2011. december 10., szombat

Régen és most - A mobil

Jó dolog a mobiltelefon.
Megkaptam én is az első okos telefonom, nagyon kényelmes a konyhában  mail-ezni, amit mondjuk egy laptop is tudna, de nekem asztali gépem van.
Viszont a múltkori nethiányos idegeskedés az üzenetek miatt nincs többé, mert meg van oldva.

Mikor belegondolok, hogy jelenleg van a vezetékes telefon (amit a net miatt kell tartani, de senki nem használja), ezen kívül pedig van még a házban 5 darab elérhető telefonszám, az kicsit abszurdnak tűnik.
Pedig nem az ma már, hogy a gyereknek is vesz az ember.
Mondjuk mi nem azért adtunk Kirának mobilt hogy menő legyen, hisz a suliba nem hordhatja (részemről és a suli részéről sem), hanem mikor elmegy a boltba, akkor célszerű ha nem a döntés van rábízva, hanem felhív és én döntök, ha valami nincs.
9 évesen kapta meg az első lecserélt telefonom.
Két éve karácsonyra már sajátot kapott, menő érintőképernyőst és előfizetésest (családi háromkártyás előfizu egyik kártyáját kapta meg), meghatározott kerettel.
Ami szóban hangzott el, tehát nem a telefon kapcsol más üzemmódba ha lejárt.
Sajnos.
Mert így esett meg, hogy sok ezres számlát csinált a drágám, mivel most szerelmes, és eltűntek a percek, amit a szerelmével beszélt.
Szóval most bünti van, a karácsonyi ajándéka a telefonszámla, és új készüléket sem kapott a tönkrement helyett, hanem Krisztől kapta meg az ő előzőjét.
Kira legalábbis így tudja, de dobozban pihen már valami neki is, olyan amire vágyott.

Kevin még totál érdekesen kezeli ezt a dolgot, mert fontos esetben ritkán hív.
Példa:
- Boltból jön haza és felhív, hogy az utca végén tart.
- Itthonról hív engem, aki nincs itthon, hogy gépezhet-e. Kira telefonja ott figyel egy méterrel odébb, amin ingyen beszélünk.
Mivel Kevin feltöltős, vissza szoktam hívni.

Akkor most visszatekintünk kicsit a múltba.
Először a hetvenes évek vége, kisgyerekkorom.
Sokaknak nem lesz idegen és furcsa, mert ismerik a kort.
Mikor napi egy mese van a tévében, hétvégén talán több, hétfőn nincs adás, és alig pár lakásban van telefon. Nekünk sem volt.
Az utcai készülékek pedig vagy működtek, vagy nem.
Vagy tudtál telefonálni, vagy elnyelte a pénzt.
Kis gyerekkel mondjuk biztos érdekes sürgős hívást intézni az utcáról.
Eljutni a fülkéig egyáltalán, mondjuk télen hidegben, csapadékos időben.

Kicsit később, ugrás 6-8 évet.
Már máshol laktunk, a háztömbben két fülke volt, az egyik az utcánk végén a kocsma mellett, a másik egy sötét mellékutcában. Rákospalotán laktunk, rossz környéken, Anyám pedig sokszor dolgozott késő estig. Nem mondhatta, hogy hívj ha baj van. Bár nagy baj sosem történt, és a többlakásos udvarban a szomszédaink is normálisak voltak, de azért aggódhatott eleget.

Megint pár év, lakótelep.
A ház mellett két működő fülke is!
Már dolgozós évek, a munkakeresés elég izgis, mikor nagy lepedő-papírokkal telefonálgatsz és jegyzetelsz. Ha a házban valakinek van telefonja, akkor kénytelen fülkeként is üzemelni néha, már ha hajlandó rá, mert igény van erre. Nálunk volt egy család, ha nagyanyám akart valamit, akkor őrajtuk keresztül tudott üzenni. Mekkora kincs egy telefon kapcsolat a munkahelyen, ahonnan engedik is a telefonálást!

