2011. október 29., szombat

Hálendá és az időutazó katica

Tegnap helloween buli volt a faluban.
Ez jó alkalom, hogy a kamaszok és kisebbek kicsit hivatalosan tomboljanak.
Lehetett sütiket enni (szülők által sütött), meg felajánlásokból származó üdítőket inni.
Én mondjuk kicsit hiányoltam a vizet, mert a franc se akar folyamatosan édes dolgokat inni, de nem volt.
Tonik sem. Mindegy túléltem azt a pár órát.
Lényeg, hogy az ekkora mennyiségű édességhez nem szokott Szabolcs végigette a kínálatot, estére rosszul is lett, de szerencsére nem hányt.
Kevin egy órára le kellett hogy lépjen a buliról, mert zongora órája volt, de időben visszaért a tombolára, hogy ott jól ne nyerjen semmit :(
Már gondoltam rá, hogy valami kamu cég nyereményajándékot fog neki küldeni...
Mindenféle dolgot beküldözget, azt is ami nem nyereményjáték, annyira akar valamit nyerni.

Back to Helloween.
Volt tökverseny, jelmezverseny, meg persze a tombola.
Kira a szerelmével öltözött Tök király-Tök királynőnek.
Szabolcs, aki nagyon menni akart (bár gyanús, hogy csak az itthon bojkottált hot-dog miatt), majdnem végig rajtam lógott.
Pedig ovisok is voltak, a fiúhaverjai is, de lányok is hívták játszani, szaladgálni.
Később, mikor már eléggé felpörgött a sütiktől, akkor futkosott, táncolt a Mizura, meg a hatszázszor játszott Hálendára, aki nem ismeri, gondolja meg megnézi-e.

Nem rossz, de minden második zeneként kicsit sok.
Na jó, nagyon sok, de a kölykök tomboltak rá.

A poénokról.
Bár a fejemben megszületett ötletek ott is maradtak, nem lett a jó kis ötleteimből cselekvés.
Kira babám enyhén nehezményezte, hogy a poncsónak látszó pulcsim vettem fel.
Kérdeztem, mit vegyek akkor? A mexikói bennszülött-asszonyra való szivárvány csíkos feszülős kardigánom?
Vagy a melegítő felsőm?
Esetleg a soha-el-nem-fogyó, hatezer példányban fellelhető környezetvédelmis pólóm?
Amiből szabtam már gyerekpólót, bodyt, de még mindig Duna-rekesztésre alkalmas mennyiséggel rendelkezünk.
Szóval üldögéltem a partin, és elképzeltem, ahogy az vajh' milyen égő lenne a lánykámnak, ha előkapnék egy doboz sört, és azt iszogatnám?
Bár nem sörözök, így erre esély sincs. Igaz, jobban esett volna, mint az almalé ízű szirup :)
Vagy a poncsóm ledobva elkezdenék a techno zenére vadul rázni?
Így is elég ciki lehettem, mert magamban röhögtem ezeken.
Azzal a gondolattal is eljátszottam, hogy a nyáron Kirának a nemiszervét fészbúkon kínálgató kis kötsög nyolcadikos fiúnak, mélyen a szemébe nézve megkérdem:
- Na mizu kishaver? Mennek a dolgok?
A gyerek enyhén szólva kerülte a tekintetem, hisz akkor nyáron kedves hangú levélben tájékoztattam, hogy kiszedem a beleit, ha még egyszer ránéz a lányomra. Az anyukáját is tájékoztattam egyébként, de nagyjából letojta. Pedig elvileg egy normális családról beszélünk, csak anyukának strucc-effektje van.

Az időutazó katica pedig most reggel megjelent a klaviatúrámon.
Nem tudom honnan jött, egyszer csak ott volt.
Csináltam róla képeket, utána elbújt egy zsepi alá, majd pillanatok múlva el is tűnt.
A gép környékén sehol nem találtam, szóval visszament a jövőbe, vagy múltba.
De tényleg.
Írogattam, és megjelent az "L" betűn.
Továbblépett, átmászott az "É"-n keresztül a Shiftre, majd a kurzorokra, de ott nem tetszett neki, visszament a Ctrl-ra.
Ennyi volt, onnan már az asztalra borult, elbújt és eltűnt.
Varázskatica volt.

Kép nincs, mert koszos a klaviatúra :)

2011. október 27., csütörtök

Kellemes őszi nap

Minden megvolt, ami egy ilyen napfényes és meleg őszi napon kell a jó hangulathoz.
Kivételesen a pénz miatt sem kellett aggódnia, a fa is elég lesz, karácsonyig is elég idő van még kitalálni kinek mit, mégis.
Olyan rosszféle napja volt.

Pedig délelőtt, mikor hazafelé sétált, még jó volt.
Nézte az utolsó napfényt kihasználó henyélő macskát, a vidáman trillázó madárkákat, a párszáz méterre kezdődő erdősáv gyönyörű színeit, a felhők csodásan rendeződő formáit, és csak örült, hogy van.
Örült, hogy annak idején ezt a lakhelyet választotta, erre bólintott rá, pedig a másik, a távolabbi, az egy szép, karbantartott ház volt, ez pedig nem.
De amaz tanya volt, nagyon az.
Ez meg itt jó.
Az a másik az puszta volt, ez meg erdő. Igaz, reális esély egyelőre nem volt egy felújításra, de tervben volt. tervezni mindig lehet, és apróságok azért rendszeresen történtek a házikójuk életében.

A lét öröme járta át hazaúton, de ez elmúlt.
Oka nem volt, nem történt semmi rossz még egy negatív gondolat sem cikázott át a fején.
A nap mégis elromlott.
A munka teher lett, nehezen fogott bele abba a kevésbe, amit aznapra kiosztott magának, de legalább nem érzett bűntudatot az el nem végzett dolgok miatt.
Nem számít, gondolta, majd tornyosulnak tovább.
Ezen az egy napon nem fog múlni.
Tudta, hogy elmúlik ez az oktalan rosszkedv, hisz mindig ez van.
Hangulatok jönnek-mennek, néha tudjuk az okát, néha nem.
Az alap dolgokat azért megoldotta, mosott, mosogatott, estére halk tűz lobogott a kályhákban, vacsora is készült, és a kutyák is ettek, mint mindig.
A gyerekek jókedvűen jöttek haza, nem kellett átragasztani rájuk a rossz hangulatot.
Ezért mosolygott.
Nem volt igazi, lélek-mosoly, csak arcra rajzolt.
Lehet, hogy az egésznek az a lefotózott bogár volt az oka, aki a hidegebb idő beálltával elfáradva lefeküdt, és haldoklott?
Mint a meleg idő.
Az utolsókat rúgta.
Segített volna rajta, de nem tudott.
Lehet, hogy csak egy bogár volt, de sajnálta.
A katicákat is, akik a nyitott ablakon beszöktek, és az ablaküveg belsején melegedtek, hagyta.
Kit is zavarnának?
Lehet, hogy az elmúlás bántotta?
Tán attól állt be ez a hangulat stabilan?
Ki tudja?
Majd holnap jobb lesz, gondolta.

