2011. január 30., vasárnap

Alternatíva

Maradok a változás témakörben, egyenlőre.
Amely rossz és nem egészséges dolognál van más alternatíva, rögtön ki kell dobni a rosszat.
Ahol nincs, ott keresem.
Példa:
Kiszórtam minden (nem volt túl sok) kőolaj és fluor tartalmú kozmetikumot, beszereztem helyette a szükséges natúr termékeket.
Szappan, öblítő, takarítás, megírtam már.
Nyárra kakaóvajat fogok venni vagy olívaolajat, mindkettő rendelkezik az ezen az éghajlaton szükséges védőfaktorral, plusz amellett, hogy egészségesebb mint a gyári naptej, nem is drágább az egy nyárra való adag. (Ki tudta, hogy a naptejben a faktorszámért felelős anyag egészen addig nem rákkeltő, míg UV sugárzás nem éri?? Igazi anomália!)

A tiszta teljes kiőrlésű rozsból készült kenyér azon kívül, hogy nyersen rá akart nőni a kezemre végleg, (meg kellett szórnom kis zabpehellyel, hogy meg tudjam formázni) a kutyák táljában landolt.

Most olyan 1/3 arányban keverem sima liszttel a kenyérhez.
De fogok venni másféle liszteket, tönkölyt, grahamet, teljes kiőrlésű búzát, stb. Próbálkozom a finomított liszt eltávolításával, de nem rágom a körmöm, mert még mindig esszük.


A cukor már barna cukor, sajnos nádcukorra nem telik, a teába pedig egyre kevesebb kerül a barnából is, apránként, hogy szokjuk.

Vannak elképzeléseim az egészséges táplálkozásról, és van egy számomra megvalósítható alternatíva is.
Igyekszem a sima lisztet helyettesíteni, ahová kevés kell oda keményítővel, a gluténmentesség miatt, ahová kell rendesen oda pedig másféle lisztekkel.
De ezek majd próba alapon működnek, a kajásblogban majd megírom a próbálkozásokat, illetve sikereket.
Egyébként az egyik dolog, ami már működik, Lívia etetésénél, mikor kicsit folyékonyabb a gyümölcspüréje, mert mondjuk narancs is van bele facsarva, akkor nem háztartási kekszet morzsázok bele, hanem zabpelyhet. De raktam már lazább húsleves pürébe is.
Ezeket persze megkóstolom, és nagyon finomak lettek, ami lemérhető azon is, hogy a Szilike is kér egy-egy kanállal.

Amúgy Livike érdekes, mert bár 8 foga van és a kenyérhéjat megeszegeti, a pürékből a darabokat kiköpi. Almadarab, krumpli vagy répadarab, mindegy. Földön landol.:D


Ma találtam egy nem bonyolult francia krémes receptet, amit el fogok készíteni hamarosan.
Lehet nem lesz egy reform étel, de biztos el fog fogyni.

Lényeg, törekedni kell az egyensúlyra. Egészséges, élő ételek nagyobb arányban legyenek, mint a nehéz halottak.
Ennyi.

2011. január 28., péntek

Mandarincsirke és más Szili-szösszenetek

Történt pár hete, hazafelé sétálva a bevásárlásból, hogy Szilike egész úton a mandarin evésben merült el, a szokásos pocsolyázás helyett. ( ha nincs igazi folyékony pocsolya, akkor lehet rajtuk jeget törni )
Mindig kettétöröm és felenként kapja meg. A közepét pedig kiveteti-azt a fehér szálas alkatrészt, ami néha olyan alakú, mint egy nyakánál fogva lógatott bontott csirke. :)
Legközelebb mondja, vegyem ki, kérdem mit? A csirkét? Igen, vedd ki a csirkét.
Így rajta maradt a csirke név.


Ma kérdem tőle, hol a Csirke? Ahogy egyébként a Kirát szoktam néha becézni.
Szili halálos komolysággal közli: a mandarinban, de elfogyott. Majd veszünk vásárba. (boltban)

Szabolcs Sportacus lesz farsangon, aki egy élőszereplős mesehős, sokat sportol és egészségesen él.
Igazi példakép, Bibi nagyon szereti.

Tanulunk egy verset, aminek az első két sora:

Sportacus vagyok, mindig sportolok
Almát és répát eszem, a csokit nem szeretem.

