2011. augusztus 30., kedd

Vérkép és gyerekképek

Megvan a vérkép eredménye, és amiatt írom le, mert szerintem ha valakinek hasonló baja van, azaz fáradékonyság, hajhullás meg ilyesmi, mindenképp célszerű a vérképet megcsináltatni, nem öndiagnózist felállítani, mert tévútra vihet.
Van enyhe vashiányom is, amire mondjuk a belsőségek meg vörös húsok javallottak. Viszont az enyhén megnövekedett húgysav szint miatt a hús szinte tiltólistás, csak ritkán, és kis purintartalmúakat lehet enni.
Úgyhogy ebben az esetben a vaspótlást célszerűbb magas vastartalmú zöldfélékkel, gyümölcsökkel megoldani.
Vannak még ilyen dolgok, ami miatt fontos tisztában lenni a pontos diagnózissal.
Mondjuk a vaspótlásra jó a napraforgó, a másik esetben nem jó.
A mák ugyanígy.
Szóval ez ennyi, foglalkozom ezzel aktívan, próbálom betartani a dolgokat.

A többit képekkel mesélem el.

napos felhő-csoda

két csoda-lányom

napos felhő 2.

Kevin és a ló

egy hetes csikó

Szabolcs és a póni

Szili agyagozik

Kira sáskát fogott

Szabolcs agyagozik
Az alábbi kép pedig a helyi suli oldalsó kerítésfala. Itt láttunk Livivel egyik nap, oviból hazafelé egy mókust. Ahogy ugrott le a falról, a vékony útra, majd egy őt figyelő macska elől vissza is menekült a biztonságba.
Már csak az üres út szerepelhetett a képen, villám-mókus nem.
De Livi másnap is említette, az ő nyelvén: Ö-ö, és mutogatott oda.

Szép hetet, és jó sulikezdést mindenkinek!

2011. augusztus 29., hétfő

Fényképező és fűnyíró

Béke poraira, elhalt a fényképezőm.
Indítási képernyő van, de onnan sehová nem halad. A telefonom fotós része nagyjából használhatatlan, akkor csinál jó képet, ha az alany meg sem moccan, ami gyerekeknél ritkán áll fenn.
Igen, luxusprobléma, de hiányzik, hogy egy szép felhőt sem tudok normálisan lefotózni, hát még a gyerekeket.
A dolog még megoldásra vár.
Viszont hétvégén kaptunk egy fűnyírót.
Ezen a nyáron a háromból ami volt, egy sem volt jó.
Az egyik leégett, totálkár, az lett Szilié.
A másikra a szerelő mondta, sokat kéne rákölteni, azért már másikat lehetne venni.
A harmadik még ott van nála, abból lehet, hogy lesz valami, a fű viszont nő.
Néha le volt kaszálva, de én Anti kaszás vagyok, azaz béna, Krisz pedig mostanság ritkán van itthon úgy, hogy hajnalban, mikor vizes a fű, le tudja kaszálni.
Szóval drága jó nagynénémtől kaptunk tegnapelőtt egy fűnyírót.
Így most a házunk tája nagy lépést tett előre a totál elhanyagolt külső--->ápolt kert skálán.
Ez utóbbit még nem érte el, még hátra van az előkert, és egy kapát is kellene vennem, de haladunk.
A héten még vakolatot veszek pár zsákkal, javítgatni kívülről a konyhát, amit belülről is nagy áldás lenne végre megcsinálni, de mivel a jó fizikai állóképesség felé is nagy léptekkel haladok, így ezt is meg fogom hamarosan oldani.

2011. augusztus 26., péntek

Méhecske panaszok

Igen. Ez vagyok én.
Egy méhecske.
Inni próbálok ebből a bezöldült vízből, ami langyos, de legalább víz.
Óriási megkönnyebbülés ebben a hőségben letenni magam egy pár pillanatra, míg iszom, a sima víztükörre.
De ezt a vizet épp most kellett felborzolni!
Kiönteni, mint egy vödröt.
De várj, lassan megy, meg fogom úszni.

Hopp, hát tudok én a víz alatt is futni!
Sőt a víz tetején is.
Valaki itt segíteni próbál, de elég szerencsétlen.
Ahelyett hogy a kezét nyújtaná, a műanyag, csúszós medencét tolja a lábam alá, amin nem tudok megkapaszkodni.
Biztos fél tőlem, pedig nem bántanám.
Megint jön egy áradat!
Óóóóóó, elúsztam!
Hohó, hát úszni is tudok?
...
Végre, megint szárazföld.
Már amennyire száraznak lehet nevezni ezt a kék szőnyegfélét, így vízömlés közben.
Akkor most megtisztogatom az arcom.
A két első lábam pont jó lesz erre.
Így jó is lesz, akkor most megpihenek, mielőtt tovább repülnék.
Na, ez a sehonnai takarítónő megint elárasztotta a jó kis pihenőhelyem!

Ó, szegény Guszti, ott úszik a hullája. Megfulladt, még tegnap.
Ilyen ez a méh-sors.
Jaj, de hát itt legyek meg katicák is haltak meg!
Ez egy temető!

Elvagyok én itt, megoldom, de azért jöhetne valaki segíteni a  levegőből.
Én mindig rögtön jövök, ha hallom a bajba jutott társaim kétségbeesett, apró hangjait.
Legalább egymáson segítsünk, igaz?
Bár itt, ennél az ivóvíz tárolónál szoktak segíteni az emberfélék, a nagyok és a kicsik is.
Jól is teszik, mert mi gyűjtjük a mézüket.
Na, most végre megint szárazon van a lábam, megpróbálok megint lepihenni.

Jól van, megszáradtam. Mennem kell.
De jó itt fent a magasban! Hűvösebb, szellősebb, a buta ember a földön keres, biztos meg akar menteni.
De most megmentettem magam, viszlát emberek, holnap is jövök!

2011. augusztus 24., szerda

Zajos

Meg kellett állapítanom, a gyereknevelés zajjal jár, nem egy halk tevékenység.
Persze nem olyan nevelésre gondolok, mikor az okos, tanító külsejű apa, anya székben ülve magyaráz a lehorgasztott fejű gyereknek, hanem az életről gyerekkel/többel úgy általában.
A szomszédomnál itt van az unoka és a dédunoka, nem tudom melyikből mennyi, mert nem hallgatózom, csak hallok kisgyerekhangot.
Szóval lehet, hogy több kiskorú is leledzik a téglafal túloldalán, de nem ez a lényeg.
Hanem az, hogy a szomszédban hirtelen zajos lett az élet.
Mivel az állandó lakók egy nagyon öreg férfi, és kb.hatvanas felesége, nem pogóztak eddig sem, és a sátánista rituálék is meglehetősen ritkák voltak.
Bár ahogy a másik szomszédnéni szól a kacsákhoz, az meglehetősen démoni...

