2011. július 31., vasárnap

Délutáni dili

Kira olvas a konyhaasztalnál, leülök ebédelni. A kikészített spagetti a szósszal összedermedt, beleszúrtam a villát, felemeltem az egészet, mondom mint egy kalap.
- Akkor szeleteld fel.
Megoldottam a problémát, majd eszegettem.
Kinéztem az ablakon, meg kellett állapítanom:
- Lassan akkora a fű, hogy bozótvágó kell a csúszdáig.
De lehet, hogy raptor is bújkál már a fűben.
- Ugyan, ott már elfér a godzilla is.-így a lányom.

Később, konyhasöprés, szemétszedés.
Kekszes papír, rajta a gyártó "DETKI".
Kira duma:
- Mintha valami beszédhibás azt mondaná "jetski".

Kölykök kutyajelmezen vitáztak. Illetve nem is jelmez, hanem egy óriás plüss volt, amit kibeleztem rég. Majd a lenyúzott bőrét megkapták a fent említettek játszani. Akkor vitáznak ezen. Ki viselje, ki következik, satöbbi. Szabolcs nem akarta odaadni Szilinek, erre én felkínáltam Szilinek a Sportacus jelmezt, ami köztudottan Szabolcs mániája (most ebben fog aludni).
Szili-Sportacus
Erre rögvest felszabadult a kutya, de nem baj, Szili pár percig Sportacus volt.
készül a kutya

"ne nézzél, én csak azt a telefont akarom"

kutya
dili-Kira

Masszázs a gyerekeknek, nyugi anyának

Anyám mesélt a kórházi masszázs-élményéről, konkrétan arról, hogy nem tud megmozdulni.
Erről sikeresen eszembe jutott a masszázs szivacsa, hogy mennyire szeretik a gyerekek.
Akkor gyereknap!
Azóta masszíroztatnak, felváltva.
De a lényeg, hogy tegnap tudtam úgy fürdeni, hogy nem zargatott senki.
10 perc nyugit kaptam, aromaterápiás fürdőt vettem levendula olajjal és levendula főzettel gazdagítva a vizet.
Mikor mindenki eleget masszíroztatott, elraktam, hogy majd ma megint.
Reggeli után jön Szili a konyhába, hogy megmutatja a lábszúrását.
?
Valami pici, már gyógyult pöttyöcske a talpán.
- Mit csináljak vele? Megpusziljam? Bekössem?
- Nem, de le kell feküdnöm.
- Jól van, feküdj, senki nem tart vissza.
- De arra a bedugós ágyra, ami kapcsolós.
Aha, masszázs. Jól van, én ígértem meg.
Előveszem, elrendezem, ő és Livi azonnal el is foglalta az őt megillető helyet.

a mú-szaki pasi
sárga párna, nyakbavaló, ez kell mindig

 Gyanús, hogy nem fog soká tartani a rezgetés, mert a nagyfiúk már vitáznak.:))
Nekem rakétás ovis zsákot kell alkotnom, Szilinek, meg összepakolni az ovicuccot holnapra.
Igen. Kira megunta a vitát, elrakta a cuccot, most három törpe visít...


2011. július 30., szombat

Babázás, gyerekevés... azaz gyerekezés

Nem, nem a bab áztatása a téma.

Bébilányka egyedül óhajt enni. Ez kissé nehézkes még, ha folyékony az étel, de mivel olyat is eszünk, megoldás kellett.
Kitapasztaltam, hogy neki elég, ha van evőeszköz a kezében, dugdoshatja a kajába, és próbálhat enni.
Ha ezek a feltételek megvannak, akkor elfogadja az etetésre általam felkínált falatokat is.
Persze szilárd kajákkal pancsolhat, mosható padló, koszolható ruha a feltételek. Esetleg hőségben a mezítelen felsőtest.
tejberizs este, fürdés után

A másik, a csöves kukorica. Amíg eszi, egyfolytában hümmög. Nagyon ízlik neki, ha meglátja le sem lehet állítani.
egyikben a kukorica, ujjára tűzve a kenyér, arcán pirospaprika

Sárga selyempárna még mindig menő, bármit a fejére, karjára, ujjára húzni, lábujjai közé bűvészkedni szintén. Ha ráadok egy zoknit, az is a "lábra húzott cuccal-ujjat kell szopizni" kategória, ha cipőt is szeretnék ráadni, akkor kitör a vihar.
Egyébként ugyanolyan selyemből a rózsaszín párna nem kell. Csak a sárga.

Kevin mindenáron át akarta venni Lívia teljes ellátását. Hagytam neki, nem fogom én lebeszélni őt a munkáról!  Ezt ma reggel adta fel, mikor megállapította, hogy a pelenka pisis. Akkor ő ki is cseréli.
Kira még aludt, én egyéb teendőim intéztem, de a pelenka extra töltelékkel is rendelkezett.
A gyerek pedig nem játékbaba, bizony mozog, felül kakisan is, nyúlkál, rugdos, satöbbi.
sz*rhoz én nem nyúlok!
Kevinnek pedig a kaka önmagában is elég volt, ahhoz hogy feladja. Férfiból van a drágám, a szagától is rosszul van.
Nem baj, megpróbálta, majd egyszer. De ez olyasmi, amit saját maga kell megtapasztaljon, hogy eldönthesse, tudja-e vállalni.

fiúk a bunkerben--a zenét anya telefonja biztosítja egy ágra tűzve (Tankcsapdát hallgatnak)

2011. július 29., péntek

A nevek sorsa, eredete

A Móninál olvasott bejegyzés, és folytatása miatt gondoltam én is végig a gyerekek neveit.
Lesz ebben nálunk némi misztikum is.