Szili ma felvette a Sportacus szemüveget, és elkezdte mondani:
Sportacus vagyok, a csokit szeretem, répát eszik majd a Bibi.

Tegnap előtt éjjel pedig igazi rémség történt. Előző nap a lábára mászott reggel egy pók, amitől kissé bepánikolt.
Éjjel szintén, rugdosott és üvöltött, hogy ott van, mászik.
Persze nem volt, csak a takaró csikizhette, de háromszor is eljátszottuk, hogy megmutatom szegénykének, nincs ott semmi.
A második után már az egész testemen pókok másztak nekem is, a harmadiknál kikeltünk az ágyból, leráztam a takarókat, párnákat, utána rendben volt, csak annyira felébredt, hogy beszélgetni akart.
Szép halkan meséltem egy mesét, majd elaludtam, utána ő is.
Egyébként nem átlag házipókról van szó, hanem olyan két centis ami a lábán volt. Az itt az átlagos.
Meg vannak ilyen kedves négy-öt centis szépségek is.
Hiába, itt közel a természet. A centis erdei hangyákról még nem is szóltam, akik a lakásba ugyan nem jönnek, de mielőtt kikönyökölnék az ablakba nyáron, előtte meg kell vizsgálni, nincs-e pár darab.

2011. január 27., csütörtök

Tudatosság

Arról szeretnék írni, (értsd: ide akarok kilyukadni) hogy mennyire tudjuk tudatosan elutastani azokat a dolgokat, amik újak és állítólag jók.
Én úgy látom, ennek az országnak a történelmét nézve, hogy itt a monarchia óta egyre rosszabbak a dolgok. Volt ugye az a korszak, mikor a bécsi udvarral összefonódva élt az ország, gondolom átlag színvonalon. Utána, az első világháborút követően itt szinte mindig diktatórikus rendszer volt, amikor is kuss az átlagember neve.
Ez pedig meglátásom szerint annyira belénk ivódott, plusz az a pár tíz év, mikor semmit nem lehetett kapni, vagy csak "feketén" vagy "kéz alatt", hogy miután vége lett és eljött az úgymond szabadság, addigra annyira ki volt éhezve az ország népe a sok mindenre ami addig nem lehetett, hogy válogatás nélkül elfogad mindent, mert új és akkor jó is biztos.

Plusz elsőre megérkeztek a nyugati tévécsatornák a szép színes és totál happy reklámokkal. Majd mire azok a termékek is ideértek, boldogan vettük le a polcról a szintetikus öblítőket és cseréltük le a babaszappant kőolajos változatra.

Gondolok még konkrétan például a mikrohullámú sütőre, ami volt egy-két családnál, aztán özönvízszerűen lett mindenkinél. Hányan kérdezték meg, milyen elven is működik ez az izé? Ugyan! Van a szomszédnak, nekem is kell! Az hogy csíraölési céllal bele lehet tenni pl. a nedves mosogatószivacsot, az szépen bizonyítja, nem sok élő cuccot veszel ki belőle.
Ráadásul ionizálja a kajádat, mintha nem lenne elég az a sok elektromágnes ami a tévéből és mindennap használt társaiból rajtunk ragad, illetve pusztítja a sejtjeinket.

Video: nagy halom műanyag kazetta és szalag, ami azóta szépen  lecserélődött a dvd-re, és gazdagítja a Föld szemétállományát, mint nehezen lebomló szintetikus hulladék.

Hajat kell vasalni, mert divat. Pont annyira elégeti a hajat, mint a hajsütő vas. Viszont egy célra remek állítólag: ki lehet vele irtani a hajszálakra tapadt hajtetű-serkét!

Mindenki aki használta már mindkettőt tudja, hogy a forgótárcsás mosógép szebbre mos. Igaz, több időt kell a mosásra szánni, és nem lehet otthon hagyni járni amíg leugrunk a boltba, de tovább is él.
És mennyire örült a nép az automatának.
Félreértés ne essék, nekem is automatám van, sőt tudom, hogy sem a forgótárcsás, sem a kézzel mosás nem jár kevesebb vízfogyasztással, csak elgondolkodtató.