2011. október 26., szerda

Ha már anya nem...

...jut el Peruba, akkor a gyerekből kell kis indiánt csinálni :)
Igen, én is sok szőke indiánt láttam már...

Ha pedig nem értünk valamit, költsük át. Tegyük értelmessé (?)
Hogy mások is értsék.
Ő lehet hogy a Mikulás nevére is halál komolyan válaszol, mintha ugye kérdés lenne...

Arról nem beszélek, illetve dehogynem, hisz elkezdtem, hogy nagyon le vagyok maradva sztárvilágilag.
Arról sem tudtam,hogy Patrick Swayze meghalt, de Rodney Dangerfield? Igaz, olyan régen született, mikor még szinte gépkocsi sem volt, a világ meg fekete-fehér volt, úgyhogy nem akkora dolog.
Lehet olvasnom kéne valami menő pletyilapot.
Nem csak betétcsomagolásra használni anyám újságjait...
No majd legközelebb. Talán.
Mégsem.
Még ennél is jobban elkezdenének pusztulni az agysejtjeim.
Pedig hát, lassan rágós csirke leszek, az meg nem a szaporodásról híres.
Mármint az agysejt :)
Ma a szokottnál is hülyébb vagyok, ezért egy vidám Szili-képpel zárom:

2011. október 24., hétfő

Gyógyszerügynökök-mindenhol

Ott vannak mindenhol.
El akarják adni a sok felesleges terméküket, mindegy kinek, mindegy milyen áron.
A legális drogterjesztők hálózata.
Csak nem mariskát vagy kokót árulnak, hanem influenza és bárányhimlő oltást.
Az emberek meg mint jól működő függők, időről-időre megjelennek az orvosi rendelőben az éves adagjukért.
A pénteki napon lettem ettől kicsit zaklatott, mikor az egyik rádió reggeli műsorában kapott helyet ez a néphülyítés. Akkor eltekertem a rádiót, de lépten-nyomon belebotlunk a reklámdömpingbe, hiszen szezonja van.
Igaz, én nem vagyok átlag gondolkodású ebben, mert a bacik rosszaságában sem hiszek, nem vagyok csonkabandi, aki végrendeletet irat, ha ráköhint valaki, igaz, azért a lepratelepen kissé paranyuszi lennék én is...
De ettől messze vagyunk, egy megfázásos takonykór még nem influenza, nem állok sorban meleg italporokért, amik csak finomra őrölt aszpirin és némi ízanyag keverékei (C-vitamin. Persze, szimpla vesegyilkos aszkorbinsav), nem szedem marékszámra a láz és köhögés csillapítókat, de azért annyira nem is vagyok átlagtól eltérő ebben, mert sok-sok ilyen ember van rajtam kívül.

Aki nem csak szájon át nem mérgezi ilyenekkel a családját, hanem vénásan/muszkulárisan sem.
Nem adatok be feleslegesen senkinek legyengített bacikat, hagyom a drága és egyetlen immunrendszerünket, hogy maga alakítsa ki a védettséget, mert a test így működik sok-sok évezrede.
Akinek van kedve és ideje, olvasgasson, ne a gyógyszerügynökök által támogatott dokit kérdezgesse, hanem független és hozzáértő véleményeket böngésszen erről.
De ami lényeges, és írtam fentebb, az immunrendszernek nem kellenek az oltások.
Meg fogja oldani, és ha hagyjuk neki, akkor sokkal nagyobb védettséget alakít ki, mint holmi oltóanyag gyárak termékei.
Talán nem kéne genetikailag belenyúlni a világon semmibe, és akkor nem jönnének létre újabb és újabb baktérium törzsek sem.
A természet működése egyszerű, csak hagyni kell neki, hogy csinálja a dolgát.
Az ember nem ilyen, és ennek issza a levét, aki hajlandó.
De nem baj, legyen mindenki elégedett, az is aki oltat, az is aki nem.
Csak azt teszi, ami a saját maximális biztonsági szintének eléréséhez szükséges.
Nem őket bántom, hanem a parasztvakító gyógyszerügynököket, akik nem átallanak minden, de tényleg minden lehető forráson keresztül belenyúlni az ember agyába, és a modern hipnózis eszközeivel elhitetni hogy rájuk és a legális drogjaikra szükség van.

Magamról/magunkról a témában.
Vannak hibáim, súlyfeleslegem, bizony köhinteni is szoktam, és a torkom is fáj néha.
A gyerekeim is szoktak betegek lenni, igaz ritkán, és van olyan, aki évek óta nem maradt betegség miatt itthon.
Nem oltatunk, csak a sajnos-muszáj oltásokat.
Arról is tudnék témázni, minek a rubeola és mumpsz ellen szuri, de ha muszáj, nem fogok szórakozni ezzel a véleményem-megvan-róla rendszerrel.
Mert sajnos a demokrácia csak odáig terjed ki, hogy nekünk mit nem lehet, és mit muszáj, de valós választási lehetőségnek híján vagyunk.
De tisztázzuk, a gyógyszer árusítás kizárólag üzlet.
Persze, értünk vannak, kényelmes, hozzáférhető, meg a többi hülye szöveg.
A recept nélküli csodaszerek sok esetben csak feltupírozott alap gyógyszerek, illatos-ízes változatban, és elsősorban a lelkét ápolja annak, aki beveszi.
Aszp+C pezsgőtabletta: a pezsgés nem tudom mi célt szolgál, de ha már, akkor ott az 50 forintos étkezési szalicil, bele egy kis citromlé, esetleg méz, és kész.
Szalicil nélkül még inkább.
Nem ezt a mű C-vitaminos izét kell iszogatni, aminek az ellenjavallatai közt mit lehet olvasni?
Vesekárosodás esetén nem alkalmazható.
Nos, nem mindenkinek van, de ha nem is akarod, hogy legyen, meg se idd.
Az aszkorbinsav laborváltozata, az úgynevezett D-aszkorbin, ugyanis nem a veséd barátja.
A szervezetnek hasznosíthatatlan, viszont vesekövet és vesehomok lerakódást okozhat.
De amilyen mennyiségben vásárolják ezeket a vitaminféléket, illetve ezekkel dúsított egyebeket, gyanús, hogy sokat el is fogyaszt embertársaink többsége.
Szaporíthatnám még a szót, de eleget borzoltam a kedélyeket.

