2011. május 31., kedd

Félelmek és gátlások--agyalgatás

Ha félek valamitől, attól meg akarom óvni a gyerekeim és egyéb szeretteim. Vannak ugye az irreális félelmek, erről már írtam. Nem nevelem a gyerekembe a bogaraktól való irtózásom, sőt, igyekszem a természetes undorukat elfogadássá változtatni azzal, hogy természetesen viselkedem a bogarak közelében, nem pedig az irtózásom mutatom ki.
Szabolcs anno mindig megállt, ha autó jött az úton. Nem tudom, városban hogyan viselkedett volna, akkoriban kocsival jártunk, városban, forgalmas út mellett nem gyalogolt, de gyanítom, ott azért nem állt volna le minden kocsi miatt. Szilinek szólok, ha kocsi jön, mert nem mindig figyel oda. De akkor megáll, várja, hogy elmenjen. Itt most arról van szó, mikor sétálunk pl. az oviba, és csak pár kocsi közlekedik. Járdát nem használunk, csak félreállunk. Ahol jó a járda, ott természetesen azon megyünk, és akkor ilyen gond nincs. A lényeg, hogy olyat nem mondtam és nem is mondanék, hogy vigyázz, elüt, és társai, mert nem félelmet akarok beléjük nevelni, hanem figyelmet.
Ha valamitől fél valamelyik, akkor igyekszem legjobb tudásom szerint elmagyarázni, mi is az, és van-e oka félni. Ettől még elmúlni nem fog rögtön, de idővel észreveszi, amiről beszélek, hogy például a pici pók vagy hangya aranyos, és olyan pici, hogy ha akarna sem tudna igazán bántani. Önmagát pedig meg kell valahogy védeni, ezért csíp vagy harap. Szerintem ez az, ahogy ezt a dolgot kezelni kell.

Nekünk volt dogunk. Kettő. A második hozzánk kerülésénél Szabolcs alig volt másfél éves, és félt tőle, mert nagyon nagy volt. Apránként viszont ez elmúlt.

Lehet persze másképp is, lehet azt mondani, hogy a kutya/macska/akármilyen állat fertőzést terjeszt, undorító leszel ha megsimogatod, mossál kezet, sőt inkább vágd le a kezed.
Oké, mossál kezet, de ha elfelejtetted, akkor sem lesz semmi.
A lényeg itt, hogy aki fél a fertőzésektől, mert őt is úgy nevelték, és elég mélyen be van plántálva, az továbbadja. Akire mindenért rászólnak, az is ezt fogja valószínű tenni a gyerekével. Itt jön a "Nézd meg az anyját, vedd el a lányát", de tovább megyek, átírom: Nézd a szülőket, és láthatod milyen lesz majd életed párja. Mindegy a neme. És persze kivételek itt is vannak, van aki a szülői mintát viszi tovább, van aki pont az ellenkezőjét. Mert elég korán rájön, hogy neki ez nem annyira jó, és ez a felismerés meg is marad az évek alatt, míg a szülői védőszárny alatt él, és akkor mikor neki is lesz családja, akkor másképp csinálja.
De akkor is lesznek mélyen beivódott, tudatos szintre el nem érő dolgok, amikben követi a mintát.
Nagyon-nagyon ébernek és tudatosnak kell lenni, mindent alaposan elemezni, és megoldásokat is keresni/találni ahhoz, hogy ki lehessen a rossz minta továbbadását minden szinten kerülni.
Szerintem ebben az a fontos, hogy mindent megtegyünk amit lehet. Mert akkor nem fogunk a 30 éves gyerekünkre úgy nézni, hogy "Úristen, mintha anyám/apám lenne." Kivéve, ha ez minket nem zavar.

Itt a vége felé kicsit eltértem a tervemtől, nem arra felé ment a kezem a klaviatúrán, mint terveztem.:))


Visszatérek egy kicsit.
6 éves korig más rezgésszinten működik az ember, az agy normál állapota, szintje az alfa állapot. Ez az a szint, amit az agykontrollban használunk, ezen a szinten programozunk. Nem akarok itt a különböző szintekbe részletesen belemenni, itt is lehet olvasni róla, és sok más anyag is van róla a neten, de ha 6 éves korig alfa szint van, akkor ami addig ér mint hatás, az tartós igaz? Kell az nekünk, hogy a 20 éves gyerekünk ideggörcs legyen egy kutyától vagy póktól? Hogy irreális félelmet mutasson bármivel kapcsolatban?

Igen, vannak ilyenek, akik a saját félelmüket átültetik, hogy hamis biztonságban tudják a gyereküket.
Holott, maradva a kutya példánál, ha többször is gyakorlatban megmutatjuk neki, melyik jel mire utal a kutyánál, a farka, füle tartásából mire lehet következtetni, hogy kezeljünk egy félelemből morgó kutyát, satöbbi, annak nagyobb a haszna, ha ezeket megtanulja.
Szerintem ez nem egy vitás kérdés.

2011. május 29., vasárnap

Ezüst és szemét


Aki elolvassa milyen a jó és tiszta ezüst kolloid, az tudja, hogy a desztillált vizes az, ami teljes biztonsággal használható. Utána elkezd ilyet keresni. Nem dől be az olcsóságnak, mert elolvassa a részleteket, és látja, hogy tisztított víz, és fordított ozmózisos víz amiből a jelentős hányad készül. És nem érti. Mennyivel drágább a desztillálás, mint az ozmózis berendezés használata, vagy a víztisztítóé? Én úgy gondolom, nem sok különbség lehet. Csak ha ilyesmit jó szívvel akar eladni valaki, akkor oda kellene figyelni kicsit jobban. Viszont ha valaki teljesen profitorientált, és nem azzal foglalkozik, hogy jót is tegyen, akkor bele is tojik. A piacon lévő kolloidok 85%-a nem desztillált vizes. Holott ezt már aki megveszi, annak olyan baja van, hogy lényeges lenne a teljes tisztaság. Én így gondolom. Mert lehet kapni mosási célra is, annál tökéletesen mindegy az alap víz milyensége. Mert nem elfogyasztom vagy magamra kenem/fújom.
Találtam egy megfizethetőt, ahol nem kellett ajánló kód a vásárláshoz, tehát nincs 600% visszaosztott jutalék az árból. És Dunát lehet ám rekeszteni az ezüst kolloidokkal. Tudjátok miért? Mert még mindig nagyon-nagyon sokan nem néznek utána, mi is az, ami jó és biztonságos termék. Azért kapunk másod és harmadosztályú termékeket, mert elfogadjuk.
Egy egyszerű példa.
Hentesboltban ki fogadott már el nem túl szép, de még éppen jó húst? Hagyta, hogy a zöldséges a 3 kiló almába belerakjon pár rothadásnak indultat? Vitte el teljes áron az előző napi kenyeret, ami kint szikkadhatott előző éjjel? Holott a pénzéért megdolgozott legjobb tudása/tehetsége szerint. Ez alapján járna neki azért a pénzért a legjobb áru. A legjobb minőségű élelem, amivel fenntartja a testét, hiszen másnap is dolgoznia kell, és senkinek nem jó, ha 60 évesen kórházból kórházba jár az ember, mert nem táplálkozott rendesen, és sorban szedi össze az évek alatt lassan kialakuló hiánybetegségeket. Ha belegondolunk, csak elsőre nagyon végletes ez a példa.
Mert sajnos úgy vernek át minket, ahogy nem szégyellnek. Eladják azt, amit más országokban állatnak sem vennének meg, itt, a Balkán szélén jó az embernek is.
Rengeteg törvényi szabályozás van a termékek minőségének biztosítására, de abból, hogy milyen szemeteket el lehet adni, azt kell hinnem, még mindig túl sok a kiskapu. Vagy túl üresek a zsebek. És pénzzel mindent meg lehet oldani.
Még egy példa.
Ma a margarin az, amit elfogadnak sokan, mint egészségesebb opciót a zsiradékra. Merthogy a vaj az állati, az tej, stb. Oké, aki tejérzékeny, annál, de csak annál érthető. De a margarin a vajhoz képest nem kevésbé hízlaló. Csak mellette még ártalmas is, a hidrogénezés, a benzinnel csírátlanítás, a zsír kivonásához használt kémiai folyamatok (light, zsírszegény) miatt.
Ha elég sokan néznének más lehetőség után, akkor lassan elhalna az az ága a hulladékiparnak. Persze lenne más, de egyszerre csak egy dologgal foglalkozzunk. A jövő miatt akkor aggódjunk, ha eljött.
Egy a lényeg, az élelmiszer iparban gyakorlatilag nincs szemét. Ma valamilyen formában mindent eladnak. Tényleg mindent, mert van, aki megveszi. Ne te adj szemetet a gyerekednek!