Sok, sőt rengeteg dolog van még, amit áldásnak tart a nép, mert úgymond megkönnyíti az életet, de őszintén: oldódott már meg valakinek a Domesztosztól a problémája?
És kérdezte meg bárki, minek is kell minden baktériumot kiirtani?
Elhitte valaki, hogyha a wc és a fürdő nem külön van, akkor "fertőzött" lesz a fogkefém?
Szerintem ha nem kened rá a kakát, és nem azzal mosod a wc-t, akkor nem lesz gond.
De aki aggódik, az fújja be kis klórgázt fejlesztő hipoklorittal a fogkefe környékét, és meg is van oldva.

Amit tudok én mindenképp megváltoztatok az életemben és környezetemben.
Nem vagyok én sem varázsló, nekem sem megy egyik napról a másikra mindent kidobni amit rossznak tartok, de mindenesetre nem félelemmel várom a szerintem egyre közelebbi napot, mikor beadja a kulcsot a mikróm, ami addig azért kávémelegítésre még jó.

A kirakott, károsnak ítélt főzőedényeim így pár nap elteltével sem hiányoznak, mert mindent meg tudtam oldani.
De lehet, holnap gondolok egyet, és kirakom a mikrót is.

2011. január 24., hétfő

Zsír, te megOldandó probléma

Apám szűcs volt. Nagyapai örökség volt ez náluk, nagyapám testvérei közt is sokan voltak (8 tesó) szűcsök.
Kisebb koromban, mikor még látogattuk apámat, és még dolgozott, gyakran mentünk a műhelybe, mert érdekes volt.
Volt ott egy vegyszerszag. Összetéveszthetetlen. Amivel a nyers bőrökből kioldják a zsírt.
Büdös és nagyon maró.
Ez bizony az a vegyület, amit ma a hideg zsíroldókban használnak. Amit fújkál a tudatlan háziasszony az edények aljára, a tűzhelyre, és van aki máshová is.
Először anyámtól kaptam kb.10 éve egy befőttes üvegben kipróbálni. Fogtam a szivacsot és kentem a mocsokra a tűzhelyen. Szétmarta a szivacsot kb. 2 mm vékonyra, és a kezemet is alaposan zsírtalanította.

Íme pár kedves mondat egy ilyen termék biztonsági adatlapjáról:

Fizikai-kémiai veszély: Nem tűzveszélyes; erősen lúgos vizes oldat. Könnyűfémekkel robbanásveszélyes hidrogéngázt fejleszt, savakkal hevesen reagál.
Egészségkárosító veszély: A készítmény maró hatású; a bőrt súlyosan irritálja, égési sérülést okoz.Szembe kerülve erősen mar, súlyos, maradandó szemkárosodást okoz. Permete belélegezve izgatja a légutakat, köhögés, légzési nehézség léphet fel.



Teljesen laikusként kérdem, tisztában vagyok én az edényeim összetételével? Melyikben van mondjuk könnyűfém? Plusz fel kell a használathoz venni a gumikesztyűt, és védőszemüveg is javasolt!
És ha nem akarsz megfulladni, nyiss ajtót, ablakot, ne legyen gyerek vagy állat veled egy légtérben satöbbi. Már most sok. Ilyen ocsmányságot akarok én használni? Nem nagyon. Véleményem szerint sokkal kevébé káros, ha ronda a tűzhelyem vagy a láboskáim alja.
És a barátnők ajánlására hányan kezdtek már használni valamit az ismertető elolvasása nélkül?
Gumikesztyű még akad egy átlag háztartásban, de mennyi védőszemüveged van otthon?
Na nekem pont ugyanannyi. És gázálarc a légutak védelmére? Az sincs?!? De zsíroldó van? Azt kell kidobni. Vagy akit nagyon utálsz annak ajándékozd. Bár ennyire szerintem ne utálj senkit, mert elvisz az ördög. :DD

Az más kérdés, hogy a zsír nem diffundál bele olyan szinten a lábos aljába, hogy rendkívüli szagokat eregessen a következő használat során, de most nem ez a téma.

Lássunk egy kimondottan egyszerű, olcsó és környezetkímélő megoldást erre a problémára:
Meleg vizes szivacs, egy evőkanál szódabikarbóna. Kell még valami? Igen. Át kell törölni a foltokat, a nagyon makacs égetteknél keverj a szódához kis ecetet és hagyd rajta. Ez már büdös. De nem itatja át a lakást, és hihetetlen módon nem szárítja a kezem, pedig érzékeny, csak a sebeknél csíp picit. De milyen tisztítószer kíméli a sebeinket? Semelyik.
Van egy általános tisztítószerem is. 1dl ecet, 10 csepp illóolaj 1 liter vízbe. Mire jó? Ruhaöblítés, a konyhai fújkáló flakonomban is ez van, és felmosáshoz is ezt használom. De ablakpucoláshoz is remek.

