2012. február 26., vasárnap

Diliházas gondolatok

Rá kellett jönnöm, hogy a név kötelez. Úgyhogy az oldalamat talán "Élet a Nyugdíjas-otthonban" "5 angyalka és Mária" "Békés anekdoták a Jászolból" vagy effélére nevezem át. Vagy nem, mert akkor unalmas életem lenne. Sokkal jobb így futkosva pattogni, mindenfélébe belefogni és lassan haladni.

Mert hát kevés a gáz, akkor bent főzünk, ahogy eddig is tettük, hónapok óta, mióta fűtünk. De ahhoz meleg kell ám, hogy a sparhelt sütőjét is lehessen használni. Mert különben nem megsül benne a kenyér, hanem kel, kel, és kikel a sütőedényből is.

Szóval nem csak begyújtani kell, hanem alaposan beetetni azt a tüzet, 5 percenként ránézni, etetni, és etetni.
Akkor jó meleg lesz a sütőnek is. Egyébként meg lehet kiszedegetni a kifolyt kenyértésztát a sütő aljáról, szentségelni - ezzel a tálnyi nyers, de mégis kemény tésztával most mégis mi a brét kezdjek?? - és kivinni a gáztűzhely sütőbe a többit, hátha még menthető. (Megsült, kenyér lett, kicsit talán túlkelt, de azért el fog fogyni.)

Közben a gyerekek ki-be járkálnak, hiába no, a jó idő őket is aktivizálja. És jó sok sarat hordanak be. Így futkosás cipők, papucsok után, "hagyd a cipőd a lépcsőn!" kiabálás, "hozz már neki papucsot!!" visítás a lányomtól, majd mikor észreveszem, hogy a legkisebb bizony nem várt a cipőre, hanem papucsban ment ki, akkor úgy döntök, hogy ezt királynői eleganciával nem is veszem észre. Menjen. Jó idő van, nem érdekel. És könnyebb is kitisztítani a papucsát. Most is a lépcsőn hever a saras cipellők közt.

Így múlik el nálam mindenféle rendre-szoktatós kezdeményezés.
Mi a francot harcoljak olyasmiért, aminek én sem látom sok értelmét? Minek nekik a kabát, ha leveszik, mert meleg van? Mert az oviban kötelező? Ott oldják meg ők. Én nem kényszerítek ilyesmiket rájuk. Ha fázik, úgyis jelzi, még a kicsi is.

Lassan az ebéd is kész lett, Ördögbéka gyermek rizses húst kért még este (mára), én pedig örömmel nyugtáztam az ötletet, legalább nem nekem kellett gondolkodni rajta, mi a túrót főzzek. Mikor tálaltam, én még nem voltam túl éhes, leültem a géphez egy kávéval. Bébi még aludt, Kira a tévé előtt, fiúk a konyhában ettek. Jó kis nyugis tíz perc volt, és az sem érdekel, hogy ilyen egy vasárnapi ebéd nálunk.
Kérdezte Kira:
- Te nem eszel?
- Nem, majd a maradékokat kaparom össze.
Mint mondtam, nem voltam éhes.
Ezt csak azért írtam le, mert aki rizses hús maradékát eszi meg négy gyerektől összeszedve, számíthat rá, hogy  aznapra vega lesz.

A kifolyt kenyértészta megfőtt a kutyáknak a fagyott hús áztató levében, azt felturbózzuk még ezzel-azzal, és igazi kutyalakoma lesz. Ma is sütöttem fánkot, megint tepsiben, kicsit másképp mint tegnap, most már lassan olyan, mint egy lágy, tökéletes bukta. Még mindig csak az én szobámban van fűtve, merthogy ott főztem, itt pedig még nem hiányzik.

Láttam egy helyen a "100 dolog magamról" listát, amit én is el akarok készíteni.
Főképp azért, hogy ha valaki idetéved, akkor ez egy jó indítás lehet, másrészt pedig nekem is segít az önismeretben. Ha megírtam, akkor majd linkelem a forrást, természetesen (nem azt, ahonnan a magamról-részt szedegetem össze, az a saját fejem lesz).

Ezek voltak a mai történések és gondolatok, de még nincs vége a napnak. Még bármi lehet.
Mert egy ilyen helyen, mint a nyugdíjas-otthon, sosem áll meg az élet, valaki mindig csinál programot.

3 megjegyzés :

  1. És ezért jó ide járni ebbe a nyugdíjasotthonba. :) Az ember lánya ráébred, hogy attól még, hogy valami nem szokványos, lehet egészen normális. :)

    VálaszTörlés
  2. Lassan azt hiszem, hogy mi vagyunk a szokványosak, az úgynevezett normálisak pedig az unalmasak :)

    VálaszTörlés
  3. Én is pont ezt akartam írni Dius, úgy szeretek jönni ebbe a nyugdíjasotthonba. Tiszta kikapcsolódás, felüdülés...jé, nálatok is sár van! Hű de jó!!!!:-))))Ja, és teljesen felüdít a zöld háttér!

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...