Szóval innen jobbfelől pár napja elhangzanak hangosabbra sikeredett, irányító-felvilágosító jellegű mondatok is, és én ezen gondolkodtam, míg kint poshadtam az udvaron.
Ha valahol van gyerek, de nagy a csend, az nem egy normális dolog.
Mint mindenkinek, nekem is csak a saját tapasztalataim táplálják a megállapításaimat, de amennyit én láttam, akiket ismertem/ismerek, ott a normál lelki fejlődésű gyerekek hangoskodnak néhanap.
Esetleg úgy is, hogy az bizony több háznyira elhallatszik (itt, nem pedig a lakótelepen).
A mai generációt nevelők tudják, hogy manapság kevés olyan betegség és vírus van, amely annyira lever a lábáról egy egyébként átlagos egészségi állapotú gyereket, hogy az naphosszat csak fekve, csendben legyen.
Szóval a gyerekek zajosak, aki mást állít, az még ilyen embertípust nem sokat látott.
Vagy korbácsot tart otthon.
Hát ennyi.
Ti ezt hogy látjátok?

Párhuzamok

Van az újszülött.
Néha, ha jól figyelünk, elkaphatjuk azt a mindentudó bölcsességet, ami árad a tekintetéből.
Mintha belénk látna, mintha tudna mindent.
És tud is.
Még ott van benne aktívan az az egyetemes tudás és bölcsesség, ami a hetek, hónapok múltával lassan eltűnik.
Illetve nem is tűnik el, csak azokra a a kis emlék és tudáskövekre, mintegy alapként, ráépül a jelen élet szobája, apró kövekkel, téglákkal, és ez egyre nagyobb helyet fog elfoglalni.
Ahogy az évek telnek, egyre kevesebb olyan megnyilvánulása lesz a kis embernek, ami valamely más élet elrejtett emlékéből fakad.
Átadja magát ennek az életnek, amit most él, ahol most gyűjt tapasztalatokat.
De ha figyelünk a szavaira, logikátlan tetteire, picit bepillanthatunk a magával hozott, tudattalan emlékekbe.
Ne mondjunk olyat neki, hogy nem tudom honnan szeded ezt, nem is történt veled, mert ezekkel a szavakkal csak előrébb hozzuk a teljes elfeledést.
El fog az jönni magától is, inkább tápláljuk az emlékeit, kérdezgessük. Persze lehet, ő fogja azt mondani, nem tudom miről beszélsz.
Nem szabad elfeledni azt sem, ez nem egy tudatos dolog.
Csak egy-egy felúszó kis foszlány, ami olyan hamar eltűnik, mint a kavics keltette fodor a sima víztükörről.

Így van egyébként a felnőtt létben is.
Kapcsolatok közt élünk, legyenek baráti vagy szerelmi kapcsolatok, van a mostani,  és a korábbiak. Jövendőkre nem gondolunk, mert a mostaniban élünk.
De ott van bennünk, amit az előzőkből hoztunk.
Aminek vége lett.
Így vagy úgy, mindegy kinek a hibájából, mindegy ki vétett többet, de vége lett.
Az okos mérlegel, mi volt jó, mit nem ismétel meg soha.
Még tudatos szinten van.
Erre a tudatos alapra épül a következő kapcsolat, ahol még vissza-vissza emlékszik az előző hibáira, emlékeztetve magát, mit nem fog többé.
De az új kapcsolat is építi a kis épületrészét, új kövekkel, új emlékekkel, új tapasztalatokkal.
Amik el fogják teljesen feledtetni a régi hibákat, fogadalmakat.
Majd lassan rájön, hogy ugyanott van, csak mások a szereplők és színhelyek.
Lassanként az is világos lesz, hiába döntötte el, mi az amit most másként fog csinálni, rájön, nem sikerült.

Hot day is night

Végy egy nőt.
Adj a kezébe egy kiskutyát, játékbabát, valami jóillatú, meleg, ölelnivalót, és ha előbb-utóbb elkezdi ringatni, biztos van már egy-két saját gyereke is, és ráadásképp szereti is őket.

Én takargatok. Ha kell, ha nem. Pedig nem féltem őket a megfázástól, nem vagyok paraanyu.
Kiengedem a hóban is mezítláb, tőlem bele is fekhet, hadd próbálkozzon.
Sőt én gyúrom a megehető hógolyót.
Írtam már, nem beszélek a gyerekbe betegségeket.

De takargatok.
Kisasszonyka viszont takarófóbiás.
Hagytam elaludni pőrén, majd fél óra múlva settenkedve ráborítottam a leplet. Legalább derékig.
Azzal a lendülettel fordult, és rúgta le.
Majd rájöttem a megoldásra, várható éjszakai időjáráshoz öltöztetem (nem időjárásjelentés, mert aszerint most sem ez lenne).
Azaz vékony hosszúnadrág ha hűsebbre hűl a levegő este, és marad a rövid, ha a tegnapi kánikula még este 9 kor is tart.
Tegnap előkészítettem neki egy lepedőt, ami ugye csak egy réteg, azt próbáltam ráteríteni, de nem tartott két percig, míg az alvó bébi a kis kezeivel lehúzta magáról.
Ráadásul az ő ágya pont az ablakkal szemben van, a levegő pont rá megy. 
Este 7-kor már aludt, és 9-ig nem próbálkoztam. Addigra esett annyira a hőmérséklet, hogy én is vágytam a takaróra.

Ő nem vágyott. A sárga selyempárnái nem zavarják, azokkal körbebástyázza magát, pedig az izzasztóbb, lévén nem vászon.
Éjjel volt ám több nyüszögés is, inni nem kellett, kicsit babusgattam, visszatettem, és érezve milyen meleg van, nem és nem takartam be!
Meg is hálálta, mert aludt reggelig szépen.
A fiúk viszont körbehernyózták az ágyat, többször azon gondolkodtam, lekúszom a földre, és jó lesz ott nekem.
Majd inkább a helyükre görgettem őket, betakartam mindkettőt, és végre nekem is jutott 20 centinél nagyobb hely.
Nem volt amúgy olyan vészes, csak három ébredés volt egész éjjel.

2011. augusztus 22., hétfő

Helyi kalauz--folytatás

Ó, látom van még kérdéses pont.
Azt kérdezte mik ezek, amik a szobákban fent a plafon tájékán tekergőznek?
Nem, nem szárító kötelek.
Azok az udvaron vannak,mert az úgy jó.
Ez csak a net zsinórja, a telefoné, és a tévéé, amiket ilyen korszakalkotó módon vezettük el egyik szobából a másikig, hogy rátekertük a lámpatestre, és így rögzítettük. Persze a közelükben ne nagyon nyújtózzon, vagy ugráljon, mert még lever valamit.
Mekk mesteres?
És?