Egyébként Krisztián nagy örömére kiszórtam a teflonbevonatos és rozsdamentes edényeim, a sérült zománcú lábosokat, a kuktákat, és elkülönítettem a műanyagokat is.
Maradt pár jénai, egy öntöttvas lábos és egy öntöttvas wok.
Ja és egy tepsi a kettőből.
Ó majdnem elfelejtettem a két bográcsot. Az is maradt, bár amit az öcsém hozott nyáron az zománcos, de ép, úgyhogy átment a rostán.
Most nincs serpenyőm, de ez legyen a legkevesebb. Mihez is kellhet? Tükörtojás? Kis lábosban is lehet. Palacsinta? Anélkül is ki lehet bírni pár hetet.
Lényeg, hogy halad a változás szekere.

2011. január 22., szombat

Mérgek

Bizony, mindenhol ezzel találkozhatunk. Mérgezőek az autók, a víz sem teljesen egészséges, bár még mindig jobb mint sok más helyen.
A zöldségek, gyümölcsök sokszor permetesek, a teafilter, a wc papír klóros, a hús a táptól mindenféle mérgező anyaggal szennyezett, satöbbi....
Mérgező sok-sok minden.
Kikerülni nem lehet.

Akkor amit lehet, miért nem cseréljük le tisztára?
Annyi de annyi dolog van, amit egy kicsit nagyobb gondossággal és odafigyeléssel lecserélhetünk.
 Már írtam az előző bejegyzésben az Antal Vali-féle oldalról, és a másfajta gondolkodásmódról.
Kirának volt vagy 20-25 helyen apró ún. láncszemölcse. Szalicilsavval kellett kezelni, ami maró is és nem is segített. A kecsketejes-csalános-lenmagos szappantól amit egy aukciós oldalon vettem két nap használat után elmúltak teljesen.

Most a hajunk van terítéken. Mindkettőnké könnyen zsírosodó, Kiráé ráadásul korpás is. Volt.
Szerdán találtam egy ilyen hajra való egyszerű receptet:
Egy személyre hosszú hajhoz:
3 dl csalántea főzet
      (gyógyszertár, biobolt kb.300 forint egy zacskóval, egy főzethez kell kb 2-3 evőkanál)
1 ek. szódabikarbóna
1 csipet só
1 kiskanál méz
Langyos teába beledobjuk a többi hozzávalót, lezárjuk (mondjuk egy müa. flakonban) és alaposan összerázzuk.

Ezzel mostunk hajat. Zsír még van, de nem annyi mint eddig, viszont a korpa nyom nélkül tűnt el.
És mivel ebben nincs ragasztó mint az ismert korpaellenes samponokban, ezért nem egy tömbben van leragadva a fején, hanem valóban eltűnt!!

Ami számomra teljesen érthetetlen az az, hogy amikor valami működik és jó akkor miért cseréljük le valami ipari szennyre?
Ha régen jó volt a környezetet és bőrt sem bántó mosószóda mosni és mosogatni akkor most miért kell a szintetikus mosópor és kézszárító mosogatószer?
Itt van egy nagyon jó kis írás, arról, hogy egy átlag reggel az átlag ember mennyi trutyit ken magára.

Szóval visszatérve, van egy út amin a régi emberek jártak, amit a fenenagy iparosodás miatt szépen elhagytunk, de egyre többen térnek vissza, mikor rájönnek, hogy nem feltétlenül az a jó amit ránk akar tukmálni a sok reklám.

Tényleg el lehet még hinni, hogy jobb ha titándioxidos és alumínium-oxidos izzadásgátló dezodor mint a méregtelen (!) test normál illata? Egyébként barátságos deót is lehet kapni!

Tényleg el lehet még hinni, hogy annyira kell sietni, hogy valami xar kekszet tömjünk be reggelire?