Jó pár évvel az első terhesség előtt jelent meg Fable Kyra Eleison című könyve, majd a sorozat többi része, és persze hogy olvastam őket. Már akkor plántálódott bennem a név, csak nem hittem, hogy lehet ebben az országban is anyakönyvezni.
Majd volt egy korai magyar tehetségkutató műsor, amiben volt egy Kira nevű 17 éves lány.
Ott tudtam meg, hogy lehet, sőt nagyon régóta lehet, ezért eldöntetett, hogy ha valaha lányom lesz, akkor az csak Kira lehet. Majd két hónap múlva sejtettem meg, hogy terhes vagyok. Azt, hogy lány, azt tudtam.
A második nevét az apjától kapta, nekem nem is tetszett, bár a Kira Brigitta nem olyan szörnyű együtt.

Majd telt az idő, jártak-keltek a kezemben újságok, egyre több magyar fülnek különös név lett adható.
Szembe jött a Kevin, ez is eldöntetett. ha lesz fiam, akkor Kevin lesz.
Az azért lényeges volt nekem, hogy ne legyen túl idegen hangzású a magyaros-tehát nem Schmidt- családnévvel, és úgy legyen leírva, ahogy mondjuk. Meg az, hogy ne legyen teljesen egyedi, de legyen aránylag ritka.
Azt még elárulom, hogy bár sosem tetszett az alliteráló névegyüttes, mégis a "K" betűs családnévhez mindkettő "K" betűs utónevet kapott, igaz nem ez volt a szándék.
Kevinnek Olivér a második neve, Olivér napon -vagy akörül- született.

Jött egy rendszerváltás. Azaz partnerváltás. Apaváltás.
Közben volt más próbálkozás is, ami nem jött be. Azaz egy másik pasi, akinél egy akkori boszi barátnőm mondta, minden rendben lenne köztetek, de közbe fog szólni egy Szabolcs nevű fiú.
Akkor én arra gondoltam, -lévén nem tűnt egy stabil kapcsolatnak- hogy majd megismerkedem valaki mással, aki Szabolcs lesz.
Hát, végül is megismerkedtem vele, csak én szültem meg. :)
A neve pedig?
Nagyon gyatrán álltunk tetsző fiúnevekkel, Krisz a Zotmund mellett voksolt volna, de nekem túl furcsa volt. Egyszer úton voltunk épp, mikor megszólaltam minden átmenet nélkül, hogy ha neked tetszik, akkor a Szabolcsba még beleegyezem. Le is okéztuk, hogy akkor Szabolcs Zotmund.
Majd eltelt 10 perc, mikor rádöbbentem, hogy ezt mondta a barátnőm! Ez az a Szabolcs.
Pedig erről a jóslatról már elfeledkeztem.

Jön Szili.
Akit Eriknek hívott volna az apja.
Én nem, de nem volt még ütőképes nevem, mikor Kira hazaállított egy nap, és mondta, miért nem hívjuk Szilárdnak? Vállvonogatás, majd egy barátnős MSN traccs, akinek elregéltem, hogy Szilárd Koppány a család illetve Kira-Krisz óhaja. Aki meglepetésemre azt mondta, tök jó, neki nagyon tetszenek az ilyen nevek, csak ők európai, azaz angol nyelvterületre is alkalmas nevet adnak a gyerekeiknek.
Nos mivel ez nálam nem szempont, hamar megbarátkoztam ezzel a névpárral is.

Itt kell pár mondat erejéig kitérnem arra, mi lett volna ha...
...ha lányok.
Nos, Szabolcs Johanna lett volna, Szilinél már a Szonja tetszett.
Az első kettőnek biztos voltam a nemében, itt már nem annyira, bár hamar kiderült, hogy a lánynevek a "cancel" kategóriába tartoznak.

És végül, hogy miért lett Lívia.
Mert írt nekem egy hasonló nevű ismerős az egyik közösségi oldalon, váltottunk pár levelet, majd hirtelen abbamaradt, de a név ott lógott.
 Nála is tudtam a nemet, fiúnév nem is szerepelt a tervekben. Bár Krisz ódzkodott annak elfogadásától, hogy leányka, mert a lányokért jobban kell aggódni, de a 3D ultrahang végre meggyőzte, hogy nem csak fiú terem a közös fán.
Neki is az apja adta a második nevet, így lett Lívia Zita.
Ez a név történelmünk, mint látható, valami sugallat mindnél volt, bárki hihet amit akar, én tudom, a név elrendeltetett, sorshoz kötődik, ezért jönnek a sugallatok.
Még egy mondat az alliterációra. Van ugye két K.K., két S.Sz., de Livus kilóg a sorból, mert ő S.L.

2011. július 28., csütörtök

Livi és Borisz

"Egyél kekszet"

"Ne morzsázz!"
"Mondom ne morzsázz!"

"Kezet mosok."

"Elintéztem."
A felhők mennek...

Sárkirálylány megtalálta lételemét.

előkészület...
lábak elhelyezése...

napozás!

Kevin arc-kenyere, véletlen lett ilyen. Szabolcs markolja az övét.

