2011. július 18., hétfő

Nem is tudom...

...hogy lehetne címet adni, azt sem tudom miről írok :)

Ideköltöztünk, és vagy két évig nem hallgattam zenét, csak a kocsiban. Pedig kell az nekem a jó működéshez.
De akkor lelki roncs voltam, nem ettől persze. Azután volt egy utunk Pestre, elmentünk egy szellemsebészhez, ahol tisztítást kértem, mert állandóan fáradt voltam, és fizikai oka nem volt. Tíz perc munka után fél óra pihenés kellett, szörnyű volt. Azért ez a "lelki roncs" dolog nem csak ebben nyilvánult meg, nem is értett meg mindent az illető, de sokat segített.
Onnan hazafelé már jobb volt, utána pedig apránként visszatért belém az élet.
Ez kb. 3 éve volt. Azóta javulnak a dolgok, de messze nem tökéletes.
Nem tudom, mi az a tökéletes egyébként.
Mert valahogy mikor visszatekintünk vagy túl szépnek látjuk a múltat, vagy sokkal rosszabbnak, mint volt. Ritkán objektív a látásmód.
Függ nagyban a jelentől. Most nekem jobb, ezért az az időszak pokoli, innen nézve.
Ha rosszabb lenne, akkor tökéletes lehetne a múlt.-- Kicsit olyan, mikor visszasírják az emberek a kommunizmust, pedig tudják, hogy egy világméretű hazugságnak és átverésnek voltak (?) az áldozatai, és csak bábuk voltak a nagy sakktáblán.
De most nem is erről írok.

Ma jutottak ezek a dolgok eszembe, míg a "Show must go on" ment a rádióban a Queen-től, ami valahogy az énekes halálával lett gyakran játszott zene. Biztos a klip miatt, ami az együttes története összevágva.
Hallgattam, miközben sütögettem, és csak bizonyos mondatok villantak meg a tudatomnak.
Tök mindegy, mit akar a zene mondani, lényeg, hogy nekem mit mondott, mi jutott eszembe róla.

Egy időszak, mikor elfelejtettem mosolyogni, bezártam a világom, eldugtam a kulcsot, és eltelt így kb. két év, mire megint kinyílt. Bezárkóztam a gondommal, mert nem volt senki, aki értő figyelemmel hallgatott volna meg.
Ma is viselem a nyomait ennek az időszaknak, de sokkal jobb minden.
Nem tudhatjuk, sőt, fogalmunk sincs, kiben mi játszódik le.
Mi van a függöny mögött, a mosoly mögött, az álarcok alatt.
Elvárjuk, ugyanolyan legyen az, akit ismerünk, mint mikor megismertük, de ilyen persze nincs.
Ami velem történik, alaposan nyomot hagy nemcsak az életemben, hanem a jellememben is.
Amit cselekszem, az nekem a minden, amit tudok tenni, másnak talán semmi.


Egyszer megugrom a lécet, és soha többé, de mégis arra, a kimagaslóra emlékszik aki látta.

Ilyen hülye filmekből és sorozatokból tanultam, hogy ki kell mondani a dolgokat.
Különben félreértések vannak, hamis következtetések születhetnek.
Konfliktusok, amitől működnek ezek a sorozatok, de az élet azért nem ilyen :)
Szóval nem sokan vevők ám a szókimondásra.
Ha pedig nincs vétel, akkor előbb-utóbb megszűnik az adás is.
Az, hogy én nem akarom a problémákat elfedni és kimondom, attól még nem biztos, hogy meg akarja hallani, akinek mondom.
Ez a blog pedig erre is jó. Mint egy pszichológus. Leírva át is kell gondolnom, helyre tennem a dolgokat, és nem árt egy végkövetkeztetés sem, bár az nem mindig akad.
De a rendszerezéstől jobb lesz ám.
És az egész tudatosodásom, a naturalizmus, a mű dolgok elutasítása, a méregtelenítés, meg ilyesmik, ezek mind arról szólnak, hogy előbb fizikai szinten teszem rendbe a dolgaim, közben javul a lelki állapot is azért, de igazán csak akkor lehet azzal foglalkozni, ha le van rakva hozzá az alap.
.

2 megjegyzés :

  1. Könnyen mondják, hogy magaddal kell jóban lenned először. De mi van, ha nem megy? Bár látom, neked már megy. Csak így tovább!És írd ki nyugodtan magadból.

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon ott volt....nekem való. köszi

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...