A rokonokkal, barátokkal való kapcsolattartás.
Ha van telefonjuk, az jó, mert legalább te tudod hívni őket.
Vagy levelezni, az biztosabb, főképp ha messzebb élnek tőled.

Lassan már elkezdenek szivárogni a mobiltelefonok.
Még nagyon drága, 20 ezres átlagfizu mellett nem sokan vesznek maguknak 60 ezres készüléket.
Telefonálni róla is vagyon, azt hívni is nagyon drága.

Majd ugrás, és lassan mindenkinek van.
Pár év, és az öregebbek is beadják a derekukat, mert kényelmes, már nem drága dolog, és az alapkészülékeket kezelni sem bonyolult. Én anno azt feltételeztem, Anyám sosem fog sms-t írni, örüljünk, ha telefonálni tud. Mert más műszaki újításokkal szemben is elég inkompetens volt, rossz indulat nélkül. Megtanult lassan kezelni mindenfélét, távirányítókat meg efféléket, de rossz volt ránézni, ahogy több hónapos használat után is keresgélte a gombokat.
Ezért ő annak idején Nokiát kapott, mert az elég egyszerű volt neki.
Aztán rá kellett jönni, hogy meg tudják az idősebbek is tanulni, tudnak ők haladni, csak kicsit lassúbb ez a haladás.
Szóval az idősebbek sem totál síkagyúak a műszaki újításokhoz, csak lassabban reagálnak. Ami azért nem rossz dolog. Nem jó ám a nagy pörgés és fejkapkodás sem. Őszintén szólva nem szeretném megtapasztalni milyen az, mikor alap felszereltségű sebészeti műtő lesz minden háztartásban, és a dokik neten keresztül műtenek majd...


És mi van ma?
Mindenhol telefon. A láthatatlan elektromos-mágneses mező már mindenütt jelen van, szerintem Grönlandnak sem sok a szabad pontja. A családban mindenkinek van telefonja, senki nem kapja fel a fejét ha mondjuk egy boltban vagy orvosi váróban csörög a telefon, max. azért hogy fülelje a csengőhangot, nem az övé-e.
Az emberek elszigeteltek, egyre inkább New York felé megyünk, mert már itt is szinte megütközve néznek rád, ha hozzászólsz valakihez csak úgy.
Jó hát itt vidéken nem, mert itt aztán hozzád szólnak, érdeklődnek, beszélgetnek az emberek, de a nénikék egy része itt is mobilozik.

Város.
Komplett telefonfülkék mászkálnak az utcán, mivel lehetőség van rá mindent azonnal megosztunk, mit ettünk (kit érdekel?), mekkora tapló volt a boltos (úúúgy szeretünk felháborodni), nem jött a busz (ebben mi az érdekes?), lefröcskölt egy autó (ne állj a járda mellett esőben), és a többi.
A saját gondolataiktól félnek az emberek? A másokkal való kapcsolatépítéstől félnek?
Egy kósza beszélgetéstől a buszmegállóban? A boltban várakozva?
Pedig mennyi érdekes ember van.
Ezt megtapasztalhatjuk a blogvilágban is, akkor miért lenne másképp kint?
De nézzünk csak fel a facebook-ra. Mikor az iskolás kölykök az üzenőfalra nyomják, hogy unatkoznak, üzit írjon valaki. Már tizenévesen is azt tanulják, hogy otthon, egyedül a szobájukban éljenek társasági életet. Mobilon.

Nem szólom én le a mobilt, sem a netet, csak érdemes ezen elgondolkodni és a gyerekeinknek nem hagyni, hogy így éljenek.
Hogy akkor mi a jó?
Azt sem tudom.
Hisz mikor Kevin elmesélni, hogy beszélgetett a boltból hazafelé egy bácsival, aki abban az új házban lakik, akkor az első amit mondok neki, hogy légyszíves ne állj le senkivel beszélgetni, és legyen nálad telefon, hogy jelezd miért késel fél órát a boltból.

Írásom születésére a pontot Maris bejegyzése tette fel.




Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...