2011. április 30., szombat

Játékok és műszaki cikkek

Rainee blogbejegyzése miatt kezdtem tudatosan figyelni mivel játszanak szívesen a gyerekeim.
Ott megírtam, minden ami a háztartásban van az jó játék. Konyhaszekrény tartalma, műanyag flakonok, satöbbi.
Tegnap a pincébe mentünk a Szilivel, hogy kihozzam neki a rossz bringakereket kormánynak.
Ő viszont talált ott egy befőttes üveget, ami kellett neki homokozni.
Van homokozó cucc, egy csomó vödör, tejfölös poharak, régi lábosok, de neki tetős üveg kellett. Utána még egy körüveget is kért, majd kihordott még vagy négyet.
Telerakta őket, majd felsorakoztatta a művét.

Hurcolta őket, majd eltört egyet. Összeszedtük a darabjait, kidobta. Majd jön be egy fél óra múlva, hogy
- picit véres a kezem, Anya.
- Eltört még egy?
- El.
Jó, összeszedtük, megpusziltam a kezét, és elszedtem a fogyékony üvegeket. Ugyanis azokra azért szükségem van. Nem vagyok felelősségteljes? De. Megtanulta, hogy az üveg törik ha leejtjük, és a szilánkok vágnak.
Ezután el fogja ezt kerülni? Nem. De talán óvatosabb lesz, talán az sem.
De a műanyag is törik, a darabjai vágnak, és megsérülni bárhogy lehet. Legdurvább udvari sebesülése Kevinnek volt három éve nyáron, fürdés után meztelenül kiszaladt hátra egy játékért, elcsúszott, és a kavicsosabb betonon az egész oldalát végighorzsolta, tiszta seb volt.
Lényeg, hogy izgalmas az új dolgokkal játszani. A háromévesnek pedig elmagyarázni, hogy ezt nem lehet, elég kemény meló. Ami úgymond belefér, azt hagyni kell neki megtapasztalni.

Mi gyakran veszünk porszívót. Nem élnek sokáig nálunk.
A régieket eltesszük alkatrésznek. Tegnap talált egy régi csövet, ami teljesen jó tűzoltótömlő.
Ha a slagot belevezeti, akkor még vizet is lehet vele locsolni.
Akkor a porszívó testre rá lehet ülni, és gurulni vele. Bár van kismotor, kistraktor, roller, de jó.
Régi gyerekülés és bicikli pótkerék kiváló autó és kormány.
Mondjuk Szili régóta szemez a mosószer adagoló pohárkával, amit ma meg tudott szerezni. Az amelyik a mosógépben adagolja a mosószert. De azt nem hagyhattam, mert csak egy van. De jegyeztem, hogy beszerzek neki egyet, mert tényleg szeretné.

Amúgy a műszaki dolgok és élettartamuk.
Megfigyeléseim szerint, vannak, amik egy-egy családot nem élnek túl, van ami egy-egy személyt.
Nem akarom a tárgyak lelkét elemezgetni, van aki hisz a gonosz tárgyakban, van aki nem.
Van, hogy ragaszkodik hozzánk egy-egy dolog, amit ha ki akarunk dobni akkor megjavul vagy amire lecseréljük az romlik el. Aki olvasta Stephen Kingtől a Christine-t, tudja miről beszélek.

Példák:

Krisznél sosem bírja egy-egy telefon egy évnél tovább.
Pár hónap után kezdődik a haldoklásuk, és szó szerint kilógó belekkel kell már a végén használni.
A jelen készüléke másfél éves, és hol kikapcsol csak úgy, a hangja olyan mintha robotok beszélnének benne, és nem dobálja vagy fürdeti.
A laptopja sem szereti őt. Először a villám csapott bele a házba, semminek semmi baja, a laptop elfüstölt. Megjavították, de valami félrekötés lehetett, mert pár hónap múlva újra meghalt. Ismét megszerelték, azóta működik, bár fennakadások azért vannak.
Az egyetlen vasalóm, ami bírja már egy éve, az egy 30 éves vasaló, de mindig leesik. Egyszerűen szét akarja égetni mindenhol a szőnyeget. Figyelek rá, vigyázok vele, de folyton leesne, pedig stabilan áll.
A mosógép:
Amit használunk az egy kívülről rozsdás, lyukacsos ütött-kopott 7 éves darab, de lecserélni nem lehet, mert visszajön.
Kaptunk egy szép, elöltöltős mosógépet, ezt kivittük.
A szép, alig használt elöltöltős három hónap alatt csapágyas lett. Működik még, de fugázásnál olyan, mint egy felszálló vadászgép.
Kiraktuk, másik vissza. Majd kaptunk egy régebbi, de tökéletes állapotú Hajdút. Amivel csak egy baj volt, a kb. 400 fordulatos centrifugázással minden csupa víz. A másik mosógép munkájához képest.
Ment ki, jött vissza a rozsdikám. Ami egyébként működésileg kitűnő, belül teljesen ép, és nem akar távozni.
Volt egy autóm, ami meghalt nélkülem.
Az előző kapcsolatom utolsó kocsija. Ahogy haldoklott a kapcsolat, úgy haldoklott ő is. Két hónappal az elköltözésem előtt a keréktartó akármi tört el, egy hajszál választotta el a kereket attól, hogy kitörjön. Aki ismeri a fizikai bajok lelki okait tárgyakra vetítve (van ám ilyen!), az tudja mit is jelent ez. Ő teljesen az én kocsim volt, nagyon szerettem. De sajnos nem az én nevemen volt, nem tudtam volna elvinni, ő pedig meghalt. Egyébként mindig átvette a rezdüléseim, a problémáim jelentkeztek rajta is.
Ennyit az elvont dolgokról.
Ja, vissza.
Van egy gumikalapács, ami mindig a Szabolcs szemét találja el.
Először beleszaladt egy ütésbe, mikor az apja lengette.
Szemöldök seb.
Majd Szili kihozta a műhelyből, és az első megnyilvánulása a Szabolcs szeme volt. Véletlen megütötte. A kalapácsot jól eltettük, ha Szabolcs a közelben van, nem is akarom elővenni.

