2012. február 28., kedd

Falusi körkép

Hm, de jó is egyedül baktatni a boltba!
Igaz, hó vége van, nem fogok hazafelé megszakadni, de azt hiszem akkor nem is lennék egyedül. Mert bár Lívi már oda-vissza sétál, alibinek még jó a babakocsi, amibe pakolni is lehet.

Szóval séta a napsütésben.
Megcsodálom az erdei nyomokat, a szarvas lábnyomokat, amik már nem a hóban, hanem a fagyott sárban díszelegnek. Van ám itt fekete olajbogyó is! Ki dobhatta ki? Ja, csak őzbogyó. Pedig már majdnem azt hittem :)
Félve lépek a patak jegére, aztán legyintek gondolatban: 10 centi alatta a víz! A bakancsom tetejéig sem ér fel... De nem szakad a jég. Hiába, az erdei talaj jobban őrzi a hideget. Mint nyáron a hűvöset. hamar kiérek az erdőből, most már jobbra nézve megcsodálhatom a magas erdők lábánál elterülő dombokat, kerteket, felhőket. Még nem kezdték el a kerti munkát, még nem kezdenek zöldelleni a fák, de már most több élet van a tájban, mint egy hete. A cinkék csicsergése is más hanglejtésű. Így ballagok még mindig a bolt felé. Mindenki köszön egymásnak, jó esetben pár szó is gazdát cserél. Most még csak az időjárásról akad szó, de azt hiszem felületes ismeretségeknél ez mindig így van. Hisz az kifogyhatatlan csevej-téma, bármennyire közhelyes is, az mindig el tud indítani egy beszélgetést. Az már az alanyokon múlik, mit hoznak ki belőle. Lesz-e valami értelme is annak, hogy szájat nyitottak, vagy két bármilyen-időt-szidalmazó mondat után továbbmennek, magukban keseregve a rossz időn, a gondokon.

Pedig hát gond mindenhol akad, a látszólag "minden szép és jó" portákról is hallható kiabálás, veszekedés, tányércsörgés. Persze ettől még másnak nem jobb, de talán abban segíthet, hogy lássuk, milyenek nem akarunk lenni. Inkább próbálom meglátni a jót a gondjaimban is, minthogy a házam kiabálós tanya legyen,vagy 20 év múlva vegetáló magányos roncs legyek.

Ha szétnézek, látok olyasmit is, amire aztán tényleg nem vagyok kíváncsi. A közel 40 éves, második kamaszkorát élő nőnemű lény. Akinek sem gyermek sem kamaszkora nem volt, hisz 30 éves koráig igazolványt sem csináltathatott, mert az apja nem engedte ki a faluból. Az iskolából 5 osztályt végzett el 10 év alatt, a mostani stílusa is talán ezeknek tudható be.
- Béla (a szomszédja), adj egy fűrészt!
- Nem, mert elrontod (sima ágvágó fűrész).
- Fát kell vágnom, te rihes! Add má' ide!
- Ott a fa halomba'! Haggyá' má' te!
- De el fog fogyni!-ríja a másodvirágzatú "szépség".
Hála a Mindenhatónak, ilyen szomszédaim nincsenek. Kellő távolságra élünk a falutól, nálunk csak pár nyugdíjas és normális család akad. De úgy tekintek erre is, hogy legalább van miről gondolkodni. Így áll össze a világ. Ó, hogy kicsit olyan vagyok, mint a kutyaszart vizsgáló mikroszkóp-szemű félisten? Na és? Attól még észreveszem a szememben a gerendát...

Én alapból szeretek az emberek külső máza mögé látni, még ha néha olyasmit is észreveszek, amire nem voltam épp kíváncsi. Nem akarom részletezni, de nagyon romboló némelyik megérzés-hullám. Sajnos nem tudom levetni ezeket a dolgokat, sokszor hetekig rágódom és agyalok egy-egy meglátott-megérzett szeletkén, embersorson. Segíteni általában nem tudok, nem is ez a dolgom.