A bátyám az Isten!

2011. július 27., szerda

Ha nincs kedved takarítani...

...de kéne, akkor engedd szabadon a papagájt, egeret, görényt, kinek mi van otthon, és ő garantáltan megtalálja azt a rést, ahová csak bemenni lehet, viszont a kiszedéshez a szoba teljes bútorzatának szétszedése szükséges.
Nálunk Kira gondolta, hogy a fiúk és Livi elvannak, akkor röptessünk madarat.
Jó, miért ne alapon reptettünk.
Az egyik röpködött, a másik pedig megtalált minden rejtett zugot. Kira bőszen pakolta a szobában fellelhető kisebb tárgyakat, amikkel el lehetett fedni a réseket.
Ezzel a pipi megtalálta az ágyunk mögötti könyvszekrény fali oldalát, és bement mellé. Majd mögé, végül az alja alá, hátulról.
Szét kellett kapni a franciaágyat, ami saját szerkesztés, nem egyszerű.
A könyvszekrény hátát lekalapáltam, majd Kira nagy nehezen kivadászta a madarat, aki persze csípett.
Mire ez megvolt, az összes porcicát felkavartuk, akkor porszívó, seprű, porrongy.
Majd az ezer és egy játék, cerka, papír, egyéb szar, ami az ágy alá csúszik a gyerekek által.
Volt nyikorgó Szabolcs, aki be akart jönni, mivel Szili már ott volt, és a szétszedett ágy remek bujkálási lehetőséget kínált nekik. Viszont míg Szilit könnyű egy helyben maradásra bírni egy játékkal, Szabolcsot nem az. Kosz volt és szemét, így kint maradt nyikorogni.
Nem baj, kellett az a kis zaj az egyébként csendes és nyugodt életünkhöz.
Nem kell nagyon sajnálni, a végén, az ágy összerakás előtt bejöhetett kicsit bújni ő is, és még a szemetet is kihordhatta.
Most viszont ez is megvan, ha végre nekiállok a szobafestésnek, fél órával kevesebb takarítani valóm lesz. Még jó, hogy mikor Kira megtalált, épp le akartam ülni kicsit ide, és fényképes-gyerekes bejegyzést írni. Helyette itt van ez, az pedig holnapra marad.

2011. július 25., hétfő

Hernyók és maradékfeldolgozó cinkék

jó sokan vannak
Ezek a hernyók nagyon szeretik a csalánt. Van egy csalános rész a kertben, ahonnan nem is tudtam szedni, mert egyrészt tömve van velük, másrészt az ürülékükkel is. Sebaj, akkor fotózom őket, hiszen szépek.
a Nappali Pávaszem, akikkel tömve van nyaranta az udvar és a környék
Ők a Nappali pávaszem nevű lepke gyermekei, így is- úgy is szépségesek. A hernyók feketék, tüskések, és a fehér pöttyeik miatt így eső után olyan ezüstös csillanásuk van. Elnézegettem, ahogy eszegetik a csalánt, meg-megérintik egymást a szájszervükkel, és olyan szépen elvannak.
Nem hiszem, hogy túl territoriálisak lennének, meg hát csalán is akad bőven, minek vitázzanak.
Mert a legyek például tudnak kaja-vitázni, bár a városi madarakkal azért nem veszik fel a versenyt.

A cinkék Csipikutya kajáját dézsmálják. Aki nem egy kenyér rajongó, bár sűrítésképp kapnak a kajájukba maradék kenyérkét.
Lehet, hogy a madaraknak hagyja meg, mindenesetre oda jár hozzá cinke, és rozsdafarkú is.
Most cinkét volt szerencsém megfigyelni és fotózni, ahogy szűkülő körökben cserkészik be a kenyeret, felkapják, de egy óvatlan pillanatban az egyik elejti a medence mellé. Sebaj, Kevin visszatette, a madarak pedig a tetőn várakoztak, míg elmúlt a veszély.
Cinke a levegőben

én innen lesek

én itt várok a soromra

A röpke biológia óra végén egy kis csúszdamászás, majd ringlóevészet következett. Háttérben a kiterjedt szederbokor és a bodza találkozása látható.

Vigyázz mit kívánsz!

