2012. január 18., szerda

Idő és kilowatt

Sétálunk az ovi felé, rám jön a tornázhatnék. Jó, majd otthon.
Persze. Mert az így megy, mi?
Ott akarok tornázni, ahol nem lehet. A kedvet nem lehet visszahozni, mire hazaérek, lepakolok, dolgom is akad, Livi is igényel engem. Mire van idő, nincs kedv.
Akkor kihasználom, hogy nem sok ember mászkál az utcán, és a babakocsi után úgy lépdelek, hogy érezze a lábam. Azaz egy vonalban mozog a két lábam, dombon felfelé jól beletaposok minden lépésbe. Érzem is, és ennyit legalább megtehetek.

Érdekes ez az idő dolog.
Azt hiszem még délelőtt, hogy sok van, ma ráérek erre meg arra.
Még gondolkodom is, mihez kezdek a fennmaradóval.
Konkrétan a fordítás.
Még van 300 sorom, ó, meglesz az egy óra alatt.
Akkor még mindig fiatal lesz a délután, majd belekezdek abba a madaras természetfilmbe, amit kinéztem még lefordítandónak.
Ez tegnap volt.
Még mindig van 200 sorom az alap filmből. A madarasba bele sem szagoltam.
Mert mi is van?
Leülök, de 10 perc után menni kell, mert kályhát kell nézni, ugat a kutya én pedig futárt várok, akar valamit a bébi, ha már felkeltem akkor iszom, megnézem az összes kályhát, kiszedem a mosógépet, készítek egy kávét, és el is feledkeztem már a fordításról.
Közben meglátok valami takarítani valót, rendezni valót, akármit.
Vagy a varrnivalót, és leülök oda.
Ó, hogy én épp fordítok?
Jó, az sem szalad el.
Hiába, a délelőtt még nem a leülős dolgok ideje.
Akkor még pörög az emberben a hajtós munka, az alkothatnék, a rendezési vágy, akármilyen tenni vágyás.
A percek pedig mennek, mint a villanyórában a kilowattok.
Olyan kevésnek tűnik egy ellenőrző kör a házban. De olyan sok apró percecske elmegy vele.
Mondom,mint a kilowattok.
Elmegy napi 25.
Sok?
Nem hangzik annak.
De ez több mint 1000 forint.
Spórolni rajta?
Lehetne, és amit lehet azzal spórolunk is.
Ide fél, oda egy, nem is sok.
Aztán mégis hatalmas a villanyszámla.
Elmegy rá a pénz, mint az időm az apró-cseprő intézni valókra itthon.
Mire pedig elmúlik a nap, és csitul bennem a tettvágy, addigra az agyamban is alább száll a gondolatok és értelmes agyi tevékenységek lehetőségének kavargása.
Ja, ilyenkor reggel még születnek ilyen bonyolult körmondatok.
Nem Krisztián, nem füveztem be, nem azért írtam ilyen tekervényesen :)
Magyarul estére már nincs kedvem fordítani, csak bénán bámulni ki a fejemből, pedig egész nap nem csináltam úgymond semmit.
Semmi értelmesnek nevezhetőt, ugye?
Csak elteltek a perceim.

A hópelyhek pedig lustán szálldosnak alá, reggel lehullanak, délutánra elolvad a java, ami nem, abból lesz a tükörjég másnap reggelre, hogy ne legyen unalmas eljutni az óvodáig.
Jó hogy tudok kapaszkodni a babakocsiba, és nem kell négykézláb alázni magam :)
Pedig Kira biztos boldog lenne, ha elvágódnék a suli mellett nagyszünetben és leégetném. Én is.
Amúgy is olyan kis ijedős a drágám, és én ezt csúnyán kihasználva állandóan mögé lopózok, és ijesztek.
Olyan jókat röhögünk, de tényleg.
legalább ő élvezi a fincsi havat :)
Annyira nem figyel a külvilágra, hogy csukott a fürdőajtó előtt beszélgetek Szabolccsal két mondatot, ő elmegy és feltépem az ajtót. Kira a kádban akkorát sikolt, mintha harminc pók és hatvan denevér támadta volna meg :)

Így telnek most a napok, a denevérünk a pincében megkettőződött, vagy hívta a jó barátját az eredeti batman, mert immár ketten csücsülnek a falon.
Aranyos kis bőregérkék. Vittem nekik narancsot, pedig tudom, hogy nem az kell nekik.

7 megjegyzés :

  1. Jó volt olvasni az írásod, Heni!:-) Érzek néha én is így!Kéne egy kis extra erő, vagy idő?:-)

    VálaszTörlés
  2. Mindkettő. De ha hozzászokik az ember a pörgős-rohanós léthez akkor nehéz leállni és kihasználni azt a plusz időt. Semmi nem jó, mi? :))

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó írás Heni! Engem is elgondolkodtatott... pl. hogy ne hozzak haza annyi munkát, mert este hulla fáradt vagyok, így aztán egy órával előbbre húzom az órát, hogy a bűntudatom tompítsam Igen ám, de mindez csak a reggeli magamba fordulós, lelki órám rovására elvégezhető, azt pedig nem akarom elveszíteni. Szóval jó ez az írás, mert megpróbálom időkorlátok közé szorítani a munkám és megvigyázni a hajnali lelki egy órámat. Látod milyen hülye vagyok! Pedig ezerszer megtapasztaltam, hogy a reggeli egy órám Istennel, milyen sokat hoz a konyhámra... Köszi! Erika

    VálaszTörlés
  4. Kell az a reggeli nyugis léleksimogatós óra. Én is ezt tervezem, csak nem reggelre, hanem más nyugis időszakra. Mindenkinek jobb ha relaxálok kicsit.

    VálaszTörlés
  5. Valahogy mire az ember magára fordíthatna egy kis időt, már nincs ereje/energiája/kedve hozzá - milyen ismerős! :) Pedig, ahogy Erika is írta, megtérül ez az idő lelkileg, fizikailag. Sajnos azt tapasztaltam, hiába állok át nagy nehezen, vérrel-verejtékkel más szokásokra, ha jön egy betegség, egy probléma a családban, mindig a saját idő vész el. Aztán újra három-négy hét alatt "szoktatom" magam újra - érkezik az újabb probléma. Tudom, a Te mércéd szerint ez kevés, de újra és újra próbálkozom. Több sikert kívánok Neked!
    Brigi

    VálaszTörlés
  6. Na most komolyan elgondolkodtattál Brigi. Van olyan hogy én mércém? Mert ha úgy is jön le hogy van, az biztos hogy még én sem érem el a szintet :))
    Én is csak próbálkozom, aztán vagy lesz belőle napi rutin, vagy csak néha beiktatott én-idő marad :)

    VálaszTörlés
  7. Nekem az a benyomásom, hogy Te egy szellemileg igényes, környezettudatos, gondolkodó nő vagy, aki lényeges dolgokra figyel, például figyelembe veszed a gyerekeid személyiségét, nemcsak elvárásokat támasztasz velük szemben, vagy a társadalmi megfelelés külsőségei helyett (státuszszimbólmokra ácsingózás, trendek, stb.)inkább a felesleges vegyszerek kiküszöbölésére fordítod az idődet. Persze, senki nincs hiba nélkül, de magam is úgy vagyok, hogy az előregyártott műgondolatokat és egyéb "műanyagokat" megpróbálom kiiktatni. Több-kevesebb sikerrel. :)
    Brigi

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...