És mivel képem most nincs, kaptok egy zenét, ami szerintem jó. Pedig őt magát nem kedvelem, nem túl szimpi, mégis belém ivódott ez a zene.

2011. május 28., szombat

Pár apró sztori

A mai nap történései.
Kevin elment tejért, bringával. persze induláskor nem ellenőriztük a felhőket, el is kapta az eső, persze egy szál pólóban volt, és telefon sem volt nála, hogy szólhassak neki, maradjon a tejeséknél, amíg szakad az eső, vagy a Kira elviszi az esőkabátját.
Így Kevin hazajött, persze az erdőn át. Esőben, bringával. A csúszós erdei úton, ahol kis dombon kell feljönni a házakhoz. Mint írtam, csúszik a fű, nem kicsit.

Szerencse, hogy a vihartól nem félnek.
Van ismerős, aki belenevelte a gyerekeibe, hogy rettegjenek a vihartól, hogy szinte körömrágva kuksoljanak a gyerekek a szobában, ha kint tombolnak az elemek, hát az enyémek nem. Azok ilyenkor is kimennek, meg sem rezzennek egy-egy dörgésre, és ez így jó.
Lívia kiült a lépcső tetejére, és nézte a csobogó vizet, de amikor lentebb akart menni, azt megakadályoztam.:))

Délelőtt nem hagyták, hogy kialudja magát, ezért 2 körül elfáradt. Ezt úgy vettem észre, a mérgezett-egér effektű futkosásaim közepette, hogy cipelte az egyik szatén párnáját, és ölelte. Majd nekinyomta a szekrénynek, és odarakta a fejecskéjét.

Tegnap pedig a nyakába pakolt egy kötelet, amire kis súlyzót kötözött valamelyik ördög.
"ezt most kisasszonyos lábtartással magamra aggatom"
majd elégedetten, állva pihenek egyet

Kaptak két labdát Anyámtól, Lívia azt is nagyon élvezte. Gurítja, dobja, utána mászik, közben magyaráz, vihog.

"Aha, terméskő-alap. Jó lesz."
Tegnap éjjel háromszor felébredt, inni nem akart, hanem melege volt. Este, időjárás jelentés után becsuktam az ablakot, mert vihart, jégesőt ígértek. Ezért aztán meleg volt a szobában.
Csajszikára vékony hosszúnadrágot szoktam adni, hogyha ki is takarózik, ne legyen még meztelen a lába. Majd nyáron. Nos, tegnap rövidgatyó volt, ezért a paplanhuzattal, amivel takarózik, betakartam. Hiba volt, mert ez, és a csukott ablak azt eredményezték, hogy felébredt. Harmadik ébredésnél kinyitottam az ablakot, és csak a lábát takartam be. Így pedig már aludt reggelig. Pedig fogzik is.
Tanulság: a rádióban nem csak a reklámokat nem figyelni, hanem az időjárást sem, ha pedig mégis hallom, akkor nem foglalkozni vele, mert a két esélyből inkább "Nem jött be" szokott bejönni.
Ha éjjel viharosra fordul az idő, akkor úgyis felkelek, az ablakot ráérek akkor becsukni.
Legalább élvezhetem kicsit a szépséges, éjszakai villogó vihart.:))


2011. május 27., péntek

Enikő és a tégla-dominó

videoTegnap csináltam Líviának egy itthoni rucit, sima rózsaszín pamutból, összelockoltam, és a széleket szintén csak körbetoltam a lock alatt. Ettől nagyon natúr ruha lett, pont úgy nézett ki benne, mint Frédi Béni Enikője.:D
Bár most is rá emlékeztet, a kis póló-bugyi-szandi összeállítással, meg a kis copfjával, ahogy totyog.
Leült, az apjával autót tologattak egymásnak, majd megjelent Szilike egy téglával, hogy az egy dominó.:)
Na ez a diliház. :))
Most például Livi talált egy popótörlős dobozt, és úgy gondolta, erre pont rá lehet állni kicsit. Igen ám, de nincs mibe kapaszkodni, ezért odébb cipelte, amíg el nem érte a ruháskosarat. Ott lerakta, majd ráállt. Két perc boldogság Liviországban :).


2011. május 25., szerda

A szavak élete

A következő irományom EGY embernek szól. NEKED, aki olvas. Tehát konkrétan senkinek, de minden olvasónak.