Mostanság, így nyáridőben mindig hoznak valamelyik szomszédhoz fát, aminek a lerakása is elég zajos, hát még amikor darabolják! Egész nap fűrészdalra táncolhat, milyen jó is az!
Vagy a fűkasza!
De mégis, mennyivel jobb ez, mintha naponta jönne a kukás, vagy randalírozó fiatalok énekelnének éjjelente az utcán, mentő és rendőrszirénákra aludna el a gyerek, vagy valami hasonló városi finomság.
És itt nincs szembe szomszéd! Mennyivel kevesebb tüzifa aprítás és fűnyírózás, mintha lenne, igaz?
Egyébként ez egy csendes utca, itt nincsenek mediterrán jellegű ordibálós családok, kivéve talán a miénket.
De hát nem unatkozni jött ide, igaz?
Egyébként mediterrán jellegből csak a felfokozott alapállapot és a kiabálás van meg, sem a tészta ipari méretekben történő evése, sem a gyakori "Mamma Mia" felkiáltás nem jellemző.
Ha már szóba került az evés. Két lehetőség van.
Eszi amit mi, vagy ellátja saját magát.
Remélem tud választani.
Bővebben most nem térek ki erre, majd eldönti.
Jaj, ezekért a ruhás zsákokért elnézést kérek, sajnálom, hogy hasra esett bennük.
Kivinni nem tudom őket, mert a helyükként működő épületrészt jelenleg a darazsak birtokolják.
No nem sokáig, mert a boltban mára ígértek irtószert.
Ó, próbáltuk mi a humánusabb módot, nem vagyunk ilyen állat-ellenes gengszterek, finoman jeleztük nekik, hogy nem kívánatosak itt, és eltorlaszoltuk a plafonra rágott átjárójukat, de visszaették magukat.
Ők így jelezték nekünk, hogy mégis maradnának.
Viszont mivel kisgyerekekre veszélyesek, gengszteresebb megoldás után kellett néznünk.

A fürdés?
Vagy megoldja a kis patakban, vagy elviseli, ahogy a gyerekek két percenként magára nyitnak.
Esetleg megvárja az este 10 órát, amikor már mindenki alszik, vagy afelé halad.
Ha reggel nyugodtan inná meg a kávéját, teáját, vagy modernebb, egyéb fermentált italát (pálinka, bor), akkor javaslom a 4 órai ébredést.
Ilyenkor a következő dolgok eshetnek meg:
-a macska rögtön aktivizálja magát, és szelíden de határozottan dorombolva fogja kérni a reggelijét, amit hatig nem kap, nehogy már megszokja a piszok!
- rossz esetben ilyenkor valamire felriad az egyik kisebb gyerek, ami az alábbiak szerint alakulhat, attól függően, melyikről van szó:
- / - tejet kap, vissza alszik
- / - tejet kap, tévét kér, tejet kér még, ezután csendben van
- / - semmit nem kér, semmit nem kap, de beszél folyamatosan
Úgyhogy óvatosan, körültekintően, nem felébresztve az oroszlánokat.
Ó még az estéhez! Ha késői étkezésre támadna kedve, és feloltja a villanyt a konyhában, el ne felejtsen a barna kutyának valami falatkát kiadni, ellenkező esetben addig fog nyavalyogni, míg ég a villany.

Értem én, hogy kívülállóként furcsa dolgok ezek, hát még ha tudná a többit, amit rejtegetünk!
De higgye el, ezek pontosan kidolgozott módszerek, rendszerek. Akár a napirend, akár a bútorok és egyéb berendezési eszközök helyét nézzük.
Igen, lehet hogy a gyerekek is így gondolják, mikor a bejárati ajtóba szögeket szórnak.

Hogy hol alhat, ha nem jön be a sátor?
Miért ne jönne be?
Higgyen nekem, jó lesz az magának.
Néha én is ilyesmire vágyom, de attól félek, jönnének utánam.
Hogy sokat beszélek?
Ááá, dehogy. Csak most. Elhiheti, ekkora családban minden perc csend felüdülés.
Néha órák is kellenek, hogy a fejem belül is elcsendesedjen, ne csak kívül.
El tudja képzelni, milyen az, mikor aludna, de valaki kiabál bent a fejében?
Szóval jó lesz az a sátor. Ne akarjon bejönni.
Jó éjszakát!





Jöjjön, kedves utazó...

... mutatom a kínálatot.
Valódi, hamisítatlan falusi környezet, itt a Cserhát lábánál, erdő közelben, madárhangokkal, csekély autóforgalommal.
De jöjjön bentebb! Ne álljon ott, lesve a szomszéd szuzukiját, azon gondolkodva, vajon a Forma 1-re készül, vagy mi a francért nem tudja levenni a lábát a gázról?
Na, jöjjön, ne zárogassa azt a kocsit, itt aztán nem jár tolvaj.
Lépjen be erre a csodás portára, hisz' ilyet még sosem látott!
A kapu valódi kovácsolt, azaz hegesztett rozsdás vas.
Az egyedi mintázatot a hevenyészett, többször javított (új, fényes acéllal!!) zsanérok adják,
A nagy, duplaszárnyas kapun eredeti, vegyvédelmi mintázattal ellátott lemez gondoskodik arról, hogy a kutya ne szökjön ki.
Mert a falusi udvar elengedhetetlen tartozéka itt is megtalálható, rögtön három példányban, és az egyik ráadásul valódi magyar puli!
És valóban terelő típus, ezt majd meglátja, mikor elengedjük, megy rögtön, és megterelgeti a két nagyobb ebet.
Akik ugyan mindketten régebben vannak itt, és nagyobbak is nála, mégis behódolnak eme csodás, kedves magyar fajtának. De majd éjjelente hallgathatja is a koncertet, mikor is puli és labrador barátunk vonyítva kísérik a csak ugató keveréket.
Aki viszont remekül cintányérozik a kapuval, aminek teljes súllyal vágódik neki, ha jár valaki az utcán. Ezt gyakorolják majd' minden nap, kizárólag Önöknek tökéletesítve.
De tényleg, haladjunk már, mert közben a gyerekek széthordják a házat.
A szúnyogok-legyek távoltartásáról függöny gondoskodik, csak hajtsa félre, majd visszamegy a helyére.
Miért nem hálós ajtó? Mert az itt mindig nyitva maradna. Ez legalább önzáró.
És itt amúgy sem készül el soha semmi, csak a tervek, de azok szépek.
De ne aggódjon, nem sok itt a szúnyog, ez itt erdő, nem mocsár.
Nincs a közelben víz sem, az az egy horgásztó is pár kilométer.
Mint hirdetésemben olvashatták, extrém sportos túlélőtúrát kínálok.
Nos, ha a kutyától nem ijedt halálra, mikor a cintányért gyakorolta, akkor a túlélőrész első felét teljesítette.
Ha már ide is bejutott, a kismotorok, rossz fűnyírók és hasonlók közt, gondosan elkerülve az ugrándozó kutyát, és kamaszlányom ablakából sem borult magára valami növényféle, akkor az extrém sport rész első felét is pipálhatja.
De ne dőljön hátra, mindjárt itt az első ölbemászó, a sárkisasszony. Ó, mindjárt meg is mosom a kezét, fejét, ruhát cserélek neki. Na jó, inkább letusolom az egész gyereket, többre megyek.
Addig beszélgessen a többivel, majd szóval tartják.
Ez egyébként jellemző lesz a következő pár napjára, amit itt tölt, folyamatosan szóval tartja majd valaki.
Ez a hirdetésnek a "Nincs unalom" része.
Persze üldögélhet egyedül is a hátsó kertben, vagy a hintában, használhatja a több ezer darabos könyvtárunkat, bár nagy része el van csomagolva.
De úgysem jutna pár oldalnál tovább, kár lenne belekezdeni!
Tegye le azt a hirdetési újságot, az a kisfiamé! Szemmel öl érte!
Szóval itt vagyok, hadd folytassam.
Menjünk a szobák felé. Közben ugrándozza át a kisautó-kispárna-papucskiállítás-zsinórmentes műszaki cikk-könyv-újság kollekció földön tárolt darabjait. Amit direkt úgy helyeztek el a gyerekek, hogy egy métert se lehessen megtenni úgy, hogy felemeljük a fejünk, hogy előre is lássunk.
De meg fogja szokni, pár nap elég hozzá, és nem lép mezítláb a kiszerelt csaptelepre, ami stratégiailag kell a sötétebb előszoba közepére.
No, ha eljutott a szobáig, nézzen ki az ablakon, és szívja be ezt a friss, erdei oxigént.
Na, ezért megérte elvergődni idáig.
Képzelje, esténként bagolyhuhogás is előfordul, a héjavijjogás inkább nappal.
Az a pepita csík, ami felugrott onnan a rózsa tövéből, csak anyám macskája, nem egy Tom.
Herélt kandúr, stílszerűen a Cilike névvel.
Szegény meghasonlott jószág, még egeret sem tud fogni.
Megijed a madárhangoktól, egy-egy hangosabb cinke csiripeléskor fejvesztve ugrik be az ablakon, és bújik a lányom szekrénye mögé.
Ja, igen a lányom.
A zajoknál rá is céloztam, bár a hangos zene nem jellemző rá, csak a telefonját használja e célra, inkább az öcsiknek szóló "Takarodj az ágyamról!" és a nekem szóló "Jaj, Anya!" méltatlankodások hallhatóak tőle gyakorta.
Majd megismeri és megszokja a gyerekeket, nem rosszak, csak kicsit élénkek.
És bár reggel 6-nál tovább ritkán alszanak, de este már 9 körül elcsendesednek.
A kettő között pedig élvezheti az erdő nyugalmát, relaxálhat,és ha nem zavarja a kutyakoncert akkor alhat is.
Egyébként kutyakoncert esetén megoldást jelent az udvari villany (kapcsoló a konyhában) le-föl kapcsolgatása, erre abbahagyják. Félnek a slagtól.
Hol az összefüggés?
Csak figyeljen, ne kérdezgessen. Mindent el fogok mondani.
Mikor visszahelyezkedik az ágyába, betakarózik és lehunyja a szemét, akkor újra kezdik a hangolást.
De ez tényleg nincs minden nap, és akkor is csak kétszer próbálkoznak.
Végső esetben ki kell battyogni az udvarra, és a slaggal helyretenni őket. Mármint lelocsolni, nem kell semmi kínzós részre gondolni.
De nem szabad elfelejteni, ezek kutyák. Ez pedig itt egy erdő, vadállatokkal.
Na ne gondoljon oroszlánra, és az elefánt is ritkán jár erre, de őz, szarvas, vadmalacka és ravaszdi azért éldegél a környéken. A lánykám látott görényt is szabadon, mások állítólag láttak már hiúzt is a vonatról, kicsit messzebb, én pedig saját szemmel láttam pár kilométerre az úton elütött borzot.
Alig hittem a szememnek, de az volt. Életem első, vadon élő magyar borza, és csak halva láthattam.
Mindegy.