Szerintem inkább hihető, hogy a tévé nem is mond igazat, hogy az orvos sem csodalény, ő is az ipar sokszor akaratlan kiszolgálója, bár sokan felismerik, hogy nem feltétlen a vegyi anyagok kellenek egy-egy betegség esetén, de attól hogy nem híve például egy gyerekdoki az antibiotikumnak, attól még gondolkodás nélkül felírja egy bőrbajra a paraffinolaj (kőolajszármazék) tartalmú krémet vagy ha picit fáj a gyerek torka akkor rögtön a Ca..flam-ot akarja adni, ami azért szerintem erős túlzás.

Milyen érdekes, hogy a torokfájásra, ha már szóba jött, mennyivel humánusabb a borsmentaolaj, teafa olaj vagy eukaliptusz olajos öblögetés.
Vagy simán a méz. Most a sima pirosodásról beszélek, nem a gyulladásról.

De ha abbahagyja az ember a szervezete leterhelését a vegyi anyagok által, akkor valószínű nem lesz lefáradva az immunrendszere a folyamatos igénybevétel miatt.

Nem akarom én a saját igazságom népszerűsíteni, mindenki találja meg a saját útját, bár szívesen segítek amiben tudok, ha valakinek szüksége van rá.

A lényeg, nem biztos, hogy jók a mai új dolgok.
Az pedig nem kifogás, hogy mindent nem lehet kiküszöbölni!
Meg kell próbálni minél többet, mert saját érdeke mindenkinek, aki nem akar belefulladni a "nehéz ám változtatni" kényelmébe.
Nem elhanyagolható a gyerekeink érdeke.

Kipróbáltam.
Lehet mosogatni mosószódával, lehet mosni hamulúggal, (ha nincs hamud akkor ott a mosódió mint környezetbarát és nem allergén alternatíva) sőt, lehet mosni lereszelt mosószappannal, öblíteni tökéletes az ecet-illóolaj keverék, kádat vagy zsíros leégett tűzhelyet pucolni az (mily' meglepő) ecet-szódabikarbóna keverék, lehet kapni nátrium-fluorid mentes fogkrémet nem is túl drágán, ha nem bőrszárító szappant vagy tusfürdőt használsz akkor nincs szükséged testápolóra, de azt is lehet testbarátot kapni, szóval lehet élni szerintem bárhol másképp.
Akinek elsőre kifogások jutnak eszébe, mit miért nem, az szerintem gondolkodjon el, mi mennyire fontos.
És bár mindenki azt tesz saját magával amit csak akar, de mindennel hatunk a környezetünkre is.
Az idegméreghez hasonló hatású, kilométerekről érezhető öblítőkkel, a tényleg idegrendszerre ható parfümökkel, és nem utolsósorban ezek sajnos a körforgásba is bekerülnek. Kis mennyiségek is. A havi két kiló mosópor is szennyezi a vizet.

Tudnám még folytatni, de ez már így is hosszú lett.

Üdv mindenkinek aki olvas.

2011. január 9., vasárnap

Változás

Sosem voltam átlagosan gondolkodó. Átlagos életet élek, nem csinálok semmi kiemelkedőt, de hiszem, hogy az átlagvilágba sosem simultam bele.
Próbáltam párszor vegyülni, de akiről azt hittem, hogy hasonlóképp gondolkodik, arról kiderült, nem új dolgokat keres a rosszak helyett, hanem annyira pesszimista, hogy az égvilágon semmi sem jó neki, változtatni viszont nem akar. Mikor én változtattam az életemben lévő rossz dolgokon, "szakított" velem, mert már nem voltam ugyanaz.
Másikkal azért nem vágtunk egybe, mert míg én az érzékenységemet kompenzálom látszólagos durvasággal és időnkénti nagyhangú viselkedéssel, ő a kedves-csendes finomhangúság álarca mögött olyan módon tudta megbántani az embert, ami rögtön le sem esett.
Volt akit barátnak hittem, de közölte, neki elég az az egy, aki megvan iskolás kora óta, ő nem barátkozik.
Volt aki arra használt, hogy saját magát jobbnak láthassa - ezt lehetne bővebben is, de most nem.

Van most is barátom, van akivel napi kapcsolatban vagyunk, van akiről tudom, hogy van, megvan, de távolabb él, most nem vagyunk szoros kapcsolatban. De ha úgy alakul, pillanatok alatt felvesszük a fonalat, és tudunk beszélgetni, megérteni egymást.

