2011. november 25., péntek

Túladagolás

   Lehet ám sok mindent túladagolni, én most a törődésről akarok írni.
Abba a hibába sok szülő beleesik, hogy bizonyítani akar a babájával, hogy az milyen okos, ügyes, mennyivel jobb mint a többi baba. Vagy egyszerűen csak hallott arról, hogy milyen kihasználatlan az ember agykapacitása, és hogy baba meg gyerekkorban mennyi mindent el lehet sajátítani.

   Hallottam anno én is az amerikai Doman programról, a kártyamutogatással tanításról. Nem részletezem, a gugli választ fog adni minden kérdésre. Elmentem egy hevenyészett tanfolyamra is, és nekiálltam a kártyagyártásnak, gyerektanításnak. Kira volt akkor két hónapos. 1 évesen sok mindent tudott, amit más hasonló korú gyerekek nem biztos.
Felismert nagybetűket másfél évesen, meg ilyesmik. Hogy jó-e ez, azóta sem tudom eldönteni, de én abbahagytam. Végiggondoltam, milyen iskolai élet várhat rá, ha mindent megtanítok neki, ha kis professzorként megy már oviba. Nem tartottam jó ötletnek, lehet ettől eltérő véleménye bárkinek, én akkor így gondoltam. Így is okos, nem hiszem, hogy elvettem tőle valamit.
Persze izgalmas volt, mikor a térképet tanultuk, és formára felismerte Izlandot vagy Liechtensteint, bár
még tökéletesen nem tudta kimondani. 2 éves volt. Igaz, Izland fővárosára kaviárt mondott, de az jobban is hangzik, mint a Reykjavik :)

   Szóval ez a módszer, az Agykontroll, meg a sok más módszer biztos sokakat megfog, vagy csak hallják, milyen jók a logikai játékok már hat hónaposan, és szinte bűntudatot éreznek, ha fél órát nem foglalkoztak a gyerekkel, mert a szaranyaság-érzésbe könnyű beleesni.
Az állandóan stimulált gyerekkel pedig mi lesz? Megtanulnak egyedül játszani? Elfoglalni magukat egy akármilyen játékkal egyedül? Vagy folyton a szülőn fognak lógni már egy évesen? És sírva hisztizve követelik a figyelmet folyamatosan?

   Igen, ez egy véglet.
Mint a gyerekkel sosem foglalkozó szülő is.
A középút megtalálása pedig nehéz.
Egy biztos.
Majdnem mindenki hibázik, majdnem minden gyerek olvas a szülő fejére hibákat, és tesz fogadalmakat, mik azok, amiket ő majd nem fog elkövetni.
Aztán rendre elköveti őket, mert hát ilyen az élet :)

3 megjegyzés :

  1. Erről eszembe jutott, szegény egyetemi hallgató kislány, aki anno az első gyerekem születése előtt odajött hozzám Szegeden, a Kárász utcában, látva a domborodó pocakomat, hogy a szakdolijához válaszolnék-e pár kérdésre. :o) Dióhéjban, a magzat tanításával foglalkozó akkori divatos elméletről írhatott, mert olyanokat kérdezett, hogy hallottam-e róla és tervezem-e, hogy valami ilyesmire elviszem a babámat, vagy hallgat-e Mozartot a pocakomban. Mire visszakérdeztem, hogy volt-e már dolga újszülöttel, mert nekem 4 unokaöcsém van és bébiszitterként is dolgoztam sokáig, ez alapján azt tudom neki mondani, hogy nyilván be lehet idomítani egy gyereket arra, hogy Mozart-szakértő legyen páréves korára, de sok értelme nincs. Pláne, hogy gyakorlatilag féléves korukig nincs sokkal több eszük, mint egy kiscicának. :o) Ehhez mérten én simogatni fogom, meg még énekelek is neki, és megpróbálom majd megtanítani arra, hogy melyik a keze és melyik a lába, továbbá feltehetőleg rockzenét meg simán rádiót fog hallgatni, mert én azt szeretem. :o)

    Olyan gyorsan még nem szakadt meg szakdolgozati kérdőív kitöltése, mint akkor. :o) Biztos azóta is emlegeti azt a tahót, aki a mezőre kicsapja a gyerekét rideg tartásban legelni kultúra nélkül. ;o)

    VálaszTörlés
  2. Az ilyen korai fejlesztést nem tartom jó ötletnek,mert csak azt veszi el a gyerektől ami a legfontosabb: a gyerekkort.Vajon az a sok neurotikus felnőtt nem az ilyen túlfejlesztett babák eredménye?Én személy szerint lassítottam és nem várok el a gyerekeimtől többet mint amire képesek.Egy olyan gyerek aki kiegyensúlyozott környezetben, gyerekként nő fel simán a legjobbak között lesz az iskolában.

    VálaszTörlés
  3. Mozart kimaradt :) Persze hallottam róla, csak másféle zenét hallgattam. Komolyból is. És ugyan kihasználok bizonyos helyzeteket, hogy bemutassam a gravitációt vagy a hőkiegyenlítődést, és meg is értik. De minek tanítanám meg a tudat alattiját bármelyiknek?

    A neurotikus felnőttek (fiatal felnőttek) kapcsán olvastam erről nem is egy cikket mostanában. Én teljesen egyetértek ezzel.
    Amúgy a 10 éves fiam talán már felismer párféle fát mint fűrészárut, illetve tüzifát. Melyiket mennyire nehéz széthasítani, melyiket lehet törni, melyiket nem. Ezt elméletben is meg lehet tanítani, de baltával a kezében szerintem többet felfog belőle :)

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...