Ha netán éjjel ki kell mennie, csak csúsztatott lábakkal tegye, mert hiába szedjük össze a játékokat esténként, éjjel visszamászik pár darab az út közepére.
Igen, mint a Toy story-ban. Élnek a játékok, de a bosszantó, apró fajták.
Amikre nem olyan rálépni, mint egy plüssmacira.
Bár ilyen macskás házban az is elég ijesztő tud lenni.
De az elmosogatott edények is előszeretettel vágódnak az éjjel, sötétben, csendben közlekedni próbáló ember válla, karja elé.
De ne aggódjon, a gyerekek jó alvók, csak néha kell a kisebbeknek pár korty víz éjszaka.
Tőlük aztán lehetne éjjel is fúrógépet használni.
Szóval ha éjidőben megijed, sikíthat nyugodtan, minket nem zavar.
A méretes pókok, óriási molylepkék okozhatnak némi riadalmat, de meglehetősen ritkán esznek embert, úgyhogy ne ijedezzen, kedves városlakó barátom, meg fogja szokni, addig is csak halkan!
A pókocska zavarba jön a hangos kiabálástól.
Ha félrevonulna a laptopjával, tegye bátran, a wifi kapcsolat kimegy a kertbe is.
Igen, az elektroszmog itt is jelen van, itt is behálózza a levegőt a sok káros sugárzás, de ez ellen nincs mit tenni.
Ha másra vágyik, menjen az északi sarkra. Ha itt akarja túlélni, fogja fel extrém sportnak, és tekerjen alufóliát a fejére.
Mi? A jelszó?
Az nincs, szabadon csatlakozhat.
Lopás?
Kicsoda? Az öreg szomszédnéni?
Hagyjuk má' Ibolykát!
Há' még mobiljuk sincs!
De csirke bezzeg van!
Hápog is eleget!
Tényleg, az a kacsa.
Szóval tehén az nincs az utcában, de olyat is tudok mutatni a faluban, mert van ám itt minden!
Dobja le a csomagját a sarokba, aztán táplálkozzunk!
Ne szaladjon!
Ja, csak a sátorért? Igen azzal mind jobban járunk.
Akár egy 30 személyes katonait is felverhet a kertben, még az áramot is ki tudom vinni odáig.
És éjjel a sünire rálépni biztos jobb, mint az építőkockára.
Na jó szórakozást.

2011. augusztus 21., vasárnap

Napi állatkert a diliházban


Az óriási, nem tudom milyen, ötcentis pók egyik reggelre odaköltözött a bejárathoz.
Olyan ügyesen szőve a hálóját, hogy pont nem szedtem le a fejemmel, ahogy lementem a lépcsőn.
Majd miután észrevette, hogy fotózom, összeszedte a hálóját, és sértetten visszaballagott a padlásra.
Pedig jó kis bejárat őrző hálója volt, sok légy fennakadhatott volna rajta.
Egy másik, kisebb póknál, pár nappal korábban észrevettük, hogy hangra összerezzen, és kitárja a két első, fejhez legközelebbi lábait, mintha védekezne. Kicsit játszottunk ezzel, majd nem kínoztuk tovább szegényt, biztos nem jó neki a hangunk.