Mert teljesül.
Erről tudnék mesélni, voltak már keményen elcseszett kívánságaim, amik bejöttek.
De tulajdonképp mind bejön, csak idő kérdése.
Amivel gond lehet, az a hozam.
Ha valami változást szeretnénk, szinte mindig van valami, amit az a dolog hoz magával.
A jó-rossz dolgok aránya állandó az életünkben, van akinek ebből, van akinek abból van több.
Vannak dolgok, amik inkább a megérzés kategóriába tartoznak. Ilyen például:
- Jöjjön már a futár a cuccommal! (két perc, és ott volt)
- Jó lenne egy zuhi-fullasztó hőségben. (öt perc, és előzmény nélkül kezdett szakadni)
De erre mondja anyám, hogy lottó ötöst kéne kívánni.
De azt valahogy én nem akarok. Tudom, mindenki eljátszik a gondolattal, én is megtettem már, de mindig arra jutok, nem, nem kellene.
Mi az oka?
Én a pénzt kezelni nem tudom. Nem vagyok hozzáértő, ergo elherdálnám.
Jobb ember nem lennék tőle, volt már olyan, mikor több pénzem volt, mint a számomra feltétlen szükséges, és másképp viselkedtem.
Nem fennhéjazó voltam, hanem mindenkinek megvettem volna amire vágyik, és nem értettem, miért nem kell. Azóta értem, de ha fordulnának a dolgok, főleg ilyen szélsőséges irányban, akkor megint ilyen lennék, mert ez is a részem. És valljuk be, ajándékot kapni szeretünk, de ha valaki elhalmozna, viszonzási elvárás nélkül, akkor is viszonozni akarjuk, ha nincs is miből. Plusz nem értjük, mi ez és miért. Szóval visszautasítjuk. Amit pedig az illető nem ért.
Azaz az egész helyzet egy tarthatatlan valami.
A másik, hogy amiért nem dolgozik meg az ember, azt könnyedebben kezeli, főleg ha sok van.
Csak az alap sztorikra kell gondolni, a milliomosról, aki még mindig élére rakja a pénzt, és spórol mindennel, meg a gyerekéről, aki beleszületik egy alap gazdagságba, és mindent amire vágyni kezd el is vár.
Vissza az alap témához.
Az életünk nagyon vékony szálból szőtt háló-szövevény.
Ha egy apró dolgot kiveszünk-belerakunk, az nem megy anélkül, hogy meg ne mozdítanánk egy másik szálat.
Mikor nem volt lakásunk, és kilátásunk sem sok, arra vágytam aktívan, hogy legyen.
Bármilyen, de legyen. Hogy biztonságban tudhassam a családom, hogy egy olyan helyen éljünk ami a miénk, tehát nem szól bele senki semmibe. Mikor láttam egy-egy lelakott házat, akkor arra gondoltam, szinte kivétel nélkül, hogy nekünk egy ilyen is milyen jó lenne.
Mindegy hogy néz ki, legyen több szobája, legyen stabil-ne omladozó, lehet ronda, de a miénk legyen.
Most milyen házunk van?
Ilyen.
Stabil, erős és jól megépített, de lelakott és ronda. Jelenleg pedig nincs rá sem keret, sem idő, hogy megoldjuk. Pár apróságot ki tudok eszközölni, de nagyjából most is marad minden.
Mert annyi mindent kéne rajta javítani, de ha egyszer még nem tudom hogy lesz fa télire, akkor szerintem az ablakkeretek kopottsága a legkevésbé égető probléma.
Inkább marad, nem hívom be azt, hogy nyerjek a lottón és akkor majd lesz szép házam, mert nem tudom, az mit változtatna meg.
Köszönöm, jó ez nekem, olyan ütemben csináljuk meg a dolgokat, ahogy megy. Nekünk most annyi a jövedelmünk, amit felélünk. Másképp élünk, mint mások, de szerintem ezt mindenki így látja önmagával kapcsolatban. Bár nem elfelejtendő, itt öt gyerek van, szakadt külsejű a ház, tehát minket csórónak gondolnak. Pedig divatos és szép ruhában járnak a kölykök, de mégis. A megítélés alapból más ha ilyen a házad, és ennyi a gyereked.
Vélemény visszahallás egy éve:
- Minek szülte azt a kislányt, mikor rájuk omlik a ház?
Ezúton is "üzenem" az aggódóknak, a házunk bírja, nem omlik sem ránk, sem másra, viszont a kutyánk ugatós, így ha fél valaki, akkor kerülje el a házunk táját!

Úgy látom ez a téma nem megy gyakori elkalandozás nélkül a személyes dolgaim felé.
Akkor elmondom azt is, miből született meg ez a téma most.
A kutyák, főleg Borisz minden hajnalban ugyanabban az időben vonyít. Ez viszonylag könnyen megoldható részemről, kimegyek a konyhába, fel és lekapcsolom párszor a kinti világítást, és abbahagyják.
Egyik este csendes, nyugis, kutyaprobléma mentes éjszakákra vágytam.
Megkaptam, két napja nincs vonyítás.
Most viszont Lívia aludt el nehezen, és ez sírással járt együtt. Próbáltam mindent persze, kaja, pia, magam mellé vettem, ringattam sokáig, de semmi változás nem volt, Ő most sírt.
Majd hajnal 2-kor Szili akart egy kübli tejecskét, persze langyosítva, és az én helyemen fekve, ahogy este és reggel szokta. Én viszont aludtam volna, odébb akartam rakni, de erre ő kezdett hisztizni.
Erre felkelt Livi, de hálisten' ivott és két percig sem sírt, majd elaludt.
Akkor most jobb lett nekem? Hmm???
A kutya dolgot tán egyszerűbb volt megoldani.
Így aztán azzal fejezem be, amivel kezdtem:

Vigyázz mit kívánsz, mert teljesül!

2011. július 24., vasárnap

Ez igazából kajás, de azt a blogot elfoglalja a szappan

A reggelit nem hagytam most Kevinnek készíteni, inkább segíteni hívtam.
Ő kevergette a tejet, amiből a házi mozzarellát csináltuk, odarakta a vizet a főtt tojásnak, Szilivel pucolták a tojást, míg én a sajtot szűrtem, kenyeret kentem csöpögtetett túróval és paradicsomot aprítottam.
Közben együtt hessegettük a többi éhezőt.