2011. április 28., csütörtök

A tornáról még egy kicsit, és helyzetjelentés a gyerekekről

Elnézést azoktól, akiket nem érint a kérdés, ígérem nem fogok mindennap erről írni.
Sajnálattal állapítottam meg, hogy lett egy elég erős izomláz a hátamban, feltehetően a bokszütésektől.
Így ma az alsó testrészekre koncentráltam, de azért az ütést sem hagyhattam ki, mivel az aztán tényleg az egész felső testre jó hatással van. Ha a hasamat sem felejtem el befeszíteni, akkor oda is jó.
Egyébként mindenkinek megvan a dolog ami beindítja, amikor már muszáj csinálni valamit. Nekem ez a jó zene, ezt írtam már. Ma nem volt sok kedvem megmozdulni, így elővettem az önszuggesztiónak a hangos formáját, és bekapcsoltam a kedvenc számom a Tankcsapdától. Előtte rendeztem a gyerekek pelenkáját, evés ivást, ne legyen nyafi semmiért.
De nincs is, mindkettőnek tetszik a zene, a "tánci".
Lívia az ugráló óriás labdát mászkálta körbe-körbe, Szili a leselejtezett telefonjához kapott fülhallgatóval volt elfoglalva.
video

Kevin megint pénzt gyűjtöget. A húsvéti locsolópénz jó kezdet ehhez. Megbeszéltük mit akar, -rajzkészletet - és nem nyúlhat a pénzéhez, míg arra meg nincs. Ez neki nagyon nehéz dolog. Már tegnap akart hegyezőt és radírt venni, holott mindkettő van neki.
Inkább adtam neki munkát. Kijelöltem egy kertszakaszt, amit 500 forintért feláshatott. Szépen meg is csinálta, nekem pedig közben meg kellett állapítanom, hogy ha elég sokat dolgozik, olyan éhes lesz, hogy nem is nézi mit eszik, csak tömi.
Kész lett, volt még energiája, megkapta munkának a lekaszált gaz összeszedését 200 forintért, így tegnap keresett 700 forintot. Az azért elég szép gyűjtés neki.
A kicsik pedig csoki kockáért szedtek szemetet és törmeléket az udvaron.
Biztos nem mindenki ért ezzel egyet, de megtanulják, hogy a pénz nem csak úgy van, azért dolgozni kell. A fizikai munka, pedig kemény dolog.
A képek az erdőről:
Fák alulnézetből
Ördög az erdőben sétál
Patakocska
Feljáró a házakhoz
A házak teteje és a fiúk
Az utca
Az étkezés-fogyás tervvel kapcsolatban pedig annyi, hogy én nem vagyok hajlandó kalória számlálgatásra, eszem amit főzök, nagy részben úgyis igyekszem zöldséges és egészséges ételeket csinálni, sok nyers zöldséggel, naponta zöld turmix, csírák, satöbbi. Lényeg, hogy kevesebb menjen be, mint eddig, és az a mozgással úgyis meghozza az eredményt. Fermentált bélflóra helyrerakó készítményt és lúgosító-méregtelenítő étrend kiegészítőt amúgy is szedek.
Ja, és nem sietek sehová, nem rakok magam elé lehetetlen határidőket célokat, mert az már az elején elveszi az ember kedvét. 5 kiló fogyás rajtam még nem nagyon látszana, ezért nem méregetek sem kilót, sem centit. Úgyis észre fogom venni a ruháimon. A lényeg, hogy ennél jobb legyen, és bírjam.
Amúgy pedig ha elkezd az ember tornázni, akkor aztán nem szabad naponta a tükröt vizsgálni, mert elveszi a kedvünk ha a látvány nem váltja be azt ami a fejünkben a torna hatására kialakul mint önkép.

2011. április 27., szerda

Végre torna

Javaslom, akinek nehezen megy a torna elkezdése, semmiképp ne hagyja estére, délutánra, inkább délelőtt. Még tele vagyunk energiával, még nem dolgoztuk halálra magunkat, és az idegeink is frissek simultak.
Kell hozzá a jó zene, mindenképp olyan amit szeretünk. Nekem legalábbis rettentő unalmas, hogy mindig ugyanazt ugyanarra a zenére csináljam. Főleg eddig Norbi gyakorlatait használtam, neki pedig még a dumáját sem bírom.
De a hangot levéve más zenéz bekapcsolva elég jó.
Ma viszont csak emlékezetből dolgoztam, a zene összeállítást beraktam a Media Playerbe, és lenyomtam egy intenzív 25 perces gyakorlatsort.
Erre a zenére bokszoltam:

erre kick boxoltam (rúgtam is):

ezekre pedig ment a levezetés:
Tudom, durva zenék, de szeretem őket, és Gáspár Lacira nem lehet kick boxolni, de aerobikozni sem. :))

Ezt pedig tök véletlen találtam, de szerintem legközelebb - holnap - ebből fogok szemezgetni.
Érdemes rányomni a klipre, mert akkor megnyílik a youtube-on, és láthatjátok, sok van ám belőle.

A mozgás nagyon jól esett, kell hozzá a zene, ami nekem tökéletes és akkor semmi nem állít meg. Ma elég volt a 25 perc, de napról napra többet fogok bírni.

A mai óvodai anyák napjáról hazafelé az erdőn át jöttünk, csináltam képeket, amiket holnap felrakok egy bejegyzés keretében.

2011. április 25., hétfő

Megint a mérgek

Sokat gondolkodom erről, (Kati, a te tiltakozásod sokat inspirál a gondolkodásban:D) főképp az a része bosszant, hogy miért nem érdekli az emberek többségét az, hogy mérgeket ken magára és gyerekeire, vagy hogy szart eszik.
Megosztottam a másik blogon egy Jamie Oliver általi kísérlet eredményét, ami enyhén szólva sírni való. De nem azt akarom itt elemezni, olvassa el, akit érdekel, érdemes.
Szóval amire jutottam, az, hogy a média általi agymosás igenis nagyon eredményes.
Én csak magamból tudok kiindulni, és engem egészen régóta foglalkoztatnak az úgynevezett összeesküvés elméletek, komoly írók és elemzők írásait olvasgattam, kiadványokat, regényeknek álcázott döbbenetes és felébresztő írásokat, szóval nem vagyok kezdő a témában.
Ráadásul ahogy emlékszem, mindig lázadtam és tiltakoztam, de mivel a családom nem olyan mint én, ezért sosem foglalkoztak vele miért vagyok ilyen, most is én vagyok a fura ugyebár, aki ecettel öblíti a ruhákat, és megkéri az anyját, inkább ne mossa ki a nála vendégeskedő gyerek ruháit, de semmiképp ne öblítőzze!