Palacsinta reggelire a diliházban

Hogy miért nem a kotyvasztóba ment?
Mert nem kajarecept, hanem élet-szelet :)
Napok óta hallgatom:
- Anya, hadd csináljak palacsintát!
- Nem.
- De tudoook!!
- Akkor sem, mert... bla bla, akármi, nincs kedvem most ezzel foglalkozni, pedig tudom, önálló, meg tudná oldani, csak én vagyok túl fontoskodó.
Tényleg, Kevin is annyira ügyes a konyhában, de máshol is, mert begyújt egyedül, előtte fát baltáz össze, tudja a begyújtás menetét, kenyeret kompletten elkészít, satöbbi.
Igaz, mikor egy parázs a fás ládába hullott, csak nézte ahogy füstöl. Én szóltam, hogy köpd már le édes fiam, esetleg szaladj egy kis vízért, vagy lassan begyullad a ház is. Igaz, akkor melegebb lenne...
Tehát felügyelet azért kell ezekhez, de mentem már szülőire úgy, hogy kiadagoltam a kenyérhez való víz és sómennyiséget, és megoldották Kirával.
Sokszor írtam már, önállóságra is képes gyerekeket akarok felnevelni.
A palacsintázáshoz csak annyit, hogy ilyenkor nem jöhetnek, míg kész nincs annyi, ahányan vannak.
De akkor jönnek mint a rezsiszámla, elhajthatatlanul.
Míg mindegyik tele nem eszi magát, addig anya csak süt és teker.
Viszont már nincs nyár, az amúgy is hűs konyhában nem lehet csak úgy mezítláb lenni.
Szilikének:
- Vegyél fel zoknit, papucsot.
- De nem tudok!!-nyafogja
- Kérd meg Kirát, segítsen.
Aki jön, adná rá, de a törpe nyafog tovább:
- Állva nem tudom! Elesek!
- Kérsz egy taslit?- így a kedvesnővér.
- Inkább egy palacsintát.-így az öcsike.
Szóval zajlanak a dolgok, megy az élet, a fahéjas kakaós palacsinta röviden fakaós, vagy kakéjas, de az elsőt használta mindenki.
A megmaradt darabokat Kevin konyhásbácsi osztotta el az öccseinek később, szigorúan, milliméterre kimérve.
Amit mindig így csinál, ha neki van odaadva akármi, hogy ossza el.
Zsebre teszi, és egyesével osztja a kuncsorgóknak. Ő pedig hármasával tömi.
Erre persze azt mondaná, nem igaz, de az összes többi résztvevő másképp emlékszik.

A macska is idióta, mert leborogat dolgokat.
Direkt lelöki a tévénél hagyott szemüveget/üres poharat/bármit.
Ezt mondjuk anyán tudja, mégis rendre otthagy ilyeneket.
Biztos szeret hajnal 4-kor ilyen csatazajokra ébredni, és anyázni a macseknak.
Akiről egyébként bevillant egy olyan igazi kemény-csávós macska kép, ahogy a kiborogatott kukák mellett, aranyláncát pörgetve udvarol az agyatlan nősténynek, és mély hangon mondja:
- Szasz hugi, Cili vagyok...
Ezzel zárom soraim, és elmagyarázom a kölyköknek, hogy miért nem megyünk vidámparkba.

És még egy zene, ami Tankcsapda, de nem is ezért érdekes, hanem nyáron tudtam meg, hogy itt forgatták nálunk a kastélyban:

2011. október 21., péntek

Reggel az erdőben

Már lerakta a gyerekeket az óvodában, elment a boltig, de rájött, nem is kell semmi, így aztán haza indult.
Hogy a hazautat lerövidítse, az erdőn át sétált.
Pár perc után észrevette, milyen feszülten kapkodja a lábát, pedig semmi sietős dolga nem volt.
Nem számított ha kicsit lassabban halad, hisz akkor is öt perc a hazaút, ha lassan megy.
Ha pedig meg-megáll kicsit, akkor is negyed óra és otthon lesz.
Így aztán lelassult, elkezdett kifelé figyelni, minden fát megszemlélt, hallgatta ahogy iszik a Föld.
Az előző napi eső nedve, elkeveredve a hajnali harmattal, még a növényeken csillogott.
Különös hangja volt a földbe szivárgó víznek, tényleg mintha inna a Föld.
Hát még mikor elkezdett melegedni az idő és párolgott a fű fölött a víz.
Gomolyogva száll ilyenkor felfelé a pára, olyan ködszerűen.
Nagyon szép volt.
Megleste a szarvasok hátrahagyott jeleit is.
A vizes és saras úton látható lábnyomokat, a múlt héten még tartó bőgés és viadalok következtében letarolt aljnövényzetet, és a vaddisznó lábnyomokat.
Mélyeket lélegezve szívta be a nedves őszi avar illatát, amit annyira szeretett. Próbált az erdő erejéből és nyugalmából magához venni, abból a nyugalomból, ami a változásokat oly könnyedén viseli, a sebeket begyógyítja, folyamatosan képes megújulni, mégis állandó.
Mindig ott van, mindig nyugalmat és erőt áraszt, nem veheti el tőle ezt senki.
Bizony, gondolta, nekünk embereknek van mit tanulni.
Kis szellőktől is eldőlünk, lefekszünk végleg, de a fák túlélik a nagy viharokat, hatalmas szeleket is.
A lehullott ágaik helyébe újakat növesztenek, a sebeket begyógyítják, és emellett szolgálják a természetet.
Önzetlenül.
Idáig jutott, mikor elért az útig, ami már ember épített.
Rátért, és a madarakat hallgatta.
Szegény cinkék már érezhették a telet, mert olyan kétségbeesetten gyűjtögettek.
Csiviteltek egyfolytában a nagy fák tetején, némelyik ilyen fa olyan volt mint egy-egy központi pályaudvar.
Pár napja már bekocogtattak az ablakon is, ezért kiakasztották a körtefára az előre megvásárolt madárétkeket.
Tavaszig ilyenek szokták díszíteni a kerti fákat, meg szalonnabőrök.
Igazi karácsonyfák voltak a madaraknak.
Teli ajándékkal.
Ilyentájt már a hollók is közelebb jönnek, nem annyira a lakatlan területek fölött szállnak, már berepülnek a házak közti területekre is.
Sőt lentebb repülnek, egész közel, pár tíz méternyi magasságban a házak fölött.
Errefelé a tél is ilyen élményeket tartogatott.
Meg sokkal hidegebbet, mint a városban, de nem bánta.


2011. október 19., szerda

Ma varrni fogok

Konkrétan ezt mondtam tegnap is.
Majd fotóztam, netre töltöttem az eladó ruhákat, meg főztem is.
Mire felszabadítottam a varrógépet, addigra kellőképp elfáradtam.
Persze, mert legkisebb királylány is folyamatosan dolgoztat.
Elkezdi rángatni a pulóverét, oké, már melegebb az idő, biztos melege van.
De a pólót is rángatja.
Ennyire meleg nincs, de neki az sem kell már.
Akkor próbálok ráadni valamit, mégse legyen félmeztelen.
ő nem fázik
Alul harisnya-polárgatya, fent semmi.
Végigkergettem a lakáson egy pólóval, jól kiröhögtük magunkat, majd sikerült ráadni.
Amit már fél óra múlva levett egyedül, bizony néha ez is sikerül, és hozta vissza a pulóvert a szennyesből.
Vagy jön a fésűvel, akkor fésülgetni kell.
Anyám fésülés után hajat igazít
Jó hogy tudom mondani neki, "Menj a Mamához."
Akkor anyám elfésülgeti egy röpke negyed órácskát.
ilyen haja is szokott lenni

A legjobb, mikor cipellővel a kezében jön, lecsattan a földre, és emelgeti a lábait.
No nem kánkánozik, csak cipőcserét óhajt.
Erre tegnap Kevint riasztottam, szerencsére már itthon volt:
-Gyere, a húgod királylányosat akar játszani!