A nyári konyhánk pedig darazsak martaléka lett. A padlásról lerágták magukat az épület belsejébe. Nem volt nehéz dolguk, mert nádstukatúros a mennyezet.
Először pár darázs, és pici lyuk volt, majd a lyuk nagyobb lett. Ez tegnapelőtt reggel volt, én, mint tudatlan kíváncsi ember, fogtam a hosszú vízmértéket, és megkocogtattam a plafont, a lyuk mellett.
Lett még egy diónyi lyuk, ahol elkezdtek özönleni a darazsak.
Ha Kira nem kezd el pánikolva szaladni, én még maradtam volna, mint kíváncsi agyatlan.
De mivel őt meg is csípte egy, ezért pánikolt, én pedig szaladtam utána, mert bár nem ijedtem meg, de ő megfertőzött a pánikkal, szerencsére.
Mert utána kb. ötven darázs kocogtatta belülről az ajtó üvegét.
Kira kövirózsával ápolta a csípést, ami nagyon fájt szegénynek. A szemzug és az orrnyereg közötti érzékeny területre esik pont a csípés, nem egy szerencsés hely. Aludt is egy kicsit, most pedig Szeged környéki rokonainknál tengeti napjait.
Tegnap volt próbálkozás az eltávolításukra, de a füstölés nem vált be, csak elkábultak. Addig ugyan a plafonra ütött lyukat be lehetett vakolni, az épp szükséges szerszámokat ki lehetett hozni, de már estére feléledtek a füsttől elkábítottak, megint kocogtatják az ajtót.

Livivel pedig lehet próbálkozni, hogy etesse az ember, de egyedül szereti gyakorolni.
A levessel is megbirkózik, ha elég sűrű anyag van benne, azt vadássza ki elsőnek. Kanállal, kézi segítséggel, vagy csak kézzel.
A levet pedig a végén én adom oda neki, addigra el is fárad, és hagyja.
Én hagyom kibontakozni, most még szerencsére megteheti ezt az udvaron, később pedig majd a konyhában.



dili bátyóval

 
mit is kell ennem?
továbbra is mindent a fejére, nyakára pakol


A pók

2011. augusztus 20., szombat

Hozzáállás

Csak ahogy jön.
Sokat gondolkodom ezen a haj kérdésen. Hullik, nem is kicsit.
Persze fizikailag is rendbe kell tenni magam, vitamin és ásványi anyag pótlás belsőleg, megfelelő párosítású ételek evése, sok folyadék, meg ilyesmi. Aztán ott van a külsőleg kérdés, csinálom a csalános hajmosás-pakolást, tegnap elkezdtem a tojás sárgájás-ricinusolajos pakolást, ma Krisz sör dunsztot csinált a fejemre, mert a sörélesztő kívülről is jó.

A csalános dolog a következő, hajmosás után, előző nap vagy reggel főzött friss csalánléből áll.
Azaz öt nagy marék csalánt kiszedek, szárastól-levelestől lábosba teszem, hideg vízzel felengedem, és bő fél órát főzöm. A vége felé szoktam diólevelet is beledobni, az is jó a hajnövesztésre.
Miután kihűl, az előzőleg megmosott hajamat jól bedörgölöm vele, törölközőbe tekerem, és hagyom pár órát. Majd sima langyos vízzel öblítem, de az sem fontos.

De a hajkérdésnek nem elhanyagolható ám a lelki oldala sem.
Csak saját szemszögből beszélhetek.
Én nem szeretem a hajam. Most csak vállig ér, mert múlt héten levágtam belőle bő 10 centit.
De zavar ha a nyakamba lóg, kizárólag felgumizva, feltűzve hordom. Az is zavar, hogy kiengedve szanaszét hullajtom, de ha nem hullana, akkor is csak melegítené a nyakam.
Na most így kizárólag egyféle fejjel létezem, és ez a sima, összefogott haj. A homlokomban sem bírom elviselni, így fru-fru sincs.
Mivel hullik, csak akkor mosom, ha muszáj, mert utálom, hogy tele van vele a kád, a törölköző, a hátam, a karom, minden. Vizesen nem fésülöm, mert még több kijön, majd másnap sem, mert kócos középen, és sok kijön. Mivel le tudom kézzel simítani, ezért napokig nem fésülöm át, hiszen sok kijön.
Ez mit is eredményez? Hogy mire megfésülöm, egy maréknyi marad a kefében, ami elég stresszes látvány.
Könyörgöm, copfozva alszom,  mert zavarja a nyakam a haj, plusz tele a párna hajszállal.
Állandóan összekötve valamennyire a gumi is húzza, akkor viszket a fejbőr, ez is elősegítheti a hullást.

Ezek azok a dolgok, amit nem jól csináltam eddig.
Most a bevezetett ápoló eljárások miatt a 10 naponkénti mosást sűrítettem, 3 naponta meg kell mosnom. Megcsinálom a ricinusos pakolást, majd megmosom és jöhet a csalán.
És alaposan szembe kell néznem magammal, azzal, hogy a "nem szeretem egy testrészem" érzés mit tud eredményezni.
Szeretetet és elfogadást persze nem lehet varázsolni, és még hány olyan testrészünk van, amit valami miatt nem kedvelünk, és szép lassan megbetegítjük.
Nincsenek nagy végkövetkeztetések, nem oldottam meg ezt a problémát, de így összegezve talán jobban átlátom, mélyebben elgondolkodom a dolgokon, és végre szakítok időt a lelki elmélyülésre is.

2011. augusztus 18., csütörtök

Nincs téma

Illetve dolgok történnek, csak nincs energiám összerendezni a gondolataim bejegyzéssé.
Fáradt vagyok. Minden nap jön, rendre 10-11 körül az a bizonyos ólmos fáradtság, ami ellen egyelőre nem tudok mit tenni, csak tömöm a vastartalmú étkeket, kevesebbet kávézom, illetve fele adagokat.
Tegnap reggel is, gondoltam elmegyek a zöldségeshez, de azt a negyed óra sétát soknak ítéltem.
Pedig pár hete még bringával is nekivágtam.
Pont úgy vagyok, mint szülés előtt. Végiggondolom, mekkora a gyalogút, mennyi emelkedő van, fogom-e bírni. És inkább nem megyek, ha soknak gondolom.

Azt pedig hiába tervezem ma, hogy holnapra nincs semmi feladat, mert itt ilyen nincs.
Feladat mindig van, vagy akad.
Most befőzési idő van, zakuszkák, lekvárok és paprikakrémek közt tengetem konyhai napjaim, megfűszerezve némi ketchuppal. Tegnap is kaptunk egy nagy zacskó uborkát (ó de sajnálom magunkat, mi?) amit lereszelve a fagyóba pakolok. És persze a főzés, meg a többi házimunka is ott van, amiben segítenek a nagyok, de persze nem ez a kedvenc elfoglaltságuk :)
Már megvannak a terveim a következő napokra, mert legkésőbb holnap megjön a csodavitaminom, a Longo vital, amit már nagyon várok.
Mert talán segít, hogy ne hulljon marékszám a hajam, ne legyek ilyen fáradékony, mert ez borzalom.
Én tevékeny vagyok, mindig van valami, ami nem engedi, hogy ideragadjak a gép elé, de az, hogy írni sincs kedvem, meg erőm, az nem jellemző.
Mert bár nem agyilag vagyok lefáradva, hanem fizikailag vonszolom magam, de ez azért hat egymásra is.
Mikor eldöntődött, hogy veszünk ilyen vitamint, -ami családi megbeszélés tárgya volt, lévén nem két forint- nem haboztam. Megbeszéltük, és onnan kezdve nem agyaltam, hogy talán mégsem kéne, másra kell az a pénz, satöbbi, mert itt bizony helyt kell állni az öt gyerek mellett, és ilyen fáradtan nem lehet.
Mindent nem tudnak megtenni helyettem, nem is várható el. Szóval most ütött ki az utolsó három terhesség, most tett padlóra fizikailag.
Egyébként ha napra vagy hónapra lebontva nézzük, nem olyan sok az a vitamin, mármint az ára, mert 270 darabos, és napi 3 szemet kell szedni. Az pedig három havi adag.
Szóval reményeim szerint pár nap alatt lesz érezhető hatás, és végre melózhatok.
Addig is szép napokat nektek, élvezzétek ki az utolsó forró nyári napokat!!

