2011. december 27., kedd

Testvérek

Együtt születtünk.
Együtt nőttünk, nevelkedtünk, mindig együtt voltunk, mindig láttuk egymást.
Nap nem telt el a másik finom megérintése nélkül, ahogy mindig egymás mellett voltunk.
Így telt a kiskorunk.
Majd nagyobbak lettünk, s a földbe kerültünk.
Még mindig éreztük a másikat, s tudtuk, hamarosan napvilágra kerülünk, ahol láthatjuk egymást.
De össze többé nem érhettünk, ahhoz távol voltunk egymástól.
De mi mint ikrek, össze akartunk bújni, suttogva beszélgetni, nem kiabálva alig hallani egymást.
Ezért én fokozatosan húzódtam a testvérkém felé.
Nem volt könnyű dolgom, hisz ha kiszakadok a földből, akkor meghalok.
Végül egy nagy vihar segített, épp egy kicsit kimozdította a gyökerem, annyira, hogy a törzsem a testvérem felé dőljön.
Végre hozzábújhattam!
Fejem a vállára hajtva, ezer kezemmel ölelem őt.


Így élünk azóta, mert amit egymásnak teremtettek, azt tartósan szétválasztani nem lehet!


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...