Jó kis tejalapú reggeli lett, tojással.
Később Kevin egyedül készített kenyeret, miután összeborogattam az alapanyagokat.
Meg is formázta, odarakta kelni, később pedig, mikor én már az ebédet készítettem, begyújtotta a sütőt, és vizezés után oda is rakta sülni a kenyereket.

Az ebéd házi tarhonya volt pörkölttel, de most két adag készült. Egy sima tojás-lisztes, és egy olyan, amibe a változatosság kedvéért csalánpépet raktam.
Mindkét fajtából olyan 70-80 dekát, azaz közel két kilót csináltam.
Miért csak a fele lett csalános? Mert későn jutott eszembe a lehetőség.
A csalánpép nagyon egyszerű egyébként.
Vagdosok pár szál csalánt, megmosom, majd minimális vízzel felengedem, és botmixerrel pépesítem.
A csalán pépesen már nem csíp, lehet vele szépen dolgozni.

Majd délutáni extraként Szili kapott egy rossz vasalót megint, és egy szintén használhatatlan kompresszort.
Most ezeket hurcolja boldogan.


Kira pedig nagyon búskomor volt tegnap este, sírt is, mivel elfogyott a Harry Potter! Rövid sírás után eldöntötte, hogy újrakezdi, mivel így nem lehet élni.

Ezek pedig az erdőbe hazatérő hollók a fejem fölött károgva:

2011. július 20., szerda

Tompultság

Gondolkodom ezen a szedres szappanon, nézelődöm, és a talált oldalakon olvasgatott infókról eszembe jutnak dolgok.
A szeder nem egy túl erős illatú gyümölcs, nem hiszem, hogy domináns lenne egy szappanban.
Próbálom visszaidézni a "szederillatú" dolgokat, amivel találkoztam, de csak egyféle illat ugrik be, az a mű-vörös szőlőlé illat, ami próbál az Othello szőlőre hasonlítani, de csak fejfájós szag lett belőle.
Olyan innivalóknál alkalmazzák, amik a "szőlő", vagy valami hasonló lila bogyós tartalommal vannak hirdetve.
Amin elmerengtem az az, hogy miért kell ez? Miért nem lehet a természetes illatokat hagyni?
Mennyivel jobb a nap vagy fagy szárította, öblítőmentes ruha illata, mint a vastagon parfümös öblítős.
Vagy az igazi citromillat, az aromáshoz képest.
Ez csak az érzékek átverése.
A vaníliás cukor mennyi vaníliát tartalmaz?
A természetazonos aroma igazi, értékelhető dologból van, vagy csak egy illatos adalék?

Mint a lekvár dolog, amit már ecseteltem, miért zavar a cukrozás.
Életemben nem ettem még igazi áfonyalekvárt, aminek áfonyaíze lett volna.
Cukor igen.
Itt a szeder. Főztem ma egy lekvárt belőle, cukor nélkül. Savanyú, de ehető.
Amit Kevin készít ringló, abba sem rakunk semmit, esetleg ha van itthon, akkor egy almát, de inkább a sűrítés miatt.
Tény, hogy savanyú, de ha egyszer valami alapból az, akkor nem kel elvárni,hogy édes ízt érezzünk.
Ha valaki nem bírja, akkor szerintem ne egye.
De miért kell cukorral rongálni? Miért kell elfedni az igazi ízt?
Van amihez rakunk barna cukrot, mézet, de akkor sem annyit, ami teljesen letompítja a valódi ízhatást.
Már ezt az ecet-cukor saláta dolgot sem tudom megérteni.
Igen, én is csinálok savanyú-édes lében salátát, citrom-méz vagy majd kipróbálom az almaecet-méz párost is.
De amit anyukám gyártott hétvégén, azt konkrétan kiköptem, mert nekem ehetetlen volt.
Annyi cukor ment bele, hogy édesebb volt, mint egy vagon szirup.
Azóta ott figyel beüvegezve a hűtőben, és ki fogom dobni, mert anyu most elment, másnak meg nem adom oda.
Értem én, hogy ízlések és pofonok, csak ne a tompításról szólna az átlag ember étkezése.
Bezabál a magyar, kért fogás, desszert, kávé, cigi és szieszta. Vagy ha nem, akkor simán letompul.
Mert amit összeevett, azt feldolgozni nem egyszerű a testének. Az agynak már nem sok vér marad.
Szóval megint egy dolog, amit nem értek, de nem új.
Annyira tompák az érzékek, hogy ami természetes, az ízetlen vagy szagtalan, a túldimenzionált pedig "kellemes".
Annyira elcsúszott ez a dolog, hogy nem bírja az ember a dolgokat természetes ízzel megenni, el kell tompítani a "szélsőséges" ízeket, tehát savanyút, keserűt, mert az nem jó.
Akkor minek is? Mert grapefruit kell, hisz' egészséges. De cukrozva.
Ami jót bevinne, azt pont megöli a cukor.
Energetizálná az embert, de a cukor ezt szintén elveszi, mert mire szegény test feldolgozza, az sok munka ám.
Egyél cukros lekvárt, hidd, hogy jót tettél.
De szerintem Buddha sem erre gondolt, mikor azt mondta, mindegy mit eszem, ha a gyomromat megtölti.
A cukor pont mint egy drog, vagy a cigi.
Aki rászokott, nem bírja csak úgy lerakni.
Mennyiség csökkentéssel lehet leszokni róla, vagy cserével és csökkentéssel.
A finomított trágyát finomítatlanra cserélni, és a mennyiséget csökkenteni, mindig egy kicsit.
Mikor azt megszokjuk, akkor megint csökkenteni.
Előbb utóbb értetlenül fogjuk nézni a szedő kanalat, amivel 4-5 adagot szedtünk valamibe, most meg már csak 1-2 megy bele. El lehet képzelni, mennyire fellélegzik az a test, amit éveken, évtizedeken át ezzel mérgez a tulajdonosa.
Keresgéltem most, hátha megtalálom a neten a Cukor blues című könyvet.
A data.hu-n mintha fent lenne, de nem nyílik meg. Majd ha igen, akkor belinkelem ide.
Addig ezeket találtam, mint olvasnivaló a témában:
Súlyvesztőhely
Szendi Gábor írása
A Cukor blues letöltő linkje.


