2011. szeptember 29., csütörtök

Motiváció

Gyúrta a kenyeret, ami kb. az ezredik volt már életében, odafigyelés nélkül is ment, tiszta rutinmunka volt.
Közben hallgatta a hülyébbnél hülyébb rádióreklámokat, megállapította, sajnos nem nyelvtanzsenik írják a szövegeket, sőt, lehet hogy egyenesen magyarul nem is beszélő, afgán vendégmunkások.
("A reklám Magyarország kormánya megbízásából készült."--ki vagy kinek a kérdés Mo. kormányának ilyen jellegű említésére, öcsém??? Akkor mi a helyes ragozás?!?)
Mindegy, jött a következő reklám, a lottóról.
Már ezer éve nem lottózott, azelőtt sem rendszeresen áldozott a szerencsejáték oltárán, csak eseti jelleggel.
Manapság már úgy sem.
Mégis kivételesen eljátszott a gondolattal, mit kezdene azzal az 1 milliárd pénzegységgel, amit nyerni lehetett (?).
Adósság, ház rendbetétel, család, oké. Mindenki ezt tenné nagyjából.
És utazás.
Már rég nem is álmodott ilyesmiről.
Vagy 15 éve nem ruccant ki sehová, egynapos vízparti eseményeken kívül, de az utolsó abból is több, mint 5 éve volt már.
Szóval semmilyen pár napos lazítás, munkamentes hét, láblógatás, ilyesmi.
Már nem is érdekelte.
Nem gondolt rá, mert esélytelennek ítélte.
Mind anyagilag, mind az utazást összehozni ennyi kisgyerekkel és a velük járó cuccokkal.
Lassan minden ilyesfajta motiváltsága megszűnt. Nem mondhatni, hogy régebben sem gondolt rá, de ez szép lassan elhalt.

Mint annak a kisgyereknek a motivációja a szabadság elérésére, akit folyton 5 pontos övvel rögzítenek a babakocsiba, otthon is az a "szabad foglalkozás", hogy a kiságyból átülhet a biztonsági öves kocsiba.
Nehogy kiessen.
Vagy a franc se tudja miért, de látott már ilyet, és meg sem kérdezte miért nem engedi szabadon az illető a gyereket, mert tudta, a hülyék mindent meg tudnak magyarázni.
Lényeg, hogy a kicsi "jó gyerek" volt, nem pakolt szét semmit, igaz, hatéves korára szociális hulla volt. Pedig még az iskolát is alig kezdte meg.
Egyszerűen semmi gyakorlata nem volt a másokkal való érintkezésben, nem alakult ki semmi problémamegoldó készsége, ha elakadt valamiben, mert sosem mondták neki, hogy "Oldd meg!".
Igaz, miről is beszélünk? Sosem került ilyen helyzetbe ez a kisleány, mert hisz mindig be volt zárva valahová.
Ha elvitték "tombolni", akkor is csak futott egy kört, és ment vissza álldogálni az anyja mellé.
Aki ezt úgy könyvelte el, hogy nincs igénye a gyereknek erre, legközelebb el sem visz sehová.
Van neki jobb dolga is, mint feleslegesen rétekre mászkálni.
Mivel hülye volt, fel sem fogta, hogy minden motiváltságot ő irtott ki a gyerekeiből.

Ennyit róla, térjünk vissza hősünkhöz, aki épp egymilliárd pénzegységet költ el.
Gondolatban.
Nemrég egy utazós játékra is regisztrált, mert megkérték rá.
Választhatott az úticélok közül, mit szeretne megnyerni.
Már nem emlékezett rá, melyikre bökött, mert lényegtelen volt. Komodó úgysem volt ott, az biztos.
Komodó csak a varánuszok miatt volt érdekes, semmi mást nem tudott erről a kis szigetről.
Csak hogy ott él a kedvenc állata, a varánusz.

Nem is hitt benne, hogy nyerni fog ilyesmit, ha pedig mégis, olyan mindegy hová nem megy el.
Mert hát melyik gyerekét hagyja otthon? Melyikeknek mondja azt, hogy ti most nem mehettek a tenger mellé, csak én és x?
Vagy akkor ki vigyáz napokig a többire?
Elmenne mondjuk a nagymama az egyik unokájával?
Hogyan?
Melyikkel?
Á, semmi esély nem volt a normális, ésszerű kivitelezésre.
Akkor minek?
Nem is gondolkodott ezen tovább, elrakta valahová hátra a fontos dolgok mögé az agya könyvespolcára.
Amúgy is egy helyre vágyott nagyon, Dél-Amerikába. Peruba.
Chile vagy Argentina is érdekelte, de valamiért Peru vonzotta leginkább.
Nem tudta miért, de azt igen, ha ott lenne, úgy érezné: hazaért.
Egy későbbi életre hagyta, de legalábbis pár évtizeddel későbbre foglalt volna repülőjegyet Peruba.
Á, ezt is hagyjuk a fenébe, gondolta, és arra gondolt, vajon meddig, mennyi ideig lenne jó az otthontól távol?
Mi lenne, ha úgy kéne élnie, mint oly sok embernek, mindig változó helyeken, sehol nem maradva annyit, hogy igazi otthon lehessen?
Vajon ez így jobb?
Sosem jutni el sehová?

A nyugdíjas évekre, a gyerekek kirepülése utánra tervezni?
Nem fog teljesen elhalni minden álom, ha sosincs valóra váltva egyik sem?
Nagy kérdések voltak ezek, de a választ most sem tudta.
Majd egyszer, gondolta, és vállát megrántva folytatta az ebédkészítést.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...