2011. december 26., hétfő

Megértem

Megértem ezt az egész "Karácsonykor ellazulunk, elmélkedünk, megbocsátunk, jobbak vagyunk" dolgot.
Kell ez a fajta áttekintés.
Mint már írtam, nem vagyok hagyományos hívő, de nem vagyok materialista sem.
Ronda dolog a materializmus, nem is akarok belemenni.
Én valahogy másképp hiszem a dolgokat, de annyira más azért nem lehetek, hisz amiket gondolok, azokat mások is érzik, hiszik. Legfeljebb nem találkozom ilyen emberekkel; csak olvasok róluk, tőlük. Már megszoktam, beletörődtem, hogy a közvetlen környezetemben egyedül vagyok a dolgaimmal.
Lényeg, hogy az egész karácsony cécót már a háta közepére sem kívánja sok ember, de szerintem ez az elüzletiesedés miatt van így. Ahogy fossák ránk ezeket a reklámokat, ahogy minden szolgáltató a pénztárcánkban turkál és akar minél több zsetont megszerezni, úgy, hogy a karácsonyra hivatkozik, ahogy a más, szegény sorsú társainkra hivatkozik, vagy a fantasztikus akciókra hivatkozik, és társai.
Ebbe azért könnyű belefásulni, könnyű beleveszni az érzésbe, hogy csak legyek már túl rajta. Hiába örülnek a gyerekek, hiába látom ahogy tetszik nekik ez az ünnep, azt is látom hogy nagyon hibás a rendszer. Látja ezt sok ember, mégis úgymond szolgálja ezt a rendszert, velem együtt. Süti-főzi a kötelező ételeket, a hagyományos családi menüt, eszi mindenhol szinte ugyanazt, vagy nem megy sehová mint mi, hanem hozzá jönnek, vagyis idén az sem. Írogatja a verseket, képeslapokat, maileket. Mondhatom, hogy utálom az ilyen körlevél/körsms-jókívánságokat, vagy mondhatom azt is, hogy:
- Jaj de jó, hogy gondolt rám is valaki.
Én bunkó módon nem küldtem egyet sem, és nem azért mert nem gondolok a szeretteimre vagy barátaimra, de tudom, sokat el sem olvassák ezeket, hanem megy a kukába a többi közé. Nem ettől leszünk és maradunk barátok, hanem azt hiszem, hogy az egész éves "Ott vagyunk egymásnak" mindenben, tényleg bajban is és akkor is ha jó. Hogy rányitjuk az ajtót a másikra, akár csak annyival, hogy néha felhívjuk. Ha mondjuk messzebb van a kétnapi járóföldnél.
Lehet hogy sokakkal csak az éteren/világhálón keresztül ismerjük egymást, de nem számít. Semmit nem számít, találkoztunk-e valaha személyesen, sőt lehet hogy sosem fogunk, de olyan lelki kapocs van így is bizonyos emberek közt, ami félelmetes. Persze jó lenne ha a szomszédban lenne minden barát, de azt hiszem így is van. Játsszunk el egy pillanatra ezzel a gondolattal.
Képzeld a szomszédodba minden barátod és szeretted. De az övékét is, hisz nekik is vannak olyanok, akiket te nem ismersz. Majd azokét is, és így sorban a végtelenségig.
Szóval most ez van.
Élnek mellettünk emberek, olyanok akikhez kötődünk, és olyanok akikhez mások kötődnek.
A láthatatlan kapcsok ott vannak - nagyon kusza vonalak ezek-, amiket ha látnánk biztos meglepődnénk pár kapcsolat láttán. És elszomorító, mikor ugyanazon a körön mozgó emberek szinte köszönésre sem méltatják a másikat.
Visszatérve a kezdő mondatokra, kell az a fajta ellazulás, amit a karácsony szellemisége hordoz. Eldobni a haragot, sértettséget, utálatot, amit a másik iránt érzünk. Akkor is ha ez nem egy közös megegyezés. Nem is kell hogy az legyen.
A saját dolgunkkal törődjünk, ne forduljon meg olyan gondolat a fejünkben, hogy "És Ő?" "Ő miért nem?"
Kezdjük mi.
Rakjuk egy képzeletbeli dobozba az összes rossz érzésünket, és legyünk kicsit jobb emberek.
Ezt a pár napot kell azután megragadni, és kiterjeszteni mikor vissza kell térni a munka, iskola, élet valóságába ebből a pár, más dimenziójú napból. A világot mindenkinek egyénileg kell jobbá tenni, a saját dolgaival kezdve. Ha mindenkit illetve jelentős többséget jobbfajta aura vesz körül, akkor ezt adjuk át egymásnak. Ahogy járva-kelve érintjük egymás köreit, azzal nem a harag és gyűlölet morzsái ugrálnak át egymásra, hanem valami jobb.
A gondterheltség legyen az álarc, ne a kedves jóság.
És mivel mindenkinek a saját háza táján kell kezdeni a sepregetést, én megpróbálom.
Talán sikerül kicsit jövőre is fejlődnöm és jobbnak lennem.