Én sajnálom egyébként a legjobban, hogy nem tudom úgy nézni ezeket a dolgokat, hogy nem törődök vele, sajnos én ezeken aktívan gondolkodom, és keresem a miérteket.
Jó lenne, ha egyszerűen csak élném azt az életet, amit én akarok, és nem agyalnék ilyen bosszantó dolgokon, de ez nem megy.
Pedig biztos könnyebb és vidámabb lenne.

A nagy vihar

Már késő délutántól borzasztó volt a páratartalom és a meleg.
Estére ide is ért a vihar. Semmi különös nem volt benne, nem ez itt a lényeg, hanem a fiúk.
Hatalmas dörgések és villámok voltak-Borisz bent is félt.
Tulajdonképp pár másodpercenként villódzott az égbolt, majd pár ilyen villódzás után cikázott át a nagy villám az égen.
Közben fújdogált a szél, és nyugisan esett az eső.

Csak Odin csinálhatja
A kicsik aludtak, Kevin és Szabolcs ült az ablakban, és ilyeneket hallottam:
- Hű ez mekkora volt! (Szabolcs)
- Azt nézd ami most jön! (Kevin)
- Ezt biztos Odin csinálta. (Szabolcs)
- Inkább Zeusz. (Kevin)
- Nem, mert volt a Max fiában, hogy Odin csinál ilyeneket. (Szabolcs)
A Max fia az a Maszk fia, egy rendkívül idióta film, de nekik tetszik, és annyira nem vészes, hogy ne nézhessék.
Kérdeztem Szabolcsot:
- Kint sem félnél?
- De, kint igen.
- Mitől? Dörgés vagy villám?
- Hogy rám dől egy fa.
Sajnos villámot nem tudtam fotózni, majd talán legközelebb.
Viszont apát ráugrasztjuk a mitológia témakörre, ő a szaki ebben, tanítsa a gyerekeket, ki minek az istene.
Mert már voltak kérdések, de Poszeidon még megy, meg esetleg Mars, de nem vagyok penge a témában.

2011. július 19., kedd

Megint a gyerekek

Lívia egyedül óhajt enni, mindent.
Levest azért nem tud, de szilárdabb ételekkel egész jól elbíbelődik.
Tökfőzelék kolbásszal, spagetti összedarabolva, slambuc, ilyesmik mennek neki.
A kis asztalkájánál ülve eszik, sok megy a földre, de nagyjából azért megeszi.
Kezdődik úgy, hogy etetem, majd nyúlkál a villáért, én pedig ilyenkor lerakom az asztalához.
Kap inni, törlőruhát, és megold mindent.

Ma Kevinnel evett együtt, és megtetszett neki a nagy villa, mivel ő gyermek méretűt kapott. ráadásul műanyagot.
Addig nyúlkált, míg megszerezte a nagyot, és vissza sem adta.

műszaki katalógussal

Kevin pedig rákattant a lekvárfőzésre.
Szed egy tál ringlót, kimagozza, és megfőzi.
Üvegbe töltjük, és kész a Kevin lekvár.
Már van neki két közepes üveggel.


Szili rossz vasalót kapott, meg elkunyizott egy rossz villanyborotvát, amire azt mondta, "sugártisztító" :D
Mostanság nincs sok kedvem semmihez, főleg alkotni.
A fordítással sem haladok, lusta vagyok.
Meleg is van, a gyerekek is energikusak, én pedig oszladozom.


Szabolcs csak pörög, Kira csak olvas, meg kutyát sétáltatnak- bár ebben Kevin is részt vesz, este együtt futnak, úgy ezer kört. Ha itt hagyja Szabolcsot, kitör a háború, esténként elalszanak a kicsik, mint akiket leszedáltak, majd reggel hatkor örömmel állapítjuk meg az első veszekedésre, hogy kezdődik...
Egyik reggel rossz voltam, felkeltettem Kirát hatkor, mert megtámadott egy óriás szarvasbogár.
Illetve csak mászott a közelemben. Kirakta, majd aludt tovább.
De persze beszólt, hogy "vigyázz, megöl" :)


A napi sarazás továbbra is adott, de van, mikor Livi épp alszik olyankor.
Kira fotózta, erről nem is tudok :D
Már beesik egy-egy ovis fenyegetés, hisz az is indul nemsoká :)
Azért szerintem az nagy kiszúrás lenne velük, nem is mondom komolyan, de jól esik néha eljátszani a gondolattal.

2011. július 18., hétfő

Nem is tudom...