Minden életszakaszunknak megvan a társasága. Bevonzunk embertípusokat, lazítjuk a kapcsolatot azzal, aki az adott korszakba nem annyira illik bele.
Ez lehet akaratlagos illetve tudattalan változtatás is.
Valaki akit eddig kedveltem, hirtelen idegesít, vagy lehangol, esetleg eddig tíz perc után zavart, hirtelen pedig keresem a társaságát. Alapjáraton nem ők változtak, hanem én. Az én világom lett más, én nézek rájuk másképp, látom őket másként.
Mint amikor valaki, akire tisztelettel tekintünk, isszuk a szavát, de meglátjuk például, ahogy bánik egy kutyával, leesik az emelvényről, és a béka feneke alá süllyed hirtelen.
Ő ugyanaz aki volt, csak másik oldalát is megláttuk.

Most az a jó, hogy nem is erről akartam írni, teljesen más elképzelésem volt a cím leírása után, de valahogy ez lett belőle.

////////////////////////

Azért leírom a másik gondolatsort is.:)

Nem akartam én hinni a reklámoknak, nem hittem el a művilágot, nem eszek a mekiben, nem fürdök domesztoszban, de mégsem változtattam nagyobb dolgokban, csak kívülről néztem, azaz tudtam, hogy létezik egy másfajta gondolkodás, de az olyan büdösszájúnak tűnt. ( a tévében mindig olyan fazonokat szólaltatnak meg, akik ránézésre savanyú szagúak)
Persze tudom a média hatalma óriási, mikor valamit egyféleképp akar láttatni, akkor azt mi megesszük.
Sok mindent ösztönösen elutasítok, főleg a gyerekekkel kapcsolatban, de a nagy változás eddig elkerült. Illetve visszatért a rossz, amit meg akartam szüntetni. Példa: Kirának sosem vettem édességet, nem akartam rászoktatni. Anyám hozott. Nem adtam oda. Aztán mikor elkezdte elvinni, akkor ott helyben kapta meg, vagy ha ő jött, akkor egyből a gyereknek adta. Ha szóltam, akkor: neked sem lett semmi bajod! Ja, csak a fogaim... Meg aztán nem volt ennyi műanyag az édességben és táplálékban mikor én voltam kisebb.
De még nem voltam elég tudatos, nem volt mellettem támogató társ, hagytam magam besimítani, mert egyszerűbb volt mint vitázni. Plusz konfrontálódni is nehezen tudok, ezt még tanulni kell. :)

Mondjuk minden rosszat azért nem engedek be, kólát és egyéb borzalmas italokat sosem veszek. Sokat magyarázom, hogy a kóla kivonja a csontokból az erőt, szétmarja a fogakat, szóval nem jó max. akkusav helyett. És hatásosnak bizonyul, mert mikor Kevint a decemberi karate edzőtáborban kólával kínálták, nem kért! Barátnőm is, aki ott volt mesélte, hogy többen is kínálták, de nem, inkább vizet ivott.

Más. Nehezen váltottam mosóporról a hamulúgra, de megtettem végül, és elégedett vagyok vele. Tisztára mos, fertőtlenít, nem környezetszennyező, és egyszerű elkészíteni.
Ragaszkodtam ahhoz, hogy legalább egy olcsóbb öblítőből ecettel és vízzel illatos öblítőt keverjek, de mivel az öblítők is színezett szintetikus "csodák", ezért marad az ecet, víz és pár csepp organikus illóolaj.
Pár éve már, hogy Krisztián hatására mosószappant használunk, de mindig vettem pár pipereszappant is, hogy ne csak az a büdös mosószappan legyen.
Viszont van összehasonlítási alapom. A mosószappan nem kellemes pipereillatú, de tisztít. És nem fogy el négy használat után.
Büdösek nem leszünk tőle, de műillatosak sem. Viszont a szaga nem hat károsan az idegrendszerre...
Azt még nem is tudtam, hogy a szappanok és tusfürdők (meg a gyógyszertári babafürdetőkrém is!!) kőolaj származékot azaz paraffinolajat tartalmaznak, tehát akár motorolajjal is mosakodhatnék pipereszappan helyett.
De van a babaápolószerek java részében is. Igaz, nálunk ilyesmi nem sokszor volt véve. Amit kaptunk termékmintaként azt elhasználtuk, van egy J&J babaolajam vagy 6 éve, majdnem tele, mikor volt autóm, azzal ápolgattam a műszerfalat...