2011. augusztus 13., szombat

Csak egy video

Kati barátnőm küldte mailben ezt a videót, amit megnéztem egyszer, majd még egyszer, és úgy gondoltam inkább ide is kirakom, mert annyira kedves.

Ez a hölgy - a videón - 6 éve talált rá erre az akkor súlyosan megsebesült oroszlánra.
Magához vette az oroszlánt és ápolta, míg meg nem gyógyult.
Mikor jobban lett az oroszlán, akkor elrendezte, hogy egy állatkert befogadja, ahol szeretik és gondozzák.
A felvétel akkor készült, mikor egy idő múlva meglátogatta az oroszlánt, hogy minden rendben van-e. Érdemes megnézni, miképp üdvözli őt az oroszlán.
  Döbbenetes!!!

video

2011. augusztus 10., szerda

Gyermeki ötletek

Ha a szemetesbe dobja valaki a szemetet, pénzt kéne adni neki. A kukán lenne persely, ami pénzt adna, ha valaki beledobja a szemetet. Ez Kevin ötlete. mert sok a szemét az utcán, még itt falun is. Jó, nem annyi, mint Pesten, de pár eldobott dologgal mindig találkozunk séta közben.
Kevés ugyan a szemetes, de azért van.
Parkban, buszmegállóban, mindenfelé.
Nem akarom azt elemezgetni, mennyivel kulturáltabb zsebre tenni a szemetet, és max. fél órán belül kidobni, mint ahogy azt sem, hogy nem az anyja tanítja szerintem senkinek, hogy a használt motorolajos flakon jó helyen van az erdőben.
És én megkérem a gyerekem, hogy ha csokis papírt vagy üres flakont lát, dobja a szemetesbe, mert így esetleg azt tanítom, nem szabad a földre dobni. De jó gyerekek lévén, össze akarják szedni a zsepiket is, azt pedig nem hagyhatom.
Akkor inkább nem.
Szóval visszatérve az ötletre, kicsit gondolkodtam, hogy működhetne ez nálunk.
Gyanús, hogy sehogy.
Három perc alatt lopnák szét, ráadásul nem ez a módja, hogy megtanulja valaki, a szemétnek a helye a szemetesben van.
Más országban talán működne, ahol nem ennyire kényszer-leleményesek az emberek, mint itt.
De szerintem más országban, ahol magasabb az életszínvonal és az alap jólneveltség is megvan, szükség sem lenne erre.
Itt pedig nem működne.

A másik amin gondolkodtam, a katamarán ötlet, ami a Duna fővárosi, és agglomerációs körzetében szállítaná az utasokat, BKV üzemeltetésben, vonaljegyért.
Ezt a rádióban hallottam, meg is akadtam rajta.
Mert az ötlet jó, csak nálunk nem így fog működni, az biztos.
Mert azt nem nézhetik majd ölbe tett kézzel, hogy emberek mondjuk sétahajózásra használják.
Valamit ki fognak találni, valami igazoló módszert, bármit, hogy ne ovis csoportok hajókázzanak fillérekért.
Mert valljuk be, bármilyen drága a BKV jegy, a hajójegynél még mindig olcsóbb.
Illetve azt nem említettem, a fenti terv kb. 2013-ban fog megvalósulni.
Addigra a jegy ára vetekedni fog a sétarepülés árával, azt hiszem...

2011. augusztus 9., kedd

Dupla szivárvány

Ez volt itt most.

Hűű...

... de megnőtt ez a gyerek! Egyedül mosakodik, ki-be száll a kádba, önálló ovis élete van, kiszolgálja magát a hűtőből, csak mindig a sajttal. Azt mindig megtalálja. Ha valaki reszel, ő ott terem, és kér egy harapást, vagy a reszelékből egy csipetnyit. Esetleg kettőt.
Múltkor keressük a reszelt sajtot, de nincs sehol. Mondom az nem lehet, én tettem reszelő tállal a hűtőbe.
Igen ám, de volt tanúja is. Aki egy óvatlan pillanatban kivette, a szobaablakban könyökölve eszegette a tálból elégedetten, majd véletlen a kertbe kiejtette. Szegényke, nem akarta kidobni, mikor kerestük, persze őt kérdeztük elsőnek, nagy szemein látszott, hogy ő a bűnös, de a könnyein meg az látszott, csak nasizott, nem dobálózni akart (merthogy a csipeszek mindig lepotyognak a kötélről valahogy...)
Mire a sajt meglett, összeolvadt, megint tömb lett.
Persze, ez még a kánikulás napokban volt.

Azóta Livi úgy döntött, nem akar tejet inni. Reggel-este egy-egy üvegnyit kap, de pár napja csak vizet fogad el. Hogy szünetel, vagy végleges, nem tudom, ezért mindig adom neki, ő eltolja a kezem, azután megissza a tejet Szili.

Nem akarom erőltetni, majd ha kéri, akkor issza. Hogy lehet erőltetni? Mondjuk édesítve, ízesítve a tejet, rá lehet venni a bébit, hogy megigya. De ha egyszer nincs rá szüksége most, akkor ne az édesítés miatt fogadja el.
Anno Szilinek is volt ilyen tej nemivós időszaka, akkor raktam bele kakaót. Enyhén édesített, keserű kakaót, de akkor is. Az már erőltetés, és még egyszer nem csinálom.

Tegnap halat rántottam, Szabolcs pedig hazajött, és ette, ette.
Kérdem, ízlik?
- Hmmm, nagyon is.
Ez az, amit jó látni, hallani.
Önállóan szálkáz, bár a hekkben nincsenek túl apró kemények, de megoldotta.
Ez egyébként az én szövegem.
Az "Oldd meg!"
Ha olyat kér, ami szerintem megoldható, akkor oldja meg ő.
Majd az első alkalommal, mikor meg is oldja, az anyai büszkeség határtalan.
Azután mikor sietnél, segíteni akarsz, és ő üvölti, hogy "Megoldom!", vagy csak azt látja a büszke, bár elsőre megütközött anya, hogy olyat is megold, ami nem az ő hatásköre, és ácsingózik az óriási hokedlire rakott sámlin, hogy elérjen önállóan valamit, akkor ébred rá, hogy "szörnyet" teremtett.
Bár inkább legyen önálló a gyerek.
Mindig azt mondtam, lusta anya gyereke hamarabb lesz önálló.
És ez így van jól.
Szerintem.
Bár áldozatokkal jár.
Mert a tartár mártás nem csak a tányérra kerül, a bébit egyedül szedi ki a kiságyból az 5 éves, vagy elmossa a cumisüveget, ami sajna, véletlen eltörik (meg kell venni 4-5 darabot, anya!), szóval a dicséretért, hogy önállóak voltak, mindent megtesznek.
Nincs ez másképp a majd' 10 évesnél sem.
Ő sütötte a bundás kenyeret hétvégén.
Megkapta a nevelőapjától a dicséretet, hogy ha ilyen ügyes, akkor főzzön máskor is, nagy mosolyok, buksi-simik, majd a kenyeret elkezdte gyúrni tök egyedül, míg én máshol voltam, de a só kimaradt.
Szerencsére időben rákérdeztem, a dolog megoldódott.
De ha úgy neveli valaki a gyereket, hogy "Bármit megtehetsz, bármire képes vagy ha igazán akarod." az ilyen kisebb-nagyobb áldozatokkal jár.
Mert Kevin ráadásul varrni akar. Ezt még sikerült leállítani azzal, hogy a varrógép érzékeny, könnyű elrontani, majd ha kézzel profin megy. De van, mikor egyedül van otthon, nehogy meglepivel készüljön...
Mert fát hasogathat egyedül, de a balta az nem romlik el könnyen, ugye.


