2011. december 18., vasárnap

Kis fejezetek

Voltunk nyugdíjas esten pénteken.
Minden évben ad a falu egy ilyen estét a nyugdíjasoknak, ahol ők esznek-isznak, a gyerekek pedig szórakoztatják őket. A nagycsoportosok is, és az iskola osztályai is adnak műsorokat. A zenélő gyerekek zenélnek, és az említett műsorszámok zajlanak. A polgármester mondjuk a papírról olvasott érthetetlen és értelmetlen szöveg helyett, ha 10 közvetlen és spontán mondatot mond, az valahogy emberibb lett volna. De mindegy, nem megy az neki. Mindenesetre azért nem értem, ha a gyerekem meg tud tanulni hosszú szövegeket kívülről, már az óvodás is, akkor egy felnőtt, sok iskolát végzett közember miért nem?


Mindegy, a gyerekek aranyosan és ügyesen szerepeltek, mindegyik. Szabolcsnak is elég hosszú szövege volt, két szerepet játszott, mivel egy gyerkőc pár nappal hamarabb kimaradt. Gondolom beteg lett vagy hasonló. Az látszik rajta, hogy a tanulással nem lesz semmiféle gondja a suliban. Az óvónő mondta, hogy mikor megkérte a gyereket, hogy azt a szerepet is tanulja meg, akkor lepődött meg, hogy már tudja. Tegnap Atlantiszról kellett mesélnem neki, és Atlantiszos képes könyvet kért. Az hogy honnan szerezzek, elképzelésem sincs.
Visszatérve, azt jó ötletnek és kivitelezésnek tartom, hogy nem az oviban kell egy-egy ovis eseményen sem nyomorogni, hanem a farsang és a ballagás is a művelődési házban van megtartva.
És már a kiscsoportosok is kiállnak a nagy színpadra, mikrofonba beszélnek, így szokják a szereplést és sok ember előtt való beszélést.

Szilike megint nyilatkozott tejtermék ügyben:
Sok fokhagyma volt pucolva, mézbe aprítottam, és az ebédbe is kellett. Szabolcs rájárogatott, szereti.
Mondtam Szilinek, ehetsz te is, jó lesz torokfájásra. Erre ő:
- Nekem arra egy kis reszelt sajt lesz jó. Azt kérek.
Lehet ennek ellenállni?
Hát ha egyszer ez a kedvence?

Készítettem új adag fokhagymás mézet, az ánizsosat is felújítottam egy kis ánizsolajjal és csillagánizzsal. Van még egy nagyobb adag menta és citromolajos méz is, ami teljesen olyan mint egy mentolos mézes cukorka.

Kira kiengedte ma a papagájt, aki persze a szekrény mögött kötött ki. A legkönnyebben mozdíthatót lepakoltuk, még jó hogy pont előtte tettem rendbe... A madár visszakerült a kalitkába, és újfent megígértük neki, hogy még pár nap és kap társat. Mert megint meghalt az egyik madár. Tényleg, évi két papagájt veszünk, mert egy valamiért mindig meghal. Nem mindig a "régebbi", ez változó, de valahogy ez egy egymadaras kalitkának tűnik. Nem méretre. De nincs szívünk egyedül hagyni a megmaradtat.

A havat hiába harangozzák napok óta, meg a hidegfrontot is, errefelé még mindig plusz 5 fok körül van, és max. eső esik néha.

Így várjuk a karácsonyt, amit évek óta előbb tartunk, aznap amikorra minden megvan, minden összeáll, és érezhetően jó az alkalom. Na meg persze Apa is itthon van, ami idén nem fog összejönni, mivel érdekes a munkarendje. Mindenesetre most kedd után majd valamikor 6-7 nap múlva fog jönni.
Szabolcs pedig számolja a napokat, így majd elő kell állnom valamilyen magyarázattal, ha ide előbb jön a Jézuska.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...