak.
Itt leülök, nem látom a többi helyiségben fél óra alatt kialakuló káoszt, nem érzékelem a szennyes tányérgyűjteményt a konyhaasztalon, meg ilyenek.
Viszont ha a kávét kint innám, akkor folyton ugráltatnak én pedig el is feledkezhetnék a kávéról, a pihiről, a nyugiról.
Így pedig békén vagyok hagyva.
Hacsak ide nem jönnek játszani, mert mondjuk esik, fúj, bla, bla...

De most nem ők jöttek, hanem anyám szólt, hogy hozzam a fényképezőt, mert Kevin medencét ürít, Lívia pedig sárhercegnőset játszik.


Ettől most úgy elfáradt 10 perc alatt, hogy Tom és Jerry-t nézve pihizik.

2 megjegyzés :

  1. :)) Édes:)
    Néha nagyon kell az a csendes félóra. Nekem is délután van ilyen mikor Rhea alszik Robin könyvet néz. Persze néha akkor sem, mert jön hogy meséljek, vagy játszunk:)

    VálaszTörlés
  2. Normál esetben itt is megvan, mert Szili is leül csendben játszani tőlem két méterre. Szabolcs az, aki pörög ezerrel folyamatosan :)
    És Szilinél is előfordul a "mondj egy történetet" verzió az ölembe mászva :)

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...