Mindez úgy zajlik, hogy Miss Livi nem beszél. Pár szón kívül csak mutogat meg hümmög.
Mi értjük, neki meg kényelmes.
Mindent ért, ami lényeges.
Kérdem, "Kakás vagy?" bólogat, mutatja a pelenkát hátul.
Csücsörít, hümmög:
"Kenjem be a szád?" bólogat.
Bekenem, lenyalogatja, okés a világ. (csináltam mézes-kakaóvajas ánizsos ajakírt, nagyon fincsi)
Kocogtatja a hűtőt: "Inni kérsz?" nemet int.
"Paradicsomot kérsz?" bólogat.
Megeszi, a maradékot hozza, "Öö."
Én mutatok az asztalra, tegye oda.
Ő leteszi, megy tovább.
Erre mondja az apja, így nincs is kihívás, hogy beszéljen, mert én is mutogatok.
Ez persze csak néha van így, általában beszélek hozzá.
De hát másfél éves, totál belefér a beszéd-lustaság.
Nem büdös a tojás. Minek szólaljon meg?

Szili, aki hasonlóképp állt a beszéd kérdéshez, most olyanokat kérdez ám, hogy:
- A növények hogy lesznek?
- Magból.
- És a magok a csillagokból jönnek?
vagy
- Miből lesz a zsír?
- Általában állatokból.
- És a zsírállatok hol vannak?
kisördögök a pihenő padnál

futás az oviba
A műszaki előadásait ne mindig tudom ám követni, de rendszeresen vannak azok is.


2011. október 17., hétfő

Dupla rókás éjszaka

Kezdődött azzal, hogy Szabolcs hányására ébredtem egy órányi alvás után.
Szegényke, nem tudom miért történt, de mivel további eset nem volt éjjel, gondolom csak a gyomra nem szeretett valamit, amit tegnap evett. Épp azon gondolkodtam, miután mindent elrendeztem vele, és visszafeküdtünk, hogy ezt hogy hallja meg az ember, ha a gyerek a másik szobában van?
Mióta gyerekem van, minden neszre felriadok, de gondolom más is.
Viszont másik szobáig nem terjed ez ki. Kivéve ha az a másik szoba közvetlen a szülőéből nyílik.
Ettől függetlenül nem használnék egy rádiójelekkel kommunikáló szerkezetet a gyerekem feje mellé állítva, inkább még évekig gyerektársaságban alszom.
Nem olyan rossz dolog az egyébként, ha már így alakult :)
A dupla rókáról.
Szóval ott feküdtem, gondolkodtam, mikor a kutyák hatalmas csaholásba kezdtek.
Boriszka is, akinek az ugatása jelzi, hogy valós veszély van, valaki jött.
Az ablak felé kikerülöm felrúgom a villanyoltás után odamászott periszkópos pingvint, magamban elmormolok egy imát, hogy a levendulával bedrogozott bébi erre se keljen fel, és kinézve az ablakon nem
látok semmit/senkit.
Visszadőlök, majd megint az az ugatás.
Vártam pár percet, hátha felkel valaki más, de én voltam az áldozat.
Megint.
Viszont így láthattam a körtefa alatt keresgélő rókát.
És bár nem volt rajtam a szemüvegem, annyira nem rossz a látásom, hogy összekeverjem egy macskával.
Nagyon szeretem azt a vadvilágot, ami nálunk van, és most eszembe is jutott, hogy tavaly hordunk ki a szarvasoknak az erdőszélre zöldséghéjakat, most a tél beálltával megint visszaállunk erre.
A tojáshéjaknak pedig szerintem a róka fog örülni.
Az esetlegesen kidobott döglött egerek mellett.

2011. október 15., szombat

Öregedel lányom, öregedel

A cím egy idézet, a "Bazi nagy görög lagzi"-ból, ha valakit érdekel.
Nekem szól, mert erre kellett rájönnöm.
Az egy dolog, hogy pár éve már hogy tetszik Charlie zenéje, gondolom beleöregedtem ebbe is.

Igaz, azért utáltam régebben, mert alkesz feje van, attól a népcsoporttól pedig zsigerből undorodom.
Sajnálom, ez van. Velük mára sem tudtam megbarátkozni, ennyire még nem öregedtem meg.
Szerintem nem is fogok.
De nem is ez a téma.
Az, hogy totál luxus problémának látom, a "Mit is csináljunk szombat este?" "Menni kell, mert itt az este, szombat este." Lárifári.
Na jó, annyira öreg nem vagyok, csak 13700.
Nem éves, napos.
És én sem a szobám magányában töltöttem a fiatalságom, én is kuksoltam az éjszakai buszjáraton diszkó után, meg buli és koncert is volt elég, nem ezt vitatom el a fiatalabbaktól.
Sőt nem is irígylem őket, mert ezen a korszakon már túl vagyok.
Akkor sem járnék dizsizni, ha nem lenne gyerekem.
Csak megállapítottam, mennyire nem tudom beleélni magam ebbe a problémakörbe.
Tulajdonképp az, hogy ezzel egyáltalán foglalkozom, az is luxusprobléma.
Miért pont ez fogott most meg?
Miért nem valami értelmes gondolat született meg a fejemben?

Ááá, itt is van egy.
Ha zavar hogy a lányod beleolvas abba, amit épp írnál, mert lesi, megint ő van-e terítéken, és hiába hessegeted, akkor csak nagy slunggal vakard meg a hónaljad, és menekülni fog :D



2011. október 14., péntek

Lalika dilike

Az én nagy lányom, Lali. Aki mellesleg Kira.
Dilis.
Mint itt mindenki.
Csak nem klasszikus értelemben.
Úgy viccesen.
Most is, kint fekszik az előszobában, onnan les engem, ahogy ülök a gépnél.
Szerinte viccesen eszek.
Pedig nem vágok pofákat, és még a kajám sem brekeg.
Csak a lánykám.
Akin sapka van, mert azzal rögzítette a fejére a fülhallgatót, még 10 perce.
A fülhallgató már pihen, de a sapka maradt, mert olyan vicces.
Szerintem pedig szerelmes, (Kira) ettől dilisebb az átlagnál.

