2011. szeptember 23., péntek

Medvefarm sok képpel


 Tegnap délelőtt az ovisokkal megrakott busz begördült a veresegyházi medvefarmra.
Sikeresen túléltük az utat, mi felnőttek, akik végig asszisztáltuk a hányós gyermekek műsorát, változó fellépőkkel. Zacskókkal, rongyokkal, üveg vizekkel.
És a gyerekek, akik végig csiviteltek, feltérdeltek,"ott vagyunk már"-t játszottak, percenként.
Nem volt hosszú az út, csak kanyargós.
De ez is megvolt, le lehetett szállni, elfogyasztani a tízórait. A gyerekek kapták az ovisat, mi, kísérők pedig ettük a sajátunkat. A hányósabbak a hazaútra gyűjtögették a muníciót.
eszik a csapat-jobb szélen a két kopaszom
Mint az én Szili fiam, aki végigette mindenki ropogtatni valóját, kóstolási és hányás-színesítési jelleggel.
Étkezés után a gyerkőcök nyugisabbja (kevesebben vannak) maradtak a pokrócon, az izgágább többség felmászott a kiállított kis vonatra.
az izgága elit tagjai
No akkor kezdődjön a túra.
A macikat lehet kínálgatni almával, csemegékkel, de a kora reggel benyulazott elvtársak nem vágytak ilyesmire.
Viszont a maciméz, hosszú fakanálon kínálva többeket odavonzott:
"Jövök már, ne hagyjatok ki."

Mi van, nincs több mézecske?

a rengeteg varjúból egy, akik télen-nyáron találnak itt csipegetni valót


"Ne égess már a többiek előtt, hogy engem, Brummogó Óriás Kázmért etetni kell!"

"Na jó, mégis vállalom a cikizést."


És akikről majd' elfeledkeztem, a farkasok.
Nem sokat mutatkoztak, ez a kedves kis példány jött elő enni, gondolom a többiek küldték ki elénk, hogy ilyet is lássanak az úri népek.

mosómedve fenn a fán...

"Szeretnék mosómedvét etetni."

"Ki kér almát?"
"De aranyosan veszi el!"

"Van még neked is."

"Mindent szétosztok, jó?"
"Én is akarok etetni, vegyen valaki almát!"

"Na végre."

pihengető uraság

a gólyák stukaként repkednek a fejünk felett
a jól megérdemelt pihenés a vonaton

a szörnyen félelmetes vadmedve
Majd észrevettem, hogy a fák között megbújva ezek a szépségek pihennek.
Miután a gyerekeim elfoglalták magukat a mászókázás-csúszdázás-macifejezés és rágcsálnivaló fogyasztás örömeivel, én belopóztam a fák közé lovazni.
Volt először ő, aki nem akart simogatást, nem voltam szimpi neki:

Majd ő, akit lehetett simogatni, fordult is utánam, mikor odébb mentem.
Miután mentünk három kört a fa körül, amihez ki volt kötve, kimentem a gyerekekhez, és egyesével odavittem azokat, akiket érdekelt a ló-dolog.

Majd jött egy, az elsőhöz hasonló színű pacika, aki szabadon volt.
Sétált, legelészett, és kedves volt. Gondolom nem véletlen hagyták szabadon mászkálni.
Szabolcs is megetette, miközben megtanultuk, hogy lóhoz csak elölről közelítünk, és miért kell a kitárt tenyerünkön kínálni a kaját, és nem az ujjainkba csípve.
akáclevél evő szépség
 Szili nem túlzottan érdeklődött a lovasság után, jobban lekötötte a mozdony.
Úgy lehetett vele, volt már állatféle elég, jöjjön végre a műszaki bigyózás.
Alant épp mozdonyt vezet.
a vonat büszke vezetője

a vonat büszke ura
Az idő szép volt, a medvefarm sokat fejlődött, még rénszarvas és ormányos medve is van, csak arról nem sikerült értékelhető képet csinálni.
Van szuper kilátó, igaz tele van varjú ürülékkel, de ők sajnos nem tudnak eltakarítani maguk után, csak a medvék után.
kép a kilátóból
Szili hiányolta a tigrist, gondolom Micimackó, a nagy kedvenc miatt.
Ő egyébként hazafelé elaludt, miután visszaadta a megevett-megivott cuccokat.
Szóval aki megteheti, akinek nincs messze, az ne hagyja ki, mert jó program.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...