Ami megérint, az él bennem tovább. Egy szó, hang, illat, íz, mondat. Mondasz nekem valamit, csak úgy odavetve, nem is igazán átgondolva, de megváltoztatom miatta az életem. Nem is tudsz róla, hogy te indítottad. Nem tudsz az egészről semmit. Vajon ez mennyire tesz felelőssé? Semennyire. Szerintem. De ha belegondolsz ebbe, akkor azt is gondold végig, hányszor bántódtál meg életedben úgy, hogy nem is neked szólt az illető mondandója. Hány mondat, hány szó égett beléd mélyen, és bánt még ma is, ha rágondolsz, pedig már teljesen más vagy. Aki mondta, rád sem emlékszik talán, nemhogy arra, amit mondott. A szavak, mondatok tükrözhetik a kibocsátó pillanatnyi hangulatát, érzelmi életét, a vele történtek hatására kialakult jellemvonásait. Az az ő reakciója a vele történtekre. De neked mondja, sokszor csak azért, mert te vagy ott.
Képzeld el a kutyát, akit sokat bántottak. Te nem vagy a bántói között, mégis neked jut esetleg a harapás, mert fejvakarási céllal esetleg túl hirtelen nyúltál hozzá. Ez áll az emberi kommunikációra is. Te sajnos nem tudhatod, a beszélgetőpartneredet milyen hatások érték, mire fog esetleg szélsőségesen reagálni.
Nem tudod, melyik mondatod ragad meg benne úgy, hogy más irányba tereli az életét.
Sok terhet hurcolunk, sok a karcolás az énképünk tükrén, de vajon mennyi az, amit már rég le kellett volna dobni, mert egy régi élet, egy régi életből való ember által hagyott nyom csak? Aminek már nincs létjogosultsága, mégis életben tartjuk, mint agyhalott kómást.

Ma elolvasok egy könyvet, és egy mondata vagy fejezete választ ad a nagy életkérdésemre. Arra, ami MOST van. Két év múlva, ha előveszem, teljesen mást fog mondani, egy másik nőnek, aki akkor leszek.

Nem a következő pár mondat miatt formálódott meg bennem ez a mondandó, de eszembe jutott róla.
Szerintem kicsit mindig másképp gondolkodtam, mint a nagy átlag. Nem voltam/vagyok okosabb, csak más az, amit én meglátok a világból. Sokat voltam "hülye, furcsa," satöbbi. Aki régen ismert, másfajta emberre emlékszik, de akivel fennáll a kapcsolat, pl. rokon, abban is benne van ugyanaz a "más, hülye, fuircsa" embernek szóló reagálás. "Mert már régen is ilyen voltál" alapon. Talán nem tűnik fel, hogy nem mindenki láthatja egy pocsolyában vagy illatban ugyanazt, ettől (is) vagyunk mások, különbözőek.
De annak, akinek nem tűnik fel, hogy a más az nem feltétlen hülye vagy furcsa, attól nem is lehet elvárni, hogy jól kezelje ezt a helyzetet.
Csak egy kicsi, konkrét példa. Érzékeny vagyok a szagokra. Sok mindent érzek büdösnek, ami másnak nem is illatos, hanem semmilyen. Ettől nem én vagyok fura. A szag ott van, akkor is, ha más nem érzi.
Igen, én is hurcolok felesleges, rég halott terheket, karcokat. Egy-egy mélyebb karc még mindig kárt okoz. Itt jön az, ami tényleg öngyilkosság. Ha nem is klasszikus formában.

Amit a végére tudnék írni, mint összefoglaló okoskodást, az, hogy legalább a gyerekeinknek ne mi legyünk a későbbi éngyilkosai, ne plántáljunk beléjük negatív, káros növénnyé serdülő magokat.
Mert a gyereknevelésnek nem csak az első éve a szolgálat (by Ranschburg Jenő), hanem nagyon nagy odafigyelést igénylő precíz munka, ami sok-sok gondolkodást és tervezést is igényel. Annál, akinek nem 100 százalékosak az ösztönei. Ha pedig sok karc van a tükrünkön, akkor mindig figyelni kell a reakcióinkat egy-egy helyzetben, hogy vajon ebből mennyi az, ami az én gyerekkoromról szól, és nem idevaló.
Talán nem voltam túl ködös.
Remélem.

Azon túl, hogy ezen a videón Karajan úr nagyon nagy arc, a zene szemlélteti, hogy bizony meghatározhatja pár órának, vagy akár napnak is a hangulatát egy-egy dallam. Régi, szocialista korbeli gyerekként, nagyon szeretem az indulókat. Szánj rá 3 percet, hallgasd meg, közben nézd a karmester-zsenit, és legyen jó napod! Jó szórakozást!:)

2011. május 24., kedd

Apró lépések, fokozatok

December elején kezdődött igazán az, ami nagyon rég érlelődik, apró jelek voltak, lázadás és tiltakozás bizonyos dolgok ellen voltak, de a konkrét, nagybetűs VÁLTOZÁS elmaradt. Sok minden van, amit Krisztián régóta mondogat, de amíg bennem nem érett meg, addig nem voltam hajlandó semmit megváltoztatni. Ezért aztán ő most nagyon nagy örömmel figyeli az új és a kiszórt dolgokat.
Ma megkérdezte, a Himalája só marad-e. Válaszom:
- Tegnap utánaolvastam a konyhasónak. Kiderült számomra, a sima NaCl-hoz káliumot adnak, ami szív, vese, máj, és még ki tudja milyen problémákat okoz, ha túlfogyasztja valaki. (tehát, ha banánból jutsz hozzá, amiben természetesen ott van, semmi bajod nem lesz, de ez a forma nem természetes)
Ott van a sima só, és másik üvegben a Himalája. Először azt gondoltam, ami még van, azt elhasználom. De akkor minek is vettem igazi, kezeletlen sót?

A lényeg ebben, az, hogy senkit nem lehet hirtelen, erővel kiszakítani a megszokott dolgai közül.
Szeretném, ha minden engem körülvevő dolog természetes, élhető anyagból, mondjuk fából lenne, de nagyon meg lennék lőve, ha holnapra eltűnne az összes műanyag. Még a vászon és pamut ruhák is lehullanának rólunk, ugye.
Először, mikor olvasgattam Antal Vali oldalát, egyre kétségbeesettebb lettem. Hogy fogok én mindent kiirtani, ami rossz? Egy függőségem van, a kávé, de nem vagyok képes keserűen inni. Vagy tej nélkül.
Hogy fogok méregteleníteni, a sok drága táplálékkiegészítőt megvenni? Már ami alapként kellene a méregtelenítéshez, azok is mind több ezer forintos termékek. Bármennyire jók, azért mindet egyszerre nem bírnám megvenni. Van öt gyerekem. Hogy fogom átszoktatni őket egészségesebb, cukormentes táplálkozásra? Lehetőleg úgy, hogy máshol se tömjék meg magukat kólával, csipsszel.
Hogy veszem rá a rokonságot, hogy nem szeretnénk cukros innivalókat, tejcsokit, pillecukrot, rágógumit és hasonló, sajnos függőséget okozó dolgokat adni a gyerekeknek.
És nem azért, mert szélsőséges betegségektől félek, hanem azért, mert oktalanul vannak túlízesítve. Mert elveszik az ember természetes ízérzékelését, mert a cukor apránként károsít, tehát nem észrevehetően, így eszi boldog-boldogtalan.
És szerintem ha valaki ezt tudja, -márpedig aki némi ételvegyészetet tanul, annak tudni kellene- mégis eladja azt, az gonoszság. Ebben nem akarok részt venni. A szándékos, gonosz, profithajhász étel- és embermérgezésben.
Konkrét kérdés: az aszkorbinsav, ami a mű C vitamin alapja is, jobban megemeli a kenyeret, de vesekárosító. Kell az a plusz magasság a kenyérhez? Megéri?
És ha csak apránként károsít, akkor már lehet? Akkor belefér? Nem meggyőzni akarok olyat, aki magától nem akar változtatni, csak kérdéseket teszek fel, amikre lehet válaszolni magunknak.
Ha minden nap csak egy kicsi arzént eszünk, lehet, hogy még évekig is eléldegélünk. Végül ha nem boncolnak fel, ki sem derül a halál igazi, kiváltó oka.