Ismét ezt a dalt osztom meg veletek, csak most azt is leírom, mit mond nekem.

Van akinek a szerelemről szól, van akinek a szerelmeskedésről, nekem az ÉLETről.
Úgy ahogy van, a csupa nagybetűsről. A sorsról, a világegyetemről, az ember kicsinységéről, mely mégis nagyság.
Ennyi.
Csak ennyi.


 
Köszönöm mindenkinek aki olvas, vagy olvasni fog, hogy érdeklődik a gondolataim iránt.

5 megjegyzés :

  1. Köszi Heni a bejegyzést. Bizony tényleg igaz, hogy mielőtt mások javítgatásával foglalkozunk, magunkkal kell kezdeni... Erika

    VálaszTörlés
  2. Most saját magamat fogom ismételgetni. van néhány blog ahova napi rendszerességgel jövök-megyek olvasgatok. vannakmolyan posztok amiket kétszer-háromszor elolvasok, mert elsőre vagy nem értem a mondanivalót vagy mert nagyon is értem. megértem. mitöbb sajátomnak élem meg. mivel én nem tudok ennyire profin írni, ez a poszt pont olyan mint ami gondolatok a saját fejemben kavarognak, csak valahogy nem kúsznak az ujjaimba. Szóval minden bekezdésével egyetértek. és megint csak tanulok és okulok. egy pici példa: adott egy anyós. világéletében keverte a xart a családban. sikerült a gyerekeit is már tettlegessgig is összeugrasztani. meg a saját unokája szülinapját (plusz az enyémet is) "elfelejti" de az albérlő kölkét bezzeg ajnározza. A karácsonyi ajándékja nálunk liszt cukor mosogatószer leveskocka, mert egyéb ajándékot tovább ad. és ezért haragszom. na megyünk az ajándékjainkért(gondolhatod milyen ha így nevezem a Karácsonyozást a Mamánál) no mindenkinek átadja a motyót azzal a megjegyzéssel,"ha nem kell kidobod, " illetve "ha nem tetszik dobd ki", szóval jól esett. én meg erre tromfolva adtam oda a csomagot, ha túl sok liszt van a kamrába akkor vigye át az albérlőnek. Pedig esküszöm úgy mentem anyóshoz, hogy jobb leszek, és úgymond sutba dobom a rosz emlékeket. Hát tett róla a büdösbanya (a szó szoros! értemében véve) hogy ne így legyen...

    VálaszTörlés
  3. Tudom, hogy nem mindig egyszerűek ezek a dolgok. Talán könnyebb az "idegennek" megbocsátani a hülyeséget, mint a családban lévő rokonfélének. Tán mert ami az idegentől jön rossz, azt könnyebb "nem személyesnek" érezni. Neked Andi ezért nehéz ez, mert amennyibe a te anyósod, akkor a férjed rokona, akit gondolom szeretsz. A férjedet. Tehát túl személyes, nem tudod azt keresni, miért utálja a világot, csak azt látod amit ellened és szeretteid ellen tesz. Pedig valamitől ilyen lett, de ez nem a te bajod, nem a te dolgod hogy ezzel foglalkozz, viszont szenvedned sem kellene tőle. Talán a férjeddel meg lehet beszélni, hogy elhatárolódsz ettől a rokontól, mert téged kikészít. Kérdés megoldható-e, illetve te hajlandó vagy-e kirekeszteni az életedből azt, aki megkeseríti azt :))

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...