2011. december 29., csütörtök

KevGyver

Kevin, aki mindent elkészít papírból. Lehet, hogy egyszer majd bombát vagy szúrófegyvert is, ma még csak pénztárcát alkot, meg ruhásszekrényt, és tegnap hűtőkészítéshez vagdosta a papírt.
Mindezeket kockás spirálfüzetből hozza össze.
Igazi varázslógyerek, mert leküldöm a zöldségeshez, hogy hozzon citromot és tarhonyát, erre kapok citromot és madármagot. Mert nem tudta elolvasni. Amit el is mondtam arra nem emlékezett, a mobilja itthon, ahol mindig.
A kedves tulajnéni kezébe sem lehetett volna odanyomni a cetlit, hogy segítsen, pedig ilyen is volt már.
Hazajött, elvettem egy citromot, ami épp kellett, majd tésztáztam tovább.
Majd megyek a szobába Kevinhez, hogy:
- Tarhonya?
- Kérek!
- Én is. Hová tetted?
Na ez a nézés amit magunk közt csak értelmesnek hívunk. Ha úgy érzi, piszkálva van, akkor leereszti a szemhéját, és felfelé forgatja a szemeit. Mindenfelé, csak arra ne kelljen nézni, aki beszél hozzá.
Nagy tragédia nem történt, mert ugyan 11-kor bezár minden bolt a szieszta idejére, de van egy, amelyik 12-ig is nyitva van. Igaz az van a legmesszebb, és hiába mutogatott aktívan Kirára, neki kellett helyrehozni a saját tévedését.

Pedig annyiszor megfogadtam már, hogy a kiosztott feladatot mindig visszamondatom vele, a cetliket pedig felolvastatom, de elfelejtettem.
Igaz, elég neki egy pillanat, és mindent elfelejt.
Így esett még az utolsó tanítási napokban, aznap mikor zongora előadása volt, az oviban maradt ajándékkészítő esten.
Kira aznap valami versenyen volt, Kevin ment a kicsikért.
Mondom siess vissza, mert amint hazaérsz, indulsz a zongorára.
Addig kivasalom a cuccod.
Jól van, adást vette, majd sietnek.
Négy órára kellett neki odaérni, nekem ötre. Három után ment el otthonról.
De ő valahogy az ötöt tekintette sajátjának, mert mikor az oviba ért, és a régi óvónénije mosolyogva kérdezte, nem marad-e ott alkotni, abban a pillanatban minden zongora kiszállt a fejéből és csak az "Alkotok" "Kreatív" "Ajándékkészítés" szavak lebegtek a szeme előtt.
Kereshette a fejében az infót, de csak a zongora-öt órát találta.
Mobil persze nincs nála, az oviban nem veszik fel, szerencsére Kira benézett hazafelé az oviba, látta mit csinálnak és otthagyta őket.
De visszament Kevin ruháival, ami az előadásra kellett, a kicsiket pedig hazahozta.
Odaért időben, ez is megoldódott.

Emellett még ő a család Shylock-ja is.
Van pár maradék forintja, miután vett mindenfélét a szülinapi pénzeiből.
Odaadja, legyen az enyém. Hiába mondom, hogy nem kell, van neked perselyed, pénztárcád, rakd el te, ő odaadja. Beteszi a konyhaszekrénybe, ahová a visszajárókat dobálják. Persze hogy beépül az a 110 forintnyi apró is.
Majd menni kell a boltba, és szól:
- Visszaadod a pénzem?
- Milyen pénzed?
- Amit neked adtam.
- Mennyi volt?
- 110, de adsz még hozzá, hogy 150 legyen?
Komoly kamat ez, tessék csak kiszámolni :)

A következőkben szó lesz pincelakó denevérről, rettegő lánygyermekről, és erdőbe szökő anyáról is.
Soraimat a diliházból küldöm nektek, ahol most még csend van.
Nem sokáig.

2 megjegyzés :

  1. Micsoda kattogás lehet odabent pedig, hogy mindig, minden fejben maradjon. :)
    Ismerős a típus, nálunk Eriknek hívják. És hát izééé... ezt asszem tőlem örökölte. Néha elvarázsolódom annyira, hogy félelmetes... de erről majd úgyis írok "odahaza".

    VálaszTörlés
  2. Igen. A káosz közepén ül az alkotó.
    A fejében lévő kitalációit muszáj megalkotnia.
    Most megnézetem majd vele a Velencei kalmárt, és biztos kitalálja majd, hogy győzhetett volna Shylock :))

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...