2011. augusztus 8., hétfő

Elmélkedő--Sztárélet

Nem nézek tévéműsorokat, nem olvasok pletykalapokat, sem napilapokat, nincs tudomásom a napi eseményekről, max a rádióhírekből. Le is maradok a fergeteges és fontos hírekről, miszerint ki-kivel-mikor-mit.
Nem is hiányzik.
Csak ma elgondolkodtam, miért is hiszi el az ember, hogy őt komolyan érdekli, milyen alsónemű volt XY Gézán, mikor lefeküdt WZ Julcsával.
Vagy melyik valóságshow ex szereplő kivel kavar éppen, satöbbi. Őszintén szólva akármelyik ilyen új sztár elmehetne mellettem az utcán, nem ismerném meg.
Ettől még kimennék egy koncertre, ha tetszene az adott zene, és megvenném a lemezt is, ha másképp nem tudnék hozzájutni.
De ezek a magán infók nem érdekelnek.
Sőt. Nem is ismerek senkit, akit igen.
Akkor miért erről szól egynémely ócska újság teljes tartalma?
Miért veszik meg?
Ha senki nem foglalkozna az ilyen nagyrészt kitalált szenzációs pletyikkel, ha nem vennénk meg az újságokat, ha elkapcsolnánk a tévét, mennyi idő alatt halna meg az iparág? Mármint a pletykaipar.
Amivel reklámokat, termékeket adnak el, hisz a sztár is egy termék, sajna nem több.
Lemezeket ad el, amin reklámoznak termékeket is, amin pénzt keres a kiadó, a menedzser, mindenki.
A cél te vagy, a vásárló. És lehet, hogy meg fogod venni azt a dezodort, sampont, tampont is amit az adott emberke hirdet majd. Vagy abba a lakóparkba költözöl, olyan kocsit akarsz, abban a boltban veszel cipőt, stb. Mindig csak a pénzről szól az egész, nem több a sztárság, mint hogy termékeket adjanak el valakivel. Ne legyen félreértés, nem azokról beszélek, akik kizárólag a tehetségük révén futottak be, és hosszú évekig fennmaradnak napi pletykák nélkül is, és akiknek nem kell leadni a drótot, hogy pl. "Béna Bélus ma az állatkertben lesz legújabb pasijával, gyertek lesifotózni".

Miért rajong az ember? Akik eléneklik a nekünk tetsző slágereket, azok is csak olyan emberek mint mi, nem tojnak aranyat, nincs bennük semmi különös, az esetleges tehetségükön kívül.
Ami valljuk be, mindenkinek van, csak nem mindenki ugyanabban tehetséges.
Mit mondanál a kedvenc sztárodnak, ha összefutnál vele, a kötelező "szeretem a zenéd, könyved, akármid" után? Lenne közös témád vele? És ha nem? Akkor érdektelenné válna mint ember?

Érdekelne még, mikor mit eszik, és milyen ruhában megy a klotyóra?

Bevallom, én még ezt sem mondanám, mert ezt hallotta életében legtöbbet.
Talán megpróbálnám kideríteni milyen ember, ha nem épp a totál nihil állapotában lennék.
Valaha én is csorgattam a nyálam Bon Jovi-ért például, de mikor Jeremy Irons szembejött az állatkertben, nem kértem autogrammot, pedig jó színésznek tartom.
De mit kezdjek a cetlire firkált nevével?
Dicsekedjek vele a barátaimnak?
Hátha menő és érdekes leszek tőle?
Tényleg dob a jellemünkön, megítélésünkön, kit ismerünk?
Valóban jobban kedveled azokat, akik ismernek sztárokat?
Vagy csak azt hiszed, amit el akar hitetni, hogy ő ettől több? Hogy "közel van a tűzhöz"?


Szóval elgondolkodom, ki milyen nyomot hagy a többi emberben.
Ha valaki beszélget két szót egy friss "celeb"-bel, lehet, hogy hónapokig ebből a sztoriból fog élni. A celeb vajon emlékszik rá? Hagyott nyomot, vagy egy volt a sok közül, akik talpnyalóként viselkednek?
Akik meg akarnak csak mártózni az ismertség fényében?

Ennyi, csak úgy elgondolkodtam, minden indulat nélkül.

2011. augusztus 7., vasárnap

Párna-Szili és a többiek

Kevin és Szili nagyon jól elvannak együtt mostanában. Tegnap párnahuzatba csomagolta Szilit.
A videó erről készült:
video
Aztán volt az omlett vacsora, ahol le kellett fotóznom Szabolcs saját díszítésű ételét.
Mert az ételt fotózni kell...
Kira megállapította, hogy már nem akarja újraolvasni Harry Pottert, de az Egri csillagok jó!
Posztert tudok szerezni?
Persze, sőt elintézem, hogy a Bravo különkiadást csináljon róla.

Akkor még volt egy érdekes Facebook üzenőfal bejegyzés:
"Tudatom veletek, kedves barátaim, a mai napon meghalt szeretett édesanyám. Aki velem érez, lájkoljon!"
Nem tudtam eldönteni, ez vicc, vagy mi.
De pár nappal később láttam a csajt gyászruhában, úgyhogy nem vicc.
A barmok Facén élnek, zabálnak, szexelnek, gyászolnak, meg a franc se tudja, mit még.

A nyárnak vége, a medence el lett rakva favédő anyagnak, jó vétel volt, sokáig bírta a gyerekeimet.
Két nap alatt folyt el belőle a víz legutóbb.

Kevin tegnap ki akart költözni a saját fejlesztésű bunkerébe. Eltervezte, hogy ott fog aludni, a telefonjával világít, és szivacson alszik.
Akkor most kihordja a ruháit.
Mondom, csak mára vigyél, majd ha öt napot kibírtál, kihordhatsz mindent.
Kivitt egy zacskó cipőt, majd egy óra múlva bejelentette, hogy ott unalmas egyedül.
Még jó, hogy nem a szekrényét cipelte ki...

