2011. szeptember 21., szerda

A boszorkány

Visszajött a boszorkány az utcába.
Egyszer már odébb költözött, hogy miért azt nem tudta, mint ahogy azt sem, miért jött vissza.
A faluban látta időnként, ha összefutottak köszönt neki, amit a banya vagy fogadott, vagy nem.

Látszott rajta, hogy sokat üthette az élet, ki tudja mi lakozott amögött a rátarti, beképzelt tekintet mögött, hogy mi volt a zárkózottság oka.
Néha megfordult a fejében, hogy mint ő, a banya is csak bizonytalanság és önbizalomhiány miatt zárkózott, amiatt néz ki úgy, mintha menten harapna.
De néha meg arra gondolt, hogy aki ennyire bunkó, akivel rongyként bánnak még kiskamasz gyerekei is, mennyi gondolatot érdemel egyáltalán.
Még az elején, valaki egyszer mondta, hogy boszorkány.
Nem magától jött rá.
Utána egy kicsit érdekesebb lett, de túl sok energiát még mindig nem fektetett a róla való elmélkedésbe.
Néha, mikor összefutottak, pár perc, pár gondolat, és ennyi.
Persze ott volt a kétkedés, milyen boszorkány lehet az, aki ennyire neveletlen.
Akinek sem a hangjában, sem a tekintetében nincs semmi kedvesség.
Hisz a boszorkány gyógynövényeket gyűjt, varázslatokat tud, főzeteket készít, rontást vesz le, tehát segítő. Aki pedig segítő, az bizony köszön. Az kicsit kedvesebb.
Úgyhogy élt benne a gyanú, nem boszorka ez, csak valaki, aki beleragadt egy szerepbe, de nincs is mögötte semmi.
Mint a tévés kártyajósok, lábnyom és fül lenyomat-jósok, hasonló kóklerek.
Mondanak valamit, általában annyit:
- anyagi problémát látok,
- szerelmi problémát látok,
- valami betegség van a képben
és úgy mégis: ilyen kinek nincs?
Problémamentes életű embereknek ritkán jut eszébe váteszhez fordulni, csak akinek valami gondja van, elakadt, kiutat nem lát, esetleg döntésében bizonytalan,ezért valami biztatás kellene neki vagy iránymutatás.
Ez a helyi banya biztos megtanult pár jóskártya kirakást, ami valljuk be egy 10 éves gyereknek is menne, a szerencsétlen jósra szoruló pedig úgysem ért hozzá.
Annak azt mond a banya, amit nem szégyell.
Főleg ha helyi. Akiről tudhat is ezt-azt.
Szóval nem sokat foglalkozott vele, tudomásul vette, hogy visszaköltözött, nem érdekelte.
Még örült is, hogy az utcában nem csak az ő kutyája fog ugatni.
Volt ugyanis a banyának egy kedves kutyája.
Ugatott persze, de a tekintete kedves volt.
Nem sok fenyegetés volt benne.
Akinek meg kutyája van, rossz nem lehet.
Aztán megint rájött, nagyon naiv még mindig. Ennyi év és tapasztalás után, még mindig naiv.
Mert a banya úgy beszélt azzal a kedves kutyával, hogy legszívesebben elvette volna tőle.
Ment el otthonról, a kutya pedig odadörgölőzött volna a lábához, mire ő, kiabálva:
- Tűnj innen, te büdös korcs!
Mindezt a 10 év körüli, kisebb fia előtt. Aki addig a kutyát simogatta.
Elmentek, a kaput bezárták, a kutya pedig farkát csóválva nézett utánuk.
Még alig mentek el, de a fiú simogatását még érezte, és várta vissza őket, nagyon.
Nézte a kutyát, nagyon sajnálta, küldött neki pár gondolat-simit, és megállapította, hogy ez a boszorkány bizony nem jó.
Ez nem segítő.
Ez gonosz banya.

Ha érdekel egy viccesebb írás, katt ide.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...