Vissza az elejére:

Először is, ha valakinek nem állnak rendelkezésére korlátlan anyagi lehetőségek, akkor csak apránként tud haladni, minden új lépés megtétele előtt alaposan kitapasztalni az előző okozta változásokat, mert ha hirtelen tűnik ugye el minden, akkor ott állunk a semmi közepén. Olyan szerintem nincs, hogy ma eldöntöm, holnap pedig kidobok mindent, mosakodni, mosni pedig nem tudok. De ha veszek mosószódát, és néha egy-egy mosást azzal végzek el, látni fogom, hogy jó, hogy működik, és többé nem veszek túlillatosított, szintetikus, nevesített gagyit.
Két hete elfogyott a mosószóda. Négy napig nem volt, itt pedig nem lehet kapni. Vettem egy kis doboz mosóport, mert mosni kell, de tényleg csak azt mostam ki amit muszáj volt, mert utáltam a szagát. A ruha csúszós érintését. Mikor megérkezett a 25 kilós adag szóda a futárral, úgy örültem, mint gyerek a karácsonyi ajándéknak.:))
Ja, és parázni sem nagyon kell. Mi a mosogatáshoz is a mosószódát használjuk, az jött be az alternatív szerek közül a leginkább. Az ecet nem annyira. Igaz, hozzáteszem, a műanyag edényeknél van a bibi. Azok, ha zsírosak lesznek, azt nehéz zsírmentesíteni. Egyébként az ecet is jó lenne.
Szóval, mikor nem volt itthon mosószóda, akkor mosogatószert használtam (jó, hogy vettem a buborékfújóba). Igaz, nem úgy mint régen, hogy minden edénynél nyomtam a szivacsra, hanem úgy, mint a szódát. Két kanálnyi a vízbe, és az edényeket előmosogatva (forró vízzel lemosni a zsíros részeket). Amire nem visz rá a lélek, hogy a cukorhoz visszatérjek, akár egy pici erejéig is. Meg a virsli, párizsi, és egyéb élelmiszeripari hulladékok.

Táplálék kiegészítő-lépések.
Elolvastam sok-sok leírást, fórumokat, azután eldöntöttem, mi az, ami kellene a mi méregtelenítő folyamatunkhoz. Mik a legfontosabb lépések. A lerakódott nehézfémek kivezetése elég fontos, és az elsők között kell lennie.
Ezért jött a Huminiqum. Megkerestem a legolcsóbb forrást, megvettem. Szedtük, én még szedem, néha a gyerekeknek adok egyet-egyet.
Utána a bélflóra helyreállítására a Béta-glükán. van annak sok más jó hatása is, lehet olvasgatni.
Most, legutóbb Méz-almarostot, ami szintén a bélflórát és a mérgek kivezetését rendezi, és Csicsókasűrítményt vettünk, ami hasonló jó tulajdonságai mellett éhségérzet csökkentő, csökkenti az édesség utáni vágyat, satöbbi.
Még van pár tervem, amit szeretnék venni, de nem minden áron.
Mivel ezek nem kétforintos termékek, meg kell gondolni, mikor melyiket. Most például már a vitamin visszapótlásról kellene gondoskodnunk. Egy igazán jó fajta, valóban természetes anyagokat tartalmazó készítmény viszont nem a patikai Centrum a szintetikus vitaminjaival. Amik beépülni, hasznosulni nem tudnak, ezért aztán teljes pénzkidobás a megvételük. Amit én kinéztem magunknak, a LongoVital, több mint 8000.-forint. Igaz, 270 darabos, így aztán darabra lebontva kb. ugyanannyiba kerül, mint a szintetikus társai.
Csak egyszerre sok kiadni erre ennyit.
Nem vagyunk mi gazdagok, mi is egyik napról a másikra élünk, de úgy gondolom, ennyi év rossz táplálkozás és önmérgezés után pár tízezer forint nem olyan nagy ár azért, hogy igazán új alapokra helyezhessük az egészségünk. Pár, civilizációs és táplálkozás okozta problémától meg kell szabadulni, utána egy kis odafigyeléssel meg lehet tartani a kialakult jobb állapotot.
Ez az én véleményem, nincs semmi orvosi tudásom, csak a tapasztalataim, és az odafigyelésem, hogy ha felbukkan egy-egy probléma, igyekszem rájönni a kiváltó okra, és azt megszüntetni, nem az okozatot kezelni hetekig-hónapokig.

2011. május 22., vasárnap

Számoló

Kevin a matekrajongó. Kedvenc tantárgya, szereti. Mindent számol. Ma hozott egy csomag kekszet, ami szépen sorba volt csomagolva, mire hazaért megszámolta. Leültünk, kenegettem nekik házi nutellával (amit nem a pelenkákból kapartam ám össze), mivel a kenyér épp sült. Míg én adogattam a fiúknak, ő kiszámolta, kinek mennyi jut. Persze engem nem számolt...

Szili műszaki rajongásához Kira fontos adalékkal járult hozzá. A héten egyik nap magától elkezdett füvet nyírni, mikor hazajött. A régóta haldokló fűnyíró leégett, Szilinek lehet ajándékozni. Nagyon örült neki. Viszont maximalista a lelkem, mert be is akarja kapcsolni. És a kést se szedje ki apa belőle. Sőt, szemet vetett a benzinesre a drágám.:)) Ha tudná, hogy benzines fűkasza is pihen a pincében szerelésre várva.
Kíváncsi vagyok, mikor jön el a pillanat, mikor ő szerel meg valamit magától.
Ez a video pedig tökéletes a mai kicsit lelassult napomra. Nem melózok, a feladatokat már elvégeztük, kenyér megsült, ebéd van, és szeretem ezt a Morricone művet. Bár azt nem tudnám megmondani, melyik filmből való.

2011. május 21., szombat

Kiskádas pancsi sok képpel

fejhűtés
A mai délután. Főzés és ebéd után engedélyeztem kiskádas pancsolást, a slagozás helyett.
Így is lett sár, Kevin sárban fürdetés, összevizezett-ruha dobálása egymáshoz, egymás leslagolása, sárgombócozás.
Az idő szép volt, kicsi dörgés messziről hallatszott, el is kezdett borulni, de semmi nem történt.

