2012. január 4., szerda

Na akkor most...

... emlékezzünk kicsit arra a 13 évvel ezelőtti napra.
Már hetek óta nem dolgoztam, december elején hagytam abba. Nagyon uncsi volt otthon lenni, még a kutyák sem segítettek. Ma már persze feltalálnám magam, de az ma van.
Akkor még hevertem, tévéztem, és rengeteg almát ettem.
Komolyan, napi 3 kilót simán. Az utolsó két hétben híztam is vagy 6-8 kilót.
Olyan voltam mint egy lufi, de úgy is éreztem magam.
Szóval én unalmamban minden alkalmat megragadtam, hogy kimozduljak, aznap reggel is mentem Pestre. A doki akkor már minden nap CTG-zett volna, az volt az első ilyen nap.
Az apjával együtt mentünk be, majd a munkahelynél átvettem az autót és mentem almabeszerző túrára, meg a Pólusba. Igazából reggel 7-től már 25 percesek voltak a fájások, de a doki csak legyintett, szokás szerint nem figyelt, mert később kiderült, azt hitte nem rendszeresek.
De nekem volt órám, és mértem az időt.
Percre pontos fájások voltak azok.
De ha nem kell vele foglalkozni, akkor nem fogok én sem.
A tudatos Heni még nem létezett.


Délelőtt 10-11 óra felé, mikor a Teszkóban fizettem, elment a magzatvíz.
Mondtam:
- Hoppá.
A pénztáros visszakérdezett, mi a baj.
- Semmi, csak a magzatvizem.
- Hívjak mentőt?
- Ó, első gyerek, még sokáig el fog húzódni. Csak hadd fizessek.
Majd kint a parkolóban.....


neeeeem


Nem Kira született meg, ő még este 7-ig váratott magára, csak bepakoltam az autóba, és visszamentem az apjáért. Mobilom még nem volt, így egy nyilvános telefonról hívtam a munkahelyét, hogy mi van, és hogy jövök.
A Pólus Teszkóról beszélünk, meg az újpesti szülőotthonról, és a munkahely sem volt sokkal messzebb.
Lényeg, hogy kb. délre már a kórházban voltam, de 3-ig elég uncsi volt a helyzet.
Majd akkor elkezdett igazán fájni, de ott vergődtem egyedül egy üres szülőszobában, mivel a doki mással volt elfoglalva.
Maga a szülés eléggé sima ügy volt, pár óra fájás, majd a második tolónál fel is bukkant a csajszi.
Tehát a szülés nem volt kellemetlen élmény, inkább az ismeretlen mivolta miatt féltem kissé tőle.
A kórházi lét?
Na azt kihagytam volna.
Akkor még 5 nap volt a kötelező idő normál szülés esetén, de nekem az pont egy évszázad volt.
Hiányzott az uncsi otthonom, a kutyák, minden.
De eljött az a szombat is, mikor végre hazavihettem a bébim.


Azóta eltelt ez a 13 év, kb. 170 magas, 41-es lábú és hatalmas szájú a királylányom.

9 megjegyzés :

  1. Kirának gratulálok, és nagyon sok boldogságot kívánok!

    VálaszTörlés
  2. Isten éltesse sokáig! Legyen nagyon szép a napja!
    És neked is boldog 13. szülőségi-születésnapot!

    VálaszTörlés
  3. Köszi Patrícia :)

    Neked is Kikocs, és igen, ilyenkor születik a szülő is :))

    VálaszTörlés
  4. Boldog születésnapot mindkettőtöknek! :)) Jó volt egy ilyen természetes (a szó minden értelmében az) szüléstörténetet olvasni!
    Brigi

    VálaszTörlés
  5. Boldog szülinapot! Gyönyörű lett a gyermek, szájalni meg úgyis csak veled tud. Nekünk hibátlan.

    VálaszTörlés
  6. Teljesen igazad van Medora :))
    Köszi

    VálaszTörlés
  7. Boldog születésnapot- így utólag...kicsit megkésve...

    VálaszTörlés
  8. Köszi, annyira nem is késett el :))

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...