2011. november 23., szerda

Héják és egerek(?)

   Van a láthatóan erős ember, aki magabiztos, láthatólag mindig minden sikerül neki, igaz dolgozik is érte. Megkapott élete során minden támogatást, mind emberi mind anyagi értelemben. Szülei, rokonai, tanárai és társai is általában támogatták, elismerték. Ettől fejlődött ki normál magabiztossága. Normál, tehát belefér az a pici kételkedés, ami mindig előbbre viszi a gondolkodó embert. Ettől keresi mindig a jobb megoldást, ettől kezd gondolkodni azon, mit is csinálhatna jobban.  Ez a típus nem feltétlen azt keresi, más miben rosszabb, hanem azt próbálja észrevenni, miből lehet tanulni. Persze ott van az is, hogy más hibájából látjuk meg min kell javítani, vagy hogy nem is olyan rossz nekünk ez vagy az, ami esetleg nyomasztó volt.
   Van az a típus ezzel szemben, aki már az első körben is egy kudarc, akin látszik, nem épp jóindulatból szerzett diplomát. Ez az a típus, aki véletlen és akár tudattalanul észrevesz egy pici rést a pajzson, akkor odaszúr. Felteszi az ártatlannak tűnő kérdését, elmondja ártalmatlannak látszó kis mondandóját, és a fent említett, átlag magabiztossággal rendelkező ember máris agyal: „Én vagyok a rossz?” „Rólam beszélt?” „Nem kéne másképp csinálnom?”

Bármennyire is próbálunk kedvesen támogatóak lenni az ész terén nem túlzottan eleresztett társainkkal, szerintem a butaság egy ponton túl szörnyen idegesítő tud lenni. Ha semmi közös téma nincs, vagy totál más szemszögből nézzük a világot, akkor nem lehetünk egymásnak társaság. És így van ez észbeli különbségek esetén is.

Konkrétan engem most az emberi rosszindulat és butaság megnyilvánulásai indítottak írásra.

Kínlódom itt ezzel a témával, ami a fejemben olyan jól összeállt, de vasárnap reggel 6.23-kor három gyerek rángat, hívogat, kérdezget. A negyedik is ébredezik, és jó érzés fontosnak lenni, de néha, legalább néha kéne egy kis mellőzés nekem is.

Megpróbálok belevágni újra.

  Napi életünk során összefutunk mindenféle emberrel. Köszönés, esetleg pár mondat, gondolat kicserélése, és mindenki folytatja útját. Aztán van, mikor hosszabban összekényszerülünk valakivel, mondjuk dokinál várakozva. A kisgyerekek jelenléte a témák kifogyhatatlan tárháza.
  Vannak emberek, akik biztosra menve kiszúrják, mi az a pont, ami esetleg minket is foglalkoztat a gyerekünkkel kapcsolatban, és lecsapnak, mint héja az egérre. Ehhez nem kell jó emberismerőnek lennie, nem kell különlegesen okosnak lenni, épp elég, ha kicsi rosszindulat van benne, ha megvan benne az a jellemvonás, amely arra készteti, hogy más lesajnálásával érezze erősebbnek magát.
Az sem baj az ilyeneknél, hogy ők esetleg sokkal több hibát követtek el a gyerekükkel vagy bármivel kapcsolatban. Az nem számít, mert a butaságuk nem is engedi, hogy kételkedjenek a saját tökéletességükben.
Ha ötvenszer szól nekik az óvónéni, hogy a gyerek veri a többit, vagy csendesen elnézést kérve nem foglalkozik vele, vagy odaáll kiabálni, pattogni, hogy a másik gyerek is. Bezzeg az. Az övé nem számít. Tehát próbálja jelezni, hogy az ilyen problémák kétoldalúak, csak épp a saját oldalát nem látja.

