2011. szeptember 26., hétfő

Megint csak apróságok

1)
Gondolkodtam, miért akarnak egyes kisgyerekek a fülükbe dugdosni dolgokat.
Nem hiszem, hogy jó nekik.
Akkor miért?
Lehet, hogy a fülpucoló pálcika használata a válasz?
Mert mit lát/érzékel a kis ember?
Hogy valami hosszú vékony izét a fülébe dugdosnak.
A gyerek pedig utánzással tanul, ugyebár.
A fülorvos szerint a napi szappanos mosás, és törölköző sarkával való kitörölgetés elegendő.
Gyereknek, felnőttnek egyaránt.
Az ember mégis pálcikázik, mert amit kapni lehet, azt venni kell.
Amit megvettünk, azt illik is elhasználni.
Mi is használjuk, a bébi elől pedig minden vékonyabb, fülbe férő dolgot dugdosni kell.
Bár az hozzá tartozik, hogy a többi gyerek nem csinálta.
Úgyhogy ezt sem tudom maradéktalanul megmagyarázni :)


2)
Olyan apróságok, amik kicsit szebbé varázsolják a napot, adnak pár pillanat felhőtlen belefeledkezést.
Az utcai diófán virgoncan futkározó mókusok, a felhőtlen, hirtelen-kék ég, a lassú, fáradt, de gyönyörű színű lepke, a meglesett harkály, aki bontogatta egy fa sérült kérgét, a leányka, aki meglepődött, mikor a kavicsnak vélt valami elszaladt, vagy kuncogva vette tudomásul, hogy a csirkék követik őt, és ott szaladgált velük.

Az, hogy felfedezte, a villanyoszlopba bele lehet mászni.



Az esti, rendszeres szarvasbőgés, amire ugyan nagyon kell fülelni, de hallható, és a bagoly, aki még mindig áthuhogja az éjszakákat.
Ezek feledtetik pár pillanatra, hogy a fényképező még mindig nem javult meg, nem pótolta önmagát, a telefonom döglődik, a lakás még mindig három perc alatt tud csatatérré válni, a mosogatnivaló osztódással szaporodó cucc, a két nagyobb fiú folyamatosan veszekszik. Szóval ha megengeded magadnak, hogy egy-egy pillanatra elfeledkezhess a gondokról, az javíthatja a hangulatod. Kell ez, ha több nem is jut hirtelen.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...