2011. november 30., szerda

Szaranya


Sok minden miatt érezhetjük, és érezzük is gyakran.Folyton rágódni, jó-e amit csinálok, hosszútávon, rövidtávon, vagy úgy egyáltalán.
Könnyű a szaranyaság-érzésbe belecsúszni.
Végiggondolom.
Jobb anya lennék, ha a télre bekészülve teleraknám a szekrényt gyógyszerekkel?
Vagy ha ismernék a kisebb gyerekeim is a mekit?Az előrepanírozott-fagyasztott csodakajákat?
Ha kartonszám állna otthon a kóla, fanta, üdítőitalpor? A vastagon cukrozott citromleves tea?
Ha mindennap kapnának nasi vagy uzsipénzt, amiből csipsz lesz?
Ha párizsi, gépsonka, meg ilyenek lennének a bolti zsömlében, margarinnal?
Ha a túrórudi, gyümölcsjoghurt boltból, vajkrém, és társai lennének a reggeli?
Gáz az ha nincs gyógyszertáram, ha a gyerekek nem esznek itthon felvágottat, májkrémet meg ilyesmit?
Kérdésem teoretikus, mert nem gáz.
Nem leszek menőbb, ha a fagyiskocsiról veszem a főznivalót, és a desszertet is.
Akkor sem, ha bebeszélek a gyerekembe valami betegséget, hogy jól, ügyesen és önfeláldozóan ápolhassam.
Ma Altair egyik bejegyzése indította el nálam a gondolatfolyamatot.
Tessék elolvasni, érdekes írás.
Véleményem szerint vannak azok az emberek, akik elnyomottak voltak már gyerekkoruk óta.
Semmilyen gyakorlati hatalommal nem rendelkeztek fiatal felnőtt korukban sem, majd mikor születik valaki, aki rájuk van utalva, az összes ilyen elnyomott hatalomvágy-fecni előjön, és végre uralkodhatnak.
Ők mondják meg mi van, és a gyerekkel valami baj van, van egy betegsége, amit ő felfedezett, és az orvosok egy része nem is olyan egyenes, hogy nyíltan megmondaná, "Menj a francba a képzelgéseiddel, inkább örülj, hogy egészséges."
Nem. Sokan nem foglalkoznak ezzel, mert nem éri meg. Akkor más orvost fog keresni az illető, és előbb utóbb eljut a vágyott diagnózishoz.
Úgyis lesz egy barom diplomás aki nem küldi melegebb éghajlatra, ahová való.
Mert nem szép dolog ám más életével játszani, főleg ha az a valaki egy kisgyerek, ránk utalva.
Hallható a játszótereken egész nap, ha figyel valaki:
- Leesel!
- Ne szaladj, elesel, mehetünk a sürgősségire!
- Ne mássz fel, ne ugorj le, de ne is homokozz, mert fertőző.
Vagy felfázol, megfázol, kiizzadsz, fájni fog a torkod a víztől, a hasad a kajától.
Mennyi-mennyi átok.
Átkok, amiket a törődő szülők aggódásból szórnak a gyerekekre. Hisz szinte boldogok ha valami bejön!
- Én megmondtam!!
Nem szívem, kívántad neki. Teljesült.

Biztos én vagyok a felelőtlen, mert engedem az ablakban álldogálni a gyerekeket.

Nyitott ablak, bár földszint.Vagy felmászni a garázstetőre, fára mászni a vaddisznós erdőben, meg még sok minden miatt.
Minden esetre én nem érzem magam sem felelőtlennek, sem szaranyának, mert az egészséges gyerekekbe nem dumálok betegséget, és az egészséges mozgásigénnyel megáldottaknak sem kívánom, hogy ülve öregedjenek meg.
Akkor sem, ha aggódom minden percük miatt, ha remegő kezekkel borotválok körbe fejsebeket, ha kézzel húzok össze szétcsattant állsebeket, ha az orvos is akkor lát minket, ha oltani kell, vagy valami igazolás, de ezért nem kötözöm le őket. Hadd éljenek.

2 megjegyzés :

  1. Nálunk van gyógyszer bőven, arra a néhány alkalomra, ha tényleg szükség van rá. Sonkák, májkrémek és hasonlók is akadnak a hűtőben, a mekiben és a kínaiban is megfordulunk, ha útba esik, fagyasztott cordon bleu-t is szoktunk venni, bár Kólaéstársait mondjuk mi sem iszunk. Másképp neveljük a gyerekeinket, és nem gondolom, hogy ez baj lenne. Egyikünk sem szarabb a másiknál, amíg a célunk ugyanaz: egészséges, boldog, okos, kiegyensúlyozott felnőtteket nevelni ezekből a csöppekből. A szaranyaság szerintem vmi más lehet... De az tény, hogy akad belőle felénk is.

    VálaszTörlés
  2. Igen, mások vagyunk, másképp nevelünk, mást eszünk, de egyikünk sem szarabb. Sem anyának, sem embernek. Nem ezen múlik. A betegségtudat elültetése csúnyább dolog. A hatalom gyakorlása valaki védtelenen az is csúnya.

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...