A tévé és újságok, de legfőképp a tévé nagy agymosó. Gondoljunk a legegyszerűbbekre, a reklámokban elhelyezett rejtett és kevésbé rejtett tartalmakra, amik befolyásolják a vásárlási szokásainkat, de egyéb szokásainkat is.
És ha valaki olyan mondja, hogy ez vagy az jó, aki már be van építve, mint megbízható, rendes személy a köztudatba, akkor elhiszik neki. De minden korcsoportnak megvan a sajátos személy típusa, akikkel el lehet adni a mérgeket és hazugságokat.
Nem részletezem, szerintem sok újat nem mondanék azzal, hogy egy-egy ismert negyvenes tévés média személyiség hiába mondja a tizenéveseknek szánt szarra, hogy jó, neki az ő szemükben nincs szava.
Nekik más sztárok kellenek ehhez, a legkisebbeknek pedig mesefigurák.

Ha valami kis egyéb tudás átjönne, megjelenik véletlen valahol, akkor szakértők vannak felvonultatva, akik cáfolják, vagy csak megkérdőjelezik a dolgot, és mivel nekik van "nevük", ezért nekik hisznek azok, akik még hiszik, hogy a világon csak a bűnözés rossz, és a fogkrémbe kell a fluorid.
A fluorid, ami az agymosás előkészítője. Befogadóvá teszi az ember agyát, hogy a többek között reklámokba elhelyezett rejtett üzenetek beépüljenek rendesen.
Ráadásul a fluoridnak nagyon nagy kampánya van, mindenki illetve majdnem mindenki használja.
Van fluoridos só, ha nem olyat veszel, de boltban jutsz a kenyeredhez, akkor megkapod abban, a gyereked fogát azzal mosod, minimum két éves korától, de ha hallgatsz az általános orvosi tanácsra, akkor egy éves korától fluorid tablettát adsz neki.
Erről egyébként kicsit többet, Drábik János-Tudatmódosítás című könyvében lehet olvasni. Amit vissza is kérek az öcsémtől...
Ja, és aki egyszer már kapott fluort, az sosem lesz már ugyanaz. De ennek ellenére méreg, amit nem szabad! használni. Persze azt ne várja senki, hogy ha megkérdez erről egy fogorvost vagy kémikust, akkor azt fogja mondani, hogy rossz a fogkrémben a fluorid. Azt tudják, hogy nagy mértékben mérgező, de elhiszik, hogy a kicsi nem számít.
Ahogy az átlag ember is elhiszi, hogy nem számít az a kis mérgező vegyület a tusfürdőben, babaolajban, popsikrémben, babasamponban, popsitörlő kendőben, hogy a babacuccoknál maradjunk.
Valóban nem az adott pillanatban lesz tőle baja az embernek, de hosszú távon rossz. És ez a legfontosabb, amiért elutasítják sokan, hogy figyeljenek ezekre a dolgokra.
Egyrészt figyelmet igényel, és szervezést, de ami a nagy adu, hogy apránként károsít, tehát sok-sok év múlva senki nem fog arra gondolni, hogy például a babafürdetővel kezdődött minden.
A kőolaj ipar mögötti lobbi pedig eladja nekünk az olajat annyi de annyi formában! Kozmetikumokban, ruhaként, edényként, játékként, műszaki cikkek, szórakoztató eszközök, járművek vagy alkatrészeik alapanyaga, üzemanyaga, kenőanyaga.
Így ha nincs kocsid, akkor is kiszolgálod ezt az iparágat, ami eltűnni nem fog, hiszen hatalmas monopólium, ami mögött rengeteg érdek és pénz áll, és nem én a kis blogommal fogom megdönteni, nem is akarom, de amit csak lehet azt lecserélem, bár valószínű furcsa lenne pár napig az élet ha hirtelen minden műanyag eltűnne belőle, és azt sem mondom, hogy valaha is el fog. De ami lecserélhető azt meg kell oldani.
A távlati hatásokat illetően, az is egy általános felfogás, hogy valamiben meg kell halni, de gondolom nem mindegy, hogy szépen ágyban elalszunk örökre, vagy hosszú, fájdalmas, betegségekkel kísért öregkor után morfiummal beinjekciózva megfulladunk. Vagy aki a végén már járni sem tud a csontok porózussága okozta fájdalom miatt, ott a reuma, a vizesedés, időskori cukorbaj, szerintem mindenki tud még párat, ahogy azt is, hogy ezek a táplálkozási szokások átalakításával és a kozmetikai mérgek kiszórásával megszüntethetőek, megelőzhetőek.

Azt is tudom, hogy a rákot leginkább a lelki oldalon lévő, elfojtott és rosszul kezelt, megoldatlan problémák okozzák, és nem a betegség öröklődik, hanem a problémafeldolgozási készség az, amit eltanulunk anyánktól, apánktól, tehát ha ő valamit x módon dolgoz/nem dolgoz fel, ami neki akármilyen rákot okoz, akkor nem az öröklődés miatt számíthat az illető ugyanolyan rákra, hanem az eltanult viselkedési/problémakezelési megoldás miatt.

De a kívülről bevitt mérgező anyagok is sokat segítenek majdani betegségek kialakulásában, és én nem akarok úgy nézni a gyerekeim szemébe a jövőben, hogy tudom, annak köszönhetik a bajaikat, amit rájuk kentem, megetettem velük.
És nem hiszem, hogy a rák a legfélelmetesebb betegség ami történhet.

Szóval, nincs ebben a cikkben semmi tudományos, én csak autodidakta módon képzem magam,
de nem írok le hülyeséget, nem írok le olyat aminek nem néztem utána.
De azt kérem, hogy akit elkezdett érdekelni valamilyen szinten, az nézzen utána alaposan, a neten sok-sok hozzáférhető anyag van.
Én is tudok ajánlani egy-egy témában jó könyvet, írót, oldalt.