Mint Kevin, aki folyton éhes, de semmi kaja nem jó.
Öt féle étket kínáltam, nem kell.
A hatodikként felajánlott macskát sem akarta megenni, inkább fürdik.
Röpke fél órácskát üldögél a kádban, nem tudom minek.
Lehet, hogy a csokis szappant eszegeti.
Meg énekelget, olyanokat mint a "Szállj el kismadár" operásítva.
Gondolom ez kell a csigáknak, akik 8 után már jönnek versenyt mászni a falon.
Még nincsenek sokan, pár kis egycentis példány.
Bár tegnap éjjel láttam egy fél méteres, na jó 10 centiset is a csempén.
Meg is ijedtem, mert félálomban kóvályogva hirtelen kígyónak néztem.
Szóval Kevin már a kályha előtt énekel valami sz*rt kedves mai popslágert.
Hirtelen elkezd röhögni valamin, amit csak ő lát, és felborul a kisszékkel.
Na jó, nem kell azt hinni, hogy kapott valami bogyót, magától is elvarázsolt gyerek.
Tegnap visszament a suliba, mert ott maradt a tolltartója.
Majd hazajött, hogy biztos valaki már hazavitte, mert nincs.
Ott volt a korábban kipakolt tanszerei alatt.
Itthon, az asztalán.
De a héten ment már vissza félútról a suliba, mert ott maradt a táskája.

Kira végre elment pancsolni, szépre fürdik, mert fél óra, és randija van.
Na nem moziba megy, csak a Facebook elé, chatelni.
Mindjárt jön is, "Elmész Anya?" kérdésekkel bombázva engem, szegény géphiányos anyát.

Bőrproblémák és gyógyszerek

Tegnap volt a híradóban egy lány, aki a pattanás elleni gyógyszer miatt elveszítette egy veséjét, és kártérítési pert nyert.
Amit kiragadnék ebből, az a gyógyszer.
Nyáron tök véletlen futottam bele AntalValinál erről egy cikk és fórumtéma-sorozatba, végigolvastam, és nem értettem sok mindent.
Azt igen, hogy mennyire nagyon káros ez a gyógyszer, hisz a pattanások, amik a szedés elején eltűnnek, csökkennek, sok esetben pár hónap után visszajönnek, de hoznak magukkal mást is.
Alapos májkárosító hatás, pszichés gondok, nem is sorolom, inkább idelinkelem a "mellékelt használati útmutatót", aminek alapján már a dobozát sem venném a kezembe.
Az állatok ezt a gyógyszert kozmetikai fórumokon 12 év alatt nem ajánlják!!!
Melyik felelős szülő engedné a 12 év feletti gyerekének, hogy beszedje?
Francnak kell cukrokat, szénsavas üdítőket, tartósított konzervféle ételeket, gyorséttermi menüket, chipseket, meg ilyeneket tömni a kölykökbe, hogy később ilyen pattanás problémák keserítsék az életüket? Miért gondolja bárki, hogy ha mérgezi magát, azt a szervezet szó nélkül tűri?
Igen, ragyák és aknék formájában is méregtelenít a szervezet, annál is előfordul, aki nem eszik a fent felsoroltakból, mivel mindent kiszűrni lehetetlen.
Amit lehet, azt viszont muszáj, bármennyire nehéz egy gyereknek nemet mondani a mekinél, vagy a fanta-kóla-"óccsó üditő-nem kell víz" részlegnél, muszáj.
A gyerektanítás-nevelés felelős munka, ne várjuk meg, míg a bevitt mérgek a korai kamaszkorban óriási problémákkal jelentkeznek.
Még fél éve-egy éve mi is ettünk párizsit, májkrémet, virslit, egyebeket.
És az akkor öt éves fiamon néha megjelent egy-egy pici pattanás.
A szójatartalmú termékek bizony okoznak ilyet, és a felvágottakban lévő szója biztos, hogy nem génmódosítás-mentes.
Érdekes, mióta itthon nem eszik ilyesmit, nincs ilyen gond vele.

Ha már valakinél fennáll a bőrprobléma, ne gyógyszerrel próbálja kezelni a ragyákat, főleg ne ilyen szarral.
De amit egyes bőr vagy nőgyógyászok csinálnak, miszerint felírnak fogamzásgátlót, a nemi életet még nem élő tiniknek a bőrproblémákra, ami a tinikorban egy teljesen normális jelenség a hormonváltozás miatt, az is teljesen kiveri a biztosítékot.
A fogamzásgátló egy másik olyan téma, ami hosszabb utánjárást igényel, de az biztos, hogy minden egyéb alternatív módszert inkább javasolnék a lányomnak.
Szóval a fennálló bőrgondok esetén keresni kell egy jó Bionom kozmetikust, aki gondosan felmérve a problémát életmódváltás-tanáccsal és méreganyag-mentes kozmetikumokkal fog segíteni.
Nem olcsó dolog gondolom, de mindennek meg kell fizetni az árát. Szerintem ha ezt a förmedvény gyógyszert szedi valaki, hosszútávon sokkal drágább lesz neki...
Annyira meg nem lehet szerintem fontos a sima bőr, hogy mondjuk huszonévesen egy vesével kelljen élni...

Azért leírom még egyszer, a főbb dolgokat:
- a pattanások kezelése belül, a moslék-ételek, italok elhagyásával kezdődjön
- hagyd el a kőolaj tartalmú krémeket, tisztálkodószereket, és alumínium tartalmú dezodorokat
- tinikorban, bármit tesz valaki, a pattanásosság teljesen normális
- olyan kozmetikust kell keresni, aki nem csak nyomkod, hanem méregmentes kozmetikumokat használ

Ha ilyen jellegű gondod van, nézelődj, tájékozódj, de elsősorban fogadd el, hogy a test változik, és mindennek van következménye.
Bele lehet futni olyan sztoriba is, miszerint semmi káros hatás nem jelentkezett ettől a gyógyszertől, de valljuk be, nem ez a gyakori. Inkább az ilyen.
Nem a homokba dugott fej és a negatív vélemény figyelmen kívül hagyása a megoldás.
Alap emberi reakciók:
- velem ez úgysem történhet meg
- olyan régóta eszem/iszom ilyeneket, mégis élek
- valamiben meg kell halni
- más is szedi, mégsincs baja
- az akárki mondta, és ő csak tudja
- orvos, diplomája van, ha káros lenne nem írná fel
Satöbbi. Nem akarok mindent felsorolni.

És ami még lényeges itt:
Én nem vagyok sem kozmetikus, sem semmilyen szakértő, nem is reklámozok, sőt az orvosokat sem szólom le, csak sokat olvastam/olvasok a témában, és próbálom egy helyen tárolni a gondolataim.

2011. október 11., kedd

Unalmas bejegyzés, felhős képekkel

Kiszaladtam késő délután az udvarra, majd vissza a fényképezőért (kölcsön), mert ez csodaszép volt.
Ment le a nap, az udvar hátsó része egy sávban bevilágítva általa, de totál esőfelhős az ég felette.
Igyekeztem, de nem tudom mennyire adják vissza a képek.



