2012. február 25., szombat

Jó nap

Sok szempontból jó volt.
A legjobb megállapításom ma az volt, hogy jók a csendes és unalmas időszakok, mikor nincs semmi említésre méltó esemény, mikor nem történik semmi előrelépés semmilyen szempontból sem, de amik azért korántsem annyira unalmasak. Mert unalmasnak nem nevezhető, mikor szó szerint a semmiből kel előteremteni VALAMIT, mikor este 6-ra magadba zuhansz a fáradtságtól, de még mindig meg kell adni a gyerekeknek, amit akarnak, és a többi. Szóval nem unalmas ez, csak más. Aztán jön egy pici fordulópont, mikor nem a lottó ötös lesz a tiéd, csak minden egy picit jobb lesz. Mikor már nagyon a szakadék szélén táncolunk, akkor mindig jön a mentőkötél, mindig akad valami kis plusz, ami átsegít egy kicsit, amitől jobb lesz.

De erre a mélypontra visszatekintve tudtam megállapítani, hogy kellett ez a rendrakós időszak. No nem a lakást raktam rendbe, még odáig nem jutottam. Hanem az apró dolgaimban, és ezzel párhuzamosan magamban is.

Jó volt ma, hogy bár fújt a szél, de langyosan, kellemesen melegedő levegőt, és a nagy pocsolyák eltűntek. Még ugyan nagy a sár, de majd felszárad az is. Ma már tudtak hosszan kint lenni a gyerekek, és képzeljétek, nem kellett kabát nekik! Elég volt a pulóver-sapka, és a nagyobbak még mindig kint vannak, görkoriznak a sötétben.

Tetszik, hogy már nincs tétje a fűtésnek, mert ugyan estére hűvös van, de ez minden hibája ellenére egy jó ház, és jól tartja a hőmérsékletet. És ha nem gyújtanék be, akkor sem lenne olyan hideg, mint két hete néha reggelente.

Még az is jó volt, bár tegnap volt, hogy kint voltunk szemben az erdőben, ahol elestem. Jöttem fel, a házzal szemben egy kis dombon, és épp hátra akartam szólni, hogy "Vigyázz, ahol nincs hó, ott is akad jég!" Erre az egyiken el is csúsztam. Elkezdtem röhögni, pedig tök sáros lettem :) A zsebemben a mobilom, mert az állat már az erdőben is látni akarja a mailjeit. De semminek nem lett baja.

Ma már láttam azt is, hogy lassan lehet kintre teregetni, van egy jó kis fedett rész a régi nyári konyhánál, ahol három oldalról éri a levegő a ruhákat, és végre nem kell bent a nagy vizes ruhatömeget kerülgetni.
Igaz, a kutyák eddig lefagyott végterméke is olvad, szóval lassan össze lehet takarítani, de valljuk be, ideje is.

A denevér kiköltözött a pincéből, már megoldódott az áttelelése. A cinkék is más dalokat énekelnek, teljesen másképp szól a csivitelésük most, hogy már reggel is plusz fokok akadnak.

A mókusok pár napja még a hóval beterített talajon ugrándoztak, de ma már nehezebb észrevenni őket, mivel a sár jó rejtőszín nekik is.
hóevés mindenhol
És a végére Lívia, aki már rövidujjú pólóban van a nemrég még fagyos konyhában, és a kis ökleivel csapkodja, rendezgeti a fánktésztát :)) Pedig a hétfői - fenti -  képen még jókora hó volt az egyik kedvenc fatörzsünkön.
Itt pedig a magára borulós alvást mutatja be :)

És még ha rossz kedvem is van néha, mikor a blogomra lépve megszólal a kedvenc zeném, akkor mindig mosolyognom kell.

5 megjegyzés :

  1. Örülök, hogy jó napotok volt, Heni!:-)

    VálaszTörlés
  2. Köszi, alakul a külsõ-belsõ tavasz :))

    VálaszTörlés
  3. Amikor végérvényesen megérkezik a tavasz, én is mindig szebbnek látom a világot.Jó , hogy kiengedtél!

    VálaszTörlés
  4. Sokakat megviselt lelkileg ez a tél. Nem tudom miért, de ezt vettem észre. Mostanra viszont már jó.

    VálaszTörlés
  5. Talán azért, mert februárban már mindenki a tavaszra készül lelkileg és így nagyon rosszul esik, ha hirtelen brutális lesz a tél. Nálam legalábbis így volt.

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...