Szép formájú felhők viszont voltak, Lívia vizes betonon mászás, üldögélés akadt, minden fürdésre alkalmas edényt bevetettünk, de kevés volt. Igaz, ez senkit nem zavart, helycserés módszerrel minden kicsinek jutott a pancsolásból.
Boszi és Ördög

Lívia motorral is meg lett járatva, brümmögött is hozzá veszettül. Valahogy a kerekes dolgok jobban vonzzák őt. Babák még nem érdeklik, de nincs is bennük semmi érdekes, ahogy csak ott fekszenek. A kocsiknak viszont forog a kereke, gurulnak, és a nagyobbakra rá is lehet mászni.

az első nagyobb adag kosz
Kira első karácsonyi ajándéka is egy betonkeverő volt... mármint játék.:)
Mindig észrevette kocsiban utazva őket. Érdekes, Max kutyám pedig utálta a nagy, rondaszájú teherkocsikat, amit a betonkeverő képvisel.
Igaz. ő a motorosokat is rohadtul megugatta menet közben.:)


Vendégeskedő Szandra kisasszony először nem akart fürdeni, de a többiek játéka megtette hatását, és ő is átöltözött, majd a kádban is megnyomorgatta Líviát. Hát ha egyszer imádja! Mindig ölelgeti, emelgeti, hurcolja, még a hajacskáját is befonta.:)

Kevin hordta a meleg vizet langyosítási céllal, ugyanis sokszor koszos lett, cserélték. Még szappant is hoztak ki, megmosakodtak.
Na persze az esti fürdést ettől még nem ússza meg senki...

Krisz kinézett a barlangjából, de meglátta az udvari víz és sártengert, vissza is medvézte magát a házba. Ő majd képeket és videókat láthat erről a napról.

Ördög a húgával
Lívia pedig ott sertepertélt körülöttem. Pár napja nem lépcsőzik, a házban marad velem, bár az ajtó mindig nyitva van.
Ha kint vagyok, akkor is ott van a székem környékén.

Egy hónapja még terveztem, hogy veszünk egy bébirácsot a bejárati ajtóra, de már akkor gondoltam, mire meglenne, meg is tanul lépcsőzni a bébim.
Így ez is kimarad az életünkből.

Még két hét, és veszünk egy medencét a tavaly szétment helyett, addig azért nem fognak belehalni, hogy csak azon a módon hódolhatnak a víznek, mint ma.
Ha pedig nincs túl nagy kánikula, akkor suliidőben még úgysem biztos, hogy feltölteném. Ugyanis Szilinek-Livinek elég a kád is, a többiek pedig délután jönnek haza.

A végére két kis videó. Az egyiken Kevint görkorizza le a Kira, a másikon Szilike mutatja be műugró technikáját.





 










2011. május 20., péntek

Verseny

A legtöbbet a két kicsiről írok, de velük vagyok itthon ugye, őket látom a legtöbbet.
Most megbontom ezt a tendenciát. Most Kevin-Szabolcs páros jön.

Kevin az első fiú, művészlélek. Alkot, kitalál, megvalósít. Megtanulja a fűrészelést, azt, hogy bizonyos fákat hiába csépel a baltával, csak fűrésszel lehet méretre vágni, csinált már íjat, tutajt, sílécet, csinált tűzrakóhelyet, téglából és malterból ülőkét, tavaly elment egyedül a zongora tanárnéni bemutató előadására és elintézte magának hogy zongorázni járjon, 6 éves kora óta egyedül jött-ment az oviba, szintén saját magának harcolta ki, 2 évesen olyan részletes rajzokat készített, hogy csodájára járt a család.
papírtörlő guriga és tejfölös doboz virág-saját találmány
húsvéti torta, from Kevin
Szeret főzésnél segíteni, kedvenc mondata ilyenkor: "Nem bízol bennem, Anya? Meg tudom csinálni."  Kitalálta, hogy a kókuszgolyó alapanyagból tortát csináljunk. Egy réteget belenyomkodunk egy gyümölcstorta formába, amibe előzőleg folpackot terítünk. Rá egy réteg kókusszal kikevert, édesített vajat kenünk, majd az alja réteg a kókuszgolyó anyag. Ez kicsit megdermed, kiszedjük belőle lefordítva, folpack le, és kész a szeletelhető torta.
vasalni is muszáj volt neki megtanulni
Mindig ő volt a szemétgyűjtő, neki minden fecni, doboz, flakon kellett, gyűjtögetni. Mostanában szórólapokat, reklámújságokat, desszertes dobozokat, csokicsomagolást, szótárakat, szakkönyveket, tápszeres dobozokat, régi tankönyveket, szóval mindenfélét gyűjt.
Neki ezek, és a hasonló dolgok az erősségei. Ezekben kitartó és alapos.
Gyakran megmutatkozik a humora.
Egyébként szétszórt és figyelmetlen kissé. Enyhén hipochonder, és nagyon tud szenvedni.
Karatézni is eljárt, büszke is vagyok a narancssárga övére, de tudom, nem valószínű, hogy ez az ő útja, nem is az volt a cél vele, hogy 10 danos mester legyen. Inkább az, hogy a farkasok közt, ahová iskolába jár, meg tudja védeni magát. Legyen bátorsága odacsapni ha kell.

farkasok közt:)
Szabolcs, az ördög. Mindig kisördög volt, ez csak fokozódott. Van is a homlokán két eredendő csontkidudorodás, szabályosan, mint ördögszarv:)).
szekrénysarok az arcán
Egyfolytában zizeg, beszél, mozog, és nem fogják gátlások a sírba vinni, mert azok nem nagyon munkálnak benne. Nekimegy a nővérének is, ha valami nem tetszik, van humora, beszólogat,és félelmetes a memóriája. Ő jelenleg paleontológus akar lenni vagy markológép kezelő.
Állandóan megsérül valahol, de nem egyszerűen. Az első komoly sérülése itt volt, mikor ideköltöztünk, akkoriban tanulta a lépcsőzést. legurult, fejét az régi, öntöttvas csizmalehúzóba ütötte, de ment tovább. Az a heg megvan a homlokán.
Sétált bele kalapács ütésbe, szekrénysarkak az arcán, küszöb szétnyitotta a homlokát, nem is emlékszem mindre, mivel nem kerítünk túl nagy feneket neki. Lekezeljük, leragasztjuk ha kell, és ennyi. Kiskora óta szeret szögelni. Másfél évesen "segített" összerakni az apjának a fotón lévő fűrészbakot, majd agyonszögelte. A fűrészbakot. Akkoriban a kis öklével fenyegetett mindenkit, aki nem úgy működött, ahogy akarta, és mondta, hogy "szög,szög, megszögellek."
fűrészbakkal
szöges dobozzal, az ágyon dolgozik
"megszögellek" fej, homloka lila
2 és fél évesen profin bepelenkázta magát

Kevinnek az agyára megy, mert folyton próbálkozik. Előbb finoman jelzi, hogy játszana vele, de Kevin esetleg épp nem ér rá, mással van elfoglalva, lepattintja. Akkor nagyobb fokozatra kapcsol, beszólogat, csúfolódik. Erre már Kevin morci lesz, elkergeti, kiabál. Nagyjából ez a kettejük közti kapcsolat, bár esetenként jól eljátszanak együtt.
Két, alapjában különböző ember, nagyon sok munka lesz nekik összecsiszolódni. Most olyan, mintha utálnák egymást, de kényes helyzetekben látszik a másik iránti aggodalmuk.