Mert mit kezdhetnék az alkoholista szülőkkel felnövő, rettentő helyzetben lévő kamasszal, akiről a totális megfelelési vágy jön le, és az embernek kedve lenne megsimizni, mint egy kiskutyát, mert nagyjából arra lenne szüksége, hogy valaki szeretgesse, lássa ŐT. Az összes, tanárok által is félreértett reakciója erről szól, és ez borzalom.
Vagy a lány, akiről lerí, hogy szexuális zaklatás alanya, vagy volt. Ott ül a tekintetében. Szólok is pár szót erről a lányomnak, mert megkérdezte, mi a véleményem az osztálytársairól, milyennek láttam őket.
Megemlítem ezt a lányt, mire ő:
- Honnan tudod?
- Látom rajta. És te?
- Elmondta, hogy a nagybátyja ***.
Örülnöm kéne, hogy "De jó, ügyesen levettem róla amit sugároz."?
Napokig gondolkodom, lehet-e tenni valamit. Azután szólok a rendkívül jó fej ofőnek, aki teljesen nyitottan áll a kérdéshez, és együtt találjuk ki, mit lehet/nem lehet tenni.
Ennyi, azt hiszem ennél több lehetőség nincs a tarsolyomban, de attól még elképzelhetem, mi mindent csinálnék ilyen és a hasonló állatokkal.

Nos hát vannak gondolatok vegyesen, mint életek. Ilyen is, olyan is.
De én eldöntöttem, ma csak jó dolgok történnek velem.
Minden pénzem elköltöttem, de jót sétáltam, gondolkodtam, és hallottam is saját magam.
Az életemmel kapcsolatban meg kellett állapítani, hogy van egy út amin járunk, és amit elhagyunk. Vannak ajtók amik bezárulnak, és vannak olyanok, amik ugyanakkor kinyílnak. Ez a rend, mindenki életében.
De mások az útjaink, mások az ajtók. Hiába tudom egy dologról, hogy jó vagy rossz, el kell fogadnom, hogy másnál másképp van. Nem élhetem mindenki életét, sőt a magamén kívül senki másét sem. De nekem sem mondhatja meg senki, mit tegyek, mert azt csak én tudom, mi a jó nekem, mit kell tennem hogy a céljaim elérjem.
Mire gondolok?
Mikor valaki azt mondja: "Költözz közelebb a városhoz. Lenne munka." Hiába mondja, ha engem ideköt VALAMI, amit nem tudok megmagyarázni? Esetleg annyival, hogy sors. Hogy a vándorlás-ajtó most zárva van. Egy kis ablak már kinyílt, de azt hiszem ezzel kapcsolatban lesznek még meglepetések a családban.
Mert ha megyünk, nem a főváros felé fogunk. De ez még odébb van. Lényeg, hogy minden életszakasz egy-egy állomás a hosszú vonatúton. Van amelyik pihenőhely és töltőállomás, előkészítendő a következő aktívabbat.

Nagyon messze jutottam a a bekezdés témájától, azt hiszem ez jó vegyes bejegyzés lett.
Összegezve, tegnap tényleg jó nap volt, sokat voltunk a levegőn, jó kenyeret sütöttem, sikerült egy szappantechnológiát elsajátítani, megállapítottam, hogy minden gyerekemnek van saját és jó humora, és ma is tudok boltba menni, mert vettek szappant :))



Ideszúrom Kevin humor-megnyilvánulását:
Áthívta egy osztálytársát. A fenti utcába költöztek, a fölöttünk lévő házba, tegnap kezdett Dezső a suliban.
Bejönnek, fiú köszön, visszaköszönünk.
Kevin:
- Az a játékom, játszunk?
- Oké.
- Akkor vetkőzz le. De azért ne pucérra.

Kicsit kiköptem a kávém...

3 megjegyzés :

  1. Szép helyen lakhattok!
    Megmagyarázhatatlan megérzések nálam is előfordulnak. Kétszer volt, hogy csak hallottam az illetőkről és tudtam dolgunk lesz még egymással. Be is jött, az egyik érzelmileg, a másik anyagilag próbált keresztbe tenni. Szerencsére mindkettő megoldódott.
    Ahogy olvastalak veled kapcsolatban is felvillant valami, meglátjuk bejön-e.

    VálaszTörlés
  2. Na azt hogy fogjuk megtudni? :)

    VálaszTörlés
  3. Te leírod, én meg felkiáltok: tudtam!:)) Arra gondoltam valamelyik biofaluba mennél szívesen. Az alapján, amit írtál magadról és még az sem biztos, hogy igazam van.

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...