A végére egy vers:

György László: Fura szerzet az ember
Értsétek meg/
végre már/
törékeny /
az igazság/
mint az üvegpohár//
ember /
ember felett/
ember dolgok felett/
igaz szívvel/
ítéletet/
nem tehet//
emberségünk/
naponta/
megalázzuk/
a történelmet/
csak magyarázzuk//
a látókra/
igazat-akaróka/
költőkre/
s egyéb írástudókra/
ezredévek óta már/
Cassandra sorsa jár/
hiába feszítette/
keresztre magát/
a múlt/
jelenünk ebből/
mit sem tanult//
értsétek meg/
végre már/
törékeny az igazság/
mint az üvegpohár//
fura szerzet az ember/
csodákra termett/
de parancsra/
sárba fekszik/
megöregszik/
és nem mer hinni/
a csodákban/
fél a sötét szobában/
Istenhez menekszik/
hogy űzné el a sötétet/
és nem is sejti/
hogy Istenről/
már lekésett//
fura szerzet az ember/
rombol és teremt/
égig ér a vágyban/
de saját magában/
a legszebb csodában/
hinni nem mer/
szánnivaló/
s védtelen/
miként a meztelen/
csiga//
hagyja hogy álmait/
hétköznapokká tapossák/
szivárványszemét/
szürkére mossák/
s lenyessék szárnyait//
fura szerzet az ember/
teremthetne egy új világot/
emberszépet nagyszerűt/
de meghal inkább/
mert az egyszerűbb...

Nem vagyok túlzottan vers olvasó, de ez mond valamit.:)

Viszlát,
Szép napot mindenkinek!

2011. április 23., szombat

Csülkös bab bográcsban és nyári meleg


Állítólag volt olyan év, mikor a húsvéti locsolás hóesésben zajlott. Ezt én is csak hallottam, anno.
Most viszont jó meleg van, ami most még jó. Bár nekem nincs okom panaszra, mert jó kereszthuzatot tudunk csinálni, három oldalról van ablak, a negyedikről az ajtó, ami nyáron éjjel-nappal nyitva van, és az erdő, ami 10 méterre kezdődik, jó hűvös. Most is, ha kiállok az ablakba, és mélyet lélegzem, érzem a hűvösebb árnyalatát a levegőnek, ami onnan jön. Plusz a kertben virágzik a körtefa, így van némi virágillat is.
Szóval ezek az öreg házak jók, mert télen a meleget tartják bent, még az ilyen szigetelési problémás is, mint a mienk, nyáron pedig hűvösebb van jelentősen mint kint. Ráadásul télen itt 5 fokkal hidegebb a levegő, mint a városban, az aszfaltdzsungelben, de nyáron is! Mármint úgy általában a vidéki levegő hőmérséklete.
Időjárásról most ennyi.

Megfőztük a húsvéti füstölt csülköt, de egyben bablevest is készítettünk, hogy a következő három-négy napban ne kelljen főzőcskézni túl sokat.
Akkor, ha már jó az idő, és itthon van Apa, akkor bogrács. Nos ő tüzet rakott, majd lefeküdt aludni. Így kivételesen én bográcsoztam. Nem mintha ezzel nagy feladatok lettek volna, időben betenni a husi mellé a babot, majd a zöldségeket, aztán a husit kivenni, mikor megfőtt, galuskázni, berántani. Hagyni még rotyogni a füstös lángon. Bő hat órát főtt, igazán lassan, és komótosan. Lóbabot vettem, annak is idő kellett, plusz a tüzezést sem kapkodtam el, a fát nem aprítva hanem egybe hasábban tettem a tűzre, így nagy lángok sosem csaptak fel.
Mire kihűlt a csülök, addigra megfőtt a tojás, Szilivel megpucoltuk, ő egyet, én kilencet. Kettőt meg is evett mire aprítottam neki csülköt és retket, azután leültünk enni. Ez úgy néz ki, hogy ő falatkákat ad nekem mindenből, tőlem pedig elvárja, hogy egy-egy falatot én is adjak az enyémből.
De minden ehető cuccal így csinál ám. Bármit eszik, bármit kap, egy-egy pici falatot mindig kapok. Ha egy 1x1 cm csoki kockát kap, abból is harap nekem. Nagyon jószívű gyerek. Líviának is ad mindent, illetve adna, mert ha neki adok valamit, akkor mindig elmondom, hogy ezt a Lívinek lehet vagy nem. Ő pedig betartja.
Szóval a sonkázásnál én retek falatokkal, ő pedig tojással lett gazdagabb.
És hogy miért ma és nem hétfőn? Csak. Nem vagyunk naptárhoz kötve. Mi akkor tartjuk az ünnepeket, mikor a családi időbeosztás szerint a legkedvezőbb.

Mégis visszatérek kicsit a hőmérséklet témához.
Tök jó, hogy egyre később kell becsukni az ablakot. Egy hete még ötkor be kellett zárni, hogy a hat órás fürdés előtt már ne hűljön ki a lakás, most pedig még mindig nyitva minden, pedig már lefürödtünk.
Ja, és a fürdést is későbbre kell átrendeznem a gyerekeknek, mert mikor ilyen jó idő van, akkor még este hétkor is szeretnek kint lenni, így aztán vagy frissen fürödve mennek ki, vagy később fürdenek.
Száz szónak is egy a vége,
Kellemes Húsvétot, és Jószagú Locsolókölniket a Lányoknak!
Húsvéti kép, Tőlem, Nektek :)))

2011. április 20., szerda

Na most akkor mi van?