 Az utcai képek is ekkor, egy időben készültek.

utca keleti oldal

utca nyugati oldal
És a csajszi, aki kiszaladt megnézni mi van velem :)


2011. október 9., vasárnap

Szülinap

11 hónapja kezdtem el ezt a blogot, lassan egy éve döntöttem el, hogy a sok gondolat ami a fejemben van, megér annyit, hogy leírjam őket.
Ha csak én fogom olvasni, akkor is megéri leírni, mint naplót.
Sokat gondolkodtam erről azelőtt is, de nem olvastam blogokat, nem ismertem a menetét.
Azután egy fórumról megismertem Rainee-t, az ő babás blogja volt az első, amit olvasgattam, és egyszer csak elkezdtem az enyémet.
Azután kettészedtem a blogot, mint kajást és személyeset, de úgy hiszem, mindkettő elég személyes, hisz mi lehetne személyesebb, mint a gondolataim, és a velem meg családommal történő dolgok?
Mivel van pár nyilvános és pár rejtélyes olvasóm is, gondolom mást is érdekel amit irkálok.

Most pedig szülinapi játékra hívlak titeket, kedves nyilvános és nem nyilvános olvasóim, amely játéknak a blog szülinapján, november 9.-én lesz vége, azaz sorsolok nyertest, kettőt.

Az első helyezett díja egy ilyen citromos-paradicsomos olívaszappan,
és egy ilyen csokis mentás kókuszos szappan lesz,

a második helyezettnek pedig egy ilyen levendulás-sheavajas babaszappan,
és egy ilyen csokis-tengeri sós muffin szappan.

Csak annyi a teendőd, hogy ennél a bejegyzésnél hagyj egy jelet, miszerint játszanál.
Ennyi az egész, egyforma eséllyel indul mindenki, nyilvános követő és rejtélyes olvasó is.
Jó Játékot!

Akarat

Igen, a gyermeki akarat egy nagy, sokoldalú téma.

A heti Nők lapjában Vekerdy Tamás rovatában pont erről van szó, ami régi dolog nálam, mert nem tanítottam egyik gyerekemnek sem, hogy "nem akarok, szeretnék."
Az "akarni a wc-n kell" örökbecsű bölcsességtől pedig egyenesen hánynom kell.
Igen, a gyerek akarjon, mert én "csak" a szülője vagyok, nem akarom, hogy az általam kialakított akaratgyengesége miatt ne tudjon az iskolában érvényesülni, később munkát szerezni, vagy a házastársával szemben óhajt közvetíteni.
Ezen persze nem azt értem, hogy helyes felnőttként is toporzékolni, mert azt a gyereknél sem díjaznám.
Van az akarat kifejezésének ennél jobb, szocializáltabb módja is, a szavakon viszont ne lovagoljunk, mert a gyerek igenis akarja amit akar, nagyon.
A toporzékolás, vagy hiszti csak egy kifejezési módszer, amin nekünk, mint nevelőnek kell finomítani.
És helyesebbnek tartok egy jól irányzott fenéken csapást a nyílt utcán hiszti esetén (nem vagyok gyerekverő :D), mint a hiszti tárgyát megvenni, előzetes akaratunk ellenére is akár.
De őszintén szólva a fent idézőjelbe tett mondatokat mi is utáltuk gyerekként, és szerintem senki kedvét nem ez vette el attól amit épp akart.
Ez inkább arról szól, hogy jól van, a Mama azt mondja "szeretnék"-et kell mondani, akkor azt mondom, és megkapom, hisz engedelmes, jó gyerek voltam.

Az ötödik csokit is megkapom, mert olyan szépen kérem.
Mennyire elcseszett felnőtteket akarunk nevelni-alkotni?
Az "akarom" mint szó, csak az első pár évben lényeges, utána a tettek fognak jönni, és az akarásból hamarabb lesz eredmény, mint a szeretnék-ből, amit esetleg tettek nem is követnek majd, mert nem kell semmit tenni azért, amit AKAR, csak másképp mondani.
Nincs egy "Ha akarod, tegyél érte valamit" cél elé dobva, hisz tényleg, ha másképp mondja, meg is lesz amit SZERETNE.
Melyik a hatásosabb a felnőtt világban?
Az, hogy "De jó lenne ez vagy az, de úgysem lehet." vagy az "Akarom, és megszerzem!"?
Igen, mindkettőnél vannak árnyalatok is, hisz az első alja a teljes akaratgyengeség, teljes behódolás az erősebb AKARATúnak és a problémáknak, mert ha nem akarhatok, akkor hogy akarjak megoldani egy problémát ugye, a második teteje pedig a totál szociopata, társadalomtól leszakadt erőszakos állat.

Az, hogy mi lesz a mi gyerekeinkből, nem csak rajtunk múlik, mert nem elfelejtendő, ott van az ő sorsuk is, mint tényező, bárki bármiben is hisz, és sok-sok esetben megfigyelhető, mindegy mit kap a gyerek útravalóul, lehet, hogy teljesen máshol köt ki, mint az a neveltetéséből elvárható lenne.
A dolog arról szól, hogy mi mindent megtegyünk, amit csak lehet, amit bírunk, de ha az árnyalatnyi és nagyobb különbségeken átsiklunk, akkor majd felnőttként kísérgethetjük a gyerekünk minden ügyintézéshez, vagy szentségelhetünk,hogy ezt vagy azt sem bírja elintézni.
Vagy bele lehet abba is gondolni, milyen jellemű emberek a mai cégvezetők, országvezetők.
Az átlag.
Nem mind.

Érvek nélkül, csak parancsokkal irányítani nem lehet, maximum egy felsőbbrendű-alárendelt viszonyt fenntartani, ami már a királysággal kihalt.
Megtanulta ez a társadalom, hogy csak aki fent van az akarhat, nekem kuss a nevem.
Én csak gyengén szeretnék, finoman óhajtok, és a felsőbb hatalom majd eldönti.
Nem érvel, esetleg a "nem és kész, én mondom meg mi van" "nem kell megindokolnom, mert te vagy a gyerek, én a felnőtt" az egyetlen érv, amit adni tud.
Érvelni nem kell, mert én vagyok az úr.
Az így nevelt gyerekek lettek a mai vezetők, munkahelyeken és az országban is, és nézzünk szét, milyen kellemes is ez a világ.
Kiskirályok ülnek a hivatalokban, és senki nem csap az asztalra, csak birkaként elfogadja a helyi hatalmi döntéseket, még kérdezni is félünk.

Mint írtam, az előregyártott mondatokat már a szüleink is utálták, de valahogy mégis továbbadták nekünk, itt viszont be is lehet fejezni.
Ébredjen mindenki tudatára annak, hogy egy jövőbeni társadalom részegységét neveljük, alkotjuk meg.
És ha nem is olyan lesz, mint terveztük, de megtenni mindent azért, hogy sikeres legyen, fontos dolog.
Sikeres mindegy miben, amiben ő AKAR. Ha te ügyvédnek szánod, még nem biztos, hogy az az ő útja.
A te akaratodat nem akarhatja ő, legyen meg a sajátja, mert ha normál keretek közt, de azt teszi, amit igazán akar, akkor nem kell egy nap felébrednie, szétnéznie, és megállapítani, hogy szívesebben lenne mondjuk Afrikában egy nádkunyhóban, mint a felhőkarcoló tetején Dubai-ban, de az elvárások miatt maradnia kell.