...hogy lehetne címet adni, azt sem tudom miről írok :)

Ideköltöztünk, és vagy két évig nem hallgattam zenét, csak a kocsiban. Pedig kell az nekem a jó működéshez.
De akkor lelki roncs voltam, nem ettől persze. Azután volt egy utunk Pestre, elmentünk egy szellemsebészhez, ahol tisztítást kértem, mert állandóan fáradt voltam, és fizikai oka nem volt. Tíz perc munka után fél óra pihenés kellett, szörnyű volt. Azért ez a "lelki roncs" dolog nem csak ebben nyilvánult meg, nem is értett meg mindent az illető, de sokat segített.
Onnan hazafelé már jobb volt, utána pedig apránként visszatért belém az élet.
Ez kb. 3 éve volt. Azóta javulnak a dolgok, de messze nem tökéletes.
Nem tudom, mi az a tökéletes egyébként.
Mert valahogy mikor visszatekintünk vagy túl szépnek látjuk a múltat, vagy sokkal rosszabbnak, mint volt. Ritkán objektív a látásmód.
Függ nagyban a jelentől. Most nekem jobb, ezért az az időszak pokoli, innen nézve.
Ha rosszabb lenne, akkor tökéletes lehetne a múlt.-- Kicsit olyan, mikor visszasírják az emberek a kommunizmust, pedig tudják, hogy egy világméretű hazugságnak és átverésnek voltak (?) az áldozatai, és csak bábuk voltak a nagy sakktáblán.
De most nem is erről írok.

Ma jutottak ezek a dolgok eszembe, míg a "Show must go on" ment a rádióban a Queen-től, ami valahogy az énekes halálával lett gyakran játszott zene. Biztos a klip miatt, ami az együttes története összevágva.
Hallgattam, miközben sütögettem, és csak bizonyos mondatok villantak meg a tudatomnak.
Tök mindegy, mit akar a zene mondani, lényeg, hogy nekem mit mondott, mi jutott eszembe róla.

Egy időszak, mikor elfelejtettem mosolyogni, bezártam a világom, eldugtam a kulcsot, és eltelt így kb. két év, mire megint kinyílt. Bezárkóztam a gondommal, mert nem volt senki, aki értő figyelemmel hallgatott volna meg.
Ma is viselem a nyomait ennek az időszaknak, de sokkal jobb minden.
Nem tudhatjuk, sőt, fogalmunk sincs, kiben mi játszódik le.
Mi van a függöny mögött, a mosoly mögött, az álarcok alatt.
Elvárjuk, ugyanolyan legyen az, akit ismerünk, mint mikor megismertük, de ilyen persze nincs.
Ami velem történik, alaposan nyomot hagy nemcsak az életemben, hanem a jellememben is.
Amit cselekszem, az nekem a minden, amit tudok tenni, másnak talán semmi.


Egyszer megugrom a lécet, és soha többé, de mégis arra, a kimagaslóra emlékszik aki látta.

Ilyen hülye filmekből és sorozatokból tanultam, hogy ki kell mondani a dolgokat.
Különben félreértések vannak, hamis következtetések születhetnek.
Konfliktusok, amitől működnek ezek a sorozatok, de az élet azért nem ilyen :)
Szóval nem sokan vevők ám a szókimondásra.
Ha pedig nincs vétel, akkor előbb-utóbb megszűnik az adás is.
Az, hogy én nem akarom a problémákat elfedni és kimondom, attól még nem biztos, hogy meg akarja hallani, akinek mondom.
Ez a blog pedig erre is jó. Mint egy pszichológus. Leírva át is kell gondolnom, helyre tennem a dolgokat, és nem árt egy végkövetkeztetés sem, bár az nem mindig akad.
De a rendszerezéstől jobb lesz ám.
És az egész tudatosodásom, a naturalizmus, a mű dolgok elutasítása, a méregtelenítés, meg ilyesmik, ezek mind arról szólnak, hogy előbb fizikai szinten teszem rendbe a dolgaim, közben javul a lelki állapot is azért, de igazán csak akkor lehet azzal foglalkozni, ha le van rakva hozzá az alap.
.