Néha bizony megőrülök tőlük. Néha jó egy kis csend, viszonylagos nyugalom. Igen, előfordul, hogy a Kirával küldöm ki a kisebbeket az utcára sétálni, erdőbe mászkálni, mert kell az a fél óra. Sőt, van, hogy az apjuk megy el velük mászkálni nélkülem. Ilyenkor általában nem pihenek, hanem mivel a rendrakás is egyszerűbb egyedül, a lakást dobom össze. Az udvar ilyenkor azért nem megoldás, mert nincs olyan jó játék, ami mindenkinek épp akkor jó, és bejárkálnak.
Őrjítő, hogy főzök, sütök egész nap, és a kaja vagy pillanatok alatt fogy el, vagy kell még mellé valami más is, mert uncsi ugyanazt enni kétóránként. Bevallom, a "mit lehet enni?" kérdést nem szeretem annyira. Konkrétan égnek áll tőle a hajam. :)
De most elmentek hárman. A három nagyobbik elutazott. A két fiú, Kevin és Szabolcs az öcsémhez, a Kira pedig keresztanyámmal megy az ország másik végébe rokonokhoz.
Húsvét után jönnek, és bevallom, már most nagyon üres és csöndes a ház, pedig Szili és Lívia itt van.
De nem rohangál öt percenként ide Szabolcs, vagy Kevin. Kira pedig szintén nem motoszkál itt a közelben valahol.
Amiért ennyire szerencsétlennek érzem magam nélkülük, amiatt meg kellett állapítanom, lehetetlen elképzelni, hogy mondjuk nélkülük utazzunk el valahová. Rossz az, hogy ritkán jutunk el akárhová, ami kikapcsolódásnak nevezhető, de arra sem a gyerekeim nélkül vágyom. Mikor a harmadik gyereket szültem, volt osztálytárs barátnőm mondta, hogy ki gondolta volna, a tupírozott hajú, kígyómintás nadrágot vagy szakadt csőgatyót viselő, haverok-buli-koncert lázadó csajról, hogy három gyerekes anya lesz.
Íme.
Azóta már 5 gyerekes anya lettem, és nem tudom elképzelni, hogy a gyerekek nélkül kapcsolódjak ki.
Bármennyire is ki tudok borulni a folyamatos étkeztetéstől, a szennyes ruha és edényhalomtól nap mint nap, már ha egy elutazik, az is nagyon rossz, de három egyszerre, majd' egy hétre, ááááááááááá!
Annak mondjuk örülök, hogy ők kiszakadnak kicsit a hétköznapokból, főleg Kira, aki tényleg rengeteget segít nekem. A fiúknak sem fog ártani egy kis környezet változás, egy hely, ahol viselkedni kell, kicsit jobban mint itthon. Tesóm kedvesének is két gyereke van, 17 és 9 éves lányok. Viszont valószínűleg nem ilyen szétszórt, rumlis az életük. Ez nem baj, engem sem feltétlen az zavar, hogy a miénk ilyen.

Tudom, sokan helyből kifordulnának innen, mert olyan, na. Viszont ilyenkor, mikor kevesebben ugrálnak körülöttem, ilyenkor több időm marad a részletek rendezésére a házban és a ház körül.
Most hétvégére festést tervezünk, ami még nem 100%, de előfordulhat, hogy összejön.
Szóval ennyi, rinyálok, hogy nincsenek itt, de holnap reggel valószínű nem fogok sírni, ha ötkor nem a Szabolcs hangjára kelek, Hatkor pedig nem fogom hallgatni a Kevin-Szabolcs harcot.
És akiről nem sok szó esett most, Lívia, aki a fényképezőnek vigyorog, és azt mondta, "csíííz", ahogy Szilitől tanulta.

2011. április 18., hétfő

A tökéletes, és az elég jó

Van minden esetben a tökéletes megoldás, a legjobb, leginkább működőképes verzió, és van ami elsőnek kényszermegoldás, de működik ezért marad.
Példával is szolgálok, hogy kiderüljön, mire is gondolok.
Szabolcs születése előtt vettünk egy öltözőre való műanyag bevonatú szivacsot, ami Szili szolgálatában lehelte ki végleg a lelkét. Szanaszét szakadt, pedig Szabolcsnál nem sokat használtuk, a kiságyat sem, így az mikor ideköltöztünk, egy éves korában, el is lett csomagolva. Ennek következtében az öltöző szivacs is kikerült körből, a nagy ágyon öltöztettük-pelenkáztuk.
Szóval Livi születése előtt kidobtuk, és mivel hirtelen más nem volt, raktunk oda egy vászonbevonatú polifoamot. Működött, nem hiányzott a műanyag bevonatos dolog, így maradt.
Sok ilyen dolog van, egy barátnőm állapította meg egyszer a saját háztartásával kapcsolatban, hogy ott az ideiglenesből állandó lesz. Ami nálunk is igaz. Főleg ha működik. Ez ráadásul, amit felhoztam példának, egy ideiglenes dolog, pár évre kell. És bár nem drága, de minek, ha van helyette más megoldás?
Most akarom viszont a szabvány edző polifoam bevonatát újravarrni, miután félbevágom, hogy ne legyen kétszer akkora mint az öltöző, és le kelljen lógatni a szekrény és a fal közé. Plusz kitölti a mosógépet egyedül, feleslegesen.

Szabolcs pedig minden költözésnél változtatott kicsit az alvási szokásain.
Született zuglóban, két nap után végig aludta az éjszakát. Három hónapos volt, mikor elköltöztünk, onnan kezdve háromszor is felébredt. Mondjuk ott nagyon utáltam lakni, zsúfoltan voltunk. Két gyerekkel költöztem el onnan, hárommal mentünk vissza, és egy 40 nm lakás bútorzatát kellett elhelyeznünk egy 30 nm házban. Ami már a 40 nm lakásban is zsúfoltan volt.
Szili vendége Szabolcs
Az első hét szörnyű volt ott. Ráadásul január volt, a bútoraink nagy része az udvaron, fedél nélkül, mi pedig bent zsúfolódtunk. Biztos kihatott rá is az állandó rossz kedvem.
Onnan egy éves korában jöttünk ide, onnan kezdve nem volt hajlandó az ágyában aludni.
Annyira örültem, 3 szoba, az egyik nagy a mienk, a másik nagy a fiú szoba, a kisebb a Kiráé, milyen jó, végre. Egy szoba akkora, mint a kis házban az egyetlen volt! És a kicsi is 12 nm.
Szabolcsot pedig a második este elaltattam, raknám le az ágyába, még le sem ért, felkelt. Visszaaltatom, ugyanez. Magam mellé fektettem, aludt. És ha éjjel felkelt, akkor is egyszerű volt megetetni, alhattam tovább.
Eltelt két év, Szabolcs maradt. Szili megszületett, akkor még Krisz-Szabolcs-én aludtunk.
Voltak próbálkozások, mikor már nem szopott, hogy az akkor még egy ágyban alvó Kira-Kevin párossal aludjon. Volt, mikor reggelig is ott maradt, volt, hogy az éjszaka közepén megjelent, aztán mikor terhes voltam Szilivel és fájt a derekam, nem bírtam Kira ágyán elaltatni, sem pedig elalvás után átcipelni. Kira pedig egy éve lerázta a Kevint, így azóta Kevin összecsukható ágyon alszik az eredetileg felnőtt, mára az én szobámban.
Egy éves kora után, Szilike egy este addig nyafogott, míg odavettem őt is, ahol rögtön elaludt. Fürdés után mindig a nagy ágyon volt a játék. Elfáradt, ment a kiságyba. De teljesen jogosan, úgy gondolta, hogy ahol a Szabolcs van, velünk, ott jó lesz neki is.:)) Nappal még a kiságyban aludt, de éjjel sosem.
Krisz még maradt egy pár este, de nagyon kényelmetlen volt neki, a matracot sem bírja, és hely sem sok jutott neki. Továbbá más ritmus szerint él mint mi, mivel 24 órás a beosztása, mikor hazajön, nappal alszik, este pedig sokáig fent van. Így maradtam én a fiúkkal meg Líviával, ő pedig átköltözött a fiúszobába. Most az az ő szobája, részben. Itt alszik, itt a ruhája, de játékok is vannak. meg ideköltözött a gép a szobámból.
Aztán ha a fiúk le tudnak szakadni majd, akkor átkonvertáljuk az egészet, és ideköltözöm a Kriszhez.
Szabolcstól már mehetnék, de Szili eléggé rám van még nőve.