   Volt egy esetünk egy fiúval, aki rákattant Kirára, és különböző szexuális ajánlatokat tett neki az egyik közösségi oldalon. A fiú 13, a lányom 12 éves, egy suliba járnak. Megírtam neki, hol kéne erre a problémára megoldást találnia. Pár hónap, és megtalálta egy másik oldalon. Feltettem a kérdést, vajon miből gondolta, hogy ezt nem figyelem? Majd újabb tanácsokat kapott, merre keresse az erre alkalmas nőstényféléket és persze megírtam azt is, mi vár rá, ha még egyszer hasonló levelet kap a lányom. Az anyukájának is elküldtem ezeket a leveleket. Aki azt reagálta, hogy a lányom a hibás, a fia azt sem tudja mit jelent az, amiről ajánlatot tett a lányomnak, és ezek a közösségi oldalak veszélyesek.
Hümm.
Én figyelem a lányom oldalát, amiről ő is tud. Meg tudunk beszélni mindenféle kényes kérdést, eddig mindenre választ kapott tőlem. Azaz pont annyira tisztában van a dolgokkal, mint a hasonló korú társai.
A fiú nem tudja mit is jelent az a dolog.
Persze. Egy mai 13-14 éves fiú nem tudja mi a szex. Vagy anyuka kicsit el van varázsolva. Róluk például azt hittem normális család, akikkel meg lehet ilyesmit beszélni. Nem lehetett. Más gondok is vannak a gyerekeivel, verekedős némelyik, de senki nem foglalkozik vele. Azt nem tudom, miért ilyen szemellenzős ez az anyuka. Nem tudom, mert nem látok bele az életükbe. Ezt a sztorit csak a példa kedvéért írtam, ezen mi már túl vagyunk.

   Van a másik fajta beszólás, mikor kérdésbe ágyazzák a tüskét. Hogy még nem beszél? Még nem jár? Még cumizik? Bezzeg az övé. Az szaval, Maratont fut, és oszt szoroz, pedig 2 éves. Mindent összevetve, nem kell ezekkel foglalkozni, mert ilyenek mindig lesznek, a mi gyerekünk pedig sosem lesz egyforma senki mással. Még a saját tesójával sem, még azt sem lehet elvárni egyiktől sem, amit a tesója csinált. Ne hasonlítgassa senki a gyerekét más gyerekekhez, mert szerencsére egyediek vagyunk mind. Az emberi butaság és rosszindulat megnyilvánulásait pedig kezeljük a helyükön. A szemétben. Lesöpörni, átlépni.

   A végére kívánkozik még egy dolog.
Az a baj, hogy mi, akik gondolkodunk és kételkedünk, mert keressük a megoldásokat, az azt jelenti, hogy látjuk a problémákat. A korlátozott, behatárolt emberfélék nem. Úgyhogy ilyenekkel nem fogunk dűlőre jutni sosem, az ilyenek nem fogják látni miben cselekszenek hibásan, az ő gyerekük mindig tökéletes lesz. Viszont ha nem ismered fel ezeket, akkor a tüskéik szúrni fognak. Azt pedig csak remélni tudom, átjött-e a mondandómon amit ki akartam hozni belőle :)

5 megjegyzés :

  1. Átjött. :o)

    Én ezt nevezem rosszindulatnak, és ezért nem bírom a múlt szombati vendégemet, akinek szintén megvannak a maga poénjai (milyen egyetemre megyek legközelebb ezerszer megkérdezve, kinek a seggét nézte meg Jeti ismételve) és a sógornőmet, aki tudta, hogy nem értek egyet Jetivel, mert még egy kisbabát szerettem volna szülni és mégis mindig rákérdezett újra és újra, hogy felkavarja a dolgokat... :o(

    A megoldás genyó dolgokat kiagyalni, úgyis megkérdezik újra. Például a sógornőmet igazából az zavarja, hogy nekünk nem volt hitelünk és Jeti jól keres, így azt mondtam neki, hogy nem akarunk több gyereket, mert alig várjuk, hogy az eddigiek akkorák legyenek, hogy elvihessük őket világ körüli útra, csak ahhoz mindenféle veszélyes oltás kell sárgaláz meg ilyesmi ellen. :o) Persze szóba se került ilyen, improvizáltam. ;o)