Mikor a Kira volt baba, még vettem ilyeneket, de mikor a három hónapos baba bőre apró piros pöttyös lett, akkor tértünk át a fürdőkrémre. Pelenkakrémet nyári időszakban hanyagoltam, mondván, hadd pihenjen, lélegezzen a bőre. Majd mivel semmilyen szempontból nem hiányzott, el is felejtettem visszatérni télen rá.
J&J olajat állítólag úgy kell használni, hogy a megfürdetett, vizes bőrre kenni, és a fennmaradó vizet leitatni. Végiggondolva, ez lehet, hogy puhítja a bőrt, de lélegezni sem nagyon engedi...

Lényeg, pár hete bukkantam egy weboldalra, aminek olvastán rá kellett döbbennem, nem vagyok ám egyedül, más is elutasítja ezeket a förtelmeket, rengeteg új dolgot tanultam, elkezdtem még több mindenben változtatni. Natúrszappanokat vettem, mert vannak apróbb problémáink, ami megoldásra vár, Szilárd arcbőre enyhén ekcémás (piros, száraz folt), amin már két nap után segített a kecsketejes mézes szappan. Már nem száraz és a pirosodás is oszlóban van. :D

Most az étkezési reformok vannak tervbe véve, kiiktatom a finomított cukrot és a sima lisztet. Ezekből sok fogy, így ez lényeges.
Hogy mit várok? Semmi látványosat. Csak itt az ideje, megszabadulni attól, amiről réges rég tudom, hogy nagyon rossz.
Nálam eljött az a pont, ahol már tényleg elég volt, és végre nem csak kívülről fogok nézni egy másfajta életet.

2011. január 3., hétfő

Tapasztalat

Min múlik, mennyire vagy tapasztalt? Akármiben.
Szerintem akármennyit foglalkozzunk egy-egy adott dologgal, mindig van újdonság ami kizökkenthet a rutinosság taposómalmából.

Hiába van öt gyerekem, nem én vagyok az, aki tévedhetetlen a gyerekekkel kapcsolatban.
Vannak elveim illetve megszokott dolgaim, amiket rutinosan csinálok velük kapcsolatban, de tévedni azért szoktam.
Például előfordul, hogy nem jut eszembe, hogy azért üvölt öt perccel etetés után a bébi, mert újra kakis. Eszembe sem jut néha, hiszen kaja előtt tisztába szoktam tenni.

Valószínű nem fogok minden köhintésre orvoshoz rohanni, főleg ide hozzánk, ahol nem is vizsgálják meg a gyereket normálisan.

Első gyerkőcöm megevett mindent amit kapott három hónapos kora után, mikor már lehetett hozzátáplálni. Főztem neki egy éves koráig külön. Bébiételt azért vettem le a polcról, hogy megnézzem mi az amit adott korban lehet már enni.
Másodjára csak 7 hónapig főztem, mert őuraságának nem kellett a pépes kaja, ő a mi kajánkat ette.
Harmadik bébi 8 hónapos koráig csak anyatejet volt hajlandó enni.
Negyedik pedig szinte kizárólag tápszert evett egy éves koráig, utána tehéntejet kapott, és némi gyümölcsöt meg tésztát már hajlandó volt elfogadni. Másfél évesen kezdett ételeket enni.
Lívia, az ötödik, tápszeres.
Gyümölcsöket eszik, de mást nem nagyon.

Ezt csak azért írtam le, mert a rutin és tapasztalat nem ahhoz kell, mit adjak a gyereknek, mert rajta múlik mit eszik meg. A tapasztalat ez esetben ott nyilvánul meg, bepánikolsz-e, rohansz-e a gasztroenterológushoz, vagy tudomásul veszed és ennyi.
Szili a negyedik, a mai napig előfordul, hogy 6-7 napig nem kér mást, csak tejet meg gyümölcsöt.
Egészséges, jó kinézetű gyerek, majd ha hiányzik neki valami vitamin, akkor olyan ételt fog enni.

A rutin segíthet még azon is, mennyi hülyeséget esz meg a médiától az ember.

