2011. október 9., vasárnap

Akarat

Igen, a gyermeki akarat egy nagy, sokoldalú téma.

A heti Nők lapjában Vekerdy Tamás rovatában pont erről van szó, ami régi dolog nálam, mert nem tanítottam egyik gyerekemnek sem, hogy "nem akarok, szeretnék."
Az "akarni a wc-n kell" örökbecsű bölcsességtől pedig egyenesen hánynom kell.
Igen, a gyerek akarjon, mert én "csak" a szülője vagyok, nem akarom, hogy az általam kialakított akaratgyengesége miatt ne tudjon az iskolában érvényesülni, később munkát szerezni, vagy a házastársával szemben óhajt közvetíteni.
Ezen persze nem azt értem, hogy helyes felnőttként is toporzékolni, mert azt a gyereknél sem díjaznám.
Van az akarat kifejezésének ennél jobb, szocializáltabb módja is, a szavakon viszont ne lovagoljunk, mert a gyerek igenis akarja amit akar, nagyon.
A toporzékolás, vagy hiszti csak egy kifejezési módszer, amin nekünk, mint nevelőnek kell finomítani.
És helyesebbnek tartok egy jól irányzott fenéken csapást a nyílt utcán hiszti esetén (nem vagyok gyerekverő :D), mint a hiszti tárgyát megvenni, előzetes akaratunk ellenére is akár.
De őszintén szólva a fent idézőjelbe tett mondatokat mi is utáltuk gyerekként, és szerintem senki kedvét nem ez vette el attól amit épp akart.
Ez inkább arról szól, hogy jól van, a Mama azt mondja "szeretnék"-et kell mondani, akkor azt mondom, és megkapom, hisz engedelmes, jó gyerek voltam.

Az ötödik csokit is megkapom, mert olyan szépen kérem.
Mennyire elcseszett felnőtteket akarunk nevelni-alkotni?
Az "akarom" mint szó, csak az első pár évben lényeges, utána a tettek fognak jönni, és az akarásból hamarabb lesz eredmény, mint a szeretnék-ből, amit esetleg tettek nem is követnek majd, mert nem kell semmit tenni azért, amit AKAR, csak másképp mondani.
Nincs egy "Ha akarod, tegyél érte valamit" cél elé dobva, hisz tényleg, ha másképp mondja, meg is lesz amit SZERETNE.
Melyik a hatásosabb a felnőtt világban?
Az, hogy "De jó lenne ez vagy az, de úgysem lehet." vagy az "Akarom, és megszerzem!"?
Igen, mindkettőnél vannak árnyalatok is, hisz az első alja a teljes akaratgyengeség, teljes behódolás az erősebb AKARATúnak és a problémáknak, mert ha nem akarhatok, akkor hogy akarjak megoldani egy problémát ugye, a második teteje pedig a totál szociopata, társadalomtól leszakadt erőszakos állat.

Az, hogy mi lesz a mi gyerekeinkből, nem csak rajtunk múlik, mert nem elfelejtendő, ott van az ő sorsuk is, mint tényező, bárki bármiben is hisz, és sok-sok esetben megfigyelhető, mindegy mit kap a gyerek útravalóul, lehet, hogy teljesen máshol köt ki, mint az a neveltetéséből elvárható lenne.
A dolog arról szól, hogy mi mindent megtegyünk, amit csak lehet, amit bírunk, de ha az árnyalatnyi és nagyobb különbségeken átsiklunk, akkor majd felnőttként kísérgethetjük a gyerekünk minden ügyintézéshez, vagy szentségelhetünk,hogy ezt vagy azt sem bírja elintézni.
Vagy bele lehet abba is gondolni, milyen jellemű emberek a mai cégvezetők, országvezetők.
Az átlag.
Nem mind.

Érvek nélkül, csak parancsokkal irányítani nem lehet, maximum egy felsőbbrendű-alárendelt viszonyt fenntartani, ami már a királysággal kihalt.
Megtanulta ez a társadalom, hogy csak aki fent van az akarhat, nekem kuss a nevem.
Én csak gyengén szeretnék, finoman óhajtok, és a felsőbb hatalom majd eldönti.
Nem érvel, esetleg a "nem és kész, én mondom meg mi van" "nem kell megindokolnom, mert te vagy a gyerek, én a felnőtt" az egyetlen érv, amit adni tud.
Érvelni nem kell, mert én vagyok az úr.
Az így nevelt gyerekek lettek a mai vezetők, munkahelyeken és az országban is, és nézzünk szét, milyen kellemes is ez a világ.
Kiskirályok ülnek a hivatalokban, és senki nem csap az asztalra, csak birkaként elfogadja a helyi hatalmi döntéseket, még kérdezni is félünk.

Mint írtam, az előregyártott mondatokat már a szüleink is utálták, de valahogy mégis továbbadták nekünk, itt viszont be is lehet fejezni.
Ébredjen mindenki tudatára annak, hogy egy jövőbeni társadalom részegységét neveljük, alkotjuk meg.
És ha nem is olyan lesz, mint terveztük, de megtenni mindent azért, hogy sikeres legyen, fontos dolog.
Sikeres mindegy miben, amiben ő AKAR. Ha te ügyvédnek szánod, még nem biztos, hogy az az ő útja.
A te akaratodat nem akarhatja ő, legyen meg a sajátja, mert ha normál keretek közt, de azt teszi, amit igazán akar, akkor nem kell egy nap felébrednie, szétnéznie, és megállapítani, hogy szívesebben lenne mondjuk Afrikában egy nádkunyhóban, mint a felhőkarcoló tetején Dubai-ban, de az elvárások miatt maradnia kell.

Így a végére, annyit mondanék, legyen a gyerek akaratos, erős akaratú, nevezzük bárminek, de ne akarjuk megtörni őket, hanem mutassuk meg nekik az érvelést, kezeljük őket partnerként egy vitában,
készüljenek fel a másokkal való normális együtt élésre.

2 megjegyzés :

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...