Így a végére, annyit mondanék, legyen a gyerek akaratos, erős akaratú, nevezzük bárminek, de ne akarjuk megtörni őket, hanem mutassuk meg nekik az érvelést, kezeljük őket partnerként egy vitában,
készüljenek fel a másokkal való normális együtt élésre.

2011. október 5., szerda

Gyermeki hazugságok és veszélyek

Móni vetette fel a blogján ezt a témát, és szerintem is érdemes kicsit vesézgetni.

Mikortól kell aggódni a "hazudozó" miatt, hogy lehet elejét venni, ha benne vagyunk megoldani, és a többi mellék kérdés.
Öt cseperedő mellett, persze hogy találkoztam már a hazugsággal, kisebb-nagyobb füllentéssel.
Mindre nem is emlékszem :)
Például Szabolcs nem túl rég, hamar kiugrott a kádból szaladt a tévéhez. Én:
- Meg is fürödtél?
- Igen.
- Mindent megmostál?
- Igen.
- A hátadat hogyan? (állandóan kiabál, hogy valaki mossa meg neki, de akkor nem tette)
- Megoldottam.
- Szerintem ez kamu, akkor máskor is megoldanád, na sipirc vissza a kádba, vagy elfenekellek!
Szalad a kádba, és megyek a szobába, és hallom:
- Rájött, rájött, a fenébe!
Ami aggasztó kicsit, az, hogy most ugyan tudtam, hogy nem mond igazat, de nem láttam rajta.
Hat éves, és kiválóan el tudja hitetni, amit mond.
Elő is fogom venni a "Beszédes hazugságok" című könyvet, ami alapján a "Hazudj ha tudsz" c. sorozat készült (Lie to Me).
A letölthető könyveim közt ott van amúgy.

Sokszor fordult elő olyan is, hogy valamelyik megkérdezte, csinálhatja ezt vagy azt, és azt mondtam nem.
Ők pedig, akármelyik gyerekről is legyen szó, mégis megcsinálta.
Mert lehetségesnek tartotta, nem indokoltam meg a tiltásom, vagy az indok nem feküdt szilárd alapokon.
Példákkal:
- Szögelhetek?
- Nem.
- Miért?
- Mert veszélyes a kalapács.

Na ez az a példa, ami nem fogja elvenni a gyerek kedvét, ha ő szögelni akar.
Mert ő ügyes, meg tudja oldani, és ami a legfontosabb, akarja.
Akkor inkább kapjon egy rossz lécet, pár szöget, egy kis kalapácsot, és egy felnőttet, aki ott van mellette segíteni.
Meg lehet tanítani kalapálni, és kivédeni a veszélyeket.
Ha rácsap az ujjára?
Túl fogja élni, GYAKORLATI tapasztalatot szerez a kalapács veszélyeiről, nem túl ártalmas módon.
Ettől persze nem kell leszedni a fejét, nem kell ledorongolni, milyen ügyetlen volt, ne a magunk malmára hajtsuk ezzel a vizet, mert a gyereknevelésnél szerintem nagyon-nagyon lényeges, hogy életrevaló legyen, sok mindenhez értsen, úgy, hogy a veszélyekkel is tisztában van.
Apró dolgokban szerezzen gyakorlati tapasztalatot, hogy mikor nagyobb dolgok megtanulására kerül a sor, tudja, hogy bízhat bennünk, nem lustaságból tiltunk meg valamit, hanem ismerjük a veszélyeket.
Talán idevaló példa:
Tegnap az ovi előtt a kapuban volt egy kutya. Másfél év körüli, biztos valakit kísért.
Szili szaladt oda, de a kutya behúzta a farkát, és morgott.
Majd rám is. Akkor leguggoltam, ne féljen, próbáltam hívni, de nem akart jönni.
Magyaráztam a két ovis fiúnak, hogy a kutyus megijedt, fél tőlünk, ezért morog. Ha odamennénk, talán meg is harapna, mert nem lát kiutat, sarokba van szorítva, nem tud menekülni, úgy pedig támadhat.
Ha ilyet látsz, kerüld ki.
Mi is bementünk a személyzeti ajtón.
Lehetett volna szentségelni, félelmet ébreszteni a  gyerekben a saját lehetséges félelmünkkel, de minek?
Ez is csak egy lehetőség volt a tanulásra.


Az a baj sok szülőnél, hogy mindentől meg akarja óvni a gyereket, tutujgatja minden sebecskéjét,
minden elesésből, botlásból nagy ügyet csinál.
Láttam már olyat, pesti játszón, hogy a karcolásos sebet szerzett 4 éves fél órát üvöltött, az anyja hazaszaladt sebtapaszért meg fertőtlenítőért, a gyerek addig csendben ült a padon, visszajött az anyja és újra üvöltött, az anyja pedig szépen fertőtlenítette-bekötötte a sebet, és egy órát ölben nyugtatgatta a gyereket.
Én hogy csinálom?
Ha apró a sérülés, akkor annyit mondok, jól van, elmúlik, mosd meg, vagy megmosom én, játsszon a gyerek tovább.
Ha vérző sérülés, akkor bekötjük, de ha akar, mehet játszani tovább.
A nagyobb sérüléseket szakszerűbben látom el, volt már pár olyan is a szülői életemben :)
Ha a kicsi sebbel még sokáig foglalkozik a gyerek, megkérdem, menjünk-e orvoshoz.
Hívjuk-e a mentőt. Akkor belátja, hogy nem is fáj ez annyira, a neki kellő sajnálkozás-babusgatás adagot pedig megkapta már.
A lényeg, hogy nem babausgatom ha nem muszáj, és nem azért, mert érzéketlen vagyok vagy nem szeretem őket, hanem nem akarom, hogy folyton óbégasson bármelyik egy-egy kis bibinél.
Azt szeretem, hogy elesett, megnézi a sebet ha van, és megy tovább.
Lássuk már az életben ezt a példát!
Minden kis gond a padlóra tesz, vagy csak megrázom magam, és megyek tovább?
Tényleg érzéketlen az a szülő, aki erre neveli a gyereket?

Visszatérve, sokszor a sérülésektől és apró bukásoktól próbálva óvni őket tiltunk, ezzel kikényszerítve a füllentést és hátunk mögött való, titokban ügyködést.


Én azt próbálom megértetni velük, mivel jobb ötletem egyelőre nincs, hogy úgyis lebukik, úgyis kiderül a hazugság, azért nem érdemes.
Mindig megokolom a döntésem, pl. miért nem lehet játékot vagy akármi vinni az oviba, vagy miért nem lehet akármit, amit megtiltok csinálni.

