2011. november 28., hétfő

Cukor és hasonlók

Rossz és egészségtelen, maga a sátán.
De mégis esszük.
Ááá, nem magában, de kikerülni nehéz.
Nem lehetetlen, de folyamatos odafigyelés és vastag pénztárca kell hozzá.
Jó lenne arról írni, hogy 5 gyerek és átlagfizetés mellett összejött a xilitre vagy a mézre való átállás, de egyelőre ez még várat magára.
Persze van amiben nem alkuszom meg, és még él bennem a hit, hogy annyi szappant fogok gyártani-eladni, hogy fogja futni arra a 3 kiló mézre, ami kéne havi szinten.
Szóval nem adtam fel, csak mikor sima cukor van itthon akkor sem esz meg a bűntudat, és nem szórom mindenre vad, őrült kacajok közepette.
A részletek?
Étcsokit veszek a gyerekeknek édesség gyanánt, de abban is van.
Nálunk egy torta így néz ki:
Csoki torta-->piskóta-->8 tojás, 8 evőkanál liszt, 1 evőkanál cukor, szódabikarbóna--krém-->3dl tejszín, 25 dkg VAJ, 1 tábla étcsoki-összeolvasztva, habosra keverve+bevonat. A lényeg benne, hogy a tésztában az előírt 8 kanál helyett 1 van, a krémben pedig nincs.

Fondant bevonattal próbálkoztam még tavaly, meg is csináltam, majd mikor dolgoztam vele azaz nyújtottam, akkor gondoltam végig, hogy van a kezem alatt fél kg porcukor, és ezt akarom megetetni a gyerekekkel.
Ment a kukába, inkább dobostorta lett 10 deka olvasztott cukorral.
Tehát ha két rossz közül a kevésbé rosszat választjuk, akkor nem kell felzabáltatni az idegsejtjeinket a bűntudattal és stresszel.

Ami nincs:
- cukrozott üdítő/szénsavas üdítő
- cukros tea
- édesség minden nap
- extrém cukorhasználat pl. túrós tésztára, kompótba stb.

Hogy jutottam el ide?
Tavasszal iktattam ki a sima cukrot, és kezdtem egy finomítatlan barnát venni, plusz a helyi termelőtől a napraforgómézet.
Majd ez a barna cukor megszűnt a boltban, vagyis jól felment az ára, és már nem árulják.
Azt, hogy mitől barna nem tudom, ez az egyik ok. Hogy nem tudom mitől barna, ellenőrizni nem bírom, a termékekre pedig nem kell ráírni. Én pedig csak azért nem veszek melasszal barnított kristálycukrot háromszor annyiért, hogy jobban érezzem magam lelkileg.
Mert rosszabb átvertnek érezni magunk, mint meginni egy kávét cukorral.
Ugyanis az én fogyasztásom gyakorlatilag a kávéban kimerül.
Amibe ha van itthon, akkor úgyis mézet teszek.
És ahogy Altair írta, nincsenek rossz ételek, csak rossz mennyiségek.
Kalóriában a barna cukor sem kevesebb mint a sima, és a kalóriaszámolás eddig sem érdekelt.
Az édesítőszerek úgy felejtősek ahogy vannak, lehetne xilitet, xukort vagy hasonló dolgot venni, de a méz azért pár fokkal jobb alternatíva. Igaz, porcukor helyett nem jó, de azt meg ki lehet bírni sima cukorból is.
Szóval összegezve a véleményem az, hogy vannak divat-sátánok. Az állati zsiradékok, a cukor, a sima liszt, meg  még sok. Van amiben nem alkuszom (fluoridos fogkrém, étolaj, margarin, szintetikus öblítő, körömlakk, tűsarkú, stb.), de eléggé fenntartásokkal kell kezelni az ilyen csúnya-rossznak bélyegzett dolgokat.
Ami erre az írásra késztetett, az Dius cikke, amivel teljesen egyet tudok érteni.
És a tudatosság talán nem ott kezdődik, hogy foggal-körömmel ragaszkodunk valamihez, hanem megkeresni a legjobb utat. Az optimumot.

2 megjegyzés :

  1. :) Köszi, hogy megírtad. :)
    A cukor fogyasztás nálam is kimerül a kávéban. Van itthon xylit is, de még három gyerek mellett sem kifizetődő. A mézet nem mindegyik gyerekem szereti, még teában sem. Így az marad, hogy amennyire tudjuk, csökkentjük, mindig egy kicsit kevesebbet teszek teába, sütibe, és úgy is ehető-iható. Tehát a dolog nem reménytelen... :)
    Drukkolok Neked, hogy legyen annyi szappan-eladásod, amiből meg lesz az a méz.. :)

    VálaszTörlés
  2. Nálam a méz kelendő cikk :)
    Ez mondjuk nem probléma, csak legyen elég.
    Ez az én hozzáállásom is: mindig csökkentve a mennyiséget lehet leszokni róla, de a kávét nem bírom meginni keserűen.
    A sütik meg így is elfogynak.

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...