    A legrosszabb, ha a jó barátunk egy ilyen nőt/férfit vesz el... Mert azt igazából nem lehet úgy megsérteni, ahogy egy idegent az utcán... :o)

    VálaszTörlés
  2. Van egy latin mondás is, hogy a sas nem kapdos legyek után: Aquila non captat muscas! - Jeti sokat emlegeti ilyen esetekben. ;o)

    Nagyon gáz, hogy egy 13 éves fiú ilyen módon „udvarol” és az anyja legalább az első eset után négyszemközt nem igazítja el. Mert azt még megértem, hogy előtted védeni próbálja, de amikor kettesbe kerülnek, azért illene elbeszélgetnie róla vele... :o(

    Sőt, kötelessége lenne! Ha nem akarja majd annak idején bűntudatból utálni a menyét, aki „gyerekkel fogta” a fiát meg...

    VálaszTörlés
  3. Az a szörnyű ilyen esetben, ami nálad van, hogy ha bannolod azt is aki jó fej, a hülye társa miatt. Márpedig az idegesítő társaság rányomja a bélyegét egy-egy összejövetelre.

    Amit nem értek, hogy a te beszólásaid után is ismételgeti a nyilvánvalóan féltékeny szövegeket, azzal csak magát járatja le. Ez intelligencia? Akkor van is oka féltékenynek lenni, nem? :D

    Kérdés opció: Téged sem az eszedért vettek el, mi? A te egyetemi felvételid negatív lett, ugye? :)))

    VálaszTörlés
  4. Az a szörnyű ebben, hogy az a nő is többdiplomás. :o) Egyébként inkább elviseljük néhanapján, mert a férjét nagyon kedveljük.

    Nem tudom, hogy mi lehet a fő baja velünk, még nem jöttem rá. A segges beszólása meg azért külön poén, mert nekem a férjem elmondja, hogy ha valaki csinosat látott, mindent tudok minden nőről, akivel együtt dolgozik, vagy akivel találkozik és mérget vennék rá, hogy nem csal meg, mert nem az a típus. Teljesen társfüggő, amikor nagy néhányszor kiélvezhette volna az agglegénységet, három nap után depressziós lett nélkülem. Mondjuk, nem értem, miért, mert máskülönben az agyára megyek. :o) Fél órája sincs, hogy a nagyobbik gyerek kiöntött valami cukros vizet és feltakarította, de közben végig velem morgott, hogy most jöjjek és nézzem meg, mit csinált a fiam. :o) Mert nem is morogni akart, csak azt, hogy ne netezzek, hanem vele foglalkozzak. Különben mondhatta volna, hogy eredjek ki felmosni. :o)

    Különben most bevillant, hogy az is lehet a baj, hogy mi jóban vagyunk a cimboránk két exével is, egyébként teljesen normális szakítás volt, közös helyen dolgoznak azóta is a nőkkel, de nyilván őt ez is idegesíti, mert minden alkalommal arra tereli a szót, hogy milyen lúzer valamelyik nő, vagy hogy becsapják az ő pasiját, mert jóhiszemű stb. stb.

    Na, de ha így folytatja, akkor ő is egy ex lesz, akivel még jóban lenni sem fogunk. ;o) Csak én olyan mániákus vagyok, aki azt szereti, ha mindenkinek rendben van a családi élete körülötte és bosszant, hogy nem oldhatom meg helyette/helyettük. :o)

    VálaszTörlés
  5. Ez esetben önértékelési problémája van, neked meg nincs. Addig karcolgat, míg meg nem leli a rést a páncélodon. Ha csúnyán kibuksz egyszer, és melegebb éghajlatra küldöd, akkor belül boldog lesz, mert te sem vagy az a sérthetetlen tökély.
    Azért szidja az exeket, mert jobbnak akar látszani, mások vélt vagy valós hibáinak emlegetésével építené a saját önbizalmát. Csak épp azzal nem lehet. Ezt kéne elmagyarázni neki négyszemközt, ha egyébként értelmes.

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...