A cím "Verseny."
Mert a mindennapi öltözőversenyről akarok írni, csak bemutatással kezdtem.
Amelyikük előbb felébred, igyekszik kihasználni ezt, és hamarabb felöltözni. Ez úgy kezdődött, hogy fél órákig elszórakoztak egy-egy ruhadarab felvételével, mikor meguntam, és bejelentettem, hogy akkor mostantól verseny. Győzni mindenki szeret, főleg a gyerekek. Én pedig egyre tovább megyek, így szoktatva őket bizonyos reggeli rítusokra.
néha azért béke van - 2008
Mikor az öltözés már ment, akkor mondtam, hogy a pizsama elpakolása is hozzátartozik. Majd a cipőfelvétel, majd a következő mumus, a reggeli fogmosás. Így mindkettő igyekszik mindezekben legyőzni a másikat, és gyorsabban végezni. Persze Szabolcs átjön ebbe a szobába a ruhájáért, és engem küld vissza alsógatya-zokniért, ami odaát van, a másik szobában. Vagy velem hozatja a ruháját, ha rá tud venni a szolgaságra. Még be fogom vetni a reggeli rendrakó versenyt is. Mostanában egy-egy kis kocka étcsokiért raknak rendet, minden falat édességért meg kell dolgozni.

2011. május 19., csütörtök

Apróságok

Lívia mászni próbál a nyaka alá szorított mindenkori kincsével.

Mindig csór valamit a teregető kosárból (vizeset), amit a fejére rak, és ujjat szopizik.

Vagy papírfecnit ragaszt az ujjára, hasonló céllal.

Harap. Kezet, lábat, amit tud.

gumi a homlokon
Ülök itt a gépnél, áll mellettem, és a combomon pihen a feje. Majd beleharap a térdembe, és mosolyog édesen.

Hatalmas hajgumit húzott a fejére (mi annak használjuk ezt), megintcsak ujjszopi.

Ha alvás előtt sírdogál, ráhúzok egy sapit a fejére, és mosolyogva alszik el.

ugráló bébi
Szili hatalmas elszántsággal és kreativitással szerzi meg, amit kinézett. Csipeszt vettem, elraktam előle a Kira szekrényére. Odavitt egy ülőpárnát, azon ugrált. Kicsi volt. Odavitte a babahordozót, beleállt. Kicsi volt. Odavitte a Kevin szülinapi boksz zsákját, ugrálva is kicsi volt. Összerakta a babahordozót a párnával, de kicsi volt. Majd erre rátette a boksz zsákot, és megszerezte!! Hagytam neki pár órát, ha már ilyen ügyes volt, hadd hordozza.


Ha posta jön, azt a Szilinek kell kibontani. Ha nem megy, segítséget ajánlok. Ő: - Magam is megoldom, anya.

Lívia simán fel-le mászik az ugrálóra, és a kiságyába kapaszkodva "ugrál" rajta.

kutyafigyelő
végre megehetem
Csipikutyát mostanában mindig elengedjük nappalra, mert ő szökik a legkevésbé. Lívia ma etette. Adott neki egy pogácsát, majd elvette tőle. Ezt eljátszotta sokszor, majd mikor Csipi már félig megette, akkor mosolyogva bólogatott, mintha azt mondta volna, "Látod, azért vettem el, mert nem etted, így kell ezt."

Borisz átengedte a terepet:))
Erről eszembe jutott egy két éves sztori. Szili volt olyan másfél éves, mikor  egyszer babapiskótát evett az udvaron. Lerakta a földre, kis időre, majd az akkor még szabadon lévő Buksi elvette. Szili kereste, mondom elvette a kutya. Odament hozzá, visszavette, és mondta neki, "Ez az enyém, nem tiéd!"
De nekünk a harci ebeink szájából is "ehettek" a gyerekek, azaz elvehették a kaját. Szili is Szabolcs is nagy száraztáp-evők voltak, míg vettem.






Galamb a tetőn és "kígyó" az udvaron


Tubesz a tető
Volt tavaly nyáron egy galambunk, a Tubi. Minden délután jött, a tetőn aludt, majd reggel elment. Mikor hidegebb lett az idő, eltűnt. Pár napja egyik este ismét megjelent a tetőn, Kira meg is ijedt mikor felrebbent, de idén hozta egy társát is, Kira szerint a barátnője.
A kutyákat továbbra is nagyon idegesítik.

Szabolcs a gilisztával
Tegnap hatalmas giliszta mászott a lépcső aljához, a gyerekek nagy örömére. Szili szerint kígyó volt. Gyors biológia óra megvolt, a gyűrűs mozgásról, és a humusz készüléséről.
Szili a kígyók barátja
Nézegették, míg el nem bújt a lépcső egyik résénél. Szili akkor kitalálta, hogy kötéllel megmenti, mert beszorult. És a kígyó szeret vele lenni. És tud felnyújtózni a testével, utána pedig lenyújtózni. Ezek a Szili szövegei.

Tegnapelőtt, Szilivel ebédelve az udvaron, megállapítottam, hogy ha nem kellene állandóan takarítani meg rendet rakni, olyan lenne, mint egy nyaralás. Főleg ha már medence is lesz.:) Olyankor valahogy nem vonz a ház.
medencéző Szili

2011. május 15., vasárnap

Lívia és a selyempárnák

Királylány a párnái közt
Kezdődött egy nagyobb párnával, ami aludni nem jó, de díszpárnának megfelelt. Annak a maradékából lett egy kicsi kocka párna, ami Livinek nagyon bejött. Mindig az volt a kezében alvás előtt. Kimondottan neki, elsőre a fodros szélű szív alakú párna készült. Azt is nagyon szerette, a fodrokat gyűrögette alvás előtt, volt mikor rajta aludt el, alig tudtuk kioperálni alóla.
Majd lett egy fordos napocska, zöld szájjal és szemmel. Aztán szintén arcos kifliholdacska, majd egy új napocska piros szemmel, orral, szájjal. Ennyi.
Mindössze ennyi párnája van, amikkel lehet elaludni, amiket lehet gyűrögetni ujjszopizás közben.
Annyira aranyos, mikor odaadom neki valamelyiket, és öleli szorosan. Vagy amikor a varrósarkomban a földön van egy nagyobb sárga selyemanyag-fecni, és azt veszem észre, hogy koppan a Lívia feje a földön, mikor ráfekszik a rongyra...:))

2011. május 10., kedd

Gyerekfejlődés, nyár eleji szórakozás

Fantasztikus megfigyelni, miképp formálódik a jellemük, a jellemzőik, a mániáik.

