2012. február 21., kedd

Éjféli Tündér

A kis Tündér felsírt éjjel.
Persze, Apa bejött kályházni, ő pedig felriadt.
Anya kicsit várt, hátha abbamarad a panaszkodás és elalszik, de tíz perc után belátta, nem fog.
Odaszólt neki:
- Kimegyek a fürdőbe és utána kiveszlek.
Ezzel elvágták a sírdogálást, ami nem volt hangos, csak jelzés szintű.
Anyát már állva és mosolyogva várta. Ugyan sötét volt, de Anya tudta, hogy mosolyog, mert egy Anya tudja az ilyesmit.
Befészkelt magát Anya és a kicsi bátyó közé, majd elégedetten felszusszant.
A beszűrődő utcai fényben csak a kócos szőke haja látszott a párnán, ami olyan naposcsibe tollazatra emlékezteti ilyenkor Anyát meg Apát.
Anya megkérdezte:
- Most jó? Boldog vagy?
Ő pedig bólogatott.
- Tudod, hogy mennyire szeretlek?
Megint bólogatás.
- Akkor aludjunk.
A kis Tündér oldalra fordult, legkisebb bátyja felé, és megint szusszant egyet.
Majd Anya azt látta, hogy egy kis ropi-karocska bújik elő a takaró alól, hogy megsimogassa az alvó bátyó arcát.
Így lett kerek ott éjjel a világ.

3 megjegyzés :

  1. Olyan jó volt olvasni,most is, mintha ott lettem volna! Illatos, kis kócosak. Gyorsan ölelgessük őket, mert hamar megnőnek!:-)
    Szép napot, Heni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, neked is. Ne is mondd! Nemrég még pici baba volt.

      Törlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...