Ami itt a lényeg, hogy ahhoz, hogy ilyen apróságokban sikere legyen, ahhoz engedni kell. Ahhoz meg, hogy belássa, valami úgy jó ahogy mondtuk, azért nem engedjük, mert jobban látjuk előre a következményeket, ahhoz is engedni kell kicsit, mert gyakorlati tapasztalat kell nekik.
Példával: - Azért nem vihetsz 5 kisautót, mert elhagyod, nem tudsz rá figyelni, és amúgy is, van az oviban elég.
- De figyelek rá, vigyázok rá, és ezekkel akarok játszani.
- Minddel? Nem elég egy?
- Nem, mert barátok. (jó érv)
- Oké, akkor vigyél kettőt, mert kettő kezed van. (érv anyától)
És egyik sem marad egyedül. Itthon marad 3, nálad lesz 2.
Innen kezdve két eshetőség van, meglesznek a kocsik délután, épségben, sikerélmény a gyereknek (bár szerintem anyának is).

Mindenkinek lett egy kis igaza, nem fog legközelebb sem hazudni, mert nincs rákényszerülve, nem aggasztja magát azon, hogy eldugom, mert nem engedik.
Szóval van egy alkupozíciója.
Ha meg eltűnnek vagy elrongálódnak a kocsik, akkor azzal is lehet példát építeni, csak óvatosan.
Ne a hibáiból húzzunk már hasznot, ne azt építsük fel benne, hogy ügyetlen, értéktelen és rossz!
Nem neurotikust, hanem egészséges jellemű embert akarunk nevelni, igaz?
A lényeg, hogy ne mi kényszerítsük ki a felesleges és túlzott szigorral, tiltással a hazugságot.
Ebben a fenti példaesetben kapott a gyerek bizalmat, érzi, lehet bízni benne.
Partnerként kezeltük, nem felsőbbrendű szülőként.

És nagyon fontos megértetni velük, hogy ha hazudik, akkor elvész a bizalom, és az neki rossz, mert akkor sem fogunk hinni neki, ha igazat mond.

Ezekkel a példákkal persze nem váltottam meg a világot, mert ettől még hazudhat megint, meg fog is, mert ritka a gyerek aki nem, csak azt akartam kifejezni, hogy nagyon sok esetben megszokásból vagy lustaságból feleslegesen tiltunk, a gyerek érveinek figyelmen kívül hagyásával.
Olyan esetekben, mikor akár engedhetnénk is, vagy félúton találkozhatnának az érvek.
Most lezárom ezt az írást, mert ha még egyszer átolvasom, megint beleírok valamit, és már így is hosszú :)
És mennem kéne az oviba.

2011. október 2., vasárnap

Konyhai diliház

Reggel, mikor belefogtam a főzésbe, nem is gondoltam, mennyi minden benne foglaltatik ebben ma.
Főztem nokedlit, majd megérkezett Kira, aki pedzi egy ideje, tanítsam főzni, varrni, satöbbi.
Jól van, akkor a nokedli levéből lesz egy rántott leves. Ne vesszen kárba az a lé, magyaráztam neki, a tennivalókkal együtt. Elkészült a rántott leves alapja, mehet rá a víz.
Mondom erre eredetileg hideg víz kell, de most azzal dolgozunk, ami miatt nekiálltunk.
Amit sikeresen ki is borítottam. Senki nem sérült meg, a konyhára pedig ráfért egy felmosás, a tűzhely lábánál úgyis leragadt valami szmötyi, a forró víz legalább felszedte :)
Akkor készítettük hideg vízzel a rántott levest, amire pár pillanatra odabigyesztettem a lyukacsos aljú lábost, amiben a nokedli pár kanálnyi maradéka leledzett.
Pár pillanatra, mint mondtam.
Ezzel ott is felejtettem, mert leültem Livit etetni.
Anyám szólt, hogy forr a leves.
Amit ha nem kevergetünk, és zárunk el időben, akkor kifut.
Ki is futott, de a lyukacsos lábos megvédte a tűzhelyet, viszont a benne lévő kis nokedli maradék leveses lett.
Én meg beleraktam azt is a levesbe, ne vesszen már kárba.
A leves pedig előlépett tojáslevessé, így, gondoltam nem lesz feltűnő senkinek a nokedli, hiszen mindenki látta, hogy beletettem.
Anyu ette, meg is kérdezte rögtön az első falat után, mi ez a tészta benne.
Mintha nem látta volna.
És akkor még arról nem is szóltam, hogy egy műanyag tálat a tűzhelyen, a  lábos közelében hagytam, meg is égett.
Mindegy, a rántott leves illetve tojás leves elfogyott.

Kira sem ma tanult meg főzni, a lecke hamar véget ért.
De legalább jókat röhögtünk.

Hajnali troll

Hajnali fél 4.
Krisz már indul munkába, kávét melenget, mikor veszett kutyaugatás kezdődik.
Jól van, biztos valami vadállat van kapu túloldalán, majd elmegy - gondoltam, és fordultam a másik oldalamra.
Öt perc folyamatos ugatás után - ráadásul Borisz is aktív volt, pedig csak VALÓS veszély esetén ugat - csak kinéztem, és látom, áll valaki az utcán, a kapuval szemben.
Részeg állat itt keresett valakit, aki sosem lakott itt.
Merthogy letépte a láncát - az ékszerét, nem a kikötőláncát - és izébigyó.
Krisz próbálta magyarázni neki, hogy nem lakik itt, de a népi agyagedény kitalálta, hogy hívja a rendőrséget.
Én már bent az említett szervezet diszpécserével csevegtem bent.
És bár megígérte, hogy bő 10 percen belül visszahív, mert akkor végeznek a kollégák három helységgel odébb, konkrétan Őrbottyánban, de azóta sem hívott.
A fa föld alatt élő részének nevével jellemezhető illető ugyanis elcsattogott, hívva a rendőrséget, miszerint visszavonja a hívását.
Mindezt Krisztől tudom, aki közben melózni indult, a majom pedig mögötte vonult ki az utcából.
Gondolom ebből leszűrték, hogy nincs teendőjük ez ügyben, meg a takarékosságot és csóróságot is megértem, de azért visszahívhattak volna.
Talán azt hitték, hogy a putrinegyedből hívom őket, és mindennaposak errefelé az ilyen események.
Vagy az "öt gyerek alszik bent, és az állapot részemről fenntartandó még pár órát" lényegű közlésemre hitték, hogy valami kocsmajáró klán női tagja lehetek, a tetűtenyészetből.
Pedig nem.
A falu más részein bizonyára gyakran kell szirénázva kivonulni, de a mi utcánk nem ilyen.
És az 5 gyerek ellenére mi sem vagyunk putrivájárok, meg földönfutók sem.
Sőt, a kocsmát egy családtagom sem ismeri belülről.

Szóval ami pozitív, hogy a kölykök nem ébredtek fel, csak Kira egy fél órára, és megállapította, hogy hiába van korán, arany nincs.
Tehát nem keltek fel a kicsik, pedig a baromarc a kaput is egyengette, de megfenyegettem a slaggal.
Igaz, csak odébb ment, majd visszajött.
Mire viszont elment, én tökéletesen felébredtem, és kávéért indultam.
Mikor az is megvolt, és ültem volna le vele, felriadt Livike, és tejet óhajtott.
Megkapta, visszaaludt, teljes lett a nyugalom.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...