Ahogy egyre többet érzékelnek a világból, ahogy reagálnak erre.
Itt most arról akarok írni, ami maguktól alakul ki, amit nem mi "teszünk oda", amit nem mi javaslunk nekik.
Ott van Szili, a szerelő. Mindent szétszed, legutóbb bevásárlásból nem egy apró játékot hoztam neki, mint "vásárfiát", hanem egy kisméretű spaklit. Boldoggá tette. Mérőszalagot is kapott már, nemrég az apja ajándékozott neki egy csavarhúzót... És nincs fél órája, hogy elvett egy kisebb csavarkulcsot a műhelyből...
Ő mindent egybepakol, táskáz, dobozol, összehord. Most épp a Lívia által levett és földre dobott zokniba pakol krétákat.
Tegnap a lekaszált fűből dombot épített, amibe beleugrált.
Délután az enyhe fáradtság úgy néz ki nála, hogy a szobában ahol vagyok, a földön játszogat bármivel, amit személyiséggel ruház fel, és szövegel helyettük. Ez lehet két szösz, pár kavics, rongydarab, akármi.

Lívia ha elfárad, szopja az ujját. Ezt művileg is elő lehet idézni nála.
Valamit rá kell dobni a fejére, és ő egyből megtalálja a kezét. Felvesz egy sapkát, keze megy a szájába.
Mezítláb van, berak valami apró játékot a lábujjai közé, keze megy a szájába. Ha valaki más vesz fel sapkát, akkor is ugyanez. De ha a nyakába akaszt valamit, akkor is (mobil-nyakbaakasztók vannak a játékok között). A fényképezőgép láttán rögtön vigyorog, de a vakutól sokszor elfordul.
Ujjain befőttes gumi, fején sapka.Hol a keze?
Ilyeneket, mint a befőttes gumi, nem eszik ám meg. Nem kell attól félnem, hogy valami nem odaillőt lenyel. Beveszi ugyan a szájába, de ha kérem, akkor odaadja. Van mikor teljesen magától is a kezembe nyomja a mások által széthagyott, neki nem való apróságokat. Zoknihoz, cipőhöz már nyújtja a lábát, de csak a jobbat.:)
Tisztába tenni, öltöztetni egyre körülményesebb. Felül(ne), tapsikol a lábaival, nyúlkál a pelenka felé. Bodyt összekapcsolni rajta? Houdini kell hozzá. Azt hiszem ilyentájt szoktam át a fiúknál is a pólóra, nyár elején, utána pedig megszoktuk, nem tértünk vissza a bodyra.

Kira és az olvasás. Néha rákattan, és lezavar pár naponta egy könyvet. Néha hónapokig csak újság.
Legutóbb bánatában behozott a könyvraktárból egy Petőfi kötetet, és abból olvasgat. Ha épp kéznél vagyok, akkor fel is olvas. Azt mondja, tetszik neki ez a nyelvezet, meg Petőfi stílusa.
Most ajánlottam neki a Szegény gazdagokat, meg Fable-től a Pepita macskát, mert azok szerintem jók, de nem tudom ráveti-e magát.
sár-boy
sáros pelenka


a pillangó, aki nem akart elszállni Kevintől
Kevin mostanság elfoglalja magát a szemüvege keresésével. Napi szinten tünteti el. Jó, hogy van tokja. Mert tegnap a suliból hazaérve, ledobta a táskáját a Kira szobájának közepén, a szemüveget pedig még előtte lehelyezte a földre. Ezt észrevettem, majd egy órán át megőriztem őt abban a hitben, hogy a szemüvege eltört.
Kegyetlen egy anya vagyok.:))








2011. május 8., vasárnap

A jól eltalált ajándék

Szili 3. szülinapját tartottuk ma. Volt rakéta torta amire vágyott, bár semmi komolyabb ötletem nem volt, csak annyi, hogy valami kúpformát csinálok, és a csokibevonatot díszítem fehér csokival, ami kiadja majd, hogy mi is ez.
Persze fotózni elfelejtettem, csak mikor már a hajtórakétákat megették, és a tűzijáték is elégett, akkor jutott eszembe. A mellékelt képen lévő torta mellett kétoldalt volt egy-egy ugyanilyen formájú, de kisebb hajtórakéta. A lyukak a tűzijáték és a gyertyák helyei.
A tűzijáték újdonság volt, sosem vettünk még, de nagy sikere volt. Szili motort kapott, egy három kerekű járgányt, mivel ami volt eddig, az már pár gyereken átment előtte, és kicsit nyikorgós, meg kopott. Viszont nagyon szereti. Amikor a rakétatortát megkapta, teljes volt az öröme, nem is várt szinte ajándékot, mert nagyon meglepődött a motortól. De szó nélkül fogta, vitte le a lépcsőn, és ki is próbálta.

A fehér csoki egy kalap sz*r egyébként, tejpor és olaj cukros keveréke, olvasztás után használhatatlan. Rajzolni nem tudtam vele, csak pöttyöket nyomtam a rakétára, amibe a Kevin rakott színes cukrokat, saját ötletből.
Tavaly húsvétkor már megjártuk a fehér csokinak nevezett kutyavégtermékkel, és most másodszor is megfogadom, hogy soha többet nem veszek.
Én vagyok az ötletkirálynő, csak kitalálok valami értelmeset anélkül is, hogy ilyen használhatatlan dolgokkal próbálkozom. Ettől eltekintve nagyon jó lett a torta, és sikere is volt.


Ma volt még az anyák napi ünnepség a Kevin osztályában.
Délután fél 5-kor. Aranyos volt, csak kissé lehetetlen időpontban.
Vagy én kezdek begyepesedett lenni, de délután már szeretem én beosztani az időm, otthon.
Szabolcsot vittem, a kicsik otthon maradtak Kirával, és az alvó Krisszel, aki ma reggel jött a melóból.
Kira napközben a Műszaki Egyetemen volt egy London Bridge angol versenyen, ahol jó angol tudása ellenére közepesen teljesített, de ez nem törte igazán le. Szerintem sem kellene problémázni rajta, résztvett, így sikerült. De kimozdult, jó helyen volt, én büszke vagyok rá, hogy eljutott ide is.

Lívia pedig egyre bátrabban sétál, közeli helyek között, pár lépést tesz meg. De csak úgy, ha ott van a másik hely vagy ember, ahová lehet újra kapaszkodni.

2011. május 6., péntek

Ki tud jobbat?