A fordítással meg úgy állok, hogy az előző sorozatom véget ért, nem folytatják.
Ezért kinéztem egy másikat, hogy az jó lesz (Hot in Cleveland). Megnéztem az eddig lefordított pár részt, lássam mi a pálya, ki tegez kit, satöbbi.
De nem igazán fogott meg, azóta sem nézem, pedig valaki elkezdte fordítani.
Azután kinéztem egy újabbat, ahol szintén nem volt fordító. Orvosos-kórházas sorozat (Miami Medical), jó lesz az nekem, belejöttem az előzővel (Off the Map).
Mire megnéztem volna, elkezdte valaki más fordítani.
Sebaj, majd lesz valami, nem maradok nyelvgyakorlási lehetőség nélkül, az biztos.
Szembe is jött egy, szintén fordító nélküli tinisorozat (Awkward).
Belefogtam.
20 mondat után feladtam, mert nem mentem semerre a szlengekkel.
De megnéztem az eddigi három részt, mert tetszett, és dolgozott a kisördög.
- Ha egyszer érted, miről hablatyolnak, akkor csak el kell lazulni, és írni ami jön. Nem a szavakkal foglalkozni, hanem az értelmükkel.
Úgyhogy nekivágtam ismét, most csinálgatom, ahogy van időm.
Némely mondat megizzaszt, de összehozom.

Lassan itt van Szabolcs szülinapja, már gondolkodhatok, mi legyen az ajándék.
A görkori eddig a befutó. Az ő méretében még nincs, azt nehéz tönkretenni, és már próbálgatta a Kevinét. A torta még nincs tervezés alatt, felesleges is lenne. Úgy járna, mint a tegnapi paprikás krumpli, ami helyett zöldségmártásos spagetti készült.
Valahogy nem akart paprikás krumpli lenni. Pedig már pirult a hagyma...
De a zöldségek jelentkeztek, őket választottam.

A legyek lassulnak, a darázsfélék nézik, hová bújhatnak a hűsebb szellők elől, a pókok bábozódnak, az a szerencsétlen kis bögöly sem talál ki a fürdőből, csak sétál a szúnyoghálón, érzi a számára kellemes szomszéd-csirkeól szagot, és nem leli a kiutat.

A nyári körte meg sem érett még, de az erdő teli van megbarnult levelű gesztenyefákkal.
Hiába vannak még meleg napok, ennek vége.
Hogy szomorú-e? Nem hiszem. Csak ez van most.
Azt nem értem, miért depis az ember az időjárástól, az éghajlati jellemzőktől.
Ősszel az elmúlás, télen a napfényhiány.
Majd tavasszal a kinyílás, a megújulás, az ébredés.
És akkor jó.
Pedig mind jó.
Ha meg folyton meleg lenne, vagy folyton hideg, vagy a kettő közti semmilyen idő, vagy mindig eső, az jobb lenne?
Dehogy.
Ez jó.
Mindig más.

2011. augusztus 4., csütörtök

Műszaki pasika


Szili ma kapott a barátnőmtől egy kávédarálót.
Meg egy botmixert, rosszakat.
Majd otthon kiderült, a kávédaráló jó még, azt visszaküldtem.
És bár kapott helyette egy mixert (habverős mixer), az a daráló!
Azt emlegeti.
Hogy mert reggel még rossz volt.
Mondom nem volt, csak Kati azt hitte.
De apa megnézte, és jó volt.
Akkor majd ha elromlik, odaadja?
Persze, a kocsijával együtt :D

Most megkapta tőlem az elromlott konyhai CD-s rádiót.
Nagy az öröm, de az a daráló!
Arra még mindig legörbül a szája, ha eszébe jut, pedig annyi mindene van már.
De ki lát bele a lelkivilágába?
Neki minden apró darab fontos.

Livike játszott a rádióval, nyomkodta vigyorogva a gombokat, de Szili kérte volna vissza.
Livus pedig megharapta Szili karját, jelezve, nem akarja vissza adni.
Jött Szili sírva, pusziért, én pedig röhögve pusziltam az apró fognyomos harapást.

Látom azt a feleséget úgy 30 év múlva, aki majd megkérdezi, a gép-lomokkal tele pakolt garázs/tárolóhelyiség ajtajában, a babráló pasitól:
- Minek neked ez a sok elromlott szar??
- Mert szerkezet. Műszaki szerkezet. Mert már nem múkod.
Na jó, addigra ki tudja majd mondani, hogy működik.
Kíváncsian várom, mikor szedi apró darabokra, mikor rakja össze, és mikor javítja meg az elsőt.


Négy nap ovi után elmondhatom, Szilinek bejön a dolog, az óvónéniknek bejön Szili, viszont Szabolcs továbbra sem akar menni.
Nem tudom mi lesz majd jövőre a sulival, de ő nem az az ovi imádó gyerek.
Mikor ott van, akkor persze játszik, szépen elvan, de menni nem akar.
Az óvónénik kedvesek, egy rossz szót nem lehet mondani rájuk, tehát nem ez a baj.
Gondoltam, annyira kötődik az otthonhoz, hozzám, hogy azért.
De mikor tavaszi szünetben az öcsém vitte el, akkor szépen elvolt ott is, jól érezte magát, menni akar megint.
Megoldást nem tudok, oviba járni kell, ennyi.

2011. augusztus 2., kedd

A kukoricás csajszi és a Kína-szindróma

Kevin lassan eléri a Föld középpontját, ami Willy Foggnak sem sikerült azt hiszem.
Mindezt a bejárati lépcsőtől egy méterre teszi, nem kevés koszt invitálva ezzel a házba.
Kira nagy örömére, így napi négy-öt feltörlés a norma.
Kevin  beszorult
Gergő szerint megy az még lentebb is

Persze estére olyan mocskosak voltak, hogy a ruhák maguktól másztak le róluk, és slag-zuhany nélkül be sem jöhettek.
Ez a sztori ennyi, nincs külön poénja.
Bár néha, mikor Kevin belebújik, fejjel előre, kicsit beszorul, Szabolcs pedig egy deszkával akarja a fejénél fogva kipattintani, az izgalmas.

Livi már gödrösen mocskos volt, mikor az udvaron nekiálltam a kukoricapucolásnak, ipari mennyiségben, lefagyasztásra.
Kapott/szerzett egy csücsköt, és hümmögve eldőlt a koszos betonon.
Igazából lehet, hogy rajta több kosz volt, mint a talajon...
A világ megszűnt neki, semmi nem érdekelte, csak a hümmögősen finom, édes, nyers kukorica.

Későbbre persze kész lett egy főzött adag is, de ott, akkor neki az a nyers is tökéletes volt.

A gyermekvédőknek fűzném hozzá, hogy naponta többször mosdik, az arcán friss étcsoki, a pelenkáján udvari mocsok lelhető fel.

Utóirat: Szilinek az ovi nagyon bejött, egész nap játszik, reggel hamar akar indulni, az óvónénik áradoznak, mennyire önállóan működik, milyen szépen beilleszkedett.
Bár még csak kb. 5 gyerek van, de szerintem így jobb is neki. Mire gyerek áradat lesz, addigra tudni fogja a rendet.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...