Persze csak a hülyeséggel szembeni rutin.
Olvastam, hogy ez és ez, akkor az igaz. Ezentúl eszerint élem az életem. Kimutatták a tudósok, hogy a rózsaillat orrvérzést okoz. Kivágom az összes rózsát.
Mekkora baromság igaz?
Kivéve, ha egy neves újság hozza le. Szakértőkkel, képekkel, bármivel "alátámasztva".

Van cipőm, de nem vagyok cipőszakértő. Azt tudom, milyen nem kell, mit nem vagyok hajlandó felvenni, tapasztalatból tudom, sajnos, hogy a szűkített orr bütykösödést okoz.
Ezt a tapasztalatom megosztom a lányommal, nem is veszünk neki ilyen cipőket-csizmákat, és bízom benne, nem akar ebben a témában saját rossz tapasztalatot begyűjteni, megelégszik azzal, hogy látja mit okoz.

Volt egy főnöknőm 17 éves koromban, aki elmesélte, hogy egyetlen fia nevelésénél, mindig mindent fertőtlenített, hozzá sem nyúlt szinte ahhoz ami a gyerek szájához ért.
Lett is neki egy beteges, érzékeny gyereke. Akkor én megfogadtam, hogyha valaha lesz gyerekem, én nem fogok ilyet csinálni. Az ő-szerintem-hülyeségéből tanultam. Nem szereztem ebben saját rossz tapasztalatot.
Elvégre az immunrendszert edzeni kell, ahhoz, hogy később jól működjön.
Apránként hozzá KELL szoktatni a gyereket a világhoz, nem szabad, hogy mikor elindul azt felfedezni, a baktériumok-amiket irtani tök felesleges-újdonságként robbanjanak be a szervezetébe.

Mint mikor az első terhességemnél megkérdezte a család, hogy most akkor kikerül a kutya az udvarra ugye? Merthogy kutya, kettő, ráadásul harci. (bárgyúbb és imádni valóbb kutyát keveset hordott a hátán a föld mint a fiú volt)

Én erre beintettem.
Kutya maradt, lány terhes lett, ő nyáron szült, én nagy hassal ugráltam körül őt és a hét kiskutyát. Kicsik el lettek adva, második terhességénél már megvolt a Kira, és még játszott is az oltatlan! kölykökkel, akik tél lévén bent voltak.
Túlélte. Férges, parvós, szopornyicás sem lett. Sőt semmi egyéb baja sem lett.
Pedig egy éves volt, még a szájába vette a dolgokat amit megfogott. Sőt egyszer hét hónaposan megharapta az apakutyát. Aki ezt mondjuk fel sem vette, épp csak odafordította a fejét.
Ebből következik, hogy nekem nagyon kedves és aranyos harci ebeim voltak, azaz e téren nem vagyok tapasztalt minden tekintetben.

És a végére még annyi, nem akartam ezzel a cikkel sem világot megváltani, csak elmélkedés.

Mert minél többet gondolkodok, annál több kérdésem van.

2011. január 1., szombat

Jó buli volt...

...volt olyan vendég, aki éjszakára is maradt! (Boriszka megijedt az első, 8 órai petárdáktól, és bekéredzkedett)
Kicsit aggódtam, hogy éjjel esetleg ugatni fog vagy ilyesmi, de olyan nyugiban aludta végig az éjszakát a szobámban, mintha mindig ezt csinálta volna. Pedig egyébként nem akar ő bejönni a házba. Mikor délután behoztuk, pórázzal, mert egyébként nem jön, akkor is, öt percig maradt, és le sem ült.
Reggel kiengedtem vécézni, és szokás szerint megszökött. Majd mikor eleget sétált, hazajött, megállt a kapuban és a többi kutyánk ugatásától kísérve várta, hogy beengedjem.

Behoztuk egyébként este Csipikét is, de ő egy puli. Tehát terel(ne). Amint Borisz moccant, ő nekiugrott, és vissza akarta terelni a helyére. :D
Ebből pedig balhé lett. Így Csipi visszament az udvarra.


A pogácsa sikeres volt, pezsgő kimaradt, nem baj, pár deci színes vízzel kevesebb jutott a gyerekek gyomrába.
Most délután pedig újévi kiwis-almás tepsis muffin készült, fél kiló lisztből, tartott kb.10 percig miután kikerült a sütőből.
Szóval minden jól ment, olyan jó átlagosan.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...