Ha főzök, akkor nem takarítok. Csak amit muszáj.
Ha nem kell főzni, akkor rendet tudok rakni, normálisan. Nagytakarítani ritkán van időm, legutóbb a szünetben, mikor három gyerek nem volt itthon. De persze minden helyre nem jutott idő akkor sem. Tervek vannak, most például sufni rendrakás van beütemezve, hétvégén megcsinálom. Nem nagy dolog, mert csak a fagyasztó meg pár odahordott apróság van ott, amit rendbe kell tenni és felseperni.
Muszáj, mert ha betervezek valami ilyesmit, akkor 100%, hogy úgy alakul, mindenképp meg kelljen csinálni. Pár napja Kevin íróasztala volt betervezve, de persze vagy idő nem jutott rá, vagy a munkakedvem hagyott alább. Tegnap reggel sikeresen leborítottam róla egy halom papírral és újsággal teli dobozt, így összeszedés közben lehetett is selejtezni, akkor pedig a rendrakás is belefért.
Van a nyári konyhának nevezett külön épületünk, ami egy nagyobb és egy régen kamrának használt, kisebb helyiségből áll. Ezt az épületet Krisz műhelynek tervezte és félig-meddig be is rendezte. A váltó ruhás zsákokat (nyári-téli váltó) viszont itt tudom csak tartani, és a könyveink jelentős része is itt kapott helyet-dobozokban. Ezek szépen elférnek a kamra-helyiségben, de télen, mikor egy-egy zsákot át kell nézni, nem mindig pakoljuk el rendesen, mert marha hideg van, és Krisz a szerszámokat is csak lerakja valahová. Így tavaszra mindig rumli van, amit meg kell szüntetni. Terveztem idén is, de halogattam, vagy elfelejtettem. Azután az ottani vízkiállás szivárgott. Annyira, hogy a fele helyiségben állt a víz. Addigra a ruhás zsákok már nem voltak ott, a komolyabb gépek is biztonságban voltak, de akkor, hogy rendesen össze tudjak takarítani, mindent szépen el kellett pakolni.
A könyveket kell majd átválogatni és rendbe rakni, mert a zsákokkal kellene osztozniuk a szobácskán.
Behozni lenne a legjobb a könyveket, de nem fér.
Azért fogom átválogatni, hogy legalább egy része bekerülhessen, ami pedig bent van, abból kimenjen ami olyan.
Visszatérve a címre, ki tud jobb megoldást arra, hogy kaja is legyen, meg rend is?
Ha korán kezdem a melót, akkor sem jut energia mindenre. Többet tudok dolgozni, mint a méregtelenítés előtt, de vannak határaim. A gyerekek nagyon leszívnak agyilag, ami azért a fizikumra is kihat. Mikor nyolcvanadszor töltöm újra a kiürített buborékfújót, és mosom le a lépcsőről a csúszós folyadékot, vagy "Anya, kövess engem" felkiáltással hív a Szili és megmutatja huszadszor is, mit rajzolt vagy ásott az udvaron, vagy hordja oda nekem mosogatás közben a kavicsokat, akkor elfáradok. Morci leszek kicsit, mert nem haladok a melómmal, de igyekszem szépen foglalkozni a gyerekkel is.
Sokszor van ám olyan, hogy valamit nem szabad nekik, mint ma például sarazni, de csinálják, és inkább nem megyek oda, csak ne kelljen rájuk szólni, mert legalább elvannak vele. Utána vetkőzés-mosás-fürdés, és legalább valamennyire elfáradtak. Persze a kicsik nem nagyon raknak rendet maguk után, Szili olyankor mindig "fáradt", Szabolcs pedig órákig elszöszöl két darab játék elpakolásával.
Tök jó lenne egy házvezetőnő.
Szép álom.

2011. május 4., szerda

Blogháttér és hangulat

Ez egy kicsit technikai jellegű elmélkedés.
A gépem háttérképe is két-három naponta változik, ennyi idő kell, hogy megszokjak és megunjak egy-egy képet. Bár a mostani Lívia kép már lassan egy hete kitart.
A blog is erősen hangulatfüggő. Főleg a színe. Nagyon piros-narancs beállítottságú vagyok, de néha a kékes árnyalatok is jól esnek. Lecserélem a hátteret, azután sokszor kiderül, valamiért nem jó. Valami nem látszik rendesen, az pedig idegesít. Másnál nem annyira zavar, de nálam igen.
És a sziklák, kövek, hegyek akkor jelennek meg mint háttér, mikor valami bánt vagy bosszant, mert az megnyugtató számomra.
"Nem mindegy, hogy fal mellett szarni, vagy szar mellett falni" népköltés
Egyébként a rendezkedés mániám, a lakásban is pár havonta áttologatok valamit.
Kell a szememnek a változás.
Ezen okok miatt van sűrűn háttércsere a blogjaimon.
Iskolás koromban sem viseltem el ugyanazt az útvonalat három napnál tovább, és később kocsival közlekedve sem. Akkoriban még a hajam is nagy gyakorisággal festettem, de hat éve már nem iszok egy kortyot sem.:D (ide azért leírom, ez csak a béna humorom megnyilvánulása, mert sosem ittam)


Megcsináltam külön blognak az Esti mese aloldalt, mert így szerkeszthetőbb, és áttekinthetőbb lesz.
Mindig kitalált mesét mondok, ideje dokumentálni, mert szoktak egész jók is lenni.
Szerintünk.:)
Amúgy külön blogot egyszerűbb megnyitni nekem mint szerkesztőnek, mint aloldalt.

Ez a csaj pedig félelmetes, mennyi hangon énekel. Ezt a számát mutattam Kirának először, azóta ő is szereti.



2011. május 1., vasárnap

Hiányzol...

Ha valaki most azért kattintott a címre, mert azt gondolta valami pasi vagy állatka lesz a téma, az nagyon téved.
Hiányzik a régi telefonom, nagyon. Kedves, szép, jóillatú Motorola.
Tudom, sok a hibája, de tökéletes fotót csinált.
Ha a gyerek bemozdult - és melyik nem mozdul bele - korrigálta.
Igen, a telefonom volt a fényképezőgépem, amíg működött, addig nem sokat használtam a fotómasinát.
Jó videót csinált, nem volt zörejes, és a vaku nemléte ellenére tökéletes fotót csinált esti fényben is. Itt most a művileg megvilágított félhomályt kell érteni.
A hibái? A töltést nehezen veszi egy éves kora után.
De olcsó készülék, pár ezres talán évente is belefér.
Viszont a töltési gyengesége miatt úgy döntöttem, típust váltok. Pedig már a  negyedik generáció Motorolát használtam el.
Tényleg. Leejtve is sokat volt, leöntve is, csoda, hogy másfél évet kibírt.
De ezt a mostani Erik fiát nem szeretem. Szar, elmosódott képeket csinál, zörejes a videó, szürkület után használhatatlan.
Tudom, ez telefon. De nekem, mint anyukának szükséges, hogy a telefonom jó képeket csináljon, mivel a fényképezőt nem hordom a zsebemben, táskában, és nem kapnám elő akárhol, ahol vagyok.
Így aztán engem nem érdekel tud-e telefonom mailt küldeni, wapot sem használok, nem játszom rajta, nem akarok GPS-t vagy 3G-t használni, de lehessen zenét hallgatni és FOTÓZNI.
Viszont ha megengedek magamnak egy Motorolát, akkor ennek a Kevin nagyon fog örülni.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...