2011. július 15., péntek

Juci madár a barázdabillegető

Megemlítettem, hogy meghalt. Valószínű a százlábú, amit óvatlanul adtunk neki, az végzett vele.
Tanultam a hibából, de szomorú, milyen áron.
Nézelődtem a neten, találtam madárvédő honlapot, Hortobágyit és Madártanit is, a mai napig nem jöttem rá mi is volt ő, ma is véletlen láttam egy barázdabillegetőt az egyik tetőn, és akkor beugrott.
Sok jó tanács nem volt egyébként, nem voltak igazán részletesek a tanácsok. Annyit írtak, hogy lisztkukac, hernyó, és tojássárgája meg reszelt fehérje, és szemcseppentőből víz.
Lisztkukac nem volt, hogy is lett volna, ha nincs állateledel-hobbiállat bolt, csak Vácon.
Hernyó? Egy nem jött szembe most.
Legyünk van, azt csapkodtuk, gyűjtöttük, azzal etettük.
Plusz a tojásába kevertem egyik nap beáztatott kukorica darát, másnap beáztatott búzadarát.
Az a rohadt százlábú viszont ledöbbentett mindenkit.
Aznap reggel nem volt légy a tárolóedényben, járkáltam a felturbózott légycsapómmal, de nem jött. Emelgettem kint a téglákat, lábtörlőket, kukac után kutatva, de csak a százlábú jött elő.
Nem gondoltam, hogy gondot okozhat.
De mikor a halálhírrel felhívtam Kriszt, mondtam mit evett, egyből rávágta, hogy mérgező.
Azóta utána néztem, és tényleg. Méregkaromban végződő állkapcsi lábat visel.
Fél órát élt még, miután megette.
Akkor már három napja viseltük gondját, és ilyen rondán elrontottam, akaratlanul ugyan, de mégis.
Éjjel aludt mindig, nem igényelt már ételt, de hát már "nagy" pipi volt, hiszen a pelyhes tollazatát majdnem teljesen levetette, és megvoltak a rendes tollai.
Első éjszaka ránéztem néhányszor, felkészültem az etetésre, de aludt.
Kira etette meg utoljára esténként, Kevin pedig reggel, elsőnek.
Bár eleinte a pépes tojást nehézkes volt a torkába tolni a csipesszel, de nagyon belejöttünk.
Mi az etetésbe, ő az evésbe. Hogy mikor kicsit kilóg a légy a csőréből, akkor besegít és lenyeli.
Vagy rásegítettünk a vízzel, azzal öblítve le a torkán álldogáló kaját.
Elsőre megfogni sem mertem, olyan kis pici, törékeny volt, de utána belejöttem ebbe is.

Még pár tudnivaló, ha ilyen feladatot kap valaki:

1,5-2 óránként MUSZÁJ etetni.
Ha nem tátog, óvatosan ki kell feszíteni a csőrét, és etetni.-Ha elől megérintettük a csőrét, kinyitotta.
Vagy ha a fejét megérintettük, akkor is. Mivel az anyamadár a fiókákon landol, mikor visszatér az élelemmel.
Itatni kell, kimosott szemcseppentő a legjobb, mert csak csepeg.- Mi pár falat után adtunk vizet neki.
Nekünk kis dobozban volt, vattát raktam alá, naponta többször cseréltük, mert összepiszkította.
Próbáltunk száraz füvet, de beleakadt a lába. Pár nap múlva kalitkába raktuk volna, hogy próbálgathassa a szárnyait, de ez kimaradt. Biztonsági előírások betartása mellett vittem volna ki, próbálni, el tud-e repülni, majd ha igen, akkor el is engedtük volna.
Ezt nem tudom, így kell-e, nekem ez lett volna logikus.

2011. július 14., csütörtök

Egy kis melegség

Hümm.
Jó cím.
Tudom én, mit akarok írni, tudom, a gyerekek tuti benne lesznek, meg a nyár, meg minden.
De Kira most azon izél, hogy fogja a Harry Pottert olvasni, miután valahol olvasta, hogy Dumbledore meleg.
Azaz a színész, de így volt leírva.
Szóval ne csodálkozzunk, ha este felnyerít mikor olvas.
Amúgy is lovas kedve van, lévén tegnap vágtázott először, igaz futószáron, de akkor is.
Egyébként nem az említett vonzalmúakkal van a gond, csak nehéz elképzelni azt a szerepet így.
Én meg ilyen címet adok.
Hááát...

 Szóval a szokott hőséges nap.
alig-sebes Szabolcs
kreol kék szemű
Tényleg semmi extra.
Fiúk a medencét tropásítják, Anyám tereget, Kira Harry-zik, Krisz alszik, Livike pedig nézelődik.
Nekem a gépem pihen, így nem ott kávézom, megint kiültem.
Bár ma nem fürödhetek a medencében, de jobb ott kint ám.
Kezemben a fényképező, mindent fotózok, mint holmi krónikás.
A fiúkat, ahogy kiabálva, fröcskölve, egymás hátán lovagolva viháncolnak.
Kevin a komoly nagyfiú, aki annyi mindent el tud intézni egyedül, és nincs jó kedve, mert szegény Juci madár tegnap meghalt.
Szabolcs, a pörgőgép, akinek épp begyógyult az arc sebe, de van már új a mellkasán, ráadásul égés, vagy Szili, a krokodil, akinek napról napra élesedik a humora, és ő is nagyon okoska.

nem szotyizik :)
Kirát a lépcsőn, mert kiparancsoltam a levegőre (kevés róla a kép :D).
mi van veled Harry??
Livi babát, ahogy sétálgat.
vízsugárban
Ő még épphogy ismerkedik a világgal. Eddig másképp nézte a környezetét, mióta jár, egyre tágabb a látóköre, minden izgalmas.
Megérinti a létrát, a talicskát, az eldobált cuccokat, minden kis botot, játékot, kavicsot. Megsimogatja a hintát, brümmög egyet a bringának, nézi a vitázó kutyákat.
Felfedez, kíváncsi mindenre.
Talált egy kis sarat, jó volt kicsit beletúrni.
sár-talpmintázás
mocskos póló
tiszta póló
Anya frissítésképp locsolt kicsit, jó volt belesétálni.
Ez egyébként nem zavarja, áll a slag alatt, csak a szemét csukja be.
Ha odébb viszem a vizet, csak néz utána.
Megszokta már, nem hideg neki.

Főleg, hogy előtte a frissen vízcserélt medencében edzette magát, és amúgy döglesztő az idő :D.
A locsolásból keletkezett pocsolya pedig igazi dagonya lehetőséget is kínál.
dagonya
Meleg is van, foga is jön, álmoskás napja van.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...