2011. szeptember 28., szerda

Cilike a töketlen pernahajder, avagy éjszakai állat-élet most

Írtam már Cilikéről, anyám macsekjáról, a herélt kandúrról.
Akit simán lánynak nézett elsőre, majd az ivartalanításnál derült ki, extra csomagja van, pasi.
Ettől még megszabadították a szaporaságtól, de maradt Cili.
A haját sem fésülte másképp, nem kezdett identitászavar miatt az angyalbárba járni, semmit nem tudott a nevek fiú-lány mivoltáról.
Van neki másféle zavara identitás helyett.
Érthetetlen amit csinál, akkor is ha eleinte csak lakás-macska volt, és alomba ürített.
Egy éves sem volt, mikor kertes házba mentek, ahol anyám lemondása szerint nem nagyon használta az almot. Itt viszont, annak ellenére, hogy ideköltözésekor eltűnt két hétre, és biztos hogy szarni sem járt haza, almozik. Kimegy az ablakon, távol van pár órát, hazajön, és ugrik is az alomba.
Mindegy, lényegtelen.
Mostanság éjszakára becsukjuk az ablakot. Bármennyire nem vagyok fázós, már hideg van.
Sőt, már este becsukom, ne ragadjon kint Cili úr.
Mert ilyen esetben éjjel zörgeti az ablakot.
Talált ugyanis valakit, aki felkel a legkisebb zajra is.
Engem.
És még véletlenül sem Kiránál kapirgál.
Tudja ő, kihez kell menni.
Ugyanis ha kint ragad, akkor pontban este 11-kor bejön.
Hajnal 5-kor pedig ismét ki.
Nem előbb, nem később, tartja az időpontokat.
Kimenési szándékát úgy adja a tudtomra, hogy dörgölőzik hozzám, majd mikor látja, hogy felriadtam, ugrik is az ablakpárkányra.

Van amúgy egy macska társa, aki ilyenkor már az ablak alatt várja.
Nem tudom milyen nemű, de feltételezzük, hogy lány.
Mit akarhat a töketlen lovagtól? Macskabarátság?
Vajon este csak 11-ig engedik el?

Cili a bejárati ajtót pedig a kutyák közelsége miatt nem használja, nappal.
Tegnap este ugyanis konyháztam, és kinyitottam az ajtót.
Cili jött, laposkúszásra váltott, majd kirongyolt a sötétbe. A kutyák nem látták, mehetett csajozni ;)
Valahogy az egész Mikey-ra, a dogra emlékeztet. Igaz, hogy ő a kilincs használatát megoldotta, kiment-bejött, amit annyira, de annyira szerettem télen. Főleg, ha nem vettem észre időben, és kihűlt a lakás.
De most megint ajtónállóként működöm, aggódva, ne keljen fel egy kicsi se.

A szarvasbőgés miatt a kutyák is zajosabban működnek éjjelente.
A környék összes hasonló élőlénye vonyít bizonyos időközönként.
Vagy farkasok költöztek ide az erdélyi havasokból, nem tudom.
De a mi kutyáink készséggel beállnak a sorba, és vonyítanak.
Néha nagyon utálom őket, na. Mert néha elvész belőlem a megértő, kedves, simulékony lény, aki sosem voltam :) Na most akkor mi van?
Semmi.
Pá.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...