2011. december 16., péntek

A hitvilág

Talán illik a tegnapi írásomhoz, talán nem.
De a lényeg, hogy mikor egy-egy elméletet elfogadunk, annak oka lehet hogy elfogadható minden eleme és tudunk hinni benne, hogy olyan mondja akiben hiszünk, akinek hiszünk.
Ha valamiben maradék nélkül tudunk hinni, akkor nehéz minket eltántorítani. Ha van már egy kis kétely, akkor a másfajta igazság csírája hamar gyökeret ereszt, megbontva az addigi hit-egységet.
Nézzük a kisgyereket.
Nem tudom más hogy volt vele, de az elhatározásom, hogy nem fogok hazudni, füllenteni a gyerekemnek, az Kira születése után pontosan az első december elejéig tartott.
Ő januári gyerek, a nyuszival nem találkozott első évében, csak a télapóval.
Illetve a hátrahagyott nyomaival, és a róla szóló történetekkel.
A gyerekünknek még a társadalmi füllentésrendszerbe való belebonyolódás árán is varázslatot akarunk teremteni. Erre tökéletes a mikulás és a karácsony. Valamit vissza akarunk hozni persze a saját gyerekkori varázslatunkból is. Hiába emlékszünk, hogy 8 évesen azért már sejtettük, hogy Anyu a Jézuska, mert letakarva ott voltak az ajándékok, meg azért szavakat, mondatokat elcsíp a gyerek, de jó volt mikor a télapó adott pár szaloncukrot, vagy csomagot.
A kisgyereket nem tudod meggyőzni, hogy nincs télapó. Hiába hallja, hogy megy Anya karácsonyi bevásárlást intézni, hogy hiába ír ezer levelet az újságban látott játékot kérve, akkor is mást kap, nem fogja elhinni. Nem is próbálnám meggyőzni, nem próbálnám összetörni azt a hitvilágot, amit az én asszisztálásommal építettünk fel. Szemétség lenne.
Majd ha rákérdez, ha majd látom, hogy erős repedések vannak a mázon, majd akkor elmagyarázom neki, és még akkor is lehet, hogy vissza fog térni a hitéhez, mert hinni jó.
Az egy meleg burok, egy védőtakaró.
Hinni, hogy a télapó mindenkinek hoz, hogy megbocsát, a Jézuska sem feledkezik el róluk bármennyire is "rosszak" voltak.
Így van ezzel a felnőtt is.
Hinni jó.
Hinni?
Miben?
Én nem vagyok vallásos, klasszikus értelemben semmiképp.
De vannak dolgok amikben hiszek.
Hiszek valami erőben, nevezhetjük felső hatalomnak, engem nem zavar, szóval valami erőben, ami segítő, néha irányító, amihez fordulhat aki hisz. Ami kezet nyújt ha segítség kell, ami erőt ad ha összeomlás fenyeget, és akivel az örömöt is meg lehet osztani.
Mindnyájunkban ott van, a belső erő.
Hiába nézünk közben az égre, tesszük össze a kezünk, az bizony belül van.
Amúgy a kézösszetétellel az energiaáramlást belülre zárjuk, az ideig csak magunkban áramoltatjuk azt.
Aki megtalálta a belső erejét, az hisz. Hisz magában, hisz az Istenében, bárhogy hívja azt.
Ha baj ér, és elvész a hit, akkor is magunkhoz kell elsőnek visszatalálni, hogy helyreálljanak a dolgok.
Közhelyesen, elsőnek magamat kell szeretni és elfogadni, hogy ugyanez a világgal szemben is sikerüljön.
Azt is értem maximálisan, hogy a kintről jövő hatalomban és erőben könnyebb hinni.
Sajnos önbizalom hiányos társadalom vagyunk, nem csak mi magyarok, de maradjunk most itt.
Nézzük a gyónást, mint megbocsátó rítust.
Szerintem szép rítus, már amennyiben még a normál bűnökről beszélünk, és nem extrém esetekről.
A "bűnös" rákészül, elmegy gyónni, valakinek kiadja ami nyomasztotta, az pedig elbeszélget vele jó esetben, kirója a "büntetést" és a bűn bocsánatot nyert. A "bűnös" megnyugodott, a lelkét nem nyomasztja semmi, szóval lerakott egy terhet.
Szóval mindent összevetve nem olyan rossz dolog ez, más kérdés, hogy ronda eszmék rosszfelé vitték a kereszténységet.
Összegzésképp, mindegy ki miben hisz, az ember hitét nem lehet elvenni, nem tudja senki áttéríteni más hitre ha a személy maga nem akarja, és minden életkornak-életszakasznak megvan a hitrendszere.
Kit isten hív magához, ki a Jehovákba fut bele, van aki Krisnában találja meg amit keresett, van aki a Télapót hívja minden decemberben, mindegy.
A hit mindenképp elmélyülést hoz, segít rendet rakni bent, és ez a lényeg.

5 megjegyzés :

  1. Na, ez egy tipikus bejegyzés azzal kapcsolatban, hogy általában miért nem tudok/merek/akarok kommentelni nálad, gyakorlatilag minden második sorral vitatkoznék, 5-6 oldalt tudnék írni :)
    A legutolsó mondatoddal viszont egyetértek, és ezek miatt az egy mondatok miatt jövök mindig.

    VálaszTörlés
  2. Szia! Pedig kíváncsi lennék a véleményedre, még ha eltér is az enyémtől.
    Lehet, hogy a te vitatkozásod indítana másfelé :))

    VálaszTörlés
  3. Heni, köszönöm. :) Ahogy olvastalak, már mormoltam is magamban, hogy "gyónom a mindenható Istennek...", pedig egyetlen egyszer fordult ez elő igaziból az életemben.
    Kikocs, az, ahogy Te és Erika tudtok írni a Hit mélységéről annyira igaz, és annyira belülről jön, hogy kár magadban tartanod szerintem. :)

    VálaszTörlés
  4. Az nem célom, hogy bárkit is más gondolkozásra, irányra késztessek, úgy kerek a világ, hogy sokfelé járunk kelünk benne :) És még az is lehet, hogy te másra gondolsz, mint amit én értek a szavak mögött. Sajnos nem merek belevágni abba, hogy leírjam a sajátjaimat, mert mindig eszembe jut a bibliai mondás, hogy az bölcselkedjen, akinek van ideje, nekem pedig nincs :D Talán egyszer. :)

    VálaszTörlés
  5. Hűűű de összejöttek itt a számomra irányadó és utat mutató bloggerlányok. Én nem láttam magam előtt vallásos nevelés mintát. Engem a nagymamám nevelt fel, akit saját bevallása alapján, a harangszóval a világból is ki lehetett volna kergetni. Ez megalapozta az én érdeklődési körömet.. Bár néha szóba jött, hogy az ő falujában a Pap nem úgy viselkedett ahogyan a hitének kellett volna vezérelnie(pedofil kilengések, nádpálca használata, nagyanyám hajának húzogatása) Nem volt rá igényem, hogy érdekeljen a vallás. A gyerekeimet sem vitte minta a templom felé. Lehet,hogy majd az idő a korom, vagy az igény elvisz majd abba az irányba. De abban nagyon egyetértek, hogy hinni kell. Hinni kell a felettünk lévőkben, az enegriájukban. Talán mejd egyszer hinni fogok mind abban amiben Ti is. És köszönöm, hogy erről a témáról is lehet itt beszél(get)ni

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...