2012. január 5., csütörtök

Merjünk hinni

Magvas téma, nem biztos, hogy én fogom a legnagyobb bölcsességeket megállapítani.
Ebben sem :)
De ha belegondolok, hogy beszédbe keveredem egy boltban, beszélek a szappanokról, látom az érdeklődést, és nem mondom el az elérhetőségem. Eszembe jut ugyan, de úgy vagyok vele, majd megkérdi, ha érdekli.
Pedig odalökni lazán, hogy keresse a neten az Ördögszappant, elég is lett volna.
Vagy megnézi, vagy nem.
Nem tettem, utólag bánom, hülye vagyok, de mindegy.
Maradjunk a példánál.
TeszVeszen árulok ruhákat. Ha vesz valaki, mikor lebeszéljük a részleteket, szoktam ajánlani a szappanboltot. De ha olyanom van hogy épp nincs önbizalmam valamiért, akkor nem.
Eddig háromszor ajánlottam, egyszer volt sikeres, azaz vásárolt az illető és sok mindent kérdezett is a témában.
Mit veszítenék ha mindig ajánlanám? Semmit. Tudom, sőt azt is, hogy ha nem ajánlom, akkor nem lesz nagyobb a siker sem.
Így ezen változtatni kell, nekem.

Nézem az Avatart.
Szerintem a rendezőnek nem sokszor fordult meg a fejében, hogy mi lesz ha nem sikerül.
Mikor pénzt gyűjtött rá, nem hitte, hogy nem lesz elég befektető.
Monumentális film, hatalmas költségekkel, de bevétellel is.
Van egy célod, és hiszel az elérésében. Ennél több nem is kell szerintem.
Mert ha hiszel benne, akkor úgy fogod alakítani a dolgaid, hogy összejöjjön.
Ennyi, nem bonyolult.
Tök mindegy, hogy egy új cipőre gyűjtesz, vagy a villanyfogyasztásod csökkentése a cél, meg fogod tenni ami az eléréséhez kell.
Mindössze hit kérdése.

Tudom azt is, hogy (klisé) a mai világban sok embernek nincs hite, főleg önmagában, mert azt látja, ami nem sikerült, amiben úgymond elbukott.
De bukás nincs, csak a hited csökkent le, nem adtál bele elég energiát.
Ha pedig tényleg mindent elkövettél, de nem jött össze, akkor annak pedig nem te vagy az oka, hanem a sors nevű nagy rendező, és épp emiatt nem kell hogy a hited lássa kárát.
Másfelé kell menned, más célokat kell kitűznöd.
De azok mindig legyenek.

Persze holnap nem tudnék elindulni Peruba, mert még útlevelem sincs, de ha ezt valódi célként tűzném ki magam elé, és minden tettemben ott lenne ennek elérése, akkor össze is jönne.
A vágyakat ne teljesen elnyomd magadban, hanem ami nehezebb, vagy reális oka van annak, hogy miért nem indulsz neki, azt csak tedd félre. Ápold magadban, legyen ott a tartalék polcon.
A hibánk, hogy eltemetjük magunkban ezeket, és a végén ott fogunk állni, a millió meg nem valósult álmunkkal kiégve, csalódva.
Meg kell nézni az eggyel idősebb korosztályt, mennyi olyan ember van, aki még csak nem is kergeti az álmait, hanem réges rég kirúgta őket.
Már kergetni sem akarja, de ha elbeszélgetsz vele, mit akart mikor fiatalabb volt, milyen céljai voltak, láthatod. Mindenkinek vannak. Van aki kisebb dolgokban gondolkodik, ami nem baj. Hisz a Himaláját sem mászhatja meg minden ember, de a kis cél is cél.
Ha csak annyit akarsz elérni, hogy boldogabb legyél, akkor pontosítsd a célod kicsit.
Mert ez még kevés.
A boldogan akarok élni, az nagyon kevés. Az nem jelent semmit.
Ezzel az agyunk sem, és a lelkünk sem tud mit kezdeni.
Meg kell fogalmaznod neked mi a boldogság, és hogyan tudod elérni azt.
Ha egy hajfestéssel megúszod, akkor szerencsés vagy :))

Sokat gondolkodtam régen ezen, a pontos megfogalmazáson.
Mikor a horoszkópod azt mondja szerencsés napod lesz, vagy kakiba lépsz és ezzel vigasztalod magad.
Akkor általában valami nagy dolgot vár az ember.
Mi a szerencse?
Mindenképp a lottózóban kell keresni?
Nem hiszem.
Dugóba kerülni a közlekedés során is lehet egyfajta szerencse, hisz lehet hogy épp emiatt elkerülsz egy balesetet, vagy akármi mást.
Elkésni valahonnan is lehet szerencse, minden nézőpont kérdése, hogy egy újabb klisét hozzak ide.
Ezzel szemben a baleset sem feltétlenül szerencsétlenség, mert lehet, hogy olyan változásokat hoz az életedbe, amiket később majd szerencsének, jónak ítélsz majd.

Ennyi, lehet ezen még sokat csavarni, agyalni.
A lényeg pedig akkor is az, hogy kell a hit magunkban.
Az élet minden területén.

5 megjegyzés :

  1. Tegnap nagy megbeszélés volt a nagycsaládosban, és a könyvelőnek akit szántunk, és most lett időszerű, mondta, hogy úgy alakult az élete, nem tudja vállalni. Mondtam, hogy keressünk egy könyvelő céget, hátha a két(jópárszáz) szép szemünkért meg egy adományigazolásért megcsinálja az egyesület könyvelését. Többiek húzták a szájukat, de az egyikük mégis felhívott valakit, és odaadta a telefont. Kezdtem mondani, és mondta, hogy még az igazolás sem kell neki, nagyon szívesen elvállalják ingyen.
    És igenis mondd mindenkinek a szappanjaidat, ez nem annyira hit kérdése, hanem vagyunk így néhányan, akik nem akarják rátukmálni magukat másokra, mert biztos zavarunk. Lehet, hogy ő is nyer vele :)

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon jó történet. És az emberek igenis segítőkészek, csak nem mindig onnan jön a segítség, ahonnan várjuk :)

    VálaszTörlés
  3. A férjem szokta mondani, hogy az emberek akarnak segíteni, csak nem tudják, hogyan. És kérni kell. De olyan nehéz. Van még ilyen történetem, mert múltkor az adventi vásárra kértem egy tehenészettől tejet a forrócsokihoz, és nagyon körülményesen kezdtem kérni, és teljesen fel voltam készülve arra, hogy visszautasítanak majd, és olyan lelkesen és boldogan adtak, hogy még :)
    Na, mindegy, a lényeg a lényeg, néha az is elég, ha valaki más hisz, és ha nekünk nincs is, azért legalább a mi részünket oda kell tenni. Mert az már akarat, és nem hit kérdése.
    Nem vagyok ma túl összeszedett :D

    VálaszTörlés
  4. Heni, több okból is nagyon-nagyon szerettem ezt a bejegyzést. Egyrészt, végre... :P Másrészt meg olyan jól átjön belőle minden toporgás, minden vágyakozás, és még az az erőteljes "akkor is meg tudom csinálni" hangulat is.
    A szappanjaidat meg igenis ajánljad és reklámozzad, mert csodajók. :) Látványra, illatra, meg használni is.

    VálaszTörlés
  5. Engem az a "végre" érdekelne Dius, hogy az mire?

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...