2011. szeptember 3., szombat

Pám-párámm

Mikor ilyen jó meleg van, csak egyet tehetünk, süssünk egész nap, hiszen olyan jó, mikor nem kell a kaja mellett állni a tűzhelynél, keverni-forgatni, mert megfő magától.
Igaz, hogy közben gyúrjuk a kenyeret, reggeliztetünk, lelkeket ápolunk, és ha már ott senyvedünk, akkor ott ülünk le arra a 10 percre.
Majd rájövünk, butaság lenne a husi csontját lefagyasztani, miért is nem főzünk egyből egy levest.
Hisz kell az a kis magnézium a testnek. A szauna pedig a léleknek.

Még nem volt módom kiélvezni az iskolakezdés örömeit, mikor van idő relaxálni, vagy hétfőn rendet rakni, ami péntekig nagyjából fennmarad, mert este már fáradtak rumlizni, csak tévéznek.

Rá kellett arra is jönnöm, sokkal fárasztóbb csak mondani a gyerekeknek, mit kéne elpakolni, mint csinálni. Akár egyedül.
De valamit sokszor elmondani, borzasztóan fárasztó és idegesítő.
Olyan dolgok, mint a cipős szekrény rendben tartása, a saját cipő saját polcra rakása, már nem bosszant fel túl sűrűn.
Csak mikor keresek mondjuk Szilinek egy szandált, és két másik polcról szedem össze, nagy nehezen.
Olyankor leborítom az egészet, és valaki rakhatja rendbe.
Hátha így majd megtanulják, minek hol a helye.
Vagy nem.
Már ebben is egyre kevésbé hiszek.
A héten, suliba menet Kevin eldobott egy papírt.
Mondom: ezt talán nem kéne, kisfiam.
De hát papír, mondja.
"Jó, lehet, hogy lebomlik, de ronda.
Ezért most felszeded, és a suliig minden szemetet felszedsz a földről."
Megúszta egy csokipapírral.
A többi ember még szemetelni sem tud rendesen...

Szóval szép az idő, száz evező, meg minden.
Nem is panaszkodom tovább, hiszen már itt ülök a hűs szobában, és a gyerekek visításától kísérve iszogatom jól megérdemelt kávém.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...