Egyébként Szabolcs azért nem alszik két éves kora óta nappal, mert akkor hagyta abba a szopit, és nehézkes volt elaltatni anélkül, volt, hogy két órát próbáltam altatni fél óra szendergés miatt, így feladtam. Szili pedig Livi születése óta nem, mivel a kiságy elfoglalódott. Próbáltuk máshol altatni, de nem akart igazán. Szintén több órás szenvedés, feladás.

Amúgy volt nekik emeletes ágyuk is, de itt, ebben a házban nem volt használva csak játékra, az állapota is kétséges volt, négy költözést átélt, tropa volt, így elajándékoztuk.
Nos itt a tökéletes lakhely, nem túl nagy, de épp jó, lenne külön fekhely lehetőség mindenkinek, de az ideiglenes megoldás ennél is kitart évekig.
Nem panasz ám ez a bejegyzés, nem zavar ez a velem alvós dolog, csak néha, mikor Szili rosszabbul alszik és egész éjjel felé kell fordulnom, ami miatt elfekszem az egyik oldalam, de ez azért nem túl gyakori.
Viszont még az az érdekes, hogy nem terveztem ezt sosem, sőt furának tartottam, ha ilyet hallottam. Kira mégis velem aludt szűk egy évet, miután ovis lett, Kevin sosem, utána pedig ez.


2011. április 14., csütörtök

Gondolatolvasás

Amire a gyerekek képesek, a szüleikkel szemben. Bár gondolom másnál is megéreznek erősebb gondolatokat, érzéseket, de családon belül, ahol a lelki kapocs is erős, jobban megfigyelhető.
Ma reggel eszembe jutott Mikey, a második német dogunk, hogy mennyire utáltam, hogy magától nyitja az ajtót, de becsukni azt nem tudta. Ezt éjjel tartottam elég zavarónak, főleg télen. Tulajdonképp nyáron nyitott ajtónál alszunk, így nyáron nem is számított.:)
Mikey az ugrálón
Lényeg, reggel elég hidegnek éreztem a szobát, és azon gondolkodtam, vajon a bent alvó Borisz kinyitotta-e az ajtót. A gondolatot el is vetettem, mert akkor nem szuszogott volna bent, hanem kb. 8 határral odébb kergette volna a nyulakat.
Szóval eszembe jutott Mikey dog fent említett sajátos viselkedése, majd kimentem a konyhába kávét készíteni. Szabolcs jött utánam, és megkérdezte, emlékszem-e, hogy Mikey mindig kinyitotta az ajtót...
De pár napja is, mikor a konyhaszekrényt raktam rendbe, gondolkodtam a mogyorós zacsival a kezemben, hová is dugjam a kölykök elől, megjelent Szilike, hogy kér mogyorót...
Amit az ekcémás bőrével pont neki nem kéne enni.
Ilyen gondolatolvasós megfigyelések minden gyereknél voltak amúgy.
De a kutyák is tudják ám mire készül az ember.
Ez is régi megfigyelés, még Max (stafford) volt a fő házőrző, ő is csak akkor ugatott, ha mozgás volt.
De postás előtt fél órával már ugrásra kész volt, illetve ha vártunk valakit hétvégén, vagy bármikor, akkor is jobban figyelt az átlagosnál.

Más apróságok:

Lívike egyre bátrabban közlekedik állva-kapaszkodva, egyik nap már négy lépést tett is az apja felé, minden kapaszkodás nélkül.
Tegnap tornáztam, az nagyon tetszett neki, ott táncolt a gép asztalánál kapaszkodva a zenére.
Kira kiselejtezett de teljesen ép pólóit felszabdaltam Livi gatyóknak, tavaszi sapkáknak, bodynak. Ezeket majd a másik blogon mutatom be, ha kész lesznek, még ma. (lock-kal összeállítottam, még a sima géppel kell itt-ott szegni és gumizni őket)


2011. április 11., hétfő

Elmélkedés

Nem értem igazán, ha 10-kor kezdem a napi rutinmelót, délután 4-kor végzek legkorábban. ha pedig 8-kor kezdem, akkor is 4 kor végzek.
Ma korán indult a meló, mert kihasználtam, hogy Kevinnek nincs első órája, és elbringáztam a postára a lisztes csomagomért.
Addig ő vigyázott a két kicsire.
A lisztes rendelés is érdekes, annyiból, hogy a BL 80-as kenyérliszt miatt rendeltem.
Az a liszt, amiről mikor elsőnek hallottam, simán félresöpörtem, hogy kenyérliszt, akkor az adalékos vagy élesztőtartalmú, tehát nem kell.
Majd később olvastam, hogy nagyon jó liszt, mert ideális arányban van benne többféle gabona.
Akkor nekem ilyen kell, keressünk.
Aztán mivel nem jött szembe, nagyon nem foglalkoztam vele.
Majd később láttam egy ajánlóban, hogy hol is lehet beszerezni, amit ki is raktam a kajás blog oldalsávjára.
Rendeltem 245 ft/kiló áron pár kilót, próbaképp, meg mellé mást is, mert a pofám leszakadna, ha 5 kiló liszt miatt fizetnék ki 1000 forint futárdíjat. (a keményítő egyébként nagyon olcsó náluk)
Ezt követően, még a csomag megérkezése előtt (persze, hiszen az csak ma jött meg) felfedeztem, hogy a tecsóban van a 2 kg-s Pannon liszt, ami csodák csodája BL 80-as, és csak 400 ft! Hurrá! Csak körbe kellett volna kicsit jobban nézni.
De ez olyan kicsit, mint a pelenka hajtása. Mármint a régi fajta tetra pelenkáé.
Van az a hajtás, hogy téglalap, a feléből háromszög, majd a másik fele visszahajtva vastag nedvszívó résznek. Na ez az, ami kicsi a Líviára.
Nem baj, a sima pelenka ötletemet elvetve, vettem ugye komplett pelust, majd megtudtam a barátnőmtől, hogy úgy csak az egész kicsiknek hajtják, nagyobbaknak van a háromszögre hajtott alap, és abba megy egy téglalapra hajtogatott vastag réteg. Egyből 10 centivel nagyobb a lábközi rész! És 9-12 éves koromig pelenkáztam ezzel a módszerrel az unokahúgom. De nem emlékeztem erre a hajtásra, utána pedig nem néztem.
Én, aki mindenre rákeresek a gugliban, tipikus felkutató vagyok.
Igaz, agyilag és fizikailag is elég leterhelt vagyok mostanság.
A tornázást is minden nap eltervezem. Mint az ablakpucolást.
De mivel még ki lehet látni rajta, tologatom a takarítás ezen részét.:)
A kajás újításaim illetve aktuális tanulmányaim pedig a másik blogomon olvashatóak.
A telefonom csengőhangja az alábbi zene, amire Livike édesen táncol, ha felcsendül.
Vagy rocker beütésű lesz a kiscsaj, vagy a babák minden zenére táncolnak...

2011. április 7., csütörtök

Pelenka kérdéskör

Abban az értelemben, hogy eldobható, vagy mosható.
Ami még mindig nem kérdés, mert most állok át részben a moshatóra. Részben, mert biztonsági tartaléknak fogok itthon tartani eldobhatót, és ha elmegyünk itthonról, akkor is az a célszerű.

Rendeltem három komplett moshatót, (komplett: egyben van a gumibugyival, és van hozzá betét is) mivel egyszerre nincs keretünk, hogy 15-20 darabot megvegyünk, sőt, a három darab is elég húzós, de kezdetnek ennyi kell. Aztán minden hónapban amennyi épp belefér, míg el nem érjük a mennyiséget.
Gondoltam én.
Megérkezett az első adag, megvizsgáltam, tulajdonképp semmi különös. Tömörebb vatelinszerű anyag, enyhén letűzve, belevarrva egy vastag flanel anyagba, majd a gumibugyiba. A betét pedig ugyanaz a flanel, körben interlock-kal tisztázva.
Múlt héten már csináltam egy gumibugyit, mivel kapni nem lehet. Én pedig ki akartam próbálni a sima textilpelenkát Líviánál.
Kerestem gumibugyi alapanyagot, olyat, ami a nedvességet nem ereszti át, de nem tömör műanyag, és nem zörög.
Régi, esőkabát jellegű kabátot találtam, ami ezeknek megfelelt, és elkészült.
Viszont a sima textilpelus kicsi. Vagy a lányom nagy. Bár nem extrahusi baba, csak normál vastagságú, de mégis nehéz rögzíteni rajta megkötéssel a textilpelenkát. (tudom ám, hogy kell hajtani, de mégis kicsi)
Biztosítótűt nem akartam használni.

Szóval most, hogy megérkezett a mosható komplett pelenka, rá kellett jönnöm, hogy az egyetlen kérdéses pont, az a gumibugyi. Hogy hol szerzek hozzá anyagot. Mert venni ilyet többet nem fogok. Egy darab árából kihozok minimum hármat. És akkor csak nagyon óvatosan becsültem.
De most jövök rá, nem kell ám belevarrni a gumibugyiba, elég neki a tépőzár, és akkor elég két darab gumibugyi. Magából a nedvszívó vastag testből és a betétből kell 15-20 darab.
A végén elmondom azt is, miért ez a csere, így az ötödik gyereknél.
Még Szili is pelenkás, így nekem két gyerekre kell pelenkát venni.
Jöjjön itt pár sornyi elemzés a papírpelenkákról.
A Libero (lila csomag) jó, de drága. A többi színű csomagolás no comment kategória.
A Pampers zöld csomag drága és szar.(vékony, kevés pisi fér bele, kifolyik, stb.) A többi fajta még rosszabb-szakadó tépőzár, kiszakadó combgumírozás, nedvesen összeálló belső anyag.
A saját márkák (Auchan, dm, coop,Tesco fehér-kék csomagos) Pampers kategória, vagy még rosszabb, mert a külseje full műanyag és ragasztós a tépőzár helyett. De olcsó.
A Huggies régen jó volt, mikor Szili volt baba, de átalakult rosszá. Biztos máshol gyártják, vagy ilyesmi.
Ami nagyon jó minőség, sokat bír és olcsó, az a Tecsó baby essentials. Minőségre Libero lila, csak feleannyiért.

De nekünk akkor is 12 ezer havi szinten a pelenka. És bár jön a nyár, a meztelenkedés, egy szál fürdőgatyázás a fiúknak, de Líviának még nem. Neki is kijön 8-9 ezer forintra havonta, viszont így azért ez jelentősen csökken.
Plusz naponta egy közepes (8 literes) szemetesvödör megtelik pelenkával...
Azt pedig nem hiszem, hogy a napi vagy kétnaponta plusz egy kímélő mosás annyira számítana.
A mosás pedig eleve környezetbarát, így ezzel nem szennyezem pluszban a vizeket.

2011. április 5., kedd

Mennyi támadást kell kivédeni?

Egy gyereknek?
Én pozitív szemléletre óhajtom nevelni a gyerekeim.
Tőlem sosem hallottak olyat, hogy "megfázol, leesel, fájni fog ez vagy az", stb.
Olyat igen, ha elesnek vagy megütik valamilyüket, hogy elmúlik.
De ez mind nem elég, mert rengeteg rossz behatás éri őket, más felnőttektől.
Anyám már félig-meddig megszokta, hogy nem mondunk ilyeneket egy gyereknek, de az idegenek?
Szalad a gyerek az úton, a minimum amit kap, hogy "vigyázz, elesel" vagy ami tegnap akasztott ki, hogy "ne szaladj, mert fájni fog a torkod" hábbasszameg, ez meg honnan jön???
Én azt mondom, szaladj, ess el, és állj fel!
Mássz fel, ahová mersz, ugorj le, ahonnan mersz, mindegy, csak legyél gyerek! Fuss, szaladj, egyél jeget, télen fagyit, és minden oké lesz.
Nem bírom a felesleges károgást, de sajnos nem a pozitív szemlélet terjed, hanem ezt tanulják a fiatalok is a szüleiktől.
Azt hiszi sok ember, ha ilyeneket mond a gyerekének, az a törődés. Pedig dehogy! Ezek akárhonnan is nézzük, átkok. Jó kis programok az agynak, hogy ha hideg van, küldjön betegséget.
Ha szalad a gyerek, küldjön torokfájást(?).
Én elhiszem, hogy mindenki aggódik a gyerekért, de ez BÁNTÁS!!
Aggódásba csomagolt bántás.
Azért vegyél fel cipőt a hóba, mert fázni fogsz. Fázni nem jó. De megbetegedni, csak ezért nem fogsz!!
És három negatív szó: Nincsen Semmi Baj...

Nagyon fontos az, miben hisz egy gyerek. Abban, hogy ha ezt vagy azt csinálja, baj éri, vagy abban, hogy bármi baj éri, ki tud mászni belőle, meg tudja oldani.
Ott kell lenni mellettük, segíteni, ha nem tudnak egyedül megoldani valamit, de meg kell adni a lehetőséget.
Leírhatnám, miként jutottam el idáig, hogy 17 évesen kezembe került az Agykontroll, és rá kellett jönnöm, bizony a negatív szemlélet sehová nem vezet, de hiába végeztem két tanfolyamot, sajnos keveset gyakorlom, mostanában kezd érlelődni újra, hogy relaxáljak többet, de nem ez itt a lényeg.

Senki nem akar rosszat a gyerekének. Aggódik viszont mindenki, nehogy baj érje.
Én pedig nem akarom megmondani senkinek, hogy csinálja, de az én gyerekeim hagyják békén az ilyenekkel. Anno az oviban, Szabolcsnál elmondtam, nagyon önálló, nem lehet irányítani az öltözködés szempontjából. ha melege van, akkor februárban is le fogja venni a pulóvert. Főleg, hogy mi nem csinálunk trópusi meleget a lakásban, az oviban viszont döglesztő hőség van.
Visszatérve, ismételni tudom csak magam, akkor tesszük szerintem a legjobbat nekik, ha megtanítjuk elesni őket. Menjen csak esőben is az udvarra, rá kell adni gumicsizmát és esőkabátot, de ha kint akar lenni, menjen. Télen egyen havat, mert szereti. Csak meg kell mutatni neki, hogy a tisztát egye, ne a letaposottat.
Ha fel akar mászni a létrára, másszon.
Persze kamikáze én sem vagyok, nem hagyok mindent, de normális, egészséges határokat szabok, nem burkolom be őket úgy, hogy az első fuvallattól felboruljanak.
De az viszont sajnálatos, hogy el kell magyaráznom az 5 éves fiamnak, hogy nem akar rosszat a néni, de ne vedd figyelembe amit mond. Meg kell hallgatni, de magadban tudatosítsd, hogy ez nem igaz.


2011. április 1., péntek

Nem adom meg magam...

... a körülményeknek.
Bármi is legyen, mindig kell találni megoldást, kiutat.
A gyerekek miatt leginkább, de magamnak sem jó ha hagyom, hogy összecsapjanak a fejem felett a hullámok.
Hónap első munkanapján kapunk mindig egy bizonyos pénzt az önkormányzattól.
Csak ma nem, mert áprilisi tréfaként a kedves hölgy szabadságon van. Az önkormányzat arany drága munkatársai pedig úgy gondolták, mivel ötödike a kifizetési határidő, ráér az a parasztoknak, nem számít, hogy napra pontosan számítanak a pénzre, és mondjuk ne adj isten kajára kell.
Mert nem mindenki van sajnos közel a tűzhöz, ahol is tele tudja pakolni a kamráját az adomány élelmiszerekkel, hanem van akinek szigorúan be kell osztani, és hó végére bizony elfogy.
Főleg, hogy eddig mindig inkább előbb adták, később soha.
Nos mikor ma ezzel szembesültem, hogy most bizony belefutunk egy nincstelen hétvégébe, kicsit kibuktam. Először is üres a hűtő, de anyámék is érkeznek szombaton, csak egy látogatásra, ami egybe esik a szülinapommal, és lett volna egy bográcsolás némi tortával.
Most nem lesz.
Először azt gondoltam, hogy ne jöjjenek. Lemondom.
Aztán mikor szétnéztem, láttam van tojásleves alapanyag, van bele pirítandó kenyér, nem fogunk éhen halni. Az idő szép lesz, legfeljebb nem rakunk tüzet főzési céllal, hanem csak úgy póriasan, a konyhában főzünk. :D

Így aztán szép lassan megnyugodtam, bár a semmibe vevő hozzáállást és a mások iránti érzéketlenséget még mindig nem értem, de nem foglalkozom vele.

A lényeg, hogy ami körülöttem van, akkor is ugyanaz, ha negatívan látok mindent, meg akkor is ha derűvel szemlélem. De ha megengedem magamnak, hogy ahelyett, hogy a nagy kakit nézzem, észrevegyem az apró, örömteli dolgokat, azzal szerintem jót teszek magamnak és a környezetemnek.
Néha igazán nehéz felül emelkedni a nehézségeken, de próbálkozom, mindig.

Az erdő


Nagyon szép, még ilyenkor is, mikor még nem zöld, csak kezdenek a levelek elő-előbukkanni, de tele van madárdallal.
A kékcinkék fáról fára röpködnek, minden szomszédhoz beköszönnek, a kakukk veszettül mondja a magáét, egy-egy harkály már kopácsol, pár óra múlva a kerti körtefára jön a tavaszköszöntő nyitnikék, aki valójában a széncinege becézve, de ott táborozik pár kékcinkecsapat is napközben.
Nappal a magasban már köröznek és vijjognak a réti héják, mennek a hollók is élelemszerző útjukra,
ha nagyon figyelsz, akkor a sűrű ágak közt láthatod a mókusokat is ugrándozni.
Mindehhez hozzá jön az a semmihez nem hasonlító tiszta avarillat, és hűs levegő, amit ilyenkor is érezni ha az erdő felé fordulsz, de nyáron még inkább.
Nálunk a raktárként használt nyári konyha nyitott padlásán laknak madarak, 
Ez a felvétel a hangok miatt készült, olyan amilyen. A végén a virágszedő Kevin.:)

video

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...