2011. augusztus 9., kedd

Hűű...

... de megnőtt ez a gyerek! Egyedül mosakodik, ki-be száll a kádba, önálló ovis élete van, kiszolgálja magát a hűtőből, csak mindig a sajttal. Azt mindig megtalálja. Ha valaki reszel, ő ott terem, és kér egy harapást, vagy a reszelékből egy csipetnyit. Esetleg kettőt.
Múltkor keressük a reszelt sajtot, de nincs sehol. Mondom az nem lehet, én tettem reszelő tállal a hűtőbe.
Igen ám, de volt tanúja is. Aki egy óvatlan pillanatban kivette, a szobaablakban könyökölve eszegette a tálból elégedetten, majd véletlen a kertbe kiejtette. Szegényke, nem akarta kidobni, mikor kerestük, persze őt kérdeztük elsőnek, nagy szemein látszott, hogy ő a bűnös, de a könnyein meg az látszott, csak nasizott, nem dobálózni akart (merthogy a csipeszek mindig lepotyognak a kötélről valahogy...)
Mire a sajt meglett, összeolvadt, megint tömb lett.
Persze, ez még a kánikulás napokban volt.

Azóta Livi úgy döntött, nem akar tejet inni. Reggel-este egy-egy üvegnyit kap, de pár napja csak vizet fogad el. Hogy szünetel, vagy végleges, nem tudom, ezért mindig adom neki, ő eltolja a kezem, azután megissza a tejet Szili.

Nem akarom erőltetni, majd ha kéri, akkor issza. Hogy lehet erőltetni? Mondjuk édesítve, ízesítve a tejet, rá lehet venni a bébit, hogy megigya. De ha egyszer nincs rá szüksége most, akkor ne az édesítés miatt fogadja el.
Anno Szilinek is volt ilyen tej nemivós időszaka, akkor raktam bele kakaót. Enyhén édesített, keserű kakaót, de akkor is. Az már erőltetés, és még egyszer nem csinálom.

Tegnap halat rántottam, Szabolcs pedig hazajött, és ette, ette.
Kérdem, ízlik?
- Hmmm, nagyon is.
Ez az, amit jó látni, hallani.
Önállóan szálkáz, bár a hekkben nincsenek túl apró kemények, de megoldotta.
Ez egyébként az én szövegem.
Az "Oldd meg!"
Ha olyat kér, ami szerintem megoldható, akkor oldja meg ő.
Majd az első alkalommal, mikor meg is oldja, az anyai büszkeség határtalan.
Azután mikor sietnél, segíteni akarsz, és ő üvölti, hogy "Megoldom!", vagy csak azt látja a büszke, bár elsőre megütközött anya, hogy olyat is megold, ami nem az ő hatásköre, és ácsingózik az óriási hokedlire rakott sámlin, hogy elérjen önállóan valamit, akkor ébred rá, hogy "szörnyet" teremtett.
Bár inkább legyen önálló a gyerek.
Mindig azt mondtam, lusta anya gyereke hamarabb lesz önálló.
És ez így van jól.
Szerintem.
Bár áldozatokkal jár.
Mert a tartár mártás nem csak a tányérra kerül, a bébit egyedül szedi ki a kiságyból az 5 éves, vagy elmossa a cumisüveget, ami sajna, véletlen eltörik (meg kell venni 4-5 darabot, anya!), szóval a dicséretért, hogy önállóak voltak, mindent megtesznek.
Nincs ez másképp a majd' 10 évesnél sem.
Ő sütötte a bundás kenyeret hétvégén.
Megkapta a nevelőapjától a dicséretet, hogy ha ilyen ügyes, akkor főzzön máskor is, nagy mosolyok, buksi-simik, majd a kenyeret elkezdte gyúrni tök egyedül, míg én máshol voltam, de a só kimaradt.
Szerencsére időben rákérdeztem, a dolog megoldódott.
De ha úgy neveli valaki a gyereket, hogy "Bármit megtehetsz, bármire képes vagy ha igazán akarod." az ilyen kisebb-nagyobb áldozatokkal jár.
Mert Kevin ráadásul varrni akar. Ezt még sikerült leállítani azzal, hogy a varrógép érzékeny, könnyű elrontani, majd ha kézzel profin megy. De van, mikor egyedül van otthon, nehogy meglepivel készüljön...
Mert fát hasogathat egyedül, de a balta az nem romlik el könnyen, ugye.


1 megjegyzés :

  1. A baltát is el tudja törni